Öthetes felkészülést értékelt a vlv kamerája előtt a szövetségi kapitány és négy játékos. Csapatunk pénteken elutazott az olimpia helyszínére, az első meccsünk vasárnap 19.30-kor kezdődik, az ellenfél a házigazda Franciaország. Részletek, videóinterjúk és azok leírt változata Varga Zsolttal, Jansik Szilárddal, Varga Dénessel, Manhercz Krisztiánnal és Bányai Márkkal:
A párizsi olimpián szereplő magyar válogatott (a sapkaszámok sorrendjében – klikk a játékos vlv-s adatlapjához!):
1 Vogel Soma
2 Angyal Dániel
3 Manhercz Krisztián
4 Molnár Erik
5 Vámos Márton
6 Nagy Ádám
7 Zalánki Gergő
8 Fekete Gergő
9 Vigvári Vince
10 Varga Dénes
11 Jansik Szilárd
12 Hárai Balázs
13 Bányai Márk
Az elutazás előtti napon két edzést tartott a válogatott. (Ezeken megfázás miatt nem volt ott Vogel Soma, így csapatképet nem tudtunk készíteni 🙁 )
Mindkét edzés után kameránk elé kértünk párizsi szereplőket, hogy a felkészülésről, a csapat helyzetéről, olimpiai reményeikről kérdezzük őket. Az alábbiakban közöljük e videóinterjúkat és azok leírt változatát.
Csapatunk menetrendje a csoportkörben:
Július 28., vasárnap
19.30 Franciaország-Magyarország
Július 30., kedd
21.05 Spanyolország-Magyarország
Augusztus 1., csütörtök
21.05 Magyarország-Japán
Augusztus 3., szombat
15.00 Ausztrália-Magyarország
Augusztus 5., hétfő
12.00 Magyarország-Szerbia
A PÁRIZSI OLIMPIA FÉRFI VÍZILABDATORNÁJÁNAK TELJES PROGRAMJA
CHATGPT – SZERB-MAGYAR OLIMPIAI DÖNTŐT JÓSOL A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA!
VLV-VIDEÓK:
– Varga Zsoltot köszöntöm. Gyakorlatilag befejeződött az olimpiai felkészülés, holnap elutaztok. Foglald össze, hogy értékeled, hogy sikerült, elérted-e azt amit akartál? Milyen állapotban van a csapat? Az utolsó külföldi meccsekről közös edzésekről nem sokat tudunk, esetleg arról is tájékoztasd az olvasókat, kérlek!
– Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Az utolsó héten sok esemény történt, nagyot változott a játéknak a képe. Nyilván tudjuk, hogy a nehéz ellenfelekkel való készülés hozza meg azt a fázisát a játékba hozatalnak, ami rendkívül fontos. Komoly ellenfelekkel szemben látjuk azt, hogy hol tartunk játékban. Olaszországban is látszott, hogy mérkőzésről mérkőzésre, edzésről edzésre javul a játékunk képe. Voltak nagyon jó fázisok, voltak kevésbé jó fázisok.
Amikor átutaztunk Spanyolországba, akkor volt a kettő között egy kis pihenő. Utána elkezdtük a spanyolokkal közös felkészülést. Az is nagyon vegyes volt, voltak nagyon jó részek benne, voltak kevésbé jó részek is. Itt nagyon jól lehetett látni, hogy mi az, amin még csiszolnunk kell, védekezésben.
Ma is folyamatosan dolgozunk, hogy a tanulságokat levonva, azokat a részeket még javítani tudjuk, ami esetlegesen még nem működött ott annyira jól. Én úgy gondolom, hogy ez egy folyamat, tehát szerintem egy edző sose fogja azt érezni, hogy nem lehetne még három hetet dolgozni. Pont ezen gondolkodtam, hogy talán az lenne most számomra jó, ha lenne még három hét a felkészülésből és úgy mindent ki lehetne csiszolni. Öt hét felkészülés volt, nyilván e mögött azért van sok munka. Hiszen az elmúlt felkészülések a válogatottban azért egymásra kellett, hogy épüljenek. Valamilyen formában ez egymásra is épül, de ugyanakkor ez valahol, mindig egy kicsit elölről is kezdődik. Hiszen azért a klubokban mást játszanak a játékosok.
Nagyon sok összetevős ez a folyamat, hogy egy csapat elérkezzen egy olimpiára, elérkezzen egy világversenyre és megfelelő állapotba kerüljön. Sok emberről van szó, de most tizenhárom emberről van szó, az ő formájukról, formaingadozásukról, amit úgy kell összekoordinálni, hogy a lehető legjobb állapotban legyenek, ráadásul a legfontosabb pillanatban. Ezen az olimpián sok fontos pillanat lesz, hiszen azért a csoportmérkőzések is nagyon fontosak lesznek, tovább kell jutni. Az első lépés, hogy tovább kell jutni. Azt gondolom, hogy ez is egy fontos dolog, amit nagyon komolyan kell venni. Nem szabad arra gondolni, hogy mi lesz utána, először jussunk tovább és majd utána gondolkodunk, hogyha be van biztosítva a továbbjutás, azon, hogy kapunk a másik oldalról ellenfélnek. De én azt gondolom az első a továbbjutás. Azzal kell foglalkozni. Maga a továbbjutási folyamat is rendkívül hosszú idő, egy tíznapos folyamatról van szó. Egy mérkőzésnap, egy pihenőnap, egy mérkőzésnap, egy pihenőnap, öt mérkőzés, ugye az tíz nap, ami önmagában is egy nagyon hosszú periódus. Én azt gondolom, hogy még ott is nagyon sokat fog alakulni a játéknak a képe, hiszen azok lesznek az igazán fontos tétmérkőzések amiken még igazán csiszolódnak a dolgok és bízom abban, hogy a megfelelő pillanatokban elő fog jönni az a munka, az a beletett energia és az a csapat amink van ténylegesen, a csapategység, a csapatkohézió, egymás megvédése, az egymással való játék, ami szükséges ahhoz, hogy ezeket a mérkőzéseket meg tudjuk nyerni.
– Hogy látod az ellenfeleket? Gondolom, hogy kiesni senki nem esett ki a potenciális aranyéremesélyesek közül. Látsz-e újakat, akik esetleg a háttérben voltak, USA, Ausztrália, franciák. Mekkora lesz a verseny?
– Én úgy gondolom, hogy nagyon nagy lesz a verseny. Talán azt lehet mondani, hogy a csapatok közelebb vannak egymáshoz játéktudásban. Ami nyilván lehet a felkészítéseknek a hasonlóságából is, hiszen azért mindenki a legmodernebb eszközökkel készül, úgy gondolom, a legmodernebb felfogásban. Ezáltal azért a felkészítésnek a minőség is nagyon-nagyon jó lett. Ez nagyon jól látható a franci a csapaton is, látható az amerikai csapaton is, azok a kultúrák ahol alapvetően a labdasportok, csapatsportok nagyon nagy történelemmel és kultúrával rendelkeznek, azok fel tudják használni a más labdajátékokban, csapatsportokban felhalmozott tudást. Ezzel ők nagyon gyorsan fel tudnak zárkózni az élmezőnyhöz, ezért látjuk ezeket az éles mérkőzéseket a franciákkal, az amerikaiakkal, az ausztrálokkal és néha a japánok is tudnak olyan meglepetést okozni, mint akár itt a Domino Trans Kupán is. Úgyhogy, igen, nagyon közel vannak egymáshoz a csapatok. Én úgy gondolom, hogy minden egyes pici lépés, minden egyes pici százalék, amivel tudjuk az esélyeinket növelni az most fontos. Legyen szó a táplálkozásról, legyen szó a pihenésről, bármiről, ami regenerációban fontos, az nekünk most fontos. Ezeket a részeket kell most tényleg olyan fegyelmezetten összerakni, hogy a végén azt tudjuk mondani, hogy mindent megtettünk annak a célnak az érdekében, hogy a legnagyobb eséllyel szálljunk a vízbe.
