Másfél hónapja kezdte el a munkát új csapatánál és már két trófeát begyűjtött a CNA Barceloneta játékosaként Vigvári Vince. Beilleszkedéséről, eddigi tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük a 21 éves, világbajnok vízilabdázót.
VIGVÁRI VINCE (CNA Barceloneta) a vlv-nek:
– Szeptember elsején érkeztem meg Barcelonába és másnap már meg is kezdtük az edzéseket. A szállásomat a klub intézte, elégedett vagyok, a lakás is nagyon jó és szuper helyen van, hét percre a tengerpartról.
Rögtön beleálltunk a melóba, örültem, hogy tíz nap után már meccset is játszottunk. Egy kis rávezetést követően nagyon intenzívvé vált a munka, s ezt még tovább fokoztuk. Közben megnyertük a Sabadellel szemben a Katalán Kupát, aztán pedig a spanyol Szuperkupa-döntő következett. Erre már kifejezetten készültünk és sikerült is nyerni, újra a Sabadell ellen. Jól ment nekem is és a csapatnak is a két döntőben, nagy fölényben voltunk, különösen a Szuperkupa megnyerése emlékezetes, a saját uszodánkban játszhattunk, már felépítették a lelátókat is.
Ezt követően már elsősorban a BL-főtábla meccsei kerültek a középpontba, ami azért is indokolt, mert, ugye, a spanyol bajnokság nem nagyon erős.
@outdoormga_oficial
– Milyenek az edzések?
– Az úszóedzések elég más jellegűek. Ami még érdekes, az az, hogy nagyjából majdnem mindent teljes intenzitással csinálunk. Örülök ennek, kifejezetten jól érzem magam fizikálisan.
– Hogy ment a beilleszkedés?
– Vízben és vízen kívül is nagyon jól, ez egy remek brigád, edzéseken kívül is sokat vagyunk együtt. Természetesen rengeteg új impulzus ér, próbálok nagyon gyorsan tanulni és egyben mindent megélni, élvezni.
– Az edzővel, Fatoviccsal leültetek részletesen áttekinteni a szerepedet?
– Már a leigazolásom előtt sokat beszélgettünk a csapatról, a szerepemről, ez hosszabb folyamat volt. Nyitott, barátságos személyiség a vezetőedző, Elvisz Fatovics. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellően kemény az edzéseken vagy a meccsek előtt…
– A csapat játéka olyan, mint ahogy elképzelted és a te helyed is az, amit vártál?
– Igen, olyan ez a Barceloneta, mint amit elképzeltem és amit évek óta látok tőlük. Ezt nagyon élvezem, hiszen, mint korábban is mondtam neked, azért is választottam ezt a csapatot, mert hozzám nagyon közel álló vízilabdát játszik. Azt gondolom, hogy az én játékom is beleillik ebbe a rendszerbe.
Ami a szerepemet illeti: láthatóan számítanak rám, elismerik a játékomat. Nyilván fiatal vagyok, de ott voltam az olimpián, volt több világversenyem is. Azt mondhatom, hogy eddig jól ment a játék, de tisztában vagyok azzal, hogy addig fognak rám idegenlégiósként tisztelettel tekinteni, amíg ezt a teljesítményemmel kivívom magamnak.
@fotografiacreativabcn
– Mennyit vagy vízben a fontos meccseken? A játékidődet tekintve lehet következtetni arra, hogy kulcsszerepet viszel?
– Eddig minden meccsen kezdő voltam, bár ennek nem biztos, hogy nagy jelentősége van. Volt eddig négy fontos találkozónk – Zaleszékkal, az Olympiakosszal is játszottunk egy edzőmérkőzést, amit elég komolyan vettünk -, mindegyiken nagyjából három negyednyit játszottam. Örülök ennek és bírom is, terhelhető vagyok.
– A játékostársakról mit tudsz mondani, milyen a személyes viszonyotok és a játékban mennyire érzitek már egymást?
– Nagy volt bennem az ezzel kapcsolatos várakozás, elsősorban Felipe Perronét illetően, de több olyan játékos is van, akivel vártam a közös munkát. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy nem ért csalódás, nagyon magas színvonalon csinálunk mindent. Ez láthatóan segíti a fejlődésemet, egyben nagy élvezetet jelent számomra a mindennapok szintjén. Jó közelről nézni, hogy ki hogyan lő, miket csinál. Már most jóval többet tudok a játékrendszerünkről, az ahhoz tartozó sok apróságról, mint amikor kiérkeztem.
Ugye, tavaly még úgy volt, hogy Felipe Perrone nem biztos, hogy folytatja. Amikor aláírtam a szerződést, mondtam neki, hogy most már csak egy nagy kívánságom van, hogy ezt az évet vele játszhassam végig. Örülök, hogy végül így alakult – persze nyilván nem miattam. Fantasztikus játékos, élmény nézni, amit művel a vízben és emberként is kiváló, segít mindenben és különös figyelmet szentel a fiataloknak. Ez számomra óriási élmény, már az első héten több olyan dolgot mondott, amit még soha nem halottam a pályafutásom során. Apróságokról van szó, egy-két mozdulatról lövésnél, blokkolásnál.
– Túl vagytok már komoly meccseken, fel tudod talán mérni az erőtöket, hogy látod a Barceloneta idei esélyeit?
– Elég bizakodó vagyok. Az elején vagyunk, négy-öt új játékos épül be a csapatba, de egész gyors ütemben fejlődünk, lépünk előre a különböző játékelemekben. Van még sok hiba, de már most elég biztató az a játék, amit produkálunk. Azt gondolom, hogy ha hatékonyan támaszkodunk az erősségeinkre, s minden másban tudunk fejlődni, továbbá csapatként összeérünk, akkor mindenkit meg fogunk tudni verni. Ebből következnek a célkitűzések is. A spanyol versenysorozatok megnyerése elvárás és szeretnénk a második BL-trófeát is elhódítani – éppen tíz éve nyert először BL-t a Barceloneta. Szerintem erre reális esélyünk van, de az út még nagyon hosszú.
– Köszönöm a beszélgetést!
Címlapkép: @fotografiacreativabcn
A Barceoneta két magyar idegenlégiósa, Vigvári Vince és Burián Gergely. Fotó: CNAB