Sok szó esett az elmúlt időszakban a válogatott kerettagok nyilatkozataiban – de csak utalásszerűen – egy újfajta edzésmódszerről, amely a kognitív képességek fejlesztését, a játék közbeni döntéshozatal hatékonyságának javítását szolgálja. Megkértük Varga Zsolt szövetségi kapitányt, hogy fejtse ki a vlv olvasóinak az újítás hátterét, alkalmazásának okát, részleteit. A videónyilatkozat és annak olvasható verziója:
VLV-VIDEÓ:
A videóinterjú olvasható változata:
– Varga Zsolt szövetségi kapitány áll a VLV kamerája előtt, és most kifejezetten, kizárólag arról szeretném kérdezni, hogy mi ez az újdonság, amit kognitív módszerként itt az edzéseken alkalmaztok. A játékosok is megemlítették, többnyire, ahogy én tapasztalom, pozitív volt a fogadtatása, hasznos újdonságnak tartják. Légy szíves, mondd el, hogy egész pontosan mit jelent ez az edzésmódszer!
– Amiről szó van, azok a kognitív funkciók, minden, ami a gondolkodással, a figyelemmel, a figyelemvezérléssel, a koncentrációval és a döntéshozatallal összefügg. Ezek azok a területek, amelyekkel kapcsolatban…, ha úgy vesszük, hogy egy hangvezérlő táblát alkalmazunk, ahol vannak a különböző hangszínek, ezeket hangosítjuk fel, ebből kapnak a játékosok nagyobb terhelést. Nyilván nem arról van szó, hogy eddig nem kaptak kognitív terhelést, hát hogyne, minden edzés jár egyfajta kognitív terheléssel. Itt inkább az történik, hogy az első pillanattól fogva megnövelt kognitív terheléssel végezzük az edzéseket. És ugye, a vízben. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint a transzferhatás, ami a saját közegében -nálunk tehát a vízben – éri a játékosokat, az a leghatékonyabb. Kevésbé hatékony az, amit laboratóriumokban, illetve stúdiókban végeznek kognitív fejlesztésként, bár a kettő kiegészíti egymást, és nagyon jól tud működni.
A hatékonyság tekintetében én azért választom inkább ezt a módszert, mert az alkalmazása közben vízilabda zajlik, tehát sokkal kevesebb a kockázat, hiszen folyamatosan olyan gyakorlatokat csinálunk, amikre valóban szükségünk van. Az első edzést pár hónapja tartottam, itt is szeretném megköszönni a KSI-nek, hogy nagyon jó partnerek voltak, el tudtuk kezdeni az adaptációját ennek az edzésmódszernek. Mert hiszen ez eredetileg a labdarúgásra lett kitalálva nyolc éve. A kitalálója Németh Roland (címlapképünkön ő látható – a szerk.), aki mögött elméleti háttérszakemberként Topál József viselkedéskutató professzor, az MTA doktora áll, van tehát tudományos háttér is.
Az elmúlt években sokszor kerestem olyan módszert, aminek segítségével javítani lehet a szóban forgó funkciókat, felgyorsítani a döntéshozatalt a gyakorlások során. Ez eredményezheti, hogy majd a mérkőzésen – főleg annak végén – a lehető legjobb döntéseket tudják meghozni a játékosok. Nyilván összetett tevékenységről van szó, ezért is jó a komplexitás, az, hogy a módszer alkalmazása vízben történik.
A koncentrációs képességek növekedése okoz egyfajta átrendeződést a tekintetben, hogy a szervezet hogyan használja fel a rendelkezésére álló energiát, méghozzá négy negyeden keresztül. Ha csak a figyelmi részt nézzük: a játékosok folyamatosan néznek körbe, pásztáznak, figyelik a környezetüket és az így nyert információk jelentik az alapot a meghozott döntéseikhez. Egyébként ennek is három verziója van. Amikor nincs náluk a labda, amikor repül feléjük a labda, és amikor náluk van a labda. Ezek mérhető dolgok, a labdarúgásban mérik is.
Nagyon örülök, hogy találtam egy olyan módszert, amit Magyarországon dolgoztak ki, s amely éppen ezt a készséget fejleszti. Emellett olyan eszközről van szó, amely színesé teszi magát az edzést. Újszerű a dolog, másfajta megközelítés az alapja. A hatására változnak az edzésgyakorlatok is, színesebbek, nem ugyanazt a sémát követik, mint amit eddig csináltunk. Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy megéri az a pluszmunka, az a kockázat, amivel egy új módszer kipróbálása, bevezetése jár, mert ez az a terület, amiben, ha ténylegesen hatékonyan tudunk fejleszteni, az biztos, hogy meg fog jelenni a teljesítményben.
