Évente több milliárdos nagyságrendű összeg felett gazdálkodik a Magyar Vízilabda Szövetség és nagyon ritkán esik szó arról, hogy ezt a pénzt milyen rendszer szerint, hogyan fordítja a sportág működtetésére, fejlesztésére. Ez ügyben kértük hosszabb beszélgetésre Kollár Edinát, az MVLSZ operatív vezetőjét. Interjúnk második részében kizárólag a TAO-val foglalkozunk.
KOLLÁR EDINA (MVLSZ) operatív vezető a vlv-nek:
– Csaknem tizenhárom éve élhetnek az úgynevezett látvány-csapatsportágak a társaságiadó-kedvezmény adta különleges kedvezménnyel. Milyen hatása volt ennek a vízilabdára? Egy időben visszaélésekről is lehetett hallani, olyasmiről, hogy csak a TAO “lecsapolásáért” is létrejöttek új egyesületek.
– 2011-ben indult a TAO – teljesen új finanszírozási formaként. Az elején voltak gyermekbetegségek, de a jogalkotók ezeket igyekeztek rendezni.
Megítélésem szerint mára a TAO az egyik legjobban szabályozott rendszer lett, visszaélésekre már nem nagyon nyílik mód. Az érintett sportágak szempontjából pedig nagyon nagy jelentőségű támogatási formáról van szó.
A 2020. év elején fontos “TAO-történeti” változás történt: sportági keretösszegeket határoztak meg kormányrendeleti szinten. Ez az összeg azóta minden évben ugyanannyi volt a vízilabda számára: éves szinten 11 milliárd forint. Az viszont nyilvánvaló, hogy mást lehetett megvalósítani ebből a keretből négy évvel ezelőtt, és mást ma. Nagyon elszaladtak az árak, nézzük csak például a vízfelület bérleti díját. Ma a klubok a TAO-ból szinte csak az egyesület működését tudják finanszírozni és azt se mindenhol teljes egészében.
– Ez a 11 milliárd forint milyen módon “terül szét” a sportág szereplői között?
– A kisebb részével, mintegy 2,3-2,2 milliárd forinttal magának a szövetségnek van módja gazdálkodni, ebből tudjuk az utánpótlás-válogatottakat finanszírozni és a versenyek közreműködőit, a személyi költségeket fizetni.
A többire a tagegyesületek pályázhatnak, méghozzá úgy, hogy a szövetség lebontja a teljes összeget, mintegy “szétosztja” a TAO-források elköltési lehetőségét. Évek óta nagyon komoly pontértékrendszer alapján szabjuk meg a klubok kereteit. Figyelembe vesszük, hogy hány bajnokságban indul az adott egyesület, s milyen eredményei vannak. Már régóta nem csak az számít, hogy hány gyerek jár edzésekre.
Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem 11 milliárd forint kasszába beérkező pénzről van szó, hanem ekkora összegű TAO-forrás engedélyezéséről. Tehát a sportági keretet a szövetségi kerettel csökkentett összegről adhatunk ki igazolást a kluboknak, amelyek a cégektől begyűjtik a forrást. A működés mellett beruházásoknak is van TAO-forrásuk. Létezik egy “bűvös szám”, a 300 millió forint, amely értékhatárig mi vagyunk, akik jóváhagyunk, mint hatóság, és ellenőrzünk az egyesületeknél. Az e fölötti nagyságrendű programoknál két miniszter, a sportpolitikáért felelős miniszter és a pénzügyminiszter aláírása kell a programok jóváhagyásához, az ellenőrzést pedig a sportért felelős államtitkárság végzi. Ez természetesen főként a nagy klubokat érinti.
– Hogy születnek meg a TAO-val kapcsolatos döntések a szövetségnél?
– E téren speciális a vízilabda-szövetség gyakorlata: nem az elnök dönt egy személyben, hanem egy szakmai bizottság tárgyalja meg a pályázatokat. Ebben a testületben olyan sportszakemberek ülnek, akik ismerik a közeget, az adott egyesület helyzetét.
Hogy visszamenjünk az elejére: egy kormányrendelet meghatározza a TAO éves nagy kereteit. A sportállamtitkárság ezt sportágakra bontja – innen a vízilabda éves 11 milliárdos keretengedélye.
A szövetség TAO Bizottsága elkezdi lebontani a keretet, majd a TAO Igazgatóság kiértesíti a klubokat, jelezve számukra, hogy nagyjából mekkora, TAO-pályázat útján beszerezhető összeg jóváhagyására van lehetőség. Mód van ennél nagyobb összeg beállítására is, de azt külön indokolni kell. Február végéig a klubok beadják a programjaikat, mi minél előbb igyekszünk ezeket áttekinteni, megvizsgálni, hogy tavaszra már konkrét képünk legyen. A cégek nagy TAO-feltöltési időszaka a május, ekkor töltődik meg valós forrásokkal az addig csak elviekben létező TAO-keret.
