A válogatott hétfői keretszűkítésével megkezdődik a belgrádi Eb előtti utolsó felkészülési szakasz. Varga Zsolt szövetségi kapitánytól a “személyi döntések” szempontjairól, nehézségeiről, a felkészülés helyzetéről, az olaszokkal végzett közös munkáról, és a kognitív edzésmódszer részletes tapasztalatairól is érdeklődtünk.
VLV-VIDEÓ:
A videóinterjú olvasható változata:
– Varga Zsoltot köszöntöm. Befejeződött az idei budapesti felkészülés, hétfőn reggel nyilvánosságra hoztad, hogy szűkítetted a válogatott keretét. Először erről kérdezlek: milyen szempontok alapján döntöttél és voltak-e, nehéz problémáid a választás során?
– Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Nagy kerettel indultunk neki ennek a felkészülésnek. Ennek voltak olyan szakmai okai és technikai okai, például azok, akik külföldről jöttek haza, – Nagy Ádám kivételével – csak később, a december 8-i kezdés helyett 15-én tudtak csatlakozni. Szerettem volna játéklehetőséget biztosítani többeknek, megnézni azokat a játékosokat, akikkel az év során is dolgoztam együtt, akár már a múltban is, akár például Leinweber Olivért. Szerettem volna látni a fejlődésüket és azt is, hogy bizonyos játékosok hol tartanak abból a szempontból, hogy ha komoly ellenféllel szemben kell vízbe szállni.
Nyilván nem volt egyszerű ennyire nagy kerettel dolgozni, azért azt gondolom, hogy sikerült jól menedzselni, jól rotálni a játékosokat, hogy mindenki kapja a játéklehetőséget. Tényleg sok alkalom volt erre, hiszen 15-16 negyedet játszottunk az ellenfelekkel, az olaszokkal is, a horvátokkal is, előtte kint Franciaországban.
Nyitott volt az ajtó sok játékos számára és voltak olyanok is, akik azért kerültek a keretbe, mert a jövő szempontjából láttam bennük fantáziát.
Tehát nem egy “zárt keretre” hívtam rá még tíz embert, hanem igenis voltak kérdéseim és voltak olyan lehetőségek, amik alapján azt gondoltam, hogy ha valaki tud nekem olyat mutatni, amivel be tud kerülni a csapatba, akkor be tud kerülni a csapatba. Nyilván a szélsőkből nagyon jól állunk, kapás oldali szélsőből azért nagyon sok van Magyarországon. Ott tényleg nagyon magas szinten kell tudni teljesíteni ahhoz, hogy valaki be tudjon kerülni a válogatottba, és nemcsak támadásban, hanem védekezésben, egyéb pozícióban, a játék komplexitásában is. Ez egy “túlnépesedett pozíció” Magyarországon. Ahol viszont kevesen vannak, vagy nagyon nagy a rés, akár a kor szempontjából is, az a centerpozíció.
Nyilván ott is kerestem, figyeltem azt, hogy van-e esetleg olyan a centerek között, akit az elmúlt években nem láttam, vagy nem hívtam be, de a fejlődésében elérkezett oda, hogy ez esedékessé vált. Itt is voltak jó teljesítmények, de végül is a keretszűkítésnél ismertetett megoldást láttam a legjobb útnak most számunkra.
– Most fejeződött be az olaszokkal közös felkészülésetek. Kérlek, mondd el, hogy értékeled ezt a szakaszt, milyen volt, úgy történt-e minden, ahogy vártad?
– A kétkapuk, illetve közös edzések mindig hasonlóan zajlanak. Kell két nap ahhoz, hogy ehhez a nagyon intenzív, nagyon agresszív, szoros emberfogáshoz hozzászokjon a csapat. Mindig elmondom, hogy nagyon jó lenne itthon is reprodukálni ezt, így játszani, mert ez a szoros típusú emberfogás kell, hogy a játék alapja legyen.
Ezzel valahogy mindig meg tudnak minket lepni, hogy ennyire agresszívan, a torunkat szorítva játszanak és minden egyes centiméterért meg kell küzdeni velük. Ilyen volt az első mérkőzés, hiszen az első napon találkoztunk velük hivatalos meccsen, úgy, hogy reggel játszottunk velük két negyedet, este meg ugye, jött a mérkőzés. És a vasárnap esti és a mostani, hétfői kétkapunak már sokkal, de sokkal jobb képe volt minden szempontból, különösen a faultdominancia terén. Ez utóbbira mindig felhívom a figyelmet, ebben az olaszok a legjobbak között vannak. Támadásban is dominálnak, akkor is, ha mi faultolunk, és akkor is nagyon tudnak dominálni, amikor ők faultolnak minket. Annyi időt vesznek el a játékosunktól, hogy mire feljön a víz alól, megtalálja a labdát, addigra már rég visszaáll a védelem, a centeren pozíciót tud váltani a védő.
