A második félidőt nem bírtuk, a szerbek megérdemelten tartották otthon ismét az Eb-serleget. Két magyar került be a torna álomcsapatába. Részletek, Varga Zsolt, Manhercz Krisztián, Vogel Soma és Nagy Ákos nyilatkozata:
Európa-bajnokság, Belgrád (Szerbia)
Döntő:
Szerbia-Magyarország 10:7 (3:2, 2:3, 2:1, 3:1)
Belgrád Aréna, v.: Ohme (német) és Bourges (francia)
Szerbia: Glusac, Sz. Rasovics, Rangyelovics, N. Jaksics, Dedovics, V. Rasovics, Martinovics 1. Cs.: Mandics 4, Lazics 1, Drasovics 1, Vico 1, P. Jaksics, Lukics 2. Szövetségi kapitány: Uros Sztevanovics
Magyarország: Vogel Soma, Angyal, Manhercz K., Nagy Ádám, Fekete G. 1, Vigvári Vendel 3, Jansik Sz. 1. Cs.: Nagy Ákos 1, Vigvári Vince 1, Tátrai D., Kovács P., Vismeg Zs., Varga Vince. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Gól – emberelőnyből: 5/10, ill. 5/14
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. –
Kipontozódott: Dedovics, P. Jaksics
Csapatunkból Batizi Benedek nem jutott játéklehetőséghez.
EZ TÖRTÉNT A MÉRKŐZÉSEN – A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE
VARGA ZSOLT szövetségi kapitány a vegyeszónában, magyar újságíróknak:
– A rutin döntött a szerbek javára?
– Igen, abszolút azt éreztem ma. Mind a két csapat elég fáradtan érkezett, ahogy láttam a mozgásból. Nem volt nagyon nagy ritmusa a mérkőzésnek. Amiben talán tényleg jobbak voltak, az a tapasztalat. Hogy hogyan lehet nehéz pillanatban egy-egy fontos gólt belőni. Nekünk meg ez hiányzott, hogy hogyan tudunk egyet-egyet még hozzátenni. Ehhez tapasztalat kell, elmondtam a csapatnak előtte is, hogy ezeket is gyakorolni kell. Többet kell játszani, minél több ilyen mérkőzést, hogy megjöjjön ez a tapasztalat, hogy hogy lehet megnyerni egy döntőt. A döntő az mindig más, mint maga a világverseny, annak van egy saját pszichológiája. Ebben kell fejlődnünk.
Mindenképpen azt gondolom, hogy fantasztikus Európa-bajnokság volt, nagyon jó teljesítményekkel. Nagyon büszke vagyok a csapatra, a játékosaimra, menni kell tovább az úton.
Elmondtam korábban is: nagyon fontos, hogy ne legyen sem magunkkal szemben, sem kívülről olyan elvárás, ami extrém, látni kell a realitást. Van ez a hat-hét csapat, amely tényleg nagyon-nagyon jó a mezőnyben, bármelyik játszhatja ebben a pillanatban a döntőket, mi is, ők is. Nagyon sokat dolgozunk nyilván, és bízunk abban, hogy mi leszünk ott a következőnél is.
– Miben léptünk előre ezen az Eb-n szerinted a vb-hez képest?
– Nehéz összehasonlítani, mert minden világversenynek megvan a maga története. Ez is egy más történet volt, új rendszerben játszottuk, és ez az új rendszer az első pillanatoktól óriási terhet tesz a játékosokra. Amit kaptunk, az egy relatíve nehéz csoport volt, a fanciákkal, Montenegróval, a hollandokkal, nehéz mérkőzésekkel, és utána jöttek még az igazán nehezek, a szerb, a spanyol, a görög. Tehát így nagyon-nagyon kiélezetté válik, hogy a végére ki bírja jobban fizikálisan, mentálisan.
MANHERCZ KRISZTIÁN csapatkapitány a vegyeszónában, magyar újságíróknak:
– Ez tipikusan olyan Európa-bajnokság volt, hogy ha előre azt mondják, hogy döntőzni fogunk, és ezüstérmet szerzünk, akkor lehet, hogy aláírjuk. Most, hogy itt vagyunk, és ezüstérmet szereztünk, el vagyunk keseredve.
Szeretném megköszönni azoknak a magyaroknak, akik támogattak minket, hiszen nagyon-nagyon sok szeretetet, támogatást kaptunk tőlük. Nagyon sokan hittek bennünk, amit tényleg két és fél héten keresztül próbáltunk meghálálni. Mutattunk egy olyan küzdést, egy olyan képet, amiben Magyarországon nagyon sokan hihettek és nagyon sajnálom, hogy így alakult a vége.
Nagy dolog, amit elértünk, büszke is vagyok a csapatra, de azért mégiscsak egy elveszített Eb-döntő után vagyunk. Azért is van bennünk most nagyon-nagyon rossz érzés, mert őszintén gondolom: benne volt a csapatban, hogy megnyerhetjük ezt a mérkőzést, ezáltal ugye, a tornát is. Sajnálom, hogy így alakult.
Nagyon egyedülálló Európa-bajnokság volt, nagyon-nagyon sok szempontból történtek olyan dolgok, amik azt gondolom, hogy profi sportágban nem szabadna, hogy megtörténjenek. És nagyon remélem, hogy lesz is ennek visszhangja, mert… Most próbálok tényleg diplomatikus lenni, de azért nem gondolom, hogy olyan dolgok történtek, amiket akármelyik hazai csapat megkapna, amennyiben otthon játszik. De ez most így alakult.
