Nem ismerünk ilyen statisztikát, de valószínűleg nem volt még példa arra, hogy egy első osztályú mérkőzést családon belül “oldjanak meg” a játékvezetők… Kedden este a Népligetben Tóth Imre és fia, Tóth Koppány vezette az FTC-Szentes bajnokit. A fiatalabbik Tóthnak ráadásul ez volt élete első OB1-es bíráskodása! Mindkét csapattól gratulációt kaptak, az ellenőrtől pedig egyformán 8,5-ös osztályzatot, ami nagyon jó minősítésnek számít. Meccs után beszélgettünk a két sporival:
Köszönjük a fotókat Micheller Szilviának (Fradi Média)
TÓTH IMRE a vlv-nek:
– Milyen volt a mérkőzés?
– Sima, annak ellenére, hogy sok válogatott játékos nem játszott.
– Mennyire volt különleges a számodra ez a mai?
– Több szempontból is. Jó is volt érdekes is és… nem hozott rám szégyent…
– Mármint úgy érted, hogy a két játékvezető?
– Neeem. Magamra nem szoktam szégyent hozni, legfeljebb csak nagyon ritkán, de azt titkolom… 🙂
– Hogy készültetek fel, adtál előzetesen tanácsokat a fiadnak?
– Nem adtam, nem kell neki tanács, nagyon sok meccs benne van már, sok jó tanácsot kapott eddig az ellenőr uraktól. Felkészülten jött.
– Hogy értékeled a teljesítményét?
– Jó volt, jó ütemben fújt, mindent jól csinált.
– Milyen bírónak tartod őt?
– Szeretne nemzetközi szintre eljutni és azt látom, hogy ezért meg is tesz mindent, szerintem benne lehet, hogy eléri a célját. Hozzáteszem: én keveset látom vezetni, de a visszajelzések pozitívak, kicsit mindig “nyomozok” utána, fel szoktam hívni az ellenőr urakat, hogy mi volt a vélemény, amikor ő vezetett… Jól megy neki, gondolom, ezért is kapott OB1-et.
– Vannak a bíráskodásnál megszokott, mindig együtt szereplő párok. Elképzelhető, hogy ilyen lesz a ti kettősötök?
– Nem hiszem, én ugyanis most már abbahagyom. Már rég be akartam fejezni, a kollégák kértek, hogy maradjak, de ebben az évben lejár az életkor szerinti “mandátumom”.
– Akkor tehát egy Tóthtal kevesebb, egy Tóthtal több.
– Így van.
TÓTH KOPPÁNY a vlv-nek:
– Maga a közös bíráskodás nem volt számomra újdonság, mert alsóbb osztályokban vezettünk már együtt – ezeknél az alkalmaknál mindig kiderült, hogy nagyon “egy húron pendülünk”. Mondhatni, odanézés nélül, 99 százalékban tudom, hogy mit fog ítélni. Persze, annak megvan a bája, hogy amikor átnézek a túloldalra, nem egy semleges kolléga áll ott, hanem az Apukám.
– Mennyire speciális ez a munka, hogy készülsz, hogy fejleszted magad?
– Amikor elkezdtem, már tudtam, hogy nemzetközi játékvezető akarok lenni. Természetesen amikor meccset nézek, azt figyelem, mit ítélnek a kollégák. A tanulságokat pedig igyekszem levonni és hasznosítani a magam számára.
– Fiatal vagy, alig múltál 24 éves, még vízilabdáznod kellene, nem? Van játékosmúltad?
– Vízilabdáztam utánpótlásszinten, volt OB1-es meccsem is, de diplomaszerzés után olyan civil állásba kerültem, ami eldöntötte a választás kérdését.
Hosszabb átmenet volt a bíráskodásra való áttérés, de mindenképpen szerettem volna a sportágban maradni. Még sokáig játszottam is, de csak OB1B-ben, hogy minél több utánpótlásmeccset tudjak vezetni. Mostanra jött el az idő, hogy az OB1B-s játékot is elengedjem a nagyobb feladatok lehetőségéért.
– Mik a reményeid?
– Az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak, sok segítséget kapok mind az ellenőröktől, mind a rutinosabb kollégáktól. Ha azt nézzük, hogy három-négy éve kezdtem el a játékvezetést és eljutottam a világ legerősebb első osztályú bajnokságáig – azt mondom, hogy ez nagyon szép eredmény. Sok szerencse is kell, sok idő, gyakorlás és tapasztalatszerzési lehetőség, ami a megbízásokkal érkezik. És nem szeretnék megállni itt.
– Mindketten 8,5-es osztályzatot kaptatok a meccs ellenőrétől. Ez milyen értékelésnek számít?
– A mostani trend szerint akkor kapnak 8,5-9-es osztályzatot a játékvezetők, ha semmi kivetni való nem volt a működésükben.
– Gratulálok és sikeres játékvezetői pályafutást kívánok!