A vízilabda sportág olimpiai szerepléséről, a párizsi olasz-magyar negyeddöntőn történtekről, azok következményeiről, a játékvezetésről és a magyar bírók teljesítményéről beszélgettünk Molnár Tamással, a World Aquatics Vízilabda Technikai Bizottságának (TWPC) elnökével. (Az interjú régebben készült, publikálása több – egymástól független – ok miatt szenvedett késedelmet.)
MOLNÁR TAMÁS a vlv-nek:
– Hogy értékeled az olimpia vízilabdatornáit szakmailag, a rendezés szempontjából?
– Szerintem egy nagyon jó olimpiát láthattunk, olyan létesítményekben, amelyek szinte példa nélküliek. A két vízilabdatornára összesen 350 ezer jegyet adtak el és a második héten akár női, akár férfi mérkőzésről volt szó, minden sessionban gyakorlatilag telt ház előtt játszottak a csapatok, azt mondom, hogy ilyen még sosem volt. Nem véletlen, hogy a vízilabda az első tízben végzett az olimpia sportágai között a szurkolói érdeklődés “kategóriájában”, az eladott jegyek számát tekintve konkrétan a 9. helyen. Ez óriási dolog.
Magyar szempontból nyilván kicsit csalódás az elért eredmény, az, hogy érem nélkül maradtunk.
– Mi a véleményed a játékvezetésről?
– Voltak hibák, de szerintem érzékelhetővé vált, hogy két-három év alatt sikerült eljutni egy magasabb szintre, nagyon következetes, kiszámítható játékvezetésre készülhettek a csapatok. Természetesen mindig van, akinek
savanyú a szőlő és a várt eredmény elmaradása miatt elsősorban a játékvezetőben keresi a hibát.
Meg kell jegyeznem: a játékvezetőknek is új helyzet volt, hogy 15 ezer néző előtt, máskor nem tapasztalt hangulatban kellett vezetni…, mindenkit bátorítok, hogy menjen oda, vegye a szájába a sípot és ilyen körülmények között, amikor egy tizedmásodperc alatt kell dönteni, hogy kiállítás vagy büntető, esetleg kontrafault – hozza meg az ítéletét, amelynek adott esetben óriási jelentősége van.
Nem tagadom, számomra az olasz-magyar negyeddöntőn történtek kicsit árnyékot vetnek az olimpiára, mert a montenegrói bíró, aki addig tényleg magas szinten vezetett a tornán, nagyon jó értékeléseket kapott – hozott egy rossz döntést. Azért próbáljuk az ő helyzetébe is beleképzelni magunkat, az előbb ismertetett külső körülmények mellett van egy helyzet, amit talán nem pontosan látott, ott ül egy vérző fejű játékos a kispadon. Ő is pontosan tudja, hogy milyen felelőssége van egy ilyen döntésnek. Nem volt még ilyen helyzetben és sajnos rossz döntést hozott, ami biztos, hogy hatással volt a mérkőzés alakulására. Lehetett látni, hogy az olaszokat nagyon felpaprikázta, a magyarokat kicsit megzavarta.
Ha 3:3-ról folytatódott volna a mérkőzés, az erőszakos cselekmény megítélése nélkül (tehát érvényes lett volna az a bizonyos gól) – akkor könnyebb dolga lett volna mindenkinek. Az olaszokban olyan düh szabadult fel, amit rögtön kamatoztatni is tudtak, vezettek is utána 6:4-re, 8:6-ra. Tehát, ha objektíven nézzük, nem ezen a hibán múlott – az említett rossz döntés után magyar oldalon Jansik Szili hagyott ki ziccert, az olaszok elhibáztak két büntetőt és a végén ötméterespárbajban nyert Magyarország.
Próbáljuk elkerülni az ilyen helyzeteket, óriási a tét, óriási a felelősség és ha egy ilyen hiba a negyeddöntőben történik, az számunkra a legrosszabb. Számomra, mint World Aquatics vízilabda technikai bizottságának elnöke számára pedig különösen kellemetlen, hogy egy ilyen hiba a magyar válogatott meccsén történik. Bejut a magyar válogatott a négy közé és én ennek nem tudok felhőtlenül örülni.
