Nem sikerült a belgrádi búcsú és a szép elköszönés Varga Zsolttól. Részletek, nyilatkozatok, fotók, videó helyszíni tudósításunkban – folyamatosan.
BLF8, helyosztók:
Jug Dubrovnik-Brescia 14:10 (2:4, 5:1, 2:1, 5:4) – az egyik játékvezető Kovács Cs. Tamás volt – a 7. helyért
G.: Zuvela 4, Kakarisz 3, Vukojevics, Lazics 2-2, Burdjelez, Mozara, Jokovics, ill. Luongo 4, C. Presciutti, Alesiani 2-2, Gianazza, Gitto
Olympiakosz-FTC 9:4 (2:3, 1:0, 3:0, 3:1) – az 5. helyért
G.: Vámos, Geniduniasz 2-2, Funtulisz, Guvisz, Derviszisz, F. Filipovics, ill. Argiropulosz 2, Vadovics, Varga Dénes
A mérkőzés alakulása:
1:0, 1:1, 1:2, 2:2, 2:3 / 3:3 // 4:3, 5:3, 6:3 / 7:3, 8:3, 9:3, 9:4
VARGA ZSOLT (FTC-Telekom Waterpolo) magyar újságíróknak:
– Bár a támadás az első két negyedben sem működött megfelelően, a védekezés jó volt. Domináltuk a mérkőzést, rengeteg blokk volt. Ahogy nem mentek be a helyzeteink, ahogy nem tudtuk a megúszásainkat gólra váltani, egyre nehezebbé vált a helyzet és egy-egy “visszakontrából” találtak egy-egy gólt, 3:3 lett. Úgy éreztem, hogy 4:3-nál történt egy mentális fordulat, hirtelen erőre kapott az Olympiakosz, míg nálunk kimerültek az energiák, elment a koncentráció, erőlködés kezdődött. Ilyenkor pedig még könnyebb az ellenfélnek a lefordulás. Azt tudom mondani, hogy ma egyértelműen jobb volt nálunk az Olympiakosz.
– Gondolom, nagyon csalódott vagy, hogy így fejeződött be számotokra ez a torna.
– Persze. Minden vereség után csalódott vagyok. Sok idő telt el, nagyon sok pofont is kaptunk ebben a tíz évben – ezt az ember egy idő után megtanulja kezelni. Most éppen itt végződött. Ha folytatnám ezt a munkát, tovább építkeznénk, mennénk tovább. Egy picivel talán rosszabb az érzés, nehezebb az ember szíve, én is szerettem volna győzelemmel lezárni ezt a tíz évet – az élet máshogy rendezi a dolgokat.
– Szakmailag hogy értékeled ezt a tíz évet?
– Nagyon mélyről indultunk: 12. hely, kiesési rangadó. Kilencedik hely a következő évben, a KSI-vel hatalmas ötméterespárbajok, elképesztő dolgokon mentünk át. És még utána is, amikor már jobb csapat voltunk, már negyedik helyezéseket értünk el, akkor is volt olyan, hogy kikaptunk 14:2-re a Szolnoktól. Sok minden történt tehát, mint ahogy a következő időszakban is, amikor először megnyertük az Eurokupát, majd a magyar bajnokságot, még egy Eurokupát, a Magyar Kupát és szép lassan felépült az a történet, ami széppé, nagyszerűvé tette ezt az elmúlt tíz évet. Nyilván kiemelkedő pont volt a BL-győzelem. Ekkor jött egy érdekes időszak: a legmagasabb csúcs megmászása után kellett újra építkezni, ismét erőre kapni. Kellett egy kis idő, nekem, is meg kellett tapasztalnom, hogy milyen egy csapatot újraépíteni. Utána épültünk újra és újra.
Sajnálom ezt a mostanit, de úgy gondolom, hogy a final eightben igazából minden megtörténhet, gyakorlatilag a legerősebbnek gondolt csapatok estek ki a négyből, nagy csoda, hogy a Vouliagmeni elődöntőbe jutott, senki nem várta ezt tőlük most. A Brescia is alulra került, az Olympiakosz is, amelyről én simán el tudtam képzelni, hogy ebben az évben megnyeri a BL-t, de legalábbis nagyon jó ellenfele tud lenni a Reccónak, mit ahogy a csoportkörben ez meg is történt.
