Második szezonját is bajnoki aranyéremmel zárta a Szaúd-Arábiában idegenlégióskodó Boros Tamás – mint azt a Délmagyar hírül adta. A 32 éves játékost a szaúdi póló “szárnypróbálkozásairól”, az ottani életről, edzőjéről, Dejan Szavicsról és persze a jövőre vonatkozó tervekről kérdeztük. vlv-interjú.
BOROS TAMÁS (Al Quadsiah) a vlv-nek:
– Hál’ Istennek, sikerült megvédeni a címünket. Ez még úgy is nagy dolog, hogy a tavalyi évhez képest esett a színvonal, mivel csak a mi csapatunkban szerepeltek idegenlégiósok, rajtam kivül egy orosz játékos. Lehet, hogy a póló fellendítését a következő években külföldiek nélkül képzelik el, ami részben annak is tulajdonítható, hogy
a vezetőedzőnk, Dejan Szavics távozik, hiszen szezon közben a montenegrói válogatott szövetségi kapitánya lett és a megállapodás szerint csak a bajnokság végéig irányíthatta az Al Quadsiah csapatát.
– Szavics mellett, gondolom, különösen érdekes volt ez a két szezon…
– Rengeteget tanultam tőle, jegyzeteltem az edzéseket is, hogy később könnyebb legyen elsajátítani a módszereit. Eszméletlen a szakmai tudása, de hát, szerintem őt senkinek nem kell bemutatni.
– Mesélj egy kicsit az ottani vízilabdaéletről!
– Teljesen más beállítottságú, vallású emberekről beszélünk. Szeretik felcserélni a nappalokat az éjszakákkal, így a bioritmusuk se épp az európaiakéhoz hasonló. Csodálatos emberek, ahogy viselkednek egymással, és ahogy befogadnak, segítenek, támogatnak mindenkit, legyen szó bármilyen vallású, nemzetiségű idegenről.
A vallásukból következően az első ima az éjszaka közepén kezdődik, ami nagyban befolyásolja az alvásminőségüket. Az éjszakai ima után kezdik meg az alvást, ami a vízilabda délelőtti edzéseinek szempontjából nem sok jót jelent… Nálunk eleinte csak a két külföldi edzett délelőtt, aztán ahogy nőtt a motiváltság és persze hatott Dejan tekintélye, már egyre több fiatal is lejött. Ilyenkor a problémát csak az jelentette, hogy egyikük sem volt kapus, így még az is gondot okozott, hogy legalább egy kapust kerítsünk valahonnan.
Az úszóedzéseknél Dejan figyelt arra, hogy összetegyen minket a legjobb szaudi úszókkal, akikkel kevesebb pihenő beiktatásával, nagyobb intenzitással edzhettünk. Egyénre szabott programokat is rendszeresen alkalmazott. Általában elmondható, hogy rengeteg energiát tett bele a munkába, láthatóan meg is változott sok itteni fiatal motivációja az ő hatására.
Megpróbálok a mindennapokban én is hatással lenni a fiatalokra, ami sok nehézség árán, de egyre jobban sikerül. Sok időt töltünk edzés után is a vízben, végre a konditermi edzéseken is egyre többen veszünk részt. Próbálom őket fejleszteni a medencében és azon kívül is.
– Mi lehet ott a sportág perspektívája?
– Ezen még én is gyakran gondolkozom. Nyilván az elsődleges perspektíva a fejlődés, mert Dejan idejövetelével és a minőségi külföldi játékosok szerződtetésével ez volt a céljuk. És biztos vagyok abban, hogy Dejan után, és a külföldiek esetleges távozása után is ez marad a cél, csak szaúdi, saját berkeken belül. Még a tanulás szakaszánál tartanak, az út elején járnak a vízilabda terén. Egyébként az általános szempont az, hogy a világon menőnek számító sportágakat követik (természetesen az első itt is a labdarúgás), ezek nemzetközi módszereit igyekeznek másolni. Nem akkora a póló népszerűsége, mint Európában, de Dejan és a külföldiek jóvoltából elindultak egy jó irány felé.
A sportágunkban ebben az országban jelenleg nincs felnőtt válogatott (csak utánpótlás), most próbálja összegyűjteni a játékosokat egy olasz edző, akinek célja egy felnőtt válogatott kialakítása is. A szakmai gyökerek hiánya miatt talán mondhatom, hogy több külföldi tapasztalatra és tudásra lesz szükségük a későbbiekben. A szándék viszont megvan, nemrégiben átalakították a szövetséget, igyekeznek fejlődni, mindent megtenni azért, hogy a sportág színvonala jelentősen javuljon. Szóval próbálkozások vannak, és reméljük, hogy ez még csak jobb lesz.
– Azért ez így egy magyar pólós számára nem kínszenvedés?
– Hát azt nem mondom. Nem érzem annak. Sőt. Két év után megismer a kislányom és végre teljes boldogságában élhetek a családommal a mindennapokban. Plusz Dejan mellett azért élvezhettem az európai szintű edzésmunkát és mentalitást is. Ha lightosabb is minden, ha nem is olyan a meccsek színvonala, mint otthon, azért az elmúlt két évet nem cserélném el semmiért. A fejlődésem lehetőségét, a másfajta hozzáállásomat a sporthoz, az emberekhez és saját magamhoz – itt találtam meg igazán.
– A fejlődésnek mi a célja a te szempontodból? Visszatérsz majd haza vízilabdázni? Vagy már az edzőségen gondolkodsz?
– Harminckét éves vagyok, a legjobb időszakban érzem magam, mentálisan és fizikailag is rendben vagyok. Ha nem is a top négyben, de az OB1-ben biztosan el tudnék helyezkedni. Nyilván ez az itteni folytatás lehetőségétől is függ. Ha eltörlik az idegenlégiósok foglalkoztatásának lehetőségét – amiről most szó is van – akkor otthon pár évig még jó színvonalon játszanék, s közben előkészíteném a váltást a civil életre, az edzősködésre.
– Tudom, hogy nem illik, de azért szeretnélek kérdezni a kinti anyagi lehetőségekről, legalább a viszonyítás szintjén…
– Igen. Mindenki azt hiszi, hogy itt aranyból van a kerítés, mivel azonban a szaúdiaknak tényleg fogalmuk sincs a vízilabdáról, nem ölnek bele milliárdokat, nincs olyan fizetés, mint a focistáknak vagy mint a világ top-vízilabdajátékosainak. Ha a hazai viszonyokhoz mérem, akkor a top négy alatti, de válogatottság-közeli játékos béréhez hasonlíthatom az itteni keresetet.
Ami szerződésileg jár, az annyival egészül ki, hogy kapunk az egész család számára megfelelő lakást, továbbá autót, mert az itteni távolságok áthidalásához az nélkülözhetetlen.
Egyébként nem a meggazdagodás volt a célom, szerettem volna megismerni ezt a világot és több időt tölteni a családommal, ami az otthoni mókuskerék miatt nem volt lehetséges. Más kultúrát ismerek meg, nyelvet tanulok, azt mondom, hogy már nem adnak el, ha arabul kell kommunikálni. Vágytam arra, hogy egyszer külföldön kipróbáljam magam, tapasztalatokat szerezzek. Ez hál’ Istennek sikerült is, ez a két év sokat adott, különösen úgy, hogy Dejan Szavicstól tanulhattam, óriási pluszt jelent ez számomra szakmailag. Egyébként nagyon jó lett a viszonyunk, számít rám, bízik bennem, ha nem tud edzésre jönni, nekem írja le a feladatokat és én vezénylem le a gyakorlást. Ez részben megtiszteltetés, részben pedig természetesen nagy szakmai feladat, tapasztalatszerzési lehetőség. Rengeteget kérdezem Dejant, szerintem néha már idegesítően is…, mindent próbálok eltanulni tőle a vízilabdáról.
– Köszönöm a beszélgetést, gratulálok és kíváncsian várom a veled kapcsolatos fejleményeket!
