Sikert sikerre halmoz csapatával Zalánki Gergő, mióta a Pro Recco tagja lett. Vasárnap megvédték Olasz Kupa-győztes címüket. Gergő a meccs után, az esti ünneplés előtt válaszolt a vlv kérdéseire.
AZ OLASZ KUPA NYOLCAS DÖNTŐJE
ZALÁNKI GERGŐ (Pro Recco) a vlv-nek:
– Gratulálok a kupagyőzelemhez és isten éltessen a születésnapodon!
– Köszönöm.
– Kérlek, összegezd az elmúlt napok genovai eseményeit!
– A nyolcas döntő első két meccset szerencsére elég könnyen sikerült megnyerni. Egyértelműen azt vártuk, hogy a döntőben a Brescia lesz az ellenfél, de a szombati elődöntőben – és egyébként ma is, ellenünk – az Ortigia nagyon összeszedetten, jól játszott, a kapusuk, Tempesti 44 évesen hihetetlenül védett. Le a kalappal előttük!
Szerencsére azért nagyjából kézben tartottuk a döntőt, végig vezettünk két-három góllal, de amikor még jobban megléphettünk volna, akkor nem sikerült a góllövés, vagy nem adták meg, vagy kapufa lett, ráadásul ilyenkor többször is előfordult, hogy könnyebb, elkerülhető gólt engedtünk lőni az ellenfélnek. Ezzel meccsben tartottuk őket. A harmadik negyed vége felé egy gólra feljöttek, akkor volt a legkisebb a különbség.
– Nem lehet, hogy mivel a Bresciát vártátok és gyengébb csapat jött, már a döntő előtt – akár tudat alatt – úgy gondoltátok, hogy “na ez így biztosan meglesz”?
– Az tény, hogy pénteken és szombaton jobban játszottunk, mint a döntőben, de nem hiszem, hogy ilyen lelki okok miatt. Tévén néztük a Brescia-Ortigia elődöntőt, és nem mondom, hogy nem örültünk az eredménynek, hiszen tudtuk, hogy a Brescia sokkal kellemetlenebb ellenfél lett volna. Ennek ellenére, ahogy vége lett a meccsüknek, rögtön azt beszéltük, – Ivovics és Sandro is mondta -, hogy rendben, lehet, hogy így könnyebb lesz, de semmiképpen ne vegyük félvállról a feladatot. Nem is úgy álltunk hozzá.
Tulajdonképpen ma apró nüanszokon múlt, hogy nem lett simább a győzelem. De így legalább tényleg döntőhöz méltó mérkőzés volt, szerintem élvezték, akik látták. Telt ház és jó hangulat volt.
A szépséghiba számomra az, hogy a vége felé az ellenfél egyik játékosával együtt cserés kiállítást kaptam, amit egyébként nem igazán értettem.
– ??
– Elég fáradt voltam, csak egy sima kiállítást szerettem volna elérni, az olasz srác viszont nekem esett. Azt állította, hogy valaki megütötte őt, s hiába mondtam, hogy az biztosan nem én voltam – mindkettőnket kiküldtek cserével, végleg. Sajnáltam volna, ha ez a meccs eredményét befolyásolja, de szerencsére nem volt döntő fontosságú, apró szépséghibának tekinthető.
Simone Rossi és Zalánki Gergő meccs után tisztázták az affért (Vagy legalábbis megpróbálták…) Fotók: F. Schenone
– Hogy zajlik az ünneplés a kupagyőzelem után?
– Most már Reccóban vagyunk, nem igazán tudom, mi a terv. Elmegyünk valahova és nemcsak a csapat, hanem családtagok és szurkolók is ott lesznek az esti összejövetelen. De azért mi szerdán a Barcelonetával BL-meccset játszunk és nagyon fontos a három pont ahhoz, hogy csoportelsők legyünk, úgyhogy nagy ünnepség ma nem várható. Jól mutatja a helyzet komolyságát, hogy már hétfőn két edzésünk lesz. De egyébként is hullafáradt mindenki, eszünk valamit és koccintunk egyet, ennyi a mai program.
– Születésnapos vagy… Ez mennyire téma ilyenkor? Egyáltalán: Olaszországban is működik a hagyomány, hogy ilyenkor az ünnepelt süteményeket visz az edzésre?
– Itt általában egy étterembe hívja meg az ünnepelt a csapattársakat.
– Hát…, a süteménnyel könnyebben túllennél a dolgon…
– Igen, könnyebben meg lehetne úszni. 🙂
Nemrég volt Ivovics születésnapja, ma az enyém, megbeszéltük, hogy összehangoljuk a dolgot, elmegyünk egy nagyon jó étterembe és a számlát elfelezzük.
– Gergő! Még egyszer gratulálok és találkozunk hamarosan itthon, a válogatottnál!