Hetedik lett a válogatott a budapesti világbajnokságon. Helyszíni tudósításunk folyamatosan bővül nyilatkozatokkal, fotókkal:
Budapesti világbajnokság, helyosztó a 7. helyért
Magyarország-Montenegró 8:6 (1:0, 4:2, 2:1, 1:3) – a hivatalos jegyzőkönyv / ez történt a meccsen
Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, v.: Berisvili (grúz), Gomez (spanyol).
Magyarország: Lévai, Manhercz K., Varga Dénes 1, Angyal, Hárai, Vámos 1, Zalánki 2. Cs.: Jansik Sz. 1, Nagy Á. 2, Pohl, Mezei, Burián 1. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
Montenegró: Lazovics, Averka 2, Petkovics, Matkovics 2, D. Banicsevics, Cuckovics, Vucurovics. Cs.: Tesanovics (kapus), Perkovics 2, Popadics, V. Radovics, Gyurgyics, Mrsics. Szövetségi kapitány: Vladimir Gojkovics
Gól – emberelőnyből: 2/6, ill. 3/8
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
EZ TÖRTÉNT A MÉRKŐZÉSEN – A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE
A meccs MVP-je Zalánki Gergő lett.
MÄRCZ TAMÁS magyar újságíróknak:
– Tomi, nem így képzeltük, esti meccsre készültünk, nem egy meccsre a 35 fokban. Hogy tudnád összegezni a történteket?
– Úgyis szereted a szóvicceket, úgyhogy elsütök egyet, amit elsütöttem már korábban: Kijöttünk a napra a sötétségből, és egy pici fény gyúlt, úgy látszik a fejekben is, amire szükség volt. Csalódottság, azt gondolom mindannyiunk számára. Nem erről a meccsről beszélek, hanem összességében a hetedik helyről.
A mindenkori elsőszámú felelősség mindig a kapitányé. Ezzel együtt tudok élni, nincs ezzel semmi gond. Tudjuk, hogy milyen egy itthon rendezett világbajnokság, nekem ez a második, de volt Eb-m, Világligám. A legjobb csapatot kell összeálíltani, azt, amelyik a legeredményesebb tud lenni. Tudjátok nem tudjátok: június 7-én kellett leadni a csapatot, június 8-án csatlakozott a 11 BL-es a felkészüléshez, és kétszer négy napot tudtunk dolgozni, plusz egy nap pihenő volt. Ez egy érdekes helyzet volt.
Amikor június 7-én leadtam a névsort, nem tudtam, hogy a BL után milyen egészségi állapotban jönnek a játékosok, kinek milyen lesz a motivációja, milyen lesz a játékosok közötti dinamika. Szerintem nem alakultak jól ezek, valamennyi tényező kapcsán tudnék kritikát megfogalmazni. Természetesen volt aki rendben volt, de mint csapat nem működött az egész.
Én egy olyan csapatot jelöltem ki, amelyről biztos voltam, hogy csapat alkalmas, nem hogy érmet szerezzen, hanem világbajnok legyen itt. Lehet, hogy nem volt sok fiatal, de akik bekerültek, nem véletlenül kaptak lehetőséget. Nagy Ádámra és Buriánra gondolok. Lévai Marci már 2014-ben volt válogatott, de most szerepelt igazán súlyos tétmérkőzéseken. Be is kellett cserélni, jól is védett. Jött Pohl Zoli, aki szerintem továbbra is az egyik legjobb hátvéd Magyarországon. Azok akik bekerültek, igazolták a döntést, szerintem a csapat alkalamas volt, és most is alkalmasnak gondolom arra, hogy győzzön. Kikapott egyszer a világbajnok vagy ezüstérmes (még nem tudjuk) olaszoktól, egy olyan olasz csapattól, amelyről én láttam előre, hogy bajt okozhat, mert bivalyul jól néztek ki, és egyben voltak minden szempontból, leginkább a csapategységre gondolok. Tőlük kikaptunk egy góllal, majd döntetlent játszottunk egy nagyon jó USA-val, aztán itt nyertünk Montenegró ellen. Azt gondolom, nagyon fontos volt mindenki számára, hogy becsületből hogyan végzünk itt a világbajnokságon.
