Izgalmas meccsen egy jelenleg még jobb horvát csapat legyőzte az ebben az összeállításban először játszó magyar válogatottat. Helyszíni riportunk hat nyilatkozattal és azok olvasható változatával, később vlv-fotók:
Hivatalos, barátságos mérkőzés:
Magyarország-Horvátország 13:14 (3:4, 4:3, 3:6, 3:1)
Szeged, Tiszavirág sportuszoda, v.: Ercse N., Copics (horvát)
Magyarország: Csoma, Angyal, Manhercz K. 4, Vigvári Vince 2, Burián 1, Kovács P., Tátrai D. 2. Cs.: Csacsovszky E. 2, Dala D., Fekete G., Batizi B. 1, Leinweber 1, Mizsei (kapus), Nagy Ákos. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt.
Horvátország: Marcelics, Biljaka, L. Fatovics 2, F. Lazics, Zuvela 3, Vrlics, Jerkovics. Cs.: Loncsar 1, Bukics 5, Vukicsevics 1, Curkovics 1, Basics, Krzics 1. Szövetségi kapitány: Ivica Tucak
Gól – emberelőnyből: 7/14, ill. 8/15
Gól – ötméteresből: -, ill. 2/2
Kipontozódott: Dala D.
A mérkőzés alakulása:
0:1, 0:2, 0:3, 1:3, 2:3, 2:4, 3:4 / 4:4, 4:5, 5:5, 5:6, 5:7, 6:7, 7:7 // 8:7, 8:8, 8:9, 8:10, 9:10, 9:11, 9:12, 10:12, 10:13 / 10:14, 11:14, 12:14, 13:14
VLV-VIDEÓK:
– Varga Zsoltot köszöntöm. Egy nagyon izgalmas meccset játszottatok, még a legvégén is volt esély arra, hogy akár ötméterespárbajra vigyük. Hogy értékeled a látottakat?
– Köszöntök mindenkit. Az első negyedben nem jól indultunk, sokkal alacsonyabb ritmussal kezdtük a mérkőzést, mint a horvátok.
Az időkérés után azt láttam, hogy helyrebillentek a fejek, a koncentráció, legalábbis egy negyedre. A harmadik negyedben megint visszajött az a képe a játéknak, ami az elején volt jellemző. Puhább volt, sokkal inkább megjelentek benne a fegyelmezetlenségnek tűnő dolgok, ellövések, olyan felesleges dolgok, amik után hátul gólt kapunk, pedig elöl még birtokolhattuk volna a labdát.
Voltak rossz passzok, megmagyarázhatatlanok bizonyos tekintetben, