A magyar strandvízilabda-válogatott továbbjutott az egyiptomi selejtezőtornáról. A csapat első számú szakmai vezetője, Kósz Zoltán nem lehetett ott a versenyen, mert az OSC-nél dolgozik, s csapata ez idő alatt a BL-ben játszott és az OB1-es aranyéremért küzdött. A meccseket ő is streamen nézte, s most érdeklődtünk, hogy értékeli a fiúk teljesítményét.
Strandvízilabda-selejtezőtorna, Hurgada (Egyiptom)
A magyar csapat:
Kardos Gergely, Bencz Rolf, Boros Tamás (csapatkapitány), Keresztúri Márton, Kolozsi Marcell, Nagy Norbert és Pellei Frank.
Szakvezető a helyszínen: Petőváry Zsolt
Szövetségi kapitány: Kósz Zoltán
A hurgadai tornán Petőváry Zsolt női szövetségi kapitány irányította a csapatot, ő és Kósz Zoltán együtt készítették fel a fiúkat a versenyre.
KÓSZ ZOLTÁN a vlv-nek:
– Azzal kezdem, hogy én nem voltam még soha vezetőedző. Most is csak félig-meddig, hiszen ha a tornán nem is lehettem jelen, azért a felkészülésnél ott voltam. Ez három nap volt, de ennyi idő sem kellett, hogy magaménak érezzem a csapatot. Nagyon érdekes, örömteli tapasztalás volt ez, és aztán ez az érzés végig meg is maradt bennem. Az utolsó edzés után Leányfalun mondtam a fiúknak pár mondatot, az egyik az volt, hogy ígértem: lélekben velük leszek. És ez így is volt.
Az első kivételével az összes meccsünket láttam, érdeklődéssel néztem és azt kell, hogy mondjam, néhány periódust leszámítva szerintem nagyon magas színvonalon játszottunk. Azt gondolom, hogy jól sikerült a válogatás, jól sikerült a felkészülés, a helyszínen a finomhangolás, a játékosok pedig nagyon sokat tettek hozzá, hozták magukat, felnőttek a feladathoz egyénileg és csapatszinten is. Zsolt elmondása szerint nagyon jó csapattá forrtak össze, ami egyébként látszott is a meccsek alatt. Örültek a másik góljának, nem kezdték ki egymást sikertelenség esetén és azt figyeltem meg, hogy bár a legtöbb csapattal ellentétben nálunk nem nagy testű játékosok szerepeltek, talán éppen emiatt tudtunk eredményesen játszani. Nem hagytuk, hogy megfogjanak bennünket. Egyedül Montenegróval gyűlt meg a bajunk, nem is véletlenül, ők is hasonló felépítésű vízilabdázókkal szerepeltek és hasonló játékstílust alkalmaztak, mint mi. Velük is szoros meccsünk volt, de végül alulmaradtunk az elődöntőben.
Meccsről meccsre látványosan érzékelhető volt, ahogy épültek fel játékosok. Nekem például Pellei Frank vagy Kolozsi Marci eleinte halványabbnak, fáradékonyabbnak tűnt és aztán egyre jobban belerázódtak a játékba.
– Láttál-e olyat ilyen távolságból, amin érdemes változtatni, hogy még jobbak legyünk?
– Nem nagyon. Talán azt lehet jobban figyelembe venni, hogy rendkívül fárasztó, embert próbáló ez a játék, aminek sok játékelemre kihatása van. Már itthon is tudtuk például, hogy a kisebb kapu ellenére a kapusok többsége “felfelé véd”. Ezért a lapos vagy pattintott lövés a leginkább célra vezető. Ezt viszont akkor lehet eredményesen végrehajtani, ha a játékos ereje teljében van. Ahogy megy előre a meccs, jön a fáradtság, egyre több a magas lövés. Ezt kellene még jobban észben tartani és hát, fontos a jó erőnlét.
– Magáról a sportágról mit gondolsz a hurgadai torna után?
– Szerintem bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy nem volt sérülés! Pelleinek volt egy kisebb problémája, de azzal is tudott játszani, komolyabb gond nem volt senkinél, nemcsak nálunk, hanem – úgy tudom – az egész mezőnyben. Ez azért figyelemre méltó, mert lehetett tartani a sok “egy az egyezéstől”, attól, hogy a legtöbb csapatban szereplő nagy darab “hentes” rossz esetben vágóhidat rendez – szerencsére ez elmaradt. Tök sportszerű volt az egész, jól nézett ki, tervezhető is volt, mert ugyan megállították az órát, de csak a faultoknál, középkezdés, szöglet nem vett el időt.
És még egy dolog: a “rendes” pólóhoz képest itt kicsit más kap fontos szerepet. Nagyon gyorsan kell dönteni szinte minden szituációban, és ez teljesen felboríthatja a hagyományos papírformát. Jó példa erre Egyiptom döntőbe jutása. Rendkívül kíváncsi vagyok, hogy ez a pörgés hatással lesz-e valamilyen módon a nagypályás játékra. (A szerkesztő megjegyzése: a strandvízilabda válogatott csapatkapitánya a kinti tornát követő első hazai meccsén, csütörtökön, a 9. helyért folyó rájátszásban [Szeged-UTE 9:6] három góllal a mezőny legeredményesebb játékosa volt.)
– Hogyan tovább? Mi a menetrend? Ez a csapat megy majd Balira?
– Most kivívtuk a kvalifikációt, ott leszünk az augusztus 5-12-i indonéziai Világjátékokon, sokkal többet még nem tudunk. Időről időre minden csapatnál jól jön némi változás, ami növeli a dinamikát. Nem tudjuk még a magyar vízilabdasport nyári menetrendjének részleteit, nincs kizárva, hogy a klubok igényt tartanak majd a játékosaikra, ismét újra kell tehát majd kezdeni az egyeztetéseket. Ezzel a csapattal nagyon elégedettek lehetünk, de még majdnem három hónap van a “fő műsorszámig”, mindenre készen kell tehát állnunk.
Hosszú és intenzív felkészülést nem tervezek a Világjátékokat megelőző időszakra, de ezért hasznos volna hetente két-három alkalommal találkozni Bali előtt. Jó lenne rendezni egy tornát, amelyre meghívhatnánk akár külföldieket is. Ez külön program lehetne a hazai közönségnek, például a Lupa-tavon. Mindennek természetesen anyagi vonzata is van.
Még annyit, hogy szeretném megköszönni a hurgadai tornára játékosokat adó klubok rugalmasságát: a Miskolc, a Pécs, a Szeged, a Szentes, a Kaposvár és az UVSE járult hozzá ily módon a jó szerepléshez. Köszönöm az elnökségnek, a szövetségnek, természetesen Petőváry Zsoltnak, Tóth Szabinak, Bíró Dávidnak, Gór-Nagy Mikinek, aki lejött az utolsó edzésre és ez nagyon jólesett a fiúknak. Gyorsan történt minden és sokan mellénk, mögénk álltak, ez jó érzés volt!
– Köszönöm a beszélgetést!