Nem gondolom azt, hogy ha egy-két másik fiatal játékos itt lett volna, akkor sokkal előrébb tudtunk volna lépni, valószínűleg hasonló eredményt értünk volna el akkor is. Annyi lett volna, hogy előbb tudtuk volna bedoni őket, és nagyobb tapsztalatot szereztek volna az elkövetkezendő időszakra. Ez a felelősség az enyém, ez felém megfogalmazódik, de én úgy gondolom, hogy ezzel a kerettel voltunk most a legerősebbek.
Látom, hogy miken kell egy kicsit változtatni, hogyan kell egy kicsit keményebben kezelni, és akár komolyabb és nehezebb döntést is meghozni szerkezetileg a csapatban. Ugyanakkor, ha most megadja az elnökség a lehetőséget, hogy mostantól egy picit presszió nélkül menjen az Európba-bajnokság – ami szintén egy nagyon nehéz feladat lesz – akkor az jó tapasztalatszerzés lehet a fiataloknak, ami most itt nem volt.
Valószínűleg, ha Fukuokában van ez a vb, akkor ez talán megtörténik. Egyébként azt gondolom, hogy négy-öt játékos behozatala az előzőhöz képest, nem annyira egyszerű, inkább a kettő-három az, ami jól “gördíthető”. Dolgoztunk rajta itt az elmúlt napokban, hogy a dinamika, a játékosok közötti kapcsolatok javuljanak, ilyenkor már azzal lehet főzni, hogy itt megoldjuk belül azokat, amiket nem kommunikálok kifelé, de látok. Valószínűleg szakmailag lehet látni, aki ért a vízilabdához, vagy aki sokat néz vízilabdát, az is látja, hogy egyes játékosok nem úgy teljesítenek, mint amit általában elvárunk tőlük. Ezek hiányoztak. Egy-egy gólos mérkőzések voltak, Somának ez volt a debütálása, mint elsőszámú kapus. Nagyon jó kapus lesz, nem volt könnyű helyzetben.
Nagyon nagy mérce volt a játékosok számára, hogy egy ilyen nagy és nehéz nyomás alatt, amikor ilyen közönség előtt játszanak, jól reagáljanak. Volt, aki nagyon nehezen tudta ezt megélni, de menni kell tovább. Én vállalom ezt a felelősséget, elviszem a balhét. Tudom, hogy mi miért nem működött, de nem lehetek ezzel egyedül én sem, remélem, hogy mindenki van olyan önkritikus a csapaton belül…
Végül még annyit: remek stábom van, fantasztikusan dolgoztak és köszönöm a munkájukat!
VLADIMIR GOJKOVICS montenegrói szövetségi kapitány a FINA sajtószolgálatának:
„Az első meccs sokkal fontosabb volt, mint a mai. Magyarország minőségi fölénnyel érkezett ide, és a negyeddöntő elvesztése után égett bennük a tűz, hogy bizonyítsanak a szurkolóiknak. Gratulálok Magyarországnak.
Elemeznünk kell a mérkőzéseinket, és tovább kell fejlődnünk, mert nagyon fiatal csapat vagyunk, és még sokat kell dolgoznunk. Néhány játékosunk számára ez volt az első vagy a második nemzetközi verseny; némelyikük először kapott fontos szerepet. Miután átélték az itt szerzett tapasztalatokat, azonnal jobb játékosok lesznek.”
VARGA DÉNES csapatkapitány magyar újságíróknak:
– Hetedik lett a válogatott, hogyan összegezhető ez a vb?