Természetesen fontos a türelem. Minden edzésmódszernél így van ez, az állóképesség sem egy hónap alatt épül ki, hanem ennek van egy folyamata. Ez egy időszak, egyfajta rendszeresség, aminek révén ezzel a fajta terheléssel találkozniuk kell a játékosoknak ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő fejlesztő hatás.
– Avasd be kérlek az olvasóinkat abba, hogy az edzés során konkrétan hogy zajlik ez, mire kell figyelniük a játékosoknak?
– Kicsit összetett a dolog, de talán összefoglalva: van 8, oszlopon álló kijelző a medenceparton. Az ezeken megjelenő jeleket egy tablet vezérli, s a folyamatos képi változások az edzésprogramhoz, illetőleg az elvégzendő gyakorlatokhoz igazodnak.
A kijelzőkön bármilyen szimbólum megjeleníthető, számok, jelek, különböző színek, s ezek változnak. Vannak terhelési fokozatok, 4 szimbólum, 4 szín, s lehetne 6 vagy 8 is, de a rövidtávú memória ennyit képes megjegyezni. Az információkat ugyanis a játékosoknak folyamatosan fejben kell tartaniuk, s aszerint végezni az éppen aktuális gyakorlatot.
A módszert már átvittük taktikai területre is, de a terhelés szintjét jól be kell lőni, hogy a játékos ne vesszen el a rengeteg információban. Vagyis meg kell tanulni nekünk edzőknek is, hogy hogyan tudjuk jól felépíteni ezt a rendszert, ne legyen se kevés a terhelés, se túl sok és a folyamatosság váltsa ki az automatikus figyelemkényszert, s a döntéshozást.
– Gondolom, ez iszonyú koncentrációt igényel. Tehát arról van szó, hogy játszanak, gyakorolnak, és közben figyelniük kell a kijelzőket, hogy azokon milyen jeleket kapnak, és a jelek változása szerint kell módosítaniuk azt, amit csinálnak. Jól mondom?
– Körülbelül így van, de ennek is nagyon sok verziója van, mert nem mindig egyszerre jelenek meg a jelek, annak érdekében, hogy a pásztázási képességet javítsuk. És elképzelhető, hogy csak két kijelzőn jelenik meg az információ, amit figyelniük kell, de ez lehet három vagy hat is. Zavaró szimbólumok is feltűnhetnek, sok mindennel lehet nehezíteni a koncentrációt, növelni a figyelmi kényszert.
– Hogy fogadták a srácok ezt?
– Fontosnak tartottam, hogy tartsak nekik egy tájékoztatást, hogy elmondjam, mit miért csinálunk. Ugye, van ez az alapmondás, hogy “minden fejben dől el”, és azt gondolom, hogy ez igaz, még hogyha nyilván sok más terület is fontos szerepet játszik.
A kondicionális képességek, az érzelmi-pszichés háttér és a kognitív-mentális képességek – ezek összefüggenek egymással, mindegyik kihat a másikra, de mégis, most ezen a kognitív területen van a figyelem. Az eredményességét abban látom, ha a döntések javulnak – egyre fáradtabb állapotban is.
– És mit szóltak hozzá, nem idegenkedtek?
– Nem, azt én azt gondolom, hogy…, pláne azzal, hogy volt ez a tájékoztatás, amelyen elmondtam, hogy ezen a területen miért dolgozunk, és azt is, hogy én abszolút azt látom, hogy ez egy olyan fegyver lehet a kezünkben, amivel tényleg az ellenfeleink elé kerülhetünk.
Kőkeményen beleteszik a munkát, a figyelmüket, koncentrálnak, és megpróbálják magukat kondicionálni arra, hogy egyre jobbak legyenek ezek a képességeik. Szóval komolyan csinálják, abszolút azt láttam, hogy megértették, mert ez nagyon kézzelfogható.
Ha megnézzük a szingapúri világbajnokság utolsó két mérkőzésének utolsó negyedét, mindkettő 6:3 lett. Az egyiket megnyertük, a másikat elvesztettük. Nyilvánvalóan volt, amikor rosszul döntöttünk bizonyos helyzetekben. Vagy nem értünk oda, vagy lemaradtunk vagy elöl hibáztunk, ez egyértelmű. Ezeknek a helyzeteknek a megoldásához kell fejlődnünk. És nemcsak ez a két eset volt, sok eklatáns példát hozhatnék, amikor egy-egy fontos szituációban hozott döntésen múlt egy mérkőzés vagy az egész világverseny sorsa.
Megfelelő komolysággal végezzük a munkát ezen a területen is, dolgozunk, csináljuk, jól felépített rendszerben, s megvan hozzá a háttér, ami a gyakorlatban is segít. Biztosra veszem hogy ez működni fog.
– Köszönöm szépen a tájékoztatást!