Nem heverte ki a csapat a franciák által okozott sokkot, küzdöttek, harcoltak a fiúk, nagy hátrányból visszajöttek a szerbek ellen, de e vége nem sikerült. Egygólos vereségünk után a torna utolsó napján, szombaton a 7. helyért szállunk medencébe Montenegró ellen a dohai vb-n. Olaszország-Horvátország vb-döntő lesz. (A horvátok csak ötméterespárbajban győzték le a franciákat…) Nyilatkozatok, vlv-fotók:
Világbajnokság, Doha (Katar)
Helyosztó az 5-8. helyért:
Szerbia-Magyarország 11:10 (5:2, 2:5, 2:1, 2:2) – a jegyzőkönyv – play by play
Doha, Aspire Dome, v.: Franulovic (horvát), Spiritosanto (amerikai).
Szerbia: R. Filipovics, Sz. Rasovics 3, Rangyelovics 1, N. Jaksics, Lazics 1, Vucsinics 1, V. Rasovics. Cs.: Drasovics 2, P. Jaksics 1, Vico 1,, Lukics 1, Gladovics. Szövetségi kapitány: Uros Sztevanovics
Magyarország: Vogel Soma, Jansik Sz. 1, Manhercz K., Varga Dénes 2, Kovács P. 1, Vámos, Angyal. Cs.: Zalánki 3, Vigvári Vince 1, Fekete G., Német T. 1, Nagy Ádám 1, Bányai (kapus). Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Gól – emberelőnyből: 4/8, ill. 3/12
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. 1/1
Kiállítva cserével, végleg: Lukics (a negyedik negyedben)
A mérkőzés alakulása:
0:1, 1:1, 2:1, 2:2, 3:2, 4:2, 5:2 / 5:3, 5:4, 5:5, 6:5, 6:6, 7:6, 7:7 // 8:7, 9:7, 9:8 / 10:8, 11:8, 11:9, 11:10
Az elején – először és utoljára – még mi vezettünk, de a szerbek gyorsan elhúztak és komoly erőfeszítéseket kellett tenni, hogy utolérjük őket. Ezúttal is sok volt a hiba, rengeteg lövésünk volt, de többségük kényszerből, a támadóidő végén ment kapura és nem hozott gólt. A legvégén időkérés után mód volt az egyenlítésre, de Vogel Soma(!) közeli húzását kivédte a kapus.
(A dohai vlv-fotók a Camera Kft. RF 100-300 mm / 2.8. L IS USM teleobjektívjével készülnek.)
VARGA ZSOLT magyar újságíróknak:
– Most már, így jó pár mérkőzés és ilyen fontos mérkőzések után úgy tudom értékelni, hogy nem kedvezett nekünk az a stratégia, amelynek alapján két hetünk volt együtt készülni erre a világbajnokságra, játékba hozni azokat, akik otthon maradtak az Eb alatt. Ugye, azért ebben volt egy hosszabb távra szóló elgondolás is, hogy legyen egy feltöltődési időszak, egy pihenési időszak is. Abszolút vállalom ezért a felelősséget, nyilvánvaló, hogy nem vagyunk játékban annyira, nincs meg a kellő játékritmusunk.
Az első negyedben erősen érezhető volt az a nyomás, rossz hangulat, ami a két nappal ezelőtti vereség miatt rátelepedett a csapatra, de utána elkezdtünk harcolni, mentünk, csináltuk a dolgunkat – sok hibával.
Én azt gondolom, hogy a szerb azok mindig szerbek, jól vízilabdáznak, erősek, fizikálisak, tehát azt mondom, hogy benne lehet a forgatókönyvben bármikor egy vereség a szerb csapattól.
Most abban a fázisban vagyunk, amikor nem jól játszunk. Normális felkészülésben ez után a fázis után elindulunk fölfelé, levideózzuk, kianalizáljuk, hogy hol vannak a hibák, új struktúra, új rend jön létre és megyünk tovább. Most pont a döcögős lejtmenetet lehetett látni, azt, amikor nem megy úgy a játék, mint amilyen élesek voltak tavaly a támadásaink, a helyzetkihasználásunk, úgy általában minden. Most is lemaradtunk, elkéstünk a végén, az utolsó támadásnál. Nem érkezett meg a kellő meccsritmus, a stratégiát én találtam így ki, ez a játék tehát az én felelősségem is.
– Ha már felelősség, a csapatot illetően, a játékosokat illetően mindenki vállalja, vállalta a saját felelősségét? Hogy érzi?
– Én úgy gondolom, hogy kell, mert nagy játékosokról van szó, a magyar vízilabda meghatározó játékosoairól. Az ilyen helyzetek, ezek a mérkőzések senkinek nem kellemesek. Én azt is kértem mindenkitől hogy, szálljon magába. Elmondtam a megbeszélésen azt is, amit most önöknek, de kértem, hogy mindenki szálljon magába, mert azért nyilván voltak olyan akciógólok az előző mérkőzésen is, amelyek nem férnek bele. Mindig meg kell akadályozni a center-akciógólt és van pár dolog, ami megszívlelendő mindenki számára. Beszélgettünk erről a játékosokkal és szét is bontottuk, hogy ki mit hibázott.
– Tudom hogy nincsen “ha”, de amennyiben az a francia meccs megvan, és a négy között kikapunk eggyel valakitől, más lenne az összkép?
– Nyilván. Az elődöntőbe jutni, négyben lenni mindig elvárás a magyar csapattól. És talán így nagyon nagy a kontraszt, ugye, az előző világbajnoksághoz képest, ahol első voltunk. Bár…, végignézve a mérkőzéseket, akkor pont ilyen egygólos meccseket nyertünk. Én ezt sokszor el is mondtam, hogy egy-egy gól döntött akkor is, amikor kiderült, hogy nem lefelé, a 7. helyért, vagy az 5. helyért játszunk, hanem megyünk tovább. Én úgy látom, most is ezt a helyzetet. Rengeteget dolgozunk egyébként, hogy jobbak legyünk az ellenfeleknél. A francia meccsre is tényleg rengeteget készültünk, nagyon sok órán keresztül. Továbbra is úgy gondolom, hogy a játékban hiányzott most az a ritmus, aminek meg kell jönnie
– Köszönjük szépen.
JANSIK SZILÁRD csapatkapitány magyar újságíróknak:
– Úgy éreztem, hogy fel tudunk állni a negyeddöntőben elszenvedett vereség után és jól bele tudunk menni a mérkőzésbe, de sajnos nem így lett. Nagyon rosszul kezdtünk, akciógólokat kaptunk és elhúztak három góllal. Akkor viszont éreztem egy váltást, hogy ott felállunk és újra visszajövünk. Azt éreztem, hogy átlendülhetünk ezen a negatív valamin, amin ráültünk a franciák elleni utolsó két negyedben. De sajnos ez nem így lett, utána megint nekik sikerült gólt szerezni és csődöt mondott a védekezésünk, azt gondolom, hogy a támadásunk ma nem annyira, de a védekezés az szörnyű volt.
Rossz volt átélni is, gondolom nektek is nagyon rossz volt ezt nézni. Nagyon mélyen magunkba kell nézni, mert ez így iszonyatosan kevés lesz. Azt gondoltuk, hogy itt mi esélyesek vagyunk és éremért játszhatunk – hát, helyre lettünk rakva, hogy nagyon nem.
Rengeteget kell dolgoznunk, hogy az olimpiára “odaérjünk”. Az egy nagyon nagy pofon, bízom abban, hogy fel fogunk tudni állni. Talán jókor jött, inkább most, mint az olimpián.
– A Montenegró elleni reggeli mérkőzésre, nem tudom hogy lehet felpörögni. Gondolom még mindig a francia meccs hatása alatt vagytok…
– Sajnos biztos, hogy hiába szerettük volna kizárni a francia meccset, úgy néz ki, hogy nem sikerült. Az egy elég nagy kés volt nekünk. De tényleg azt gondolom, hogy azért rengeteg harcos, rengeteg sportoló, nem is csak a sportban, az életben is mindenki kap nagy pofonokat és ekkor ismerszik meg az ember, hogy ebből fel tud-e állni. Én hiszek a társaimban, hiszek a stábban, hiszek magunkban és hiszem azt, hogy fel fogunk tudni állni.
Ennek az első lépése a holnaputáni Montenegró-meccs. Ott már el kell kezdeni jobb jeleket mutatni. Hiszek abban, hogy az olimpiára fel fogunk tudni állni és újra az a csapat fog játszani amelyik Fukuokában megnyerte a világbajnokságot. Ugyanolyan lelkes, egymásért küzdeni tudó csapat. A csapattársakért, a stábért, a szeretetteinkért, Magyarországért és mindenkiért aki szeret minket és szurkol nekünk, azokért fogunk játszani és fel fogunk állni ebből az olimpiára!
– Úgy látom rajtad, meg a többieken is, hogy csalódottabbak vagytok, mint a franciák elleni meccs után. Nagyobb a szomorúság az arcokon, pedig “sportszakmailag” Szerbiától ki lehet kapni egy góllal. Azért vagytok ennyire csalódottak, mert nem sikerült ezek szerint úgy feldolgozni a francia meccset, ahogyan azt ti terveztétek?