– Mire gondolsz pontosan?
– Visszhangot kaphat talán, hogy…, nem tudom hány sportágban fordul elő az, hogy tizenakárhány alkalommal vesz észre maga az Európai Szövetség machinálást az órával. Ennek, hozzáteszem, semmilyen kihatása nincs a mérkőzésekre. Utólagosan csak annak a szerb szakembernek mondják, aki nyomkodta az órát, hogy többet ne nyomkodja.
De egyedülálló volt majdnem minden hazai mérkőzés. És azért nem akarok ebbe jobban belemenni, mert nem gondolom, hogy etikus jelenleg számomra egy olyan vesztes döntő után erről beszélni, amelyen megérdemelten kaptunk ki. És ezt a mai mérkőzést a szerbek megérdemelten nyerték meg, úgyhogy ezúton is gratulálok nekik, mert ma jobbak voltak nálunk.
Igyekszünk, készülünk tovább, hogy ennél is fejebb tudjunk kerülni a játék szintjében.
VOGEL SOMA a vegyeszónában, magyar újságíróknak:
– Olyan hangulatú döntő volt, mint amilyenre számítottunk. Talán ami igazán fájó, és nagyon meccsdöntő volt, az az, hogy nem tudtuk a saját játékunkat játszani, azt, amit megbeszéltünk. Gyorsak vagyunk, de ezt nem tudtuk kihasználni. Azt sem, hogy jó lövőink vannak, ehhez persze nyilván kellett egy stabil szerb védekezés és jó kapusteljesítmény. Ez az ő érdemük.
Meg kellett tanulni ilyen döntőt megnyerni. Ilyen szempontból ez egy jó lecke volt. De én nagyon büszke vagyok a csapatra, mert óriási utat jártunk be, óriási energiát tettünk mindenbe, ami a csapathoz köthető. Úgyhogy köszönöm nekik ezt a, nem is tudom, két és fél hetet.
Hiányozni fognak a többiek, ha most hazamegyünk, fura ezt kimondani, hiszen 14 szőrös férfiről van szó, de valóban így van. És várom az újabb kívásokat, nyilván egy kis pihenő után.
– Ez a pokoli hangulat hogy befolyásolja a játékot?
– Amit nagyon befolyásol, az az, hogy nem hallunk szinte semmit kívülről, instrukciót. Belülről azért lehet hallani, de nyilván megerőltetőbb a kommunikáció. Illetve az se mindegy, hogy személy szerint ki hogy kezeli, hogy 12 ezren szurkolnak ellenünk. Sokat beszéltünk is erről. Azért azt mondom, hogy tényleg nagyon jó élmény volt. Még inkább az lett volna, hogyha nyerünk, de azért így is emlékezetes. Remélem, hogy az emlékeinkben majd a szép oldal lesz erősebb.
NAGY ÁKOS a vegyeszónában, magyar újságíróknak:
– A csapatnak kell megköszönnöm, hogy ott lehetek az all star-csapatban. Nyilván hatalmas megtiszteltetés. Köszönöm szépen a fiúknak azt is, hogy kiemeltek, és ezt is, hogy része lehettem ennek a csapatnak.
– Milyen volt ez a döntő?
– Nyilván nagyon csalódottak vagyunk, és kelleni fog pár napig, hogy ezt fel tudjuk dolgozni. De tényleg nagyon büszke vagyok a srácokra, hogy így tudtunk menetelni. Köszönöm szépen a csapatnak, hogy támogatott, és tényleg, annak ellenére, hogy összeszedtem ma is két gyors kiállítást butaságokból, védték a seggemet, ahogy tudták, és tényleg csak ezt tudom mondani, köszönöm szépen nekik.
– Előre kiegyeztél volna az ezüstéremmel?
– Nem. Mindig úgy megyek le az uszodába, s mindenki a csapatban – és ez szerintem látszik is -, hogy a cél az arany.
Bronzmérkőzés:
Olaszország-Görögország 5:12 (1:4, 1:3, 2:3, 1:2) – az egyik játékvezető Kovács Cs. Tamás volt
G.: Ferrero, F. Condemi 2-2, Balzarini, ill. Argiropulosz 4, Gkiuvecisz, Kalogeropulosz, Kakarisz 2-2, Papanasztasziu, Nikolaidisz
Az Európa-bajnokság végeredménye:
1. Szerbia
2. Magyarország
3. Görögország
4. Olaszország
5. Spanyolország
6. Horvátország
7. Montenegró
8. Románia
9. Franciaország
10. Georgia (Grúzia)
11. Hollandia
12. Törökország
A torna álomcsapata:
Milan Glusac (Szerbia)
Sztilianosz Argiropulosz (Görögország)
Sztrahinja Rasovics (Szerbia)
Manhercz Krisztián (Magyarország)
Kosztantinosz Kakarisz (Görögország)
Nagy Ákos (Magyarország)
Dusan Mandics (Szerbia)
A VLV EB-ALOLDALA A TORNA ÖSSZES JEGYZŐKÖNYVÉVEL
Címlapfotó: MVLSZ