A Vasas egyik új játékosa a 20 évesekkel nemrég junior világbajnoki aranyérmet szerzett Lakatos Soma. A Szegedben nevelkedett balkezes játékossal eddigi pályafutásáról és átigazolásáról beszélgettünk. (További ma bejelentett “Vasas-szerzemények”: Batizi Benedek és Dala Döme).
LAKATOS SOMA a vlv-nek:
– Lehet, hogy udvariatlan vagyok, de a frissen elnyert világbajnoki cím ellenére egy kis bemutatkozást szeretnék kérni tőled!
– Szegedi vagyok, itt ismerkedtem meg a sportággal, itt töltöttem az elmúlt 13 évemet, mióta vízilabdázom.
– Hogy kezdődött?
– Mindenféle sportot imádok nézni, a vízilabdát is követtem, gyermekkorom óta. Édesanyukámék szerették volna ha a testvéremmel mind a ketten megtanulunk úszni. Amikor én elkezdtem, a bátyám már vízilabdázott. Gyorsan meguntam az úszást és én is átkerültem egy medencével odébb, a vízilabdázókhoz. Megtetszett, szerelmese lettem, megragadtam. Akkoriban Szegeden komoly vízilabda-sikerek voltak, LEN Kupát is nyert az itteni csapat. Kásás Zoltán, Gyöngyösi András, majd Vincze Balázs volt a vezetőedző. Nekem személy szerint nagy szerencsém volt, hamar Kiss Csaba “szárnyai alá kerültem”, ez meghatározó lett a pályafutásom szempontjából.
Szépen végigjártam a ranglétrát, játszottam a saját korosztályom mellett két évvel idősebbeknél is, aztán felkerültem a felnőttekhez. Sajnos épen akkor, amikor a csapat kiesett az első osztályból. Így az OB1/B-s csapatban kezdtem nagyobb szerepet kapni, aztán a feljutásnál és azt követően már ott voltam végig. Most érkezett el a váltás ideje.
– Mikor derült ki, hogy van ehhez tehetséged? Gondolom, értek sikerélmények, hiszen nem hagytad abba, de arra emlékszel-e, hogy milyen egyértelmű jelei voltak annak, hogy ez a te sportod lesz?
– Nem az én tisztem eldönteni, hogy mennyire vagyok tehetséges. Az első sikerélmény akkor ért, amikor a 2003-as korosztálynak még nem volt vidékbajnoksága, versenyrendszere sem, csak edzésekre gyűjtöttek össze játékosokat, engem viszont egyből behívtak, méghozzá a 2000-es korosztályhoz. Először nyilván talán azért, mert balkezes vagyok, és kevés ilyen játékos volt, kipróbáltak, sikerült megragadnom. Még nagyobb ösztönzést adott, hogy amikor első éves voltam a gyermek kategóriában és már az az ifik, a 3-5 évvel idősebbek között játszhattam. Ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem.
– Ilyen fiatalon ekkora korkülönbség még hatalmas. Nem voltak kellemetlen élményeid emiatt?
– Mindenhol én voltam a legfiatalabb, megkaptam azt, ami szokásos ebben a helyzetben egy sportolói közösségben. Sapka, labda – minden az én feladatom volt és megkaptam a magamét, ha hibáztam, neveztek óvodásnak is, szóval voltak beszólogatások, de én mindig az a fajta voltam, aki lehajtja a fejét, csendben marad, megcsinálja a munkát és a teljesítményével igyekszik kivívni az idősebbek tiszteletét. És szerencsére ez sikerült is.
Emlékszem, amikor felkerültem a felnőttek közé, eleinte nem mindegyik játékos kommunikált velem. Volt egy UVSE-meccs, amelyen jól ment a játék, két gólt is lőttem, mindenki gratulált, megveregették a vállamat és attól kezdve egyre több emberrel tudtam beszédbe elegyedni. Érezhető volt, hogy hirtelen egyenrangú lettem velük, befogadtak.
– Hogy alakult a fejlődésed. Meghívtak korosztályos válogatottakba, méghozzá Szegedről, nyilván le kellett tenni valamit folyamatosan az asztalra.
– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a 2003-as válogatottnak szinte minden edzésén jelen lehettem, mindig kaptam meghívót. A nagy ugrást a fejlődésemben a 2021-22-es bajnoki szezon hozta. Nagyon jól sikerült az az év a Szegedben, hetedikek lettünk, ami rendkívül szép eredmény volt. A korosztályos Eb-t is sikeresnek éreztem, annak ellenére, hogy az elődöntőt ötméteresekkel elveszítettük a végső győztes szerbek ellen. (A csapat bronzérmes lett – a szerk.) A legutóbbi szezonom sem volt rossz, de személyesen nagyobb ugrást szerettem volna elérni a játékomban. Azért a Vasas csak felfigyelt rám és megkeresett.