Nyilván azt a helyzetet menedzselni…, nem is mondom ki annak az internetes portálnak a nevét, igazából nagyon komolytalan, nem szeretném az “etikátlan” kifejezést használni. Nagy csinnadrattával bejelentik, hogy ők is értékelni fogják a játékvezetőket és “a transzparencia, az áttekinthetőség jegyében” azt nem mondják meg, hogy kik vesznek részt ebben a tevékenységben. Innentől kezdve az egész nevetséges volt. Akinek egy kis fogalma van erről a sportról, az pontosan tudja, hogy játékvezetőt értékelni tévéképernyő előtt ülve nem lehet. Nemcsak magukat az ítéleteket kell ugyanis figyelni, hanem sok olyan dolgot, ami a közvetítésben nem látható, például a bíró helyezkedését, együttműködését a társával. Egyébként a tévéközvetítésekben fontos szituációkat nem is lehet látni az ismétlések miatt. Relevánsan, felelősen nem lehet úgy minősíteni a játékvezetők tevékenységét, ha nem vagy ott. A torna elején ez beszédtéma volt nálunk, de komolytalannak tartottuk a módszert és nem is foglalkoztunk vele. Mindenki tudta, hogyan kell ezt kezelni, de mégis kicsit befészkelte magát az emberek fejébe.
– Nincs olyan törekvés, hogy a játékvezetők hivatalos értékelésének eddigi zártságából engedjetek?
– Szerintem, ha körbe nézünk a nagyobb sportágaknál, másutt is vajmi keveset tudunk a játékvezetői munka hivatalos minősítéséről.
Volt egyébként előrelépés ezen a téren. Az olimpia előtt workshopot szerveztünk, a csoportkör végeztével pedig a bírói kar részvételével megbeszélést tartottunk a technikai bizottság képviselőivel közösen. Ezen nemcsak értékelés hangzott el, hanem olyan instrukciókról is szó volt, amelyeket pontokba szedve a torna csapatainak is elküldtünk, hogy mindenki tudja, milyen kéréseknek kell eleget tenniük a játékvezetőknek.
Azt gondolom, hogy kifelé, a nagyközönség számára továbbra is az a legfontosabb, ami a medencében történik.
– A VAR ezen az olimpián nem szerepelt fényesen. Kiderült, hogy a vitás eseteket a tévéközvetítés visszajátszásakor jobban lehetett megítélni, mint a hivatalos VAR-kamera felvételét, ez láthatóan gondokat is okozott…
– Ez a probléma már a fukuokai világbajnokságon jelentkezett, akkor a torna végére sikerült megoldást találnunk. A zsűri rendelkezésére állt a tévéközvetítés jele, a VAR-eszközön mód volt lassításra, nagyításra. Ez nagy előrelépés volt. Sajnos Párizsban eredménytelenül támasztottuk ugyanezeket a feltételeket, követelményeket – nem kaptuk meg. Hiába volt ott a tévéjel, valamiért a szerződő partner nem tudta megjeleníteni. Én magam minden nap kértem, soha nem történt meg. E helyzet okának kiderítése nyilván a World Aquaticson belül is vizsgálatot igényel.
– Adrian Alexandrescu, az ominózus magyar olasz meccs másik játékvezetője bejelentette visszavonulását és elsősorban azt kifogásolta, hogy a TWPC nem védte meg őt a támadásoktól…
– Szerintem inkább a World Aquatics-ra gondolt, a technikai bizottság részéről mindent megtettünk, amit lehetett.
Egy kiélezett helyzetben történt egy hiba, ami óriási publicitást kapott. Egyébként érdekes módon maga a hiba utána kicsit háttérbe szorult, éppen az olaszok elfogadhatatlan viselkedése terelte el róla a figyelmet. Sértettekből sajnos rossz fiúk lettek.
Ádi (Alexandrescu – a szerk.) sajnos a körülmények áldozata lett. Nyilván felelősséget visel mindenki, aki “benne volt” abban a mérkőzésben, a delegátus is, a két bíró is, a VAR-játékvezető is. Sokszor hangsúlyoztam, hogy csapatként kell dolgozni. Nyilván lehet azt mondani, hogy nem Ádi hibázott, mert ő a túloldalon volt,
elmarasztalható a delegátus, aki nem foglalt kellőképpen állást a kérdésben. Az az igazság, hogy általánosságban mindenki tudja, hogy mi a dolga, de akkor derül ki, hogy ki az úr a gáton, amikor szakad gát.
Kicsit olyan ez, mint amikor az USA elleni meccsünk végén mindenki tovább tologatta a labdát és aztán a legfiatalabbnak, Vigvári Vincének kellett ellőnie…
A név nélkül említett honlap provokációja volt az a megjelentetett információ, hogy Miskovics és Alexandrescu az eset után ki lett zárva az olimpiáról. Egyáltalán nem történt ilyen, sőt, azt az instrukciót kaptuk a World Aquatics Bürótól, hogy lehet a továbbiakban is meccsekre beosztani őket, de én méltatlannak tartottam volna a végső szakaszban a helyosztókra vagy az éremért folyó mérkőzésekre időmérőnek küldeni ezt a két játékvezetőt. Sokkal korrektebb volt szerintem így eljárni, egyszerűen nem kaptak már feladatot.
Hozzáteszem: Alexandrescu az elmúlt 15 évben mutatott játékvezetése alapján megítélésem szerint abszolút megérdemelte volna, hogy döntőt vezessen, de amikor egy eset ilyen fókuszt kap, én nem hiszem, hogy bárki bevállalta volna ezt a küldést. Ha megtettem volna, akkor saját magamból csinálok bohócot és bármennyire respektálom, szeretem Ádit, bármennyire egyetértek azzal, hogy megérdemelte volna, szerintem ő sem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen eset után jelölhetik őt a döntőre. Sajnos ő egy áldozat.
Megemlíteném itt a szlovén Margetát, aki Sydney-ben bíráskodott először olimpián. Ő volt az, akit egy mondvacsinált hiba miatt, a társával együtt hazaküldtek a londoni olimpiáról. Rióban sem kapta meg a döntőt, Tokióba személyes okok miatt nem tudott menni, tehát ő rengeteget várt, hogy olimpiai döntőt vezethessen. Alexandrescunak is van még lehetősége, ha el akar jutni a csúcsra, vissza kell jönni, el kell fogadni azt, ami történt és csinálni kell tovább. Olyat még soha nem láttam, hogy valaki elkezd hangosan kiabálni és azzal eléri azt, amit akart.
– A párizsi két magyar játékvezető hivatalos értékelése milyen?
– Látható, hogy az elmúlt két-három évben óriási előrelépés történt a női játékvezetők alkalmazása terén. Tokióban két női bíró volt, Párizsban most hét és mindegyik elfogadható számú mérkőzést kapott. Négy-öt női játékvezető hasonló szinten van. Mindegyikük nagyon fiatal ahhoz, hogy idővel elérje a csúcsok csúcsát. Az olasz hölgy vezetett egy világbajnoki döntőt, a görög hölgy is, a spanyol nem vezethetett, mert Spanyolország részvevő volt. Aki igazából számításba jöhetett az én szememben és a technikai bizottság szemében a döntőre nézve, az az amerikai hölgy volt és Nóra (Debreceni Nóra – a szerk.). A bizottság több tagját is megkérdeztem, hogy egyetért-e azzal, hogy egy férfi és egy nő vezesse a női döntőt, neveket is kértem és majdnem mindenki Nórát mondta.
Ami az értékelést illeti: Nóra magas szinten vezetett – remélem, hogy ezt a magyar bajnokságra is át tudja menteni.