– Kudarcnak éljük meg a helyezést, alapvetően a játékunk kiegyensúlyozatlanságát okolhatjuk, talán azt, hogy megfelelő pillanatokban nem voltunk higgadtak, vagy fegyelmezettek. Annak azért örülök, hogy van annyi vízilabda-szerető Magyarországon, hogy vasárnap egy órakor 10-es UV-ben megnézték ezt a meccset, és szurkoltak nekünk. Tulajdonképpen ez volt a fő belső hajtóerő nekünk, hogy ezt a meccset megnyerjük. Mert az, hogy hetedik vagy nyolcadik… olyan nagy különbség nincsen.
– Erre a meccsre hogy érzed, mennyire tudtátok azt hozni, amit szerettetek volna? 8:3-ig egy imponáló eredménynek számított, de úgy tűnt, hogy egyik csapat sincs a topon.
– Nincs. Fura meccs volt, nyilván csalódott mindkét csapat. Nem tudom, hogy hasonló babérokra törtek-e, mint mi, tehát reálisnak gondolták-e hogy éremért akarnak játszani, úgyhogy kicsit több pörgést vártam tőlük. Örülök, hogy dominálni tudtunk az elején. Egyébként nagyon furcsa volt a játék menete, mert elővették a régi játékvezetői felfogást, amikor nem minden kiállítás – eddig minden kiállítás volt. Nincs vele gond, én szívesen játszom keményen, meg a csapattársaim is, azt gondolom, de egyik meccsről a másikra így alkalmazkodni…, hát, nehéz.
– Összességében milyen tapaszatai vannak a vb-nek? Nyilván a részletes elemzés majd ez után jön, de elsőként mit emelnél ki?
– Először azt hittem, hogy a rövid felkészülés nekünk jól áll. Ezt tartottam is volna, ha továbbjutottunk volna az olasz csapaton. Most azt mondom, hogy lehetett volna egy kicsit hosszabb, hogy pár dolgot letisztázzunk, de ez is olyan kettős érzéseket vált ki belőlem. Nem tudom, hogy időre lett volna-e szükségünk, vagy valami sokkal többre az egész csapat és az egész stáb irányából.
– Következik az Európba-bajnokság augusztus végén, milyen érzésekkel vág neki a felkészülésnek.
– Egyelőre nem várom. Ahogy az előbb is mondtam, – és remélem ez nem hangzik nagyképűnek – engem idén rengeteg inger ért, amit lezárnék, vagy magam mögött hagynék. Itt azért volt rajtunk nyomás, és nem is bírtuk el, egy kicsit sok volt nekünk, ami itt ért minket, amit nagyon sajnálok. De ezt föl kell dolgozni.
– Pihenés jön akkor?
– Amennyire lehet. Én nem feltétlenül pihenésre vágyom, nem feltétlenül szeretek tétlenül feküdni. Én a között szeretek egyensúlyozni, hogy kötetlenül edzek, és a családommal töltöm az időt.
– Nagyon bizakodó volt mindenki, a játékosok is, a vb előtt. Itt egy utalást tettél a nyomásra. Van-e elképzelésed, hogy mitől esett szét kritikus pillanatokban a csapat?
– Mitől ne lettünk volna optimisták? Mi a Ferencvárosból jó élményekkel jöttünk, Zalánki a Reccóból még jobb élményekkel jött, ezért is gondoltam, hogy a rövid felkészülés jó lehet nekünk, mert nem tud belepiszkálni semmi. És talán nem is piszkált bele semmi, csak egyszerűen a fontos pillanatokban nem voltunk elég jók.
– Köszönjük szépen!
ZALÁNKI GERGŐ a VLV-nek:
– Gergő gratulálok, győztes meccsel fejeztétek be. Egy rövid értékelést kérnék először erről a mérkőzésről, majd az egész tornáról.
