A 27 éves Manhercz Krisztián egy évnyi franciaországi idegenlégióskodás után hazatért és az FTC játékosa lett. A döntés okairól, a Marseille-ben szerzett tapasztalatairól kérdeztük őt.
MANHERCZ KRISZTIÁN a vlv-nek:
– Némiképp meglepő, hogy a tavalyi Marseille-be költözésed után máris visszatértél és a Ferencvároshoz igazoltál. Mi az ok?
– A Fradi most már hosszú évek óta az európai klubvízilabda egyik meghatározó csapata. Én is játszottam ott a 2017-18 as szezonban, s azóta, az utóbbi években újra és újra szóba került az esetleges visszatérésem, de ez különböző okok miatt mind ez idáig nem valósult meg. Amikor idén januárban-februárban elkezdtünk beszélgetni, zökkenőmentesen sikerült közös nevezőre és megállapodásra jutni.
– Ha jól emlékszem, az az egy év a Fradiban nem volt teljesen “komfortos” a számodra, lehetett hallani konfliktusokról…
– Akkor teljesen más életszakaszban voltam, azóta hat-hét évvel idősebb lettem. Hozzáteszem: amikor Varga Zsolt (Krisztián edzője a Fradinál – a szerk.) szövetségi kapitány lett, egyből, még a válogatott akkori felkészülésének megkezdése előtt leültünk tisztázni a dolgokat arról az időszakról, és lényegében két perc alatt mindent sikerült is megbeszélni. Úgyhogy azt az egy évet már akkor magunk mögött tudtuk hagyni.
De visszatérve az eredeti kérdésedhez: elérni azokat a klubszintű célokat, amiket kitűztem magam elé, jelenleg a Fradival van a legnagyobb esély.
– Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük ezeket a célokat, gondolom: mindent megnyerni, beleértve a BL-t is…
– Igen, abszolút erről van szó. A Fradi megnyerte a BL-döntőt a Pro Recco ellen és szerintem a most mutatott erő, teljesítmény, koncepció a következő évekre szólóan is meghatározó lesz ennél a csapatnál. Szerintem ez elvezethet a Ferencváros BL-címvédéséhez, hazai szinten pedig nyilvánvaló, hogy az eddigi sikersorozat folytatása a cél, a Magyar Kupa és a bajnokság újbóli megnyerése.
– A mostani Fradiban milyen helyed lesz? És ez mennyiben függ a pályafutása esetleges folytatásával kapcsolatos Varga Dénes-döntéstől, amit mostani beszélgetésünk idején még nem ismerünk?
– Azt gondolom, hogy felesleges ezzel foglalkozni, ha Varga Dénes folytatja, azzal a Fradi csak erősebb lesz. Ha Dumi az olimpia után érezne még magában ambíciót, hogy folytassa, annak én örülnék, hiszen klubszinten is tudnánk együtt játszani. Amennyiben úgy határoz, hogy a reményeink szerint sikeres olimpiával befejezi, akkor ez egy olyan döntés, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania.
– Ez tökéletes, udvarias és elegáns válasz volt, de még egyszer megkérdezem, hogy a te szereped milyen lesz?
– Lényegében ugyanaz, ami Marseille-ben volt, illetőleg amit a válogatottnál elvárnak tőlem: tempót diktálni, gólokat lőni, irányítani. Tulajdonképpen erről nem is beszéltünk sokat Sünivel, kimondatlanul is így gondoljuk mindketten. A legjobbamat kell nyújtanom.
– A társakról, a Fradi új igazolásairól mit tudsz mondani?
– Érkezik egy spanyol center, a csapat repertoárja ezzel bővülni fog, és hát, a Mandics-Vámos Marci-Di Somma hármas szerintem a jelenlegi legerősebb rosszkézoldali trió lesz a világon. Úgyhogy emiatt is reális célnak tartom azt, hogy a BL-ben a címvédés legyen a cél.
– Beszéljünk egy kicsit a Marseille-ről! Amikor kiigazoltál, akkor úgy tűnt, hogy ez egy viszonylag hosszabb távú történet lesz, bár hát, nyilván úgy kötötted a szerződést, hogy egy év után választhass…
– Szerettem ott lenni és nagyon-nagyon sokat tanultam, nem feltétlenül csak vízilabdázásban, hanem magánéleti téren is.
Egy éve azért csak egy plusz egyéves szerződést kötöttem, mert nem tudtam, hogy az első év végén hogy fogom érezni magam Marseille-ben. És végül nem azért döntöttem a hazaköltözés mellett, mert ezen a téren bármilyen gondom lett volna (sőt…), más szempontok váltak erősebbé. Ezek között vízilabda-szakmaiak is vannak, hiszen elég ránézni a két csapatra: bár két nemzetközi topklubról van szó, a Fradi a csúcsra tör.
Van persze egy magánéleti motiváció is, hiszen májusban megszületett a kislányom, Jázmin, fontossá vált, hogy közel legyünk a rokonokhoz, a nagyszülőkhöz, a barátokhoz.
– Említetted, hogy sokat tanultál Marseille-ben. Mondanál néhány konkrétumot, mi az, amit tanultál, ami akár emberileg, akár szakmailag is hozzáadott a pályafutásodhoz?
– Sok minden más volt, mint itthon és ez nemcsak a külsőségekre vonatkozik, hanem a munkafolyamatokra, az edzésen tapasztalt mentalitásra is. A sok külföldi idegenlégiós jelenléte többfajta kultúra keveredését hozta, ez is számos ismeretet, tapasztalatot adott.
Mindig hallani, hogy külföldön milyen kemények az edzések. E téren nem lehetett panasz sem az OSC-nél, sem a válogatottnál sem, mégis, ha külföldiként vagy valahol, akkor egész más az optikája mindennek. Az idegenlégióstól folyamatosan elvárják a teljes odaadást, a jó teljesítményt, ez eleve sok olyan helyzetet szül, ami aztán a tapasztalatok tárházát bővíti. Rengeteg meccsen kellett éles helyzetben felvállalni a felelősséget, pedig a Marseille-ben tényleg nemzetközi klasszisok között játszottam.
– A gólok vágásánál volt alkalmam megfigyelni, hogy az ottani B-közép rendszeresen skandálta a nevedet. Nekem úgy tűnt, hogy megszerettek… A csapat sztárjátékosa voltál?
– Hát azért nem gondolom, hogy Franciaországban überelni tudnám Thomas Vernoux népszerűségét, de ez szerintem természetes…
Én is megkedveltem a Marseille-i publikumot és számos visszajelzés alapján mondhatom, hogy ez kölcsönös volt. És egyébként ez azon dolgok egyike, ami biztosan hiányozni fog, hiszen ne feledjük, Budapesten több első osztályú klub is van, a Fradi mellett a Vasas, az OSC, a Honvéd és a BVSC, a francia kikötőváros vízilabdakedvelői pedig egyetlen csapat köré tömörülnek, ez a CN Marseille.
– Van-e bármi, amit még mondani szeretnél ebben az interjúban?
– Kitartásban, büszkeségben és sikerekben gazdag nyarat kívánok minden magyar válogatott sportolónak!
– Hát, Manó…, isten hozott újra itthon, sikeres szereplést kívánok a nyári versenyeken és új klubodban is!