Azt is el kell ismerni, hogy az idei BL-szereplésünket kétarcúság jellemezte. Voltak nagyon jó meccseink és a maihoz hasonlóak is. Sokat dolgoztunk azon, hogy ne legyen ennyire hullámzó a teljesítmény. Itt most nagyon jó csapatokkal találtuk magunkat szembe, ma pedig tényleg jobb volt az Olympiakosz.
IGOR MILANOVICS (Olympiakosz) vezetőedző a LEN sajtószolgálatának:
„Tudod, ezeken a meccseken semmi nem forog kockán, így tegnap nem láttam a harci kedvet a Jugban, ma pedig nem láttam azt a nagy akaratot a Ferencvárostól. Jó dolgokat csináltunk, találtunk némi motivációt, így megnyertük ezt a meccset is, de ezt nem lehet nagy dolognak tekinteni.”
VARGA DÉNES (FTC-Telekom Waterpolo) csapatkapitány magyar újságíróknak:
– Jól kezdtünk, aztán szétesett az, amivel ezt a meccset meg lehet nyerni, előjöttek a hibák és ezt az Olympiakosz egyszerűen megbosszulta. Különösebb gond nem volt, jó hozzáállással, jól mentünk bele a meccsbe, a legfontosabb talán az, hogy Zsoltot nem tudtuk győztes meccsel búcsúztatni.
– Hogy emlékszel vissza a Varga Zsolttal közös időszakra?
– Nagyon sok sikert értünk el. Volt egy olyan periódus, amikor zsinórban tíz trófeát nyertünk meg, az kiemelkedő időszaka a klubpályafutásomnak. Nem indult zökkenőmentesen, nagyon nehezemre esett felvenni azt a munkamorált, mentalitást, amit Zsolt képvisel edzőként, illetve, amit elvár a játékosaitól. De ahogy “beálltam a sorba”, úgy láttam ennek a jó hatásait. Azt gondolom, hogy ebben a periódusban a játékom szintet tudott lépni és ez még édesebbé teszi azt a sok sikert, amit átéltünk a “Zsolt-éra” alatt.
– Folytatjátok a válogatottnál…
– Igen. Azért unom egy kicsit ezt a búcsúztatást, ha megengeditek, mert ezek az ingerek pontosan két hét múlva újra érni fognak engem. Megint belenézünk a ***(sípszó) 12×200-akba, úgyhogy lehetek nagyon szentimentális, de nincs vége, egy év múlva lesz vége a Zsolt-korszaknak – számomra, a többieknek nem. De tudom, hogy mire gondoltok, a klubérát most névlegesen lezárhatjuk és a Ferencvárosban egy másik korszak kezdődik, amely remélem, hogy ugyanolyan sikeres lesz.
VÁMOS MÁRTON (Olympiakosz) a vlv-nek:
– Sokat gondolkodtam előtte, hogy hogy kellene nekiállni, külföldön játszva ez volt az első olyan élményem, amikor volt csapatommal kerültem szembe, rengeteg baráttal, ex-játékostárssal. És hát, nyilván, mint minden játékos ilyen esetben, arra jutottam, hogy azzal tudom megtisztelni őket is és az utolsó mérkőzésén kispadon ülő Zsoltot is, hogyha teljes erőbedobással játszom. Ennyit az érzelmi részéről.
Természetesen örülök annak, hogy nyert a csapatom, bár azért úgy gondolom, hogy nem az ötödik helyre voltunk hivatottak ebben az évben. Valami nyilván nem sikerült, sok összetevő lehet, hosszabb történet lenne most ezt kifejteni. Így végül is egy kicsit édesebb szájízzel tudtuk befejezni a Bajnokok Ligáját. A hazai bajnokságban pedig mindent megnyertünk, ami kötelező is volt. Érdekes első szezon volt légiósként, tele hullámvölgyekkel meg hullámhegyekkel.