– Igen, legalább sikerül ezzel a győzelemmel hazamenni, nem pedig lehajtott fejjel hazakullogni, mert az nagyon megalázó lett volna, ha itt is kikapunk. Nagyon örülök, igazán boldog voltam, hogy sikerült ezt a hetedik helyet megszerezni.
Erről a meccsről annyit, hogy biztos volt sok hiba a játékunkban, de talán most kicsit mindenki jobban akart. Az egész vb-ről pedig: a negyeddöntő után egyértelműen szétesett a csapat, de talán előtte sem volt annyira együtt, hogy megérdemeltük volna az elődöntőt, döntőt.
– A Benedek Tiborról elnevezett díjjal a kezedben állsz itt az utolsó meccs után. Jelent ez neked bármi plusz vigaszt?
– Igen, amikor elkezdődött a világbajnokság, és megtudtam, hogy lesz egy ilyen díj, akkor azt gondoltam, hogy egy ilyet kell nyernem. De ezek az egyéni díjak engem annyira nem érdekelnek, mert tudom, hogy a vízilabda csapatjáték, és ezek az egyéni díjak továbbra sem relevánsak, mindig egy kicsit hamis, de örülök, hogy Tibi emlékére van egy ilyen díjam, és remélem, hogy valamennyire büszke ránk.
– Köszönöm szépen! Találkozunk az Eb-n.
LÉVAI MÁRTON magyar újságíróknak
– Marci! Gratulálunk a mai győzelmetekhez, és a saját teljesítményedhez is. Tudnál adni egy rövid összegzést erről a vb-ről?
– Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nagyon csalódott vagyok, szerintem a csapat is és an block, az egész magyar vízilabda-társadalom is. Azt látni kell, hogy nagyon kiélezett a mezőny itt 1-től 4-ig, vagy akár 5-től 8-ig, nincsenek könnyű meccsek. Elődöntő, negyeddöntő, – de akár még a nyolcaddöntőben is egy-egy gól dönt. Igen, az olasz meccs volt, ahol meg kellett volna ugrani azt a szintet. Ott nem én védtem, Soma védett, de úgy gondolom, hogy nagyon jól védett, és nagyon jó kiegészítettük egymást itt a világbajnokságon. Tényleg egy-egy helyzet, amikor a meccs közepén el tudtak lépni az olaszok, közé tudták tenni azt a pár gólt, amit aztán végig tartottaki. Utána az ötödik helyért menő USA-meccsen azért rányomta a csalódottság a bélyegét a csapat játékára. Úgy gondolom, hogy ez a meccs most sikerült, a csapatnak is és egyénenként is. Voltak, akik nagyon mélyponra kerültek a negyeddöntő után, de most sikerült úgy összeraknunk magunkat, hogy – sajnos csak a hetedik helyért zajló meccsen, de – kiszolgáltuk a közönséget.
– Te mennyire érezted mentálisan fáradtnak a csapatot az irtó hosszú klubszezon meg a kevés pihenő, és rövid felkészülés után? Úgy nagyon egyben van ez az egész szezon.
– Biztos volt ez is, és hát nem tudom, ki-ki döntse el maga az egyéni teljesítmények láttán, de úgy gondolom, hogy egymást segítve és húzva kezdtük el a felkészülést, folytttuk, amikor csatlakoztak a Ferencváros játékosai is, és amikor zajlott világbajnokság.
– Köszönjük szépen, jó pihenést!
JANSIK SZILÁRD magyar újságíróknak:
– Ha egy szóval kellene jellemeznem a csapat szereplését, a “csalódás” jut eszembe. Nem erre készültünk. Azt vizionáltam magam előtt, hogy hazai közönség, család, barátok előtt mi itt a csúcsra érhetünk. Úgy gondolom, hogy erre minden esélyünk megvolt, az egyéni kvalitások erre megvannak, de sajnos csapatilag nem jött ki.