– Van-e példaképed – mondjuk, Kiss Csabán kívül, mert nyilván őt fogod első helyen említeni…
– Kiss Csaba számomra más, több is, mint példakép. Nyilván Benedek Tibort kell megneveznem, ha pedig külföldit kellene mondani, akkor Filipovicsot említeném. Őket figyeltem, rengeteg meccsüket, videójukat megnéztem.
– Te is folyton nézed, elemzed a vízilabdát az interneten?
– Minden meccset megnézek, még női találkozókat is, a saját mérkőzéseimet viszont soha nem nézem vissza.
– Mi az oka ennek?
– Amikor hibázok játék közben, rögtön tudom, hogy mit rontottam el, visszanézni nem bírom, még akkor sem szoktam, ha jól ment a játék.
– Hogy vett észre a Vasas? Mikor szóltak, mit mondtak és gondolom, akkor még nem is arról volt szó, hogy tulajdonképpen részben neked kell majd pótolnod a nem akármilyen szezont teljesítő Nagajevet…
– A Vasas először egy éve jelentkezett be értem, méghozzá Juhász Zsoltnál a Szeged menedzserénél. Már akkor le akartak igazolni, de én úgy éreztem, szükségem van még egy évre egy középcsapatban, hogy tudjak fejlődni, sok játéklehetőséget kapjak. Túl nagy ugrásnak éreztem még akkor. A Vasas ezt elfogadta, nagyon rugalmasak voltak, amit köszönök is nekik. Megegyeztünk, hogy a 2023-24-es szezontól leszek piros-kékben és a szerződést már 2022 végén alá is írtam.
Először arra lehetett számítani, hogy Nagajev mellett én leszek a másik balkezes. Aztán Burián Gergely leigazolásakor úgy volt, hogy hárman leszünk. Ennek először nem örültem, féltem a kevés játékidőtől, de aztán megbarátkoztam a dologgal, rájöttem ugyanis, hogy nagyon nagy lehetőség számomra, ha egyszerre tanulhatok Nagajevtől és Burián Gergőtől. Most, hogy kiderült, mégiscsak két balkezes lesz, mert Nagajev eligazol, elképesztően izgatottan várom a szezont, megtisztelő és “emberes” feladat vár rám…
– A Vasas a nemzetközi mezőnyben is ott lesz…
– Nagyon várom már a nemzetközi klubmeccseket is. A váltás melletti érvek egyik legfontosabbika volt ez a számomra. A nemzetközi mezőny nagyon más, mint az OB1, mindig is szerettem volna azon a szinten is kipróbálni magam. Nem lesz könnyű, főleg az eleje, de már nagyon várom magát a munkát is és különösen a meccseket.
– Válogatottság…? Rossz kéz oldalon olyan erős a felnőtt válogatott, hogy az hihetetlen. Zalánki és Vámos helye megkérdőjelezhetetlen, Burián Gergő dörömböl az ajtón, de rövid időn belül az ő nyakán is ott lesz például a bő keretbe már többször meghívott, veled egykorú Nagy Ákos. Szóval…, hosszú távon milyenek lehetnek a reményeid?
– Igen, Magyarországon a balkezeseknek külön hagyományaik vannak, Varga Zsoltnak most is van kikből választani. Jelenleg még elég távolinak érzem a felnőtt válogatottságot, nagyon sok munkát kell még elvégeznem a konditeremben és a medencében, de természetesen az az álmom, hogy egyszer meghívót kapjak, megálljam a helyem a nagyok között és stabil tagja legyek a csapatnak.
– Tudod-e, hogy miben kell fejlődnöd?
– A legelső dolog: nem lehet lyuk a védekezésben ott, ahol én vagyok. Meg kell tanulnom olyan szinten azt a játékelemet, hogy ne lőhessenek rólam akciógólt. Ez a legfontosabb. Hozzáteszem: balkezesként, ugye, az ellenfél kapásoldalán támadó jobbkezesekkel kerülök szembe, ők általában minden csapatban a legjobb játékosok.
A másik. amiben még nagy előrelépési lehetőségem van: emberelőnyben a kapufás játékosok megjátszása, a kiszolgáló szerep fejlesztése.
– Mi az, amiben az átlagnál jobb vagy, hogy látod?
– Fú… Talán az átlagnál jobb kezem van, jobban lövök. Szerintem az is nagyon jellemző rám, hogy szó nélkül megcsinálok minden munkát, amit ad az edző, ha be kell menni bekkelni, és el kell vinni három embert, akkor azt csinálom legjobb tudásom szerint. Nem “ragaszkodom” ahhoz, hogy minden meccsen gólokat lőjek, az elsődleges mindig a csapat sikere.
– Köszönöm a beszélgetést, sok sikert az új csapatodnál!
Pénteken hozták nyilvánosságra a Vasas-igazolások újabb csoportját.
Lakatos Soma mellett piros-kékben játszik a következő szezonban Batizi Benedek és Dala Döme is.