Hatvannégy éves korában meghalt Sergi Borell, katalán vízilabda-játékvezető. Borrell a századfordulót követő csaknem másfél évtized egyik legfoglalkoztatottabb, legismertebb és legjobb bírója volt, Eb-finálén, vb- és olimpiai döntőn is vezetett. Ő volt az egyik spori a 2013-as világbajnoki döntőn, amikor Montenegró legyőzésével világbajnoki címet szerzett Benedek Tibor magyar válogatottja. A 2012-es londoni olimpiai finálét együtt vezette Juhász Györggyel, aki csütörtökön késő este, a vlv munkatársától értesült a tragikus hírről. Cikkünkben ő emlékezik egykori társára:
Sergi Borrell 1959-ben született Barcelonában. Tíz éven át vízilabdázott, majd játékvezető lett, hogy szeretett sportága közegében maradhasson. Karrierje gyorsan ívelt felfelé, egy hosszabb időszakon át elképzelhetetlen volt világverseny (s leginkább annak utolsó játéknapja) az ő részvétele, közreműködése nélkül. Ő maga egy sajtóinterjúban két eseményt emelt ki játékvezetői pályafutásából: a 2001-es Budapesti Európa-bajnokságot, amelyen a női és a férfi döntőn is bíráskodhatott, valamint a londoni ötkarikás játékokat, ahol a férfi döntőben – a magyar Juhász György partnereként! – szintén szerepet kapott és ezzel legnagyobb álma teljesült.
A vlv részvétét fejezi ki Sergi Borrell halála miatt családjának és a sportág játékvezetői közösségének. R.I.P.
Juhász György és Sergi Borrell
JUHÁSZ GYÖRGY a vlv-nek:
– Meg vagyok döbbenve, hiszen fiatalon ment el. Szerettem őt, jó viszonyban voltunk, rendszeresen felköszöntöttük a másikat egymás születésnapján. Tudom, hogy rendkívüli tekintélye volt hazájában és világszerte a vízilabda sportágban.
Sok komoly meccset vezettünk együtt, mire elérkeztünk a londoni olimpia Horvátország-Olaszország döntőjéig, már legalább 15 közös mérkőzésen szerepeltünk. Emlékszem, a londoni döntő előtt egy nappal volt egy közös vacsora a torna játékvezetői számára. Itt mindenkinek meg kellett tippelnie, hogy vajon ki az a két játékvezető, aki a következő napon olimpiai döntőt vezethet. A “szavazatok” összeszámlálása után Borrell csaknem száz százalékkal nyerte ezt a kis versenyt.
Soha nem felejtem el azt sem, hogy, amikor sikeresen levezettük az olimpiai döntőt és mentünk az öltözőbe, a folyosón várt minket a torna valamennyi játékvezetője és tapssal fejezték ki elismerésüket. Az öltözőbe már csak ketten léptünk be és azonnal egymás nyakába borultunk. Mindketten tudtuk, hogy egész életünk legszebb pillanatait éljük.
Lesújtott ez a hír, végtelenül szomorú vagyok.