Abból az alkalomból, hogy nemrégiben új korszak kezdődött a magyar vízilabdasport történetében, sajátos helyzetképet szerettünk volna rögzíteni. Az OB1-es mezőny 14 vezetőedzőjétől azt kértük, nevezze meg sportágunk – szerinte – legnagyobb három jelenlegi problémáját. Tíz szakembertől kaptunk választ, íme:
HANGAY ZOLTÁN (Szolnoki Dózsa):
1. Talán a legnagyobb probléma, de nem csak a vízilabdában, hanem sok más sportban a nézők alacsony száma. Vissza kellene csalni a nézőközönséget az uszodákba. A két évvel ezelőtti Magyar Kupa-kiírás jól tükrözte, mi lehetne a jó irány, amikor is a margitszigeti Hajós Alfréd uszodában rendezték meg a Final Fourt. Persze egy döntőre decemberben is kimennek és telt ház van, de mégis más volt az egésznek a hangulata. Több pozitív visszajelzés volt ezzel kapcsoltban.Továbbá: legyenek streamek a meccsekről. A cél : minél több emberhez eljuttatni a vízilabdát. Aki ki akar menni élőben megnézni egy meccset, az ki is fog menni.
HORVÁTH JÁNOS (KSI):
1. A sportág népszerűsítése. A lelátók elbírnának több nézőt….
2. Szabályok egyszerűsítése. Laikus számára érthetetlen, értelmezhetetlen a sok ítélet…
3. Edző-játékvezető kommunikáció.
KISS CSABA (Zue.hu Szegedi VE):
1. Csökkenő nézőszám, a játékvezetői ítéletek nehezen érthetőek a nézők számára. (Az NFL mintájára bemikrofonozott játékvezetők.)
2. Kevés országban játszott sportág, kevés a reklámfelület, nehéz az eladhatóság.
3. A szabályok frissítésével a játék látványosabb és élvezetesebb lenne. (Rövidebb pálya, kisebb labda.)
KEMÉNY KRISTÓF (BVSC-Zugló):
1. Amire az egész sportág minden résztvevője, vezetők, edzők, játékosok, a médiában és az adminisztratív területen dolgozók nehezen reagálnak, az az állandó változás. Kevés olyan sportágat tudunk még a vízilabdán kívül, ahol a játék és a lebonyolítás szabályai évről évre változnak. Természetesen mindenki időben értesül a módosításokról akár a versenykiírások, akár a játékszabályok változásáról, így van lehetősége alkalmazkodni, de akkor is nehéz egy koncepciót ez alapján felállítani.
2. Az előbbiek folytatásaként: a “laikus” nézőknek végképp nehéz értelmezni és kezelni ezeket a változásokat, ami nem segíti a sportág népszerűsítését.
3. Az angol nyelvterületű országokban és Ázsiában sajnos elenyésző a sportágat követők, nézők száma, ami ugyancsak nehezíti a vízilabda hosszú távú népszerűsítését.
SZIVÓS MÁRTON (Endo Plus Service-Honvéd) a vlv-nek:
1. Az eladhatóság… Sok dolgon kell változtatni, de a legeslegfontosabb: megtalálni a sportág helyét a naptárban. A nemzeti bajnokságok, a klubélet erősítése sokat számítana, tavasztól őszig tartana ez a fázis, ebbe beleesne az az időszak, amikor semmi más nincs, hiányt tölthetnénk be, ami erősítené a pozíciónkat. Ez nyilván nagyon nehéz, az átállást egyetlen ország nehezen tudná megoldani, egységesen kellene végrehajtani.
Ami a világversenyeket illeti: a kevesebb néha több, a kevesebb világverseny szerintem előre mozdítaná a vízilabdát, a játékosok sem lennének annyira kizsigerelve, a versenyek presztízsértéke nőne. Ennyi nagy torna, amennyi most van, már vicc, bőven elég lenne évente egy.