Nem értünk meg csapatilag, de el kell telnie két hétnek, hogy tudjunk értékelni, most nagy kavalkád van a fejekben, mindenki indulatosabb. Szerda óta mélypontra kerültünk, próbáltunk javítani péntekre, nem sikerült, még mélyebbre kerültünk. Lehet mondani, hogy most a földön fekvő csapat próbált felkúszni az utolsó meccsen, de teljesen nyilván még nem álltunk fel.
Apró öröm, hogy a becsületünket valamilyen szinten megvédtük, de ezt helyre kell raknunk. Nem szabad túl sokáig mélyen maradnunk. Bő másfél hónap múlva jön az Eb, jövőre vb van, utána Eb, vb, olimpia.
Az olaszok is megmutatták, tavaly hetedik lettek az olimpián, most meg minden esélyük megvan arra, hogy megnyerjenek egy világbajnokságot.
Személy szerint még sosem szerepeltem négyen kívül világversenyen, ezt most nagy csalódásként élem meg, ahogy az egész csapat is. Megyünk tovább, két hét pihenő után teljes gőzzel beleállunk a felkészülésbe, és az Eb-n próbálunk javítani.
ANGYAL DÁNIEL a vlv-nek:
– Gratulálok a győzelemhez. Kérlek erről a meccsről beszélj egy kicsit.
– Igen. Örülök, hogy győztes meccsel tudtuk befejezni ezt a vb-t, ez egy picike tapasz egy jó nagy sebre. Tényleg ez egy jó dolog volt a végére, legalább ennyi.
– Magabiztos volt a győzelem azt lehet mondani, bár a vége felé, amikor kétgólos előnyünknél támadtak, egy kicsit izgultunk…
– Alapvetően a védekezés volt a kulcs, amivel nyertünk. A fontosabb meccseken, amikor jól működött akkor nyertünk, ha nem annyira, akkor nem nyertünk. Szerintem ma jól működött, hat gólt kapni ez egy jó teljesítmény, jól védett a kapusunk is, ennek örülök.
– Van elképzelésed arról, hogy mitől kerültünk a mezőny közepére?
– Még nincs, keressük az okokat. Konkrétumokat nagyon nem tudok mondani, előfordul az, hogy egy negyeddöntőben az ember nem tudja a száz százalékot hozni, ezen kell valahogy dolgozni. Nem tudom pontosan, valószínűleg a mentális felkészületlenség az ok, de nem tudok nagyon okosat mondani, mert még mi sem jöttünk rá.
– Köszönöm szépen!
NAGY ÁDÁM a vlv-nek:
– Összességében nem vagyok elégedett. Jól kezdtünk, végig mi domináltunk, nagy előnyt építettünk ki, de a végén kikapcsoltunk vagy kiengedtünk, és esélyt adtunk, hogy fel tudjanak jönni. Nyilván annak örülök, hogy be tudtuk húzni.
– Nagyon furcsa érzéseid lehetnek, mert szerintem bejátszottad magad a magyar válogatottba, de ez a hetedik hely..
– Igen, nem így képzeltem el, amikor kijelölte Tamás a csapatot. Sokkal többre voltunk hivatottak, mint amit kihoztunk ebből az egészből.
– Van ötleted, hogy körülbelül mi lehetett a baj?
– Fejben volt nagyon sok problémánk az egész világbajnokság alatt. Ezt kell mindenkinek helyre tennie és magába néznie.
– De ez mit jelent? Koncentrálást? Odaadást?
– Koncentráció. Tűz. Lelkesedés. Szerintem a többi csapat jobban akarta, mint mi.
– Hogy látod a saját jövődet a válogatottban?
– Remélem, még sokáig itt leszek.
– Találkozunk Splitben?
– Remélem…
POLH ZOLTÁN a vlv-nek
– Gratulálok Zoli! Rövid értékelést kérek!
– Köszönöm! Nagyon kellett nekünk, hogy megnyerjük az utolsó mérkőzést. Nagyot küzdöttünk, nagyon akartuk. Sajnálom, hogy így alakult ez a vb, de megyünk előre.
