Az OB1-es klubok képviselőit tömörítő Liga legutóbbi ülésén jelentette be Bachner András, hogy a miskolci klub irányítását átadja a csapat korábbi játékosának, a még most is csak 27 éves Hornyák Olivérnek. Az új vezető nyilatkozott a vlv-nek és Bachner Andást is megkérdeztük a váltás okáról.
HORNYÁK OLIVÉR (PannErgy-MVLC) szakosztályvezető a vlv-nek:
– Kérlek, először elevenítsük fel a vízilabdás pályahutásodat!
– 2005-ben, 9 évesen kezdtem el vízilabdázni Egerben, az egész utánpótlásidőszakot ott töltöttem. Elég szép eredményeket értünk el, volt ifi bajnoki címünk, rendszeresen meghívást kaptam a korosztályos válogatottakba, Eb-negyedik hely után 2014-ben Isztambulban megnyertük az U18-as világbajnokságot. Rendszeresen játszottam az egri felnőtt csapatban, sikerült magyar bajnoki címet is szerezni, habár abban a csapatban még nem voltam “oszlopos tag”.
Kezdettől tudtam, hogy a középiskola után nemcsak a vízilabda lesz a fő tevékenységem, tanulni akartam, így került szóba, hogy Miskolcon úgy folytathatnám a játékot, hogy mellette a jogi egyetemet is el tudom végezni. Szinte gyerekként érkeztem Miskolcra, mondhatom, hogy itt nőttem fel, hat évet töltöttem el a városban. Voltak szép eredményeink, az Eurokupában is sokáig meneteltünk, Magyar Kupa-döntőt is játszottunk és még egyszer szerepeltünk a kupa final fourban. Azt gondolom, ahhoz képest, hogy milyen rövid múltra tekinthet vissza a miskolci vízilabdasport, nagyon-nagyon szép eredményeket értünk el.
Az egyetem befejezése után Szentesre igazoltam, aminek pusztán az volt az oka, hogy nagyon jó kapcsolatban voltam az akkori ottani edzővel, Pellei Csabival és hat év után indokoltnak láttam a váltást. Egy évet töltöttem el ott úgy, hogy közben már dolgoztam ügyvédjelöltként, aztán kénytelen voltam dönteni. Látszott, hogy a két tevékenység már egymás rovására megy, egyre nehezebben lehetett összehangolni. A civil élet építése már nem tette lehetővé hogy olyan teljesítményt nyújtsak a vízben, amit elvártam magamtól, úgyhogy abbahagytam az aktív sportolást. Közben meg is nősültem – a feleségem tősgyökeres miskolci – és visszaköltöztem Miskolcra.
A vízilabda kicsit kikerült az életemből, bár követtem a sportág híreit és a meccseket is rendszeresen néztem, sőt, szerintem több mérkőzést láttam, mint amikor aktív játékos voltam.
Hosszú folyamat volt, mire eljutottunk a mostani helyzethez. Többször szóba került a bekapcsolódásom a munkába, Andrással két-három éve beszélgetünk erről. Január 1. óta dolgozom hivatalosan a klubnál, jelenleg még Bachner András sportigazgató irányítása alatt, szakosztályvezetőként. Ez amolyan betanulási időszak, igyekszem megismerni mindent, ami a klubvezetéssel jár, és ha minden jól megy akkor a következő szezontól már teljes felelősséggel én irányítom a klubot. András nem fog “kivonulni”, abban egyeztünk meg, hogy marad és továbbra is segíti a munkát.
– Jogászként mit csinálsz pontosan és azt a munkát hogy tudod majd összeegyeztetni az új sportvezetői feladattal?
– Ügyvédjelölt vagyok, egy miskolci irodában dolgozom. Főleg cégjoggal foglalkozunk, ingatlanjoggal és polgári vitás ügyekben szoktunk eljárni, emellett, mivel én még szakvizsga előtt állok, a büntetőjogot sem “hanyagolhatom”.
Amikor felvetődött a sportvezetői lehetőség, eleve azzal indultam neki, hogy az ügyvédi munkát fontosnak tartom, szeretnék majd ügyvédként dolgozni. Most még, mint mondtam, a klubban a betanulási időszak zajlik, később nyilván több lesz a teendő, kapcsolatot kell tartanom az egyesület vezetésével, lesznek szakmai vezetői feladataim, az önálló működéshez szükséges feltételek megteremtésében is szerepem lesz, irányítanom kell majd a munkát, részt veszek majd a szakemberek kiválasztásában, a klub gazdasági felelőseivel közösen fogjuk a lehető legoptimálisabb pénzügyi gazdálkodást kialakítani. Félig-meddig szervezetirányító, szakmai feladatokat ellátó, illetőleg képviseleti funkció vár rám, de már most látom, hogy jók az alapok, szakemberekkel közösen végezhetjük majd a munkát.