Ezeket ők nagyon jól csinálják. A játék olyan apróbb elemeiről van szó, amelyek nagyon meghatározzák a védekezést, ha egy csapat jól csinálja, és mi ezekben tudunk a leginkább előre lépni. Azon kívül persze látom azt is, és mindig is ezt gondoltam, hogy az olasz válogatott is egy taktikailag nagyon jól felépített csapat.
– Láttam a külön külön zajló edzés közben, hogy nagyon figyeltek titeket az olaszok, azt, hogy mit csináltok a saját előnyhátrány-gyakorlásnál. Gondolom azt is, hogy csodálkoztak a medenceparton az edzőmeccs alatt is látott oszlopokon, ledlámpákon. A kognitív gyakorlási módszerről van szó. Úgy tudom, hogy az első teszteredmények megvannak. Milyen értékelés fogalmazható meg így az első néhány hét után?
– Ugye a legfontosabb szegmensekben lettek tesztelve a játékosok, ami az érzékelés, a figyelem, a figyelemvezérlés, a kognitív flexibilitás, van hat-hét ilyen paraméter, amiben mérni lehet a teljesítményüket. Fontos tudni, hogy milyen területen vagyunk jók, és mely területeket kell fejleszteni. Nyilván van mind a kettőből. A fejlesztést pedig ezeken az edzéseken tudjuk a legjobban megvalósítani. Számomra most az volt a legfontosabb, hogy annyi jelet adjak be játék közben, hogy nagyon kelljen figyelni, együttműködni a csapatnak, ami nyilván egyfajta keretet is a játéknak. Viszont most már nem mindig használjunk a lámpákat, hanem csak részlegesen, van, amikor ki vannak kapcsolva éppen azért, mert meg kell találni azt is, hogy az elemeket, amiket így külön-külön jól gyakorlunk, hogy lehet komplexen alkalmazni.
Vegyünk egy konkrét példát. Egy negyedben mondjuk négyféle zónát játszunk, és folyamatosan ezt gyakoroljuk, a lámpák által vezérelve. Ez normális esetben általában egy vagy két típusú zóna szokott lenni. Most itt sokkal több gyakorlás van egy negyeden belül is, de ugye, amikor le van kapcsolva a rendszer, akkor viszont automatikusan meg kell hozni azokat a döntéseket a vízben, amelyek hatására a védekezés jól fog működni.
Tehát ez egy komplex munka, és nem is azt várom, hogy most azonnal legyen eredménye, hanem inkább elkezdtünk egy munkát, elkezdtünk egy rendszert felépíteni, ami azt gondolom, hogy nagyon szükségszerű volt. És még csak kockázatot sem látok benne, hiszen tényleg azt gyakoroljuk, azt csináljuk reggeltől estig, amire szükségünk van. A láptempókat, a mozgásokat, a taktikai feladatokat, és mindezt úgy, hogy sokkal több döntést kell hozniuk a játékosoknak, sokkal többször kell “legátolni” magunkat, tehát rengeteg olyan részterülete van ennek, ami folyamatosan hat. Nyilván fárasztó is, sokkal fárasztóbb ez az edzés. Lehet is látni időre-időre, hogy tényleg nagyon “megérkeznek” a játékosok. De én úgy gondolom, hogy ez is úgy működik, mint az összes többi terület a kondicionális képességeknél, hogy van egy túlfáradás, egy fárasztás, egy fáradásos rész, utána jön a szuperkompenzáció a pihenés hatására, és így tudunk fejlődni ezeken a területeken is, mint bármelyik másik kondicionális képesség esetében.
– Mi vár rátok mostantól?
– Most jön egy kis pihenő, karácsonyi pihenő, ezt a négy napot előre kalkuláltuk, 26-án elutazunk Rotterdamba. Itt lesz egy torna, három további csapat (Hollandia, Szlovákia és Horvátország – a szerk.) részvételével.
Hazajövünk, jön másfél nap szilveszteri szünet, elsején már edzünk, másodikán elutazunk Trebinjébe, ott is lesz még egy torna, utána hazajövünk, és rá egy napra megyünk az Eb-re.
– Na, hát akkor jó pihenést, és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!
– Én is nagyon-nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, sok szeretettel!