– Összességében biztos, hogy bennünk van a francia meccs miatti csalódottság. Nem tudom eldönteni, hogy most vagyok-e csalódottabb vagy akkor voltam. Borzasztó érzések vannak bennem. Semmi nem sikerült úgy, ahogy elgondoltuk. Ott nagyon mélyre kerültünk, bíztam abban, hogy feltudunk állni, de ehhez több idő kell, úgy néz ki.
– Köszönjük szépen.
(Lejegyezte. Zsigmond Orsi)
VARGA DÉNES magyar újságíróknak:
– Sok olyan gólt lőttek, amiért nem kellett nagyon megdolgozniuk, ezzel elmentek és olyan előnyt szereztek, amit folyamatosan igyekeztünk ledolgozni, ez pedig felemésztett minket. Nem kellett volna idáig eljutni, tehát későn szálltunk bele a meccsbe. Dolgozik talán lélektanilag bennünk az, – kicsit most ez nagyképű lesz, – hogy úgy éreztük, többre vagyunk hivatottak ezen a világbajnokságon. De hát nem.
És az a helyzet, hogy az 5. helyet is csak az tudja megszerezni, aki olyan játékképet mutat, hogy annak meglegyen a jutalma. Kicsit más ez, mint amikor elődöntő-döntő van, mert ott igazából mindegy hogy milyen játékkal, a legfontosabb az, hogy nyerjünk.
ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:
– Először is gratulálok a díjhoz amit átvettél. Nyilván nem változtatja meg az érzéseidet, de azért mégis csak valamiféle pozitív kicsengés ez egy ilyen meccs után… A mérkőzésről mit tudsz mondani?
– Azt kell mondjam, hogy arra valamennyire büszkék lehetünk, ahogy küzdöttünk és megpróbáltunk felállni. Valahogy nem találtuk meg most a lehetőségeket, szerintem sok egyéni teljesítmény is hiányzott. A részemről is, most azt érzem, hogy a francia meccsen is nekem kellett volna még többet felvállalni, ahogy most is esetleg egy-egy kockázatosabb passzt, vagy valamilyen extrát hozni. Sajnálom, hogy ez nem sikerült.
Megyünk tovább. A cél az olimpia. Az szívás, “poénkodtunk” is rajta, hogy a legrövidebb ideig tartó világbajnoki címmel büszkélkedhettünk…
– Keserű poén…
– Hamarosan kiderül, hogy a franciák ennyire jók vagy abban is világbajnokok vagyunk, hogy mi vagyunk a leghülyébbek. Erre azért még kíváncsi leszek.
– Ez a mai meccs a franciák miatt volt ilyen vagy ki tudtatok jönni a francia sokkból?
– Ha kijöttünk, ha nem…, nem mondhatom azt sem, hogy szégyen volt, mert ezzel megint lebecsülném őket. Szerintem pont ez volt a baj, lebecsültük őket és egyszerűen nem gondoltunk arra, hogy ki is kaphatunk. Úgy voltunk vele, hogy majd valahogy úgyis meglesz.
Nehéz ebből kimászni, beszélgettünk, meg még fogunk is beszélgetni. Itt úgyis össze vagyunk most zárva, nem tudunk mást csinálni. Tényleg tanulni kell ebből és menni tovább. Most eléggé lent vagyunk, de lehet, hogy ez kell nekünk, mindig egy ilyen pofon. Csak kár, hogy nem tanulunk és mindig inkább az új pofont választjuk, mint hogy tanulnánk az előzőből. De lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy az olimpia jól sikerüljön.
– Köszönöm szépen, Zalesz.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
BÁNYAI MÁRK magyar újságíróknak:
– Bosszús vagy roppant módon. Mi az oka ennek? A vereség?
– Nyilván a vereség, meg hogy mennyi helyzetet kihagytunk, de remélem, hogy az olimpián bemennek majd.
– Mondjuk a helyzetek értékesítéséhez sok közöd nem lehet. Te mindent megtettél amit lehetett a kapuban. Hogy értékeled a teljesítményed?
– Nehéz erre mit mondani. Azért ez nem egy mindennapi szituáció volt. Soma kezdte az elején, aztán én beálltam a második, harmadik negyedre, utána a negyediket már megint a Soma védte. Igyekeztem ehhez a legjobban alkalmazkodni, úgy gondolom, hogy a részemről egész jól sikerült. Sajnálom tényleg a sok kihagyott helyzetet ott elöl, mert ez egy nyerhető meccs volt. De dolgozunk tovább.
– Védekezésben mit láttál a találkozó során, amíg te voltál a vízben?
– Próbáltuk rendezni a sorokat, mert megnéztük a francia meccset és ott is a második félidőben azért volt egy-két szétcsúszás. Összeültünk a srácokkal beszélgetni egy hosszabbat és megpróbáltuk leszűrni a konklúziókat. Én amikor bent voltam, nem érzékeltem azt, hogy rossz lenne a védekezés. Helyükön voltak a blokkok így én is csak a saját sávommal kellett, hogy foglalkozzak. Most ennyire volt elég. Sajnálom nagyon.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
NAGY ÁDÁM magyar újságíróknak:
– Nagyon rosszul szálltunk be a mérkőzésbe. Nyilván valószínűleg az első negyed még arra ment rá, hogy feldolgozzuk a sérelmeinket, a pofont amit kaptunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy így szálljunk meccsbe! Utána már jobb volt a mérkőzés képe. De rengeteget hibáztunk illetve nagyon sok elkerülhető gólt kaptunk. Nem tudok mit mondani. Megyünk, próbáljuk megszerezni a hetedik helyet.
-Ennyire rossz most a hangulat? Lehet, ez nem is ennek a mérkőzésnek szól, hanem az előzőnek, a negyeddöntőnek?
– Természetesen. Azért az valószínűleg nagyon sokáig bennünk marad. Ez nem olyan, hogy elfelejti az ember egyik napról a másikra. Kiderül majd, hogy mennyi időbe telik. Azt kérték tőlünk, hogy álljunk föl. Nem sikerült. Bizakodó vagyok, hogy ez a pofon vagy ezek a pofonok helyre raknak minket és az olimpián tudunk bizonyítani.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
ANGYAL DÁNIEL a vlv-nek:
– Sajnálom ezt a mérkőzést. Rosszul kezdtünk, azt cipeltük végig, úgy érzem. A szívünk benne volt szerintem, mert amúgy küzdöttünk, meg hajtottunk, de most ez kevés volt. Egyelőre ennyit tudok mondani.
– Köszönöm szépen.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
A VLV VB-ALOLDALA FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL
A nap további eredményei:
07.00 Kína-Ausztrália 7:17 (2:8, 0:4, 1:4, 4:1) – a 11. helyért
G.: Z. Chen 3, Z. Zhang 2, Zhu, Chu, ill. Mercep, Makszimovics 4-4, Power 3, Edwards 2, Lambie, Negus, Pool, Berehulak
08.30 Románia-USA 9:13 (2:5, 2:2, 4:3, 5:3) – a 9. helyért
G.: Georgescu 4, Belényesi 2, Prioteasa, Tepelus, Colodrovschi, ill. Bowen, Irving 3-3, Obert 2, Hooper, Cupido, Hallock, Woodhead, C. Dodd
10.00 Montenegró-Görögország 13:14 (2:2, 3:4, 1:2, 4:2 – 3:4) – ötméteresekkel – az 5-8. helyért
G.: Gy. Radovics 3, Mrsics 2, Drasko Brguljan, Perkovics, Popadics, Vidovics, Spaics, Matkovics, V. Radovics, Vujovics, ill. Kakarisz 3, Szkumpakisz, Funtulisz, Vlahopulosz 2-2, Geniduniasz, Gkiuvecisz, Gkillasz, Nikolaidisz, Papanikolau
14.00 Spanyolország-Olaszország 6:8 (1:1, 1:3, 1:2, 3:2) – elődöntő – az egyik játékvezető Kun György volt
G.: Munarriz, Larumbe 2-2, Granados, Bustos Sanchez, ill. Di Fulvio, Fondelli, F. Condemi 2-2, Bruni, Velotto
15.30 Horvátország (M37 győztese)-Franciaország (M38 győztese) 17:16 (3:2, 3:3, 3:1, 2:5 – 6:5) – ötméteresekkel (M44) – elődöntő
G.: L. Fatovics, Marinics Kragics 4-4, Harkov, R. Burics, Zuvela 2-2, Lazics, Biljaka, Vukicsevics, ill. Bouet 4, Khasz, Vernoux, Marion Vernoux 3-3, Bjorch, Nardon, Bodegas
Február 17., szombat
Helyosztók, döntők
08.00 Montenegró-Magyarország – a 7. helyért
9.30 Spanyolország-Franciaország – bronzmérkőzés
14.00 Görögország-Szerbia – az 5. helyért
15.30 Olaszország-Horvátország – döntő