– Mit vizsgál a szövetség, amikor beérkezik a sok egyedi TAO-terv?
– Elsősorban azt, hogy a benyújtás, a megvalósítási elképzelés megfelel-e a jogszabályoknak, illetve hogy a benyújtott program szakmai tartalma összhangban áll-e az MVLSZ vízilabdasportágat érintő középtávú stratégiai fejlesztési koncepciójával. Van egy kiváló elektronikus rendszerünk, ez már a kitöltésnél sok mindent kiszűr. Ha problémát érzékelünk, visszakérdezünk, tárgyalunk, tisztázzuk a helyzetet. Ezután kerülnek a pályázatok a TAO Bizottság elé, ott egyesével végignézik a programokat és egyesületenként rögzítik a jóváhagyott összegeket. Kiadunk egy határozatot, amely ezt tartalmazza.
– Itt az idő szerintem, hogy említsük meg, mi is maga a TAO, honnan származik a pénz és miért éri meg így támogatást nyújtani a gazdálkodóknak.
– A cégek ahelyett, hogy adóként a központi költségvetésbe fizetik be a pénzt, látvány-csapatsportokban működő sportszervezetek támogatására is fordíthatják, s ha így tesznek, adókedvezményben is részesülnek.
Egész pontosan: a támogatás összegét elszámolhatják költségként (csökkentve így az adóalapot), majd az így csökkentett adóalap után számított társasági adóból levonhatják a támogatás teljes összegét.
Eleinte még nehéz volt támogató céget, cégeket találni, legendák keringtek arról, hogy jutalék is járt olykor az “üzlet hozójának”, mára ez jelentősen megváltozott. Ma már a cégek versenyeznek azért, hogy vízilabdás TAO-programra juttathassanak pénzt, hiszen a felhasználható keret limitált. Nem ritka, hogy a májusi nagy TAO-feltöltés időszakában klubvezetők egymást segítik a feltöltésben.
– Mi az, amire a legtöbb TAO-pénzt költik a sportágban?
– A vízfelületbérlés. Vannak klubok, ahol ez a teljes támogatás 30 százalékát viszi el. Kicsit furcsa, hogy léteznek olyan uszodák, amelyek eleve TAO-pénzből épültek és mégis TAO-ból kell piaci áron vízfelületet bérelniük az ott működő egyesületeknek, azoknak, amelyek kezdeményezésére megépült maga az uszoda… Elsősorban önkormányzati létesítményekről van szó, ezek fenntartója önkormányzati cég. Talán nagy hiba volt, hogy az ilyen beruházások jóváhagyásakor nem kötöttük ki, hogy az átadás után megfelelő vízfelületet biztosítsanak a szövetség tagegyesületének ingyen vagy a piaci ár alatt.
Visszatérve a kérdésre, lényegesek még természetesen a személyi költségek, aztán következik az utaztatás, de egyre kevesebb megy el felszerelésre, eszközbeszerzésre, mert annyira elvisz mindent maga a működés. Egyre kevesebb jut már arra, hogy fejlesszenek, vegyenek például sportegészségügyi eszközöket, pedig ezekre is szükség lenne.
– Van egy laikus, esetleg teljesen demagóg kérdésem, amit azonban biztosan sokan feltennének. Ha egy egyesület TAO-támogatásból tartja fenn magát, akkor miért kell az oda edzésre járó gyerekek szüleinek klubtagdíjat fizetni?
– Nem ismerem minden egyesület gazdálkodását, de mint utaltam rá, 2020 óta nem változott a rendelkezésre álló TAO-sportági keret. Biztos, hogy csak TAO-támogatásból ma már nem lehet finanszírozni a teljes egyesületi működést. A tagdíjbevételre szükség van. E mellett tapasztalati tény, hogy bizonyos dolgokat másként kezelnek az emberek, ha fizetni kell értük, mintha nem.
– Ha sikerül “behúzni” a jóváhagyott összegű TAO-pénzt, akkor jön a végrehajtás és az elszámolás. Ez azért szakértelmet, szaktudást, tapasztalatot igényel. Hogy állnak a klubok ezen a téren? Megvan a kellő szaktudás?
– Az elején voltak úgynevezett TAO-közreműködők, akik a pályázati összeg bizonyos százalékáért menedzselték magát a pályázatot és aztán annak végrehajtását is. Ma már egyre kevésbé van erre szükség. Egyrészt a már említett remek, a TAO-eljárásokat támogató online felület miatt, amely nemcsak rögzíti a szükséges információkat, hanem a rendszer jellegéből adódóan szinte eligazít, elirányít. Kiszűri a hibákat, nem is enged továbblépni, ha valami nem stimmel. Másrészt ennyi év alatt az egyesületek nagyon jól elsajátították a rendszert, megtanulták, hogy mi finanszírozható TAO-ból, és mi nem.