– Erről a meccsről mondj valamit kérlek!
– Tényleg nagyon fontos volt a győzelem. Jól kezdtünk, és fontos volt hogy végig tudtuk vinni a stabil védekezést. Az utolsó negyedben kaptunk apróbb hibákból gólkat, de azzal tudtuk megnyerni ezt a meccset, hogy három negyedig nagyon stabil volt a védekezésünk.
MANHERCZ KRISZTIÁN magyar újságíróknak:
– Azért a vége szép lett, egészen magabiztosan játszottatok az első három negyedben, hogy érzitek magatokat?
– Igen. Nyilván nagyon nehéz mit mondani egy hetedik hely után, mert nagyon sok ember azt a kérdést tette fel, hogy “na, most tudunk-e nyerni”, és igazából arra ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem annak a sok-sok embernek aki az egész világbajnokság alatt kijött, és támogatott minket. Kikaptunk a négy közé jutásért, kikaptunk az ötödik helyért az USA ellen… Arra is megragadom az alkalmat, hogy a magyar lányok előtt egy kalapemelést tegyek, mert fantasztikusak voltak, és amit véghezvittek, az fantasztikus volt.
– Nüanszokon múlt ez a hetedik hely, és az, hogy nem kerültetek előrébb. Ezzel egyet tudsz érteni?
– Ha úgy vesszük, hogy a negyeddöntőt egy góllal buktuk el, akkor nem, mert két perccel a vége előtt négy gólos hátrányban voltunk, és a játék képe alapján nem nüansznyi volt a különbség. Lehet, hogy adott helyzetben egy-egy egyéni teljesítmény túl tudott volna lendíteni, de itt más jellegű problémák voltak úgy gondolom. Nyilván most annak az ideje jön el, hogy ezen változtassunk.
– Milyen jellegű problémák voltak?
– “Problémás problémák”. Volt támadásbeli, volt védekezésbeli, úgyhogy mindenkinek mélyen magába kell néznie egy ilyen hetedik hely után.
– Köszönjük szépen.
A bronzmérkőzésen:
Görögország-Horvátország 9:7 (1:0, 4:3, 3:2, 1:2)
G.: Kakarisz 3, Argiropulosz 2, Geniduniasz, Szkumpakisz, Funtulisz, Vlahopulosz, ill. Bukics 2, L. Fatovics, Zuvela, Marinics Kragics, Vrlics, Harkov
További eredmények:
17.00 USA-Szerbia 10:13 (3:3, 3:5, 1:3, 3:2) – az 5. helyért – az egyik játékvezető Kun György volt
G.: Bowen 4, Hallock, Irving 2-2, Dodd, Daube, ill. Sz. Rasovics 4, Mandics 3, Rangyelovics, M. Radulovics 2-2, Lazics, Drasovics
Döntő:
20.00 Olaszország-Spanyolország 14:15 (3:3, 0:3, 3:2, 3:1 – 5:6) – ötméteresekkel
G.: Cannella, Di Fulvio, N. Presciutti, Damonte 2-2, Fondelli, Marziali,Bruni, Di Somma, Dolce, Echenique, ill. Granados 6, Perrone 3, Munarriz 2, Famera, Tahull, Larumbe, Cabanas
A világbajnokság végeredménye:
1. Spanyolország
2. Olaszország
3. Görögország
4. Horvátország
5. Szerbia
6. USA
7. Magyarország
8. Montenegró
9. Japán
10. Georgia (Grúzia)
11. Ausztrália
12. Dél-Afrika
13. Németország
14. Kazahsztán
15. Brazília
Kanada visszalépett.
A torna gólkirálya Alexander Bowen (USA) 21 góllal.
A legjobb kapus: Unai Aguirre (Spanyolország).
A döntő legjobb játékosa: Felipe Perrone (Spanyolország).