2. Egyszerűsíteni kellene, még érthetőbbé tenni a szabályokat. Ez összefügg az előbbiekkel is, az eladhatóság nem javítható egyetlen dolog megváltoztatásával, mindent egyszerre kellene végrehajtani. Ha példát kell mondanom: minél kevesebb olyan lehetőséget kellene meghagyni, ahol tere van a mérlegelésnek, annak, hogy így is meg úgy is lehet dönteni. Erre egyébként van is törekvés, úgy látom. (Ez sem elsősorban magyar kérdés.)
3. Tekinthetné magát még profibbnak a vízilabdaközeg. Sok apró dolog van, ami gesztusértékű, a szereplők megjelenésének ünnepélyességétől kezdve a meccs utáni kötelező jellegű sajtótájékoztatókig, amelyek teljesen formálisak (a vlv nem is sajtótájékoztatóként ad ezekről hírt, hanem az “x és y meccs utáni nyilatkozata” kifejezést használja – a szerk.), vagy például hogy van az, hogy ha “fontos” meccs van, akkor kötelező a gólbíró és a labdabedobó, ha nem olyan lényeges, akkor megoldható ez máshogy is… A rengeteg ilyesféle apróság “összeadódik”, kialakít egy nem túl hízelgő képet a sportágunkról.
Ami biztató: sok jó ötlet van, a gond az, hogy ezek megmaradnak a kávézási beszélgetés szintjén.
SZLOBODAN NIKICS (A-Híd VasasPlaket):
Számos olyan tényezőt, problémát tudnék említeni, ami kapcsán lehetne javítani a sportágunkban, de próbáltam három olyan fő témakört kifejteni röviden, ami kulcsfontosságú, véleményem szerint.
1. A klubszezon újragondolása
Az olimpia évét leszámítva a klubszezon esetében átállnék a márciustól októberig tartó lebonyolításra, előtérbe helyezve ezzel a nyitott medencés meccseket. Ennek a műfajnak nemcsak a mediterrán országokban van tradíciója, hanem például Magyarországon is, illetve szinte minden jelentősebb vízilabda-kultúrában. A nemzeti bajnokságokat ezzel párhuzamosan lerövidíteném, és életre hívnék egy olyan szuperligát, amelybe a legerősebb nemzetek delegálnának két-két csapatot. Ebből létrejönne egy olyan szuperliga, amit a klubvízilabda krémjének lehetne nevezni. Nyilván egy ilyen sorozatnak komoly költségvonzata is van, amit az első években a nevező kluboknak kellene állniuk, utána viszont ideális esetben akár szponzori bevételekből is eltartható egy ilyen torna. Gondoljunk csak bele, biztosan sokan megnéznék, ahogy a legjobb magyar csapatok nyáron a Reccóval játszanak a Margitszigeten, szabad ég alatt, és ugyanez igaz az olasz, horvát vagy éppen a görög tengerparti meccsekre is.
2. Szabályok és játékvezetés
Ami a szabályokat illeti, 28 méteresre csökkenteném a pálya hosszát, ami kevesebb úszást és több akciót hozna a játékba. A játékvezetői szemléletet úgy változtatnám, hogy alapvetően a támadójátékost védjék az ítéleteikkel minden lehetséges helyzetben. És ha már játékvezetők, minden országban létrehoznék egy a kluboktól és a csapatoktól ténylegesen független játékvezetői bizottságot, amelyben helyet kapnánk korábbi játékvezetők, edzők, vagy éppen ex-játékosok. Ennek a testületnek a kizárólagos feladata lenne a játékvezetők felügyelete, beosztása vagy éppen értékelése is. Emellett mindenképpen többet invesztálnék a játékvezetők minőségi oktatásába is.
3. Marketing
Ahhoz, hogy a sportágunk eladhatóbb legyen, nem elég csak a fenti változtatásokra törekedni, hanem profi marketing cégeket kellene bevonni, amelyek a legapróbb részletekig kidolgozzák, hogy hogyan lehet egy mérkőzést közönségszórakoztatóbbá tenni és a médiában a lehető legjobban eladni. A nagy meccseken elengedhetetlen lenne az a fajta show és hangulat, ami miatt nemcsak a rokonok és barátok gondolják úgy, hogy érdemes egy vízilabdameccsre kimenni.
TÓTH KÁLMÁN (Tigra-ZF-Eger):
A teljesítmény elemzése az egyik legfontosabb összetevője az edzői munkának.