Történt egy nagyon nagy könnyítés is: korábban minden TAO-pályázatnál szükség volt önerőre, most már az amatőr kluboknál nincs így, a pályázataik teljes egészében finanszírozhatók TAO-ból. Ez nagyon megkönnyíti a tervezést és az elszámolást is. Azt gondolom, hogy a kluboknál lévő pénzügyi munkatársak most már kiválóan meg tudnak birkózni a TAO-feladatokkal. Megjegyzem továbbá, hogy a programok összeállításához szükséges szakmai információkkal maga az egyesület és nem pedig egy külső közreműködő rendelkezik.
– A már említett tavalyi évi rendes MVLSZ-közgyűlésen Madaras Norbert az elnöki beszámolóban azt is elmondta, hogy a TAO-ellenőrzések terén súlyos lemaradások halmozódtak fel – a 2012 óta eltelt időszakban mindössze egyetlen évet (a 2017-18-ast) sikerült lezárni, a többinél még mindig elszámolási, ellenőrzési feladatok maradtak.
– 2014-ben került a szövetséghez a TAO-ellenőrzés feladatköre és akkor nem volt egyetlen lezárt év sem. Sajnos azóta sem az a jellemző, hogy csökkent volna a lemaradás, inkább tovább növekedett. Elő kell vennünk a régi programokat, még ha faramuci is a helyzet, azt vizsgálni, hogy 2012-ben mit rontott el egy egyesület. Igyekszünk mindent maximálisan rugalmasan kezelni, amennyire ez csak a jogszabályok szerint lehetséges. A szabályokat, hogy mit lehet és mit nem lehet elfogadni – nem mi hozzuk, ezeket rendeletekben határozták meg. Amit mi, MVLSZ tenni tudunk, az az, hogy igyekszünk segítőkészek lenni, de mindez addig lehetséges, amíg a jogszabályok lehetővé teszik.
Személy szerint pályafutásom kezdete óta foglalkozom támogatásokkal, ellenőrzésekkel. Megtapasztaltam, hogy bizonyos idő után már nem is lehet hiánypótlásokat végrehajtani, mert megváltoznak a szereplők, nincs már ott, aki intézte, esetleg a cég sem működik, amely érintve volt egy adott projektben. Annak érdekében, hogy a nagy hátralék feldolgozását megkönnyítsük és a múltat minél előbb, valamennyi fél számára megnyugtató módon lezárhassuk, hozott egy döntést az MVLSZ elnöksége. Eszerint a múltra vonatkozóan mintavételes ellenőrzéseket fogunk végrehajtani. Ez gyorsítja is a folyamatot. Szerencsére mára pontosan lehet látni, hogy sok klubnál nagy szakmaisággal, lelkiismeretességgel éltek eddig a TAO lehetőségével.
– Voltak nagy balhék, bukások, visszafizetések a TAO kapcsán?
– Korábban voltak eljárások, feljelentések a szövetség részéről klubokkal szemben. Nem tudok arról, hogy ezek esetében történt volna jogi következmény, hozzánk legalábbis nem jutott el ilyen információ. Nagyobb összegű visszafizetések amiatt történtek, hogy tervezett beruházások nem valósultak meg. A tapasztalatom egyébként az, hogy a “visszaélések” nem szándékosak voltak, hanem a klubok egyszerűen nem tudták, hogy mit hogyan kell csinálni.
– A felettes szerv méltányolja ezt a helyzetet? Például mit szól a szúrópróbaszerű visszamenőleges ellenőrzésekhez?
– Van erre jogszabályi lehetőség és természetesen folyamatosan egyeztetünk a sportállamtitkársággal is.
– Hogyan alakul a TAO-támogatási forma jövője? A sportállamtitkárság nemrégiben jelentette be, hogy az Európai Bizottság 2029. június 30-ig meghosszabbította a TAO-program engedélyét.
– Ez az uniós jóváhagyás a hivatásos sportszervezetekre vonatkozik, az amatőr klubok ettől függetlenül élhetnek ezzel a lehetőséggel. Az EU ezt a támogatási formát a “de minimis” támogatások között tartja nyilván, ami azt jelenti, hogy hároméves időszakot nézve nem haladhat meg bizonyos összeget a központi támogatás egy adott klubnál, erre mindenkinek továbbra is nagyon kell figyelnie. Reméljük, hogy még sokáig lesz mód a sportág fejlődését a TAO különleges eszközével segíteni.
– Köszönöm a beszélgetést!
Az MVLSZ 2023. évi költségvetése*
*A táblázat tartalmazza a Szerencsejáték Zrt. által juttatott összeget, amelynek 75 százalékát a szövetség továbbítja az OB1-es kluboknak.
*A székházfelújítás költségének nagy része a 2023. évet terhelte, noha a beruházás 2022 végén befejeződött.