– Tegyük fel, hogy a vezetőedző eléd áll és azt mondja: a következő szezonra szeretném, ha leigazolnánk X-et a védelembe, Z-t a bal szélre, H-t pedig centernek – légy szíves, vezető úr, intézkedj! Hogy fog zajlani egy ilyen folyamat?
– Nyilván közreműködöm majd a játékosok igazolásában is. Az edzővel egyeztetve és természetesen a realitások talaján maradva… Abban hiszek, hogy miként maga a vízilabda, egy klub vezetése is csapatjáték. Az edző tudja legjobban, hogy mire van szükség a csapat további fejlődéséhez, de a szakmai vezetőnek is kell, hogy legyen beleszólása, közös a cél és ennek megfelelően zajlik majd az együttműködés ilyen ügyekben is.
– A miskolci klub működésében, az eredményeségben mekkora szerepük van az anyagiaknak? Mennyire ezen múlnak a dolgok?
– Ez nem egyszerű kérdés… Profi sport ma már nincs megfelelő anyagi háttér nélkül. Nyilván az anyagiak kihatnak arra, hogy milyen játékosokat tud igazolni a klubvezetés. Én egyébként hiszek abban, hogy nem kizárólag ezen múlnak a dolgok, de ha százalékos arányt kellene mondanom 60 százalékot biztosan kitesz annak aránya, hogy milyen az anyagi háttér. Nagy hangsúlyt kell fektetni az utánpótlásképzésre is, de gyakori tapasztalat ebben a sportágban, hogy hiába nevel ki egy klub csillogó tehetségeket, ha utána nem tudja megtartani őket a saját OB1-es csapatában.
– Szerintem még keveset is mondtál a 60 százalékkal… Ezen a téren mi vár rád? Van-e kapcsolatrendszered, hogy állsz a politikához, milyenek a személyes lehetőségeid?
– Lesznek fontos feladataim. A Bachner András által kiépített kapcsolatrendszer “átvétele” ennek az átmeneti, “betanulási időszaknak” a legjelentősebb teendői közé tartozik.
Az eddig kialakított jó kapcsolatot mindenképpen szeretném fenntartani a mindenkori miskolci városvezetéssel, s emellett elengedhetetlen, hogy a piaci világban működő cégek között is találjunk szponzori támogatókat.
– Van-e bármi, amit még szeretnél mondani?
– Nagyon köszönöm a bizalmat a klubvezetésnek, azt, hogy rám gondoltak, alkalmasnak tartva engem erre a feladatra. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy rászolgáljak az előlegezett bizalomra.
– Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok sportvezetőként!
BACHNER ANDRÁS sportigazgató (PannErgy-MVLC) a vlv-nek
– A váltás gondolata már két-három éve érlelődik bennem, mert azért csak 73 éves vagyok. Elég nagy volt a teher rajtam 13 éven keresztül és mielőtt bármilyen egészségi problémám jelentkezett volna, időszerűnek éreztem a váltást – ez a klub érdeke is.
Sokat gondolkodtam, ki vihetné tovább ezt a munkát, hála a jó istennek, Hornyák Olivér személyében egy olyan komoly fiatalembert ismertem meg, aki hat évig játszott Miskolcon, bizonyított játékosként, emberileg rendes, becsületes, tartása van. A sportághoz nagyon közel áll, világbajnok is volt az U18-as válogatott tagjaként.
Most van egy átmeneti fél év, ez alatt folyamatosan együtt vagyunk, megbeszéljük a dolgokat. Aztán a váltást követően itt leszek a háttérben mint szakosztályvezető, szaktanácsadó, hiszen a kapcsolatok, a “csatornák” meg kell, hogy maradjanak. Mindenben azon leszek, hogy segítsek Olivérnek és a klubnak, hogy Miskolcon éljen tovább a vízilabda.
– Az elmúlt 13 évet röviden hogy értékeled?
– Rengeteg munka volt, nagyon-nagyon sok örömmel. Életem legnagyobb sportélményei kötnek ezekhez az évekhez. Mindenki tudja, hogy volt egy három-négyéves időszaka a Miskolcnak, amikor száguldott a csapat, szinte “bármi lehetett volna”.
Büszke vagyok arra, hogy megteremtettük a vízilabda alapjait Miskolcon, ahol ez korábban nem nagyon volt meg. Az elején a városban még kicsit idegenkedve fogadták ezt a sportágat, hiszen itt a jéghoki, a futball és a kosárlabda volt népszerű, de mára elfogadta mindenki, nagyon sok szurkolónk van, rendszeresen jönnek ki a meccsekre és nemcsak a felnőttek, hanem ma már az utánpótlás mérkőzéseire is. Ez nagy öröm a számomra, úgy is fogalmazhatok, hogy ez az elmúlt 13 év hozadéka.