Egy korábbi kutatás rávilágított arra, hogy mennyire fontos az objektív elemzés, melyre a technológia használata nélkül még a legkiválóbb edzők sem képesek, sem egy adott mérkőzésen, sem edzésen.
Egy edző egy adott mérkőzés legfontosabb szituációinak csak a 30 százalékára emlékezett vissza, és ennek kevesebb, mint 45 százaléka volt pontos a mérkőzést követő utóértékelés során. Ugyanakkor 59 százalékra javult az arány, amikor lehetővé tették az edzők számára, hogy jegyzeteljenek mérkőzés közben.
Az elmúlt 20 év dinamikus technológiai fejlődése jelentős változások eredményezett a sportban. Ezeket a technológiai újítások lehetővé tették a játékosok teljesítményének, illetve élettani paramétereinek a monitorozását. Az adatok gyűjtésének elsődleges célja mindig a csapat, vagy játékos teljesítményének fokozása és az ellenfelekkel szemben a versenyelőny kialakítása volt.
A vízilabdában ez a technológiai forradalom az elmúlt években megjelent, de nem olyan szinten, mint más látványsportok esetében.
Véleményem szerint egyre több sporttudományi szakemberre (videóelemző, adatelemző stb.) lenne szükség, hogy a folyamatosan növekvő mennyiségű adatot begyűjtsék, feldolgozzák, elemezzék és vizualizálják a szakmai stáb részére.
A szakemberek rendelkezésére álló eszköztár (GPS, drónok, videóelemző szoftverek) folyamatos fejlődik, bővül, aminek köszönhetően több adatot tudnak generálni.
Szerintem tehát a 21. század vízilabdázásában elengedhetetlen a technológia. Mára már elképzelhetetlen lenne videóelemző szakember nélküli szakmai stáb, a következő években akár már minden profi játékos felkészülését saját videóelemző fogja nyomon követni. A technológia az évek előrehaladtával egyre jobban szerves részét fogja alkotni a vízilabdának, amelynek köszönhetően egyre nagyobb és részletesebb adatbázissal fogunk rendelkezni a csapatokról, illetve a játékosokról, véleményem szerint ez a jövő.
VARGA ZSOLT (FTC-Telekom Waterpolo):
1. Az uszodák nem sportcsarnok ellátással épültek, meleg, a párás levegő, kényelmetlenek az üléslehetőségek.
2. Drága sport, az uszodafenntartás rendkívül költséges.
3. Kevés helyen népszerű sport.
VIDUMANSZKY LÁSZLÓ (PannErgy-MVLC-Miskolc):
– A jelenlegi energiaválság nagyon beszűkíti több klubnál is az edzéslehetőséget. Az uszodák bezárása katasztrófaként érinti a sportágat.
– A vízilabda nemzeti kincs. A túlértékelt játékosok munkamorálja sokszor nem ezt tükrözi vissza. Hiányzik az alázattal végzett munka, amelyet már utánpótláskorban tanítani kellene a sport alapjai mellett.
A profizmus hiányát látom az edzésfelfogásban. Sokkal több önálló munkát kellene végezniük a játékosoknak, a jó egyéni teljesítményhez a készségek fejlesztése szükséges. Ehhez szorgalom, gyakorlás kell. Felkészült egyének tudnak csapattá fejlődni. Úgy érzem, ehhez minden támogatást meg is kapnak a játékosok, de az attitűd hiányzik belőlük.
– Az átigazolási időszak kezdetét szabályozni kellene. Nem jó, hogy a klubok már januárban megkeresik a játékosokat igazolási szándékkal. A fiatal, rutintalan játékosokat ez megzavarja, esetleg ezáltal túl is értékelik magukat. Az alapszakasz befejezése előtt betiltanám a játékosok megkeresését.
– A sportág népszerűsítése lehetetlen a vízilabdát nem művelő és értő körökben. Ennek oka a nem konzekvens játékvezetés. Tudom, ez egy nagyon régóta vitatott probléma, de ideje lenne elejét venni, s megtalálni a megoldást.
VINCZE BALÁZS (UVSE):