– Lélektanilag, mentálisan rendben van a csapat? Eredményesek voltak azok a foglalkozások, amiket itt folyamatosan az elmúlt hónapokban tartottatok? Értem ez alatt azt, hogy a kritikus pillanatokban lehet-e arra számítani, hogy az erő még növekszik?
– A munka el van végezve. Úgy gondolom, hogy most fog vizsgázni ebből a csapat ténylegesen, hogy mekkora tartással rendelkezik, mekkora erőforrás az, amit sikerült itt az elmúlt években, mert ez is egy fontos része volt a mostani, de azért itt két évről van szó. Ez a két év nagyon sok munkalehetőséget adott. Tudtunk ezzel foglalkozni, a belső egységgel, a csapaton belüli kapcsolatokkal. De most jön a vizsga, hogy ez hogy működik nehéz helyzetekben, stresszhelyzetekben, óriási helyzetekben. Úgy gondolom, hogy a csapat készen van erre a megmérettetésre, de vizsga az most lesz.
Jansik Szilárd csapatkapitány a vlv-nek
– Jansik Szilárdot köszöntöm! Egy dolgos nap, egy dolgos hét, öt dolgos hét után elutaztok az olimpia helyszínére. Jó lenne egy kis összegzés, hogy hol tartunk, sikerült-e mindent megcsinálni, amit gondoltál? Milyen a csapatunk, és mit vársz?
– Szervusz Geyza, üdvözöllek! Hát…, a csapatunk jó, mi mást is mondhatnék? 🙂 Azt gondolom, hogy ott járunk, ahol kell járnunk, de ezt az eredmények igazolhatják. Ami azért látszott: az itthoni Domino-trans kupán még lehet mondani, hogy elégedetlenek voltak velünk, sok ilyen visszhang volt, meg talán mi is azt érezhettük, hogy sokkal több kell. De ez nem is baj, mert aztán rá is kapcsoltunk, és most már tudjuk hogy sokkal több kell. Ott pont egy olyan szakaszban voltunk, ahol azért mindenki kicsit fáradtabb, leterheltebb volt. Most így az ötödik hét végén, a többieknek, akik nem játszottak a BL final fourban nekik a hetedik hét végén, ott járunk mind fizikailag, mind taktikailag, ahol kell.
– A külföldi nagy csapatok, az olaszok, spanyolok elleni meccsek sokat adtak? Ott sokat fejlődtetek?
– Azt gondolom, hogy igen. Ez így volt betervezve, hogy ahogy közeledtünk a végéhez, gyakorolni tudunk a világ két élvonalbeli csapatával. Azt gondolom, hogy a hivatalos meccs az olaszok ellen biztató volt, volt előtte egy edzőmeccs, ahol kicsit rosszabbul kezdtünk. Ez volt most egy-két edzőmeccsünkön, illetve hivatalos mérkőzésen is jellemző ránk. Talán ami az erőnket mutatja, hogy itt nem adtuk fel, hanem ezekből fel tudtunk állni. Sajnos ott a végén ötméteresekkel elveszítettük. A spanyolok ellen hasonlóan, egy döntetlenünk volt, és egy egygólos vereségünk. Azért ez jellemző volt az utóbbi évekre, hogy a mediterrán csapatok itt a felkészülés közepe-vége felé jobban pörögnek, de remélem, hogy ránk meg az jellemző, hogy mi akkor pörgünk, amikor kell, és ez az olimpia második hetében lesz.
– Lelkileg fel vagytok e készülve arra ami rátok vár? Maratoni torna. Te rutinos vagy már, nagyon sok versenyed volt, ilyen hasonlóan nagy tétre menő, hogy látod ebből a szempontból a helyzetet? Csapategység, mentális erő…?
– Azt gondolom, hogy a csapategység a helyén van. Ezt én mindig hangsúlyoztam, meg Zsolt is. Itt az dönt, hogy mennyire tudsz a másikért küzdeni. Én itt most azt érzem, hogy itt az 1-estől a 13-as sapkáig mindenki fog tudni küzdeni egymásért, és ezt mindenkinek meg is kell mutatnia. Az, hogy mennyire vagyok rutinos… ez egy nyolcmeccses torna, olimpia. Nekem eddig egy volt, van akinek már azért több. Itt azért figyelni kell majd arra is, hogy nem szabad elégetni magunkat. Ahogy már mondtam, augusztus 7-én kell először a legjobbnak lenni, aztán 9-én aztán 11-én, de menjünk szépen sorban… Ez az öt csoportmeccs arra lesz jó, hogy folyamatos fejlődést mutassunk, ki fog jönni, hogy mi az, amiben még fejlődnünk kell, mi az amire jobban kell figyelnünk az egyenes kieséses szakaszban, és tényleg arra kell figyelnünk, hogy a végére maradjon igazán erő, amikor kell.
– Jó, hát nem is mennék tovább én sem, sőt még a második csoportmeccsig sem, ugyanakkor az első egy egészen különleges mérkőzés lesz. Nagyon nagy fájdalmat okozott ez a francia csapat, velük kezditek a tornát. Érezhető lesz ez? Már úgy értem, hogy fel lesztek tüzelve, e miatt? Vagy ezt el kell felejteni?
– Nem kell elfelejteni, mert ott tényleg okoztak nekünk egy-két álmatlan éjszakát, vagy egy-két olyan pillanatot, amit soha nem jó megélni sportolóként. Aztán visszagondolva…, lehet, hogy mégiscsak jó megélni, ha fel tud belőle állni az ember. Olyan sosincs, hogy egy sportoló végig csúcson van. Egyszer földre kerül, vagy többször, mi azért már voltunk többször földön. Most majd meg fogjuk tudni mutatni, hogy mi ebből fel tudunk állni. Én biztos, hogy jobban fogok harapni, biztos, hogy a társaim is jobban fognak harapni, plusz azért is, mert attól, hogy franciák vagy nem franciák, de ez lesz az első mérkőzés a tornán, tehát nagyon jó lenne magabiztosan kezdeni, három ponttal. Utána jön egy spanyol meccs, ami akár lehetne döntő is – de ne szaladjunk ennyire előre. Én nagyon szeretném, ha egy jó, magabiztos játékkal, nagy küzdéssel, nagy harapással kezdenénk, és ezzel elindulnánk egy pozitív úton.
– Szili, jó utat kívánok, nagyon-nagyon sok sikeres pillanatot és örömöt a meccsek után!
– Köszönöm Geyza!
(Lejegyzete: Milán)
– Szervusz, Dumi, köszöntelek egy nappal a párizsi olimpiára utazás előtt. Tőled is azt kérdezem, hogy sikerült-e mindent elvégezni, amit te gondoltál, hogy el kell végezni. Hogy állsz te? Hogy áll a csapat? Mire számíthatunk? Milyen olimpiára számítasz?
– Megpróbálok sorban az öt kérdésre válaszolni… Az elsőre az a válaszom, hogy sok olyan dolgot megcsináltunk, amit fontosnak tartottam előtte, ennélfogva: én jól vagyok és a csapat is jól van.
Furcsa olimpiára számítok, mert nem volt túl hosszú ez a felkészülés és elég sok mindennel volt megtűzdelve, erőn felüli dolgokkal ez az egész év. Az elhalasztott világversenyekre gondolok elsősorban. Doha nekem olyan volt, mint hogyha nem is egy világesemény lett volna, jött, ment, közben egy világbajnokság volt, tehát egy nagy dolog.
Az olimpia biztos, hogy nem ilyen lesz. Ott minden más, a körítés is. Aki az öt karikát először fogja látni, biztos, hogy kicsit elszédül tőle, úgyhogy ez más dolog, ez nem megy el a fejünk fölött – sokat is teszünk azért, hogy ne menjen el.
– Hol tartotok? Amikor elkezdődnek a csoportmeccsek, már egy kész csapat van, vagy az első meccseken még kell gyakorolni bizonyos dolgokat?
– Nem volt túl sok lehetőségünk éles meccset játszani, mármint nem edzőmeccset, hanem “rendes mérkőzést”, ennélfogva biztos, hogy itt is fel kell még használnunk az első két meccset, de ez talán mindenkire igaz, ezért is mondtam, hogy furcsa olimpiára számítok.
Nem különösebben izgat, ha nem vagyunk százszázalékosan készek, mert azt érzem, hogy ha velünk szembe jön egy ilyen, sosem látott helyzet, akkor meg tudunk vele birkózni, mert készen állunk erre.
– Jól ismered az ellenfeleket. kiket tartasz a legnehezebb ellenfeleknek ezen a tornán?
– Spanyol, olasz, horvát, görög…, USA…
– Okozhatnak-e meglepetést olyan csapatok, amelyek nincsenek benne ebben a standard 4-5-6-7 tagú élmezőnyben?
– Nekünk már nem szabad meglepetésként kezelnünk bármiféle jó teljesítményt.
A legfontosabb gondolat talán az, hogy semmi sem a miénk még az olimpiával kapcsolatban. Semmilyen helyezés, semmilyen érem, mindent el kell vennünk. Ennél fogva valamilyen módon mindenkit meg kell tudnunk törni, meg kell tudnunk verni. Dominálnunk kell. Ez a papíron talán leggyengébb csapattól kezdve a legerősebbekig mindenkire igaz. Úgyhogy…, nem emelnék ki ezeken kívül senkit és azt sem mondanám, hogy lehet meglepetés, mindenki kemény ellenfélnek számít így a nulladik napon.
– Egy személyes kérdéssel szeretném zárni. Valószínűleg ez lesz az utolsó olimpiád, bár nem lehet sosem biztosat tudni… Van-e neked valamilyen személyes célod, terved, elvárásod magaddal szemben? Mit vállalsz ezen a tornán?
– Ez ilyen élesen nem fogalmazódott meg bennem… Mindent vállalok, ami szembe jön, teljes felelősséggel. És lehet, hogy az életem utolsó lövése egy mindent eldöntő ötméteres lesz – erre is készültem már fejben, állok elébe, kidolgoztam fejben azt a metódust, amelynek segítségével én ezt az ötméterest belövöm. Lehet ez elődöntő, negyeddöntő, döntő vagy mind a három! Szóval…, talán ez a legérdekesebb, a súlyt a vállamra tevő szituáció, ezen gondolkodtam a legtöbbet, de hát, ki tudja, mi jöhet még szembe. A lényeg az, amit mondtam, hogy csapatostul is és egyénileg is nem elkerülni akarom a nehéz helyzetet, hanem megoldani. És úgy érzem, hogy erre készen állunk, és én is készen állok.
– Dumi, jó utat kívánok, sikeres szereplést és boldog hazatérést!
– Köszönjük szépen.
-Szervusz Manó! Véget ér lassan az itthoni felkészülés. Érdeklődöm, hogy milyen állapotban vagytok. Erről a külföldi túráról is légy szíves, tájékoztass, mert viszonylag keveset tudunk.
– Nagyon hasznos hetet töltöttünk külföldön. Olaszországban és Spanyolországban voltunk, ezen országok csapataival tudtunk együtt készülni. Azt gondolom, hogy maximálisan szolgálta azt a célt, amiért kimentünk, mind a taktikai épülés, mind a csapatépítés szempontjából.
– Egy kicsit azért mesélj a barcelonai közös edzésekről. Melyik volt erősebb csapat, az olasz vagy a spanyol a medencéből nézve?
– Nehéz megmondani, mind a kettővel nagyon jó mérkőzéseket játszottunk, mind a kettő ellen volt ötméterespárbajjal végződő mérkőzés. Úgyhogy azt gondolom, hogy nagyon hasonló erőt képvisel nemcsak ez a kettő, hanem több csapat is. Nagyon sok kétkaput nem tudtunk játszani, a spanyolokkal kettőt és az olaszokkal is kettőt. Úgyhogy ezekből tudtunk építkezni, de ahogy már említettem, szerintem nagyon jól sikerült mind a négy kétkapu.
– Holnap elutaztok? Mennyire álltok készen? Szokták mondani, hogy a csoportmeccsek első fordulóiban is érik a csapat. Hogy látod most a helyzetet?
– Nyilván minden mérkőzéssel tudunk épülni, minden tapasztalattal többek tudunk lenni. Szükségünk van még olyan tapasztalatokra, amiket az első egy két mérkőzésen fogunk megszerezni. Ez tény. De azt gondolom, hogy arra a szintre, amire el kellett érnünk itthon, Budapesten, arra sikerült elérnünk..
– Hogy látod most az esélyeinket?
– Olimpiai bajnok szeretnék lenni és ezzel a céllal is megyek ki Párizsba.
– Köszönöm szépen, Manó. Sok sikert!
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
– Szervusz Márk! Itt az idő, elérkezett! Holnap elutaztok az olimpiára. Biztos vagyok abban, hogy egy nagyon nagy álmod teljesül Milyen érzéseid vannak, hogy sikerült a felkészülés? Hogy látod a csapat helyzetét és a te szerepedet?
– Köszöntök én is mindenkit. Igen, ahogy mondtad, holnap indulunk. Nagyon-nagyon izgatott vagyok. Nagyon várom már. Én úgy gondolom, hogy csiszolódunk, alakulunk azért. Volt az olaszok ellen Szirakúzában egy nagyon jó mérkőzésünk. Ott tényleg már egészen jól játszottunk., utána elutaztunk Spanyolországba ahol a spanyolokkal játszottunk pár edzőmérkőzést. Úgy gondolom, hogy azok is jól sikerültek és tényleg alakulunk, még csiszolódunk. De szerintem a kezdésre minden a helyén lesz.
– Jól védtél a szíciliai, szirakúzai meccsen, tudom, hogy Somának voltak kisebb problémái. Hogy érezted ott magad? Végig védtél egy ilyen találkozót, még ötméteres párbaj is volt. Milyen volt?
– Jó érzés volt, tényleg, ahogy mondtam az előbb is. A srácok jól elvégezték a feladatukat. Amit Zsolt kitalált azt is hellyel-közzel jól végrehajtottuk. Így nekem is jóval könnyebb dolgom volt és én is egy egészen jó teljesítményt tudtam hozni.. Remélem, hogy ezt át tudjuk menteni és az olimpián még jobban fogunk tudni játszani.
– Mire számítasz Párizsban?
– A házigazdákkal kezdünk, ismerjük őket már rendesen. Meg kell verni őket. Erre számítok és minél jobb csoport meccseket szeretnék és azokat arra felhasználni, hogy tényleg még csiszolódjunk, hogy a legeslegfontosabb mérkőzésre, a negyeddöntőre 110 százalékos formában legyünk.
– Az ellenfeleket hogy látod? Tudsz-e egy erősorrendet felállítani? Kik a legnagyobb ellenfeleink, második legnagyobb, a harmadik? Van ilyen?
– Úgy gondolom, hogy nincsen, hiszen láttuk, hogy a japánok is milyen játékerőt képviselnek. Tehát őket sem szabad leírni. Ausztráliát nem ismerjük, de tényleg úgy gondolom, hogy aki itt van az olimpián az rossz csapat nem lehet. Tehát megérdemelten van itt mindenki. Úgyhogy nagyon-nagyon kiélezett mérkőzésekre számítok, de nem lehet kérdés a továbbjutás.
– Sok sportoló mesél az olimpiai két hétről, a faluról, a különleges légkörről. Készülsz-e erre, gondolsz-e erre?
– Igen, nyilván azért gondolok erre. De nem turistáskodni megyünk, hanem életünk legfontosabb tornáján fogunk részt venni és nem szabad, hogy minket elvigyen ez az “olimpiaflow”. Úgyhogy ezzel nem szabad foglalkozni. Az olimpia is ugyanolyan torna, mint bármelyik, ugyanúgy zajlanak a meccsek, más a körítés, ennyi. De nem szabad turistáskodni, csak a meccsekre szabad koncentrálni.
– Márk, nagyon sikeres szereplést kívánok. Örömteli visszatérés legyen és minimum valamilyen érem a nyakadban, amikor újra beszélünk.
– Köszönöm szépen.
(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)
Címlapkép: Fradi Média/Papp György)