Ma kezdi meg szereplését az FTC csapata a Bajnokok Ligája négyes döntőjében. Az ellenfél a CN Marseille. Nyéki Balázs vezetőedzővel a felkészülésről, a csapat állapotáról, a pénteki ellenfélről beszélgettünk.
Bajnokok Ligája, négyes döntő, Tal-Qroqq Sports Complex, Msida, Malta
Május 30., péntek
19.30 Novi Belgrád-CNA Barceloneta (Burián Gergely és Vigvári Vince)
21.30 FTC-CN Marseille (Angyal Dániel) – M4Sport
Május 31., szombat
Szünnap
Június 1., vasárnap
19.30 Bronzmérkőzés
21.30 Döntő
NYÉKI BALÁZS (FTC-Telekom Waterpolo) vezetőedző a vlv-nek:
– Az volt a cél most is, hogy így a szezon végére jussunk el a legjobb játékunkhoz. Egy éve sikerült ezt megvalósítani, körülbelül úgy készítettük fel idén is a csapatot, persze tanulva a tavalyi tapasztalatokból.
Mindenki tudja, hogy itt a világ legerősebb csapatai szerepelnek, csak egészen kimagasló teljesítménnyel lehet a csúcsra érni. A cél természetesen ez, de az út az elődöntőn át vezet, messzebbre szólóan egyelőre nem is gondolkodunk. Hozzáteszem: a döntő mindig teljesen más műfaj, szerencsére abban is van már tapasztalatunk.
– Az utolsó budapesti edzéseket szabad téri medencében tartottátok. Az egyiken volt szerencsém jelen lenni és azt tapasztaltam, hogy egészen különleges, jó hangulat övezte a gyakorlást…
– Igen, így volt és ez nálunk alap. Nekem hitvallásom nemcsak a vízilabdát, hanem a teljes élsportot illetően, hogy csak úgy működhet valami a legmagasabb szinten, ha a játékosok jókedvűen jönnek edzésre, szeretik azt, amit csinálnak, és szeretik egymást is. És szerintem ez megvan a csapaton belül. Egész évben törekszünk erre, hogy jó hangulatban zajlódjanak az edzések, tudjuk megélni a pillanatot két meccs között is, mert az se mindegy, hogy a hétköznapok hogyan telnek. Ha tényleg örömmel és jókedvvel végzik el a játékosok az éppen esedékes munkát, akkor sokkal könnyebb a következő napokon is készülni, sőt, az egész szezont ilyen nagy terhelés mellett jól végigcsinálni.
Ez egyébként tavaly is így volt, azt gondolom, amikor lejöttél, akkor is nagyon jó hangulatú edzések voltak, most is így vagyunk ezzel. Hiszek abban, hogy a jó mentális állapothoz fontos, hogy ne olyan feszültséggel érkezzünk meg, amely megnehezíti, hogy a játékosok képesek legyenek egymásért küzdeni. A mostani csapat tagjai a legnehezebb pillanatokban segíteni fognak egymásnak.
– Címvédőként érkeztetek Máltára. Ki lehet azt jelenteni, hogy ti vagytok ennek a torlának a legnagyobb esélyesei?
– Nincs értelme a mellébeszélésnek, szinte mindenki úgy tekint ránk, mint a legnagyobb esélyesre. Én ugyanakkor nem nagyon foglalkozom ezzel, legfeljebb csak annyit mondanék, hogy ha ez így van, akkor kiváltságosnak tekintem magunkat.
– Nem jelent ez esetleg “nem kívánatos” nyomást?
– Nem. Sőt. A játékosoknak élvezni kell ezt a helyzetet, úgy kell vízbe ugraniuk, hogy esélyük van a címvédésre, és ez az élet ritka pillanata, a duplázás Magyarországról még egyetlen csapatnak sem sikerült.
Sem rám, sem a játékosokra nem nehezedik plusz nyomás. Tavaly nem mi voltunk az esélyesek, de én ezt másként éreztem a torna előtt, ráadásul tudtam, hogy az ellenfelek nem velünk törődnek elsősorban.
– Ez most nem így van…
– Igen, viszont ilyen pillanat még nem volt a klub életében, s ezt a lelki tényezőt igyekszünk a javunkra fordítani és ismét megnyerni a Bajnokok Ligáját.
– Beszéljünk akkor az elődöntőről. A Marseille-ről mit gondolsz? Mennyire sikerült taktikailag felkészülni belőlük? Vannak esetleg extra megoldások, amiket kitaláltatok, hogy be lehet vetni baj esetén?
– Már év elején is tudtuk, hogy nagyon erős csapatról van szó, én akkor is azt mondtam, hogy a Marseille Európa egyik legerősebb csapata. És valahogy az is volt a megérzésem, amikor év elején beszéltünk, hogy a Final Four-ba el fognak jutni, sőt számítottam arra, hogy az elődöntőben esetleg össze is kerülünk velük. Nem biztos, hogy sokan így gondolkodtak a Marseille-ről, de mi készültünk együtt velük, akkor is láttam, hogy milyen játékerőt képviselnek. A szezonjuk nehezen indult, elég hosszú ideig nem játszhattak teljes csapattal Spaics eltiltása miatt. Utána viszont egyértelműen azt lehetett látni, hogy egy nagyon komplett csapatról van szó, minden poszton több játékossal. Magáért beszél, ahogy a negyeddöntős csoportkörben a hazai meccseiket lejátszották: a Novi Belgrád és az Olympiakosz ellen is vezettek 5-6 góllal. Ez legalább is figyelemre méltó volt már akkor is.
Tiszteljük őket nagyon, már csak azért is, mert nagyon jó játékosok vannak náluk, jó edzővel, viszont nem tiszteljük túl őket, tudjuk, hogy mit tudunk mi, és tudjuk azt, hogy mik azok a játékelemek, amelyekben jobbnak kell lennünk és jobbak is lehetünk.
Minden mérkőzésüket megnéztük a stábbal, kielemeztük annyira őket, hogy ismerjük az erősségeiket és a gyenge pontjaikat egyaránt. Ez ilyenkor mindig egy kicsit sakkjátszma: melyik edző hogy találja meg a másik csapat hiányosságait. Bízom abban, hogy mi most is megtaláltuk. Tudom, hogy a Marseille nagyon jó fizikálisan, nyilvánvaló, hogy készültek erősen a játékunk egyik sajátosságára a különböző pozícióból elinduló centerjátékra.
Természetesen ilyenkor vannak olyan játékelemeink, amiket adott esetben majd elő fogunk venni, olyan is, ami különben nem a sajátunk. De azt gondolom, a Marseille is kielemzett minket, megnézte, hogy mik a “fogható pontok” a Ferencváros játéken belül. Bízom benne, hogy mi többet tudtunk nálunk találni.
– A csapatkijelölés okozott, okoz-e gondot?
– Mind a 18 játékos elutazott velünk, az adott meccs napján, az utolsó pillanatban döntjük el, hogy ki az a 13, aki játszik. Ilyenkor már az is számít, hogy ki milyen állapotban van éppen. Valószínű, hogy a második meccs előtt szükség lesz rotációra, de ezzel egyelőre nem foglalkozunk.
– Köszönöm a beszélgetést és sikeres máltai szereplést kívánok!
Az elutazás előtti budapesti edzés vlv-képei