A magyar játékvezetők egyébként mostoha helyzetben vannak, mert a válogatottjaink többnyire jól szerepelnek, s hiába álmodik minden játékvezető arról, hogy fontos helyosztón, éremért folyó meccsen kap szerepet, ha ezt éppen saját nemzeti válogatottjának jelenléte meghiúsítja.
Ami párizsi férfi bírónkat, Kovács Cs. Tamást illeti, ő talán kicsit csalódott a saját küldései miatt, különösen az utolsó három napot illetően, de én azt mondom, hogy ő is vezetett fontos meccseket, jól bíráskodott, büszke lehet magára. Nyilván az, hogy a magyar válogatott bronzéremért játszott, kihatott az ő “sorsára”, azt pedig nem
gondolhatta, hogy elsőre olimpiai döntőt fog vezetni. A végkifejlet mérkőzéseire elsősorban azokat a játékvezetőket szerettem volna számításba venni, akik még nem jutottak ilyen lehetőséghez, ilyen volt az olasz Colombo, Gomez a spanyolok részéről, és ilyen volt Kovács is, de az ő pechére a magyarok a bronzmeccsen játszottak, ezért nem jöhetett szóba.
– Köszönöm a beszélgetést!
Természetesen kérdeztük Molnár Tamást a nemzetközi sajtóban elterjedt szabálymódosítási tervekről, de a sportdiplomata ezzel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni, mondván, hogy ez ügyben a World Aquatics vezető testülete, a Büro hoz majd döntést.
Tény egyébként, hogy Magyarország hosszú évek óta élen jár a sportág “versenyképességét” javító szabálymódosítások kísérleti alkalmazásában. Ilyen volt az új kétméteresszabály, amit bevezetése előtt teszteltünk, a Magyar Kupa meccsei pedig immár két éve 25 méteres medencében zajlanak.
A vlv úgy tudja, hogy Molnár Tamás az MVLSZ legutóbbi elnökségi ülésén ismertette a testület tagjaival a tesztelni tervezett szabálymódosítások részleteit. E fórumon is hangsúlyozta, hogy mi mindig nyitottak vagyunk az új ötletek ügyében, s általában proaktívan cselekszünk, ami azt jelenti, hogy a tesztelések eredményét adatokkal is alátámasztjuk a döntéshozók számára.
Az ülésen értesüléseink szerint heves vita alakult ki egyes módosítási tervek ügyében, elsősorban a pálya méretének tervezett csökkentése kapcsán. Úgy tudjuk, hogy az elnökség még visszatér erre a témára és nagyon valószínű, hogy a tervezett módosításokat a Komjádi Kupa versenyein fogják tesztelni.
A NEMZETKÖZI SAJTÓBAN MEGJELENT RÉSZLETEK A VILÁGKUPÁN TESZTELNI TERVEZETT MÓDOSÍTÁSOKRÓL:
– a játéktér méretét 30 méterről 25 méterre csökkentik;
– a támadóidő időtartama 30 másodpercről 25 másodpercre csökken;
– a “második támadóidő” (beleértve az emberelőnyös támadásokat is) időtartama 20 másodpercről 15 másodpercre csökken;
– az edzőnek lehetősége lesz – egyes források szerint meccsenként egy alkalommal – VAR-vizsgálatot kérni háromféle szituációban: túl erőszakos játék (“régi nevén” brutalitás), büntető-, vagy szögletszituáció esetén
– ha a reklamáció megalapozott, megmarad a további vizsgálatkérési lehetőség;
– a csapatok a jövőben akár hét mezőnyjátékossal is játszhatnak, kijelölt és a sapka színével megkülönböztetett kapus nélkül. Ez esetben viszont egyik játékos sem élhet a kapus kiváltságaival, például nem védhet két kézzel. Ugyanakkor a változtatás után a mezőnyjátékosok közül bárki kapussá válhat úgy, hogy felveszi a mezőnyjátékosként viselt számát tartalmazó piros sapkát.
Sajtóinformációk szerint az új szabályokat – vagy azok egy részét – a teszteredmények függvényében, a WA Büro döntését követően vezetik majd be.