JANSIK SZILÁRD (FTC-Telekom Waterpolo) a vlv-nek:
– Csalódott vagyok, mert azt gondolom, hogy tegnap egész jól reagáltunk a Recco elleni vereségre, de ma, sőt, lehet mondani, hogy ezen az egész nyolcas döntőn a támadójátékunk csődöt mondott. A Recco ellen lőttünk négy gólt, ma négy gólt…, ezzel nem lehet meccset nyerni. Ami azért szomorú, mert ez Zsolt utolsó meccse volt és nem ilyen mérkőzést érdemelt. Emiatt tényleg külön szomorú vagyok. Annak, hogy ötödikek vagy hatodikok lettünk, különösebb jelentősége nincs. Én úgy éreztem, hogy teljes szívünkkel beleállunk, de egyszerűen nem sikerült semmi. Valahogy ez a nyolcas döntő nem volt jó. A saját teljesítményemmel sem vagyok megelégedve, csapatilag sem működtünk jól.
Dolgozunk tovább, indul a válogatottszezon, bízom abban, hogy nagyon jól összeállunk. Elég sűrű nyarunk lesz, aztán jön a következő klubszezon, az olimpia éve – felállunk. Sokszor álltunk már fel mélyről, sajnos megint ezt kell tenni. Mindig előre kell nézni, úgy tűnik, még többet kell dolgoznunk, mert ez kevés volt.
VADOVICS VIKTOR (FTC-Telekom Waterpolo) a vlv-nek:
– Nagyon sajnálom ezt a meccset, mert szorosabb is lehetett volna, az elején például még bizakodóak lehettünk. Az első negyedre utalok, mert a másodikat már 1:0-ra az Olympiakosz nyerte. Ez egyébként jó védekezést mutat, támadásban viszont annál inkább instabilak, dekoncentráltak voltunk. A második félidőben teljesen kiengedtünk és ott úszott el a meccs, azért lett ilyen nagy a különbség.
– Gondolom, csalódott vagy nagyon…
– Igen. nyilván meg akartuk verni az Olympiakoszt, s bár nagyon jó csapatról van szó, úgy gondolom, lehetett volna egy szorosabb, keményebb meccset játszani velük, ami nem sikerült.
VIGVÁRI VENDEL (FTC-Telekom Waterpolo) a vlv-nek:
– Annyit tudok mondani, hogy ez nem volt méltó hozzánk, az egész évünkhöz egy ilyen zárás, illetve hát, Zsolthoz sem egy ilyen búcsú, utolsó mérkőzés. Nagyon sajnálom, valahol azért tényleg szégyellhetjük magunkat. Sajnálom, mert amúgy jók voltunk egész évben, rossz érzés így befejezni a szezont.
A támadásunk volt az, amit én az egész tornán nem éreztem jónak és ez ma is így volt.
SZTILIANOSZ ARGIROPULOSZ (FTC-Telekom Waterpolo) a LEN sajtószolgálatának:
„Ez a szezon nagyszerű volt! Magyarország kivételes hely a sportolói munkához, kiváló körülmények között lehet dolgozni. Nagyon szép is lett az évünk, megnyertük a Magyar Kupát és a bajnokságot, de a célunk nagyobb volt. Háromból kettőt megnyertünk, de a legfontosabb meccset itt veszítettük el. Szomorúak vagyunk, hogy nem tudtuk a legjobb arcunkat mutatni itt, és nem sikerült megmutatnunk az értékünket.
Alig várom, hogy holnap szurkolhassak görög honfitársaimnak a Vougliameniben és Novi Beogradban. Utána 14-15 hónapig tartó remek mérkőzések, gyönyörű versenyek várnak ránk mind a klubnál, mind a válogatottnál.”
Várható: vlv-fotók.
A torna utolsó napjának programja:
Július 3., szombat
19.00 Barceloneta-Vouliagmeni (bronzmérkőzés)
21.00 Novi Belgrád-Pro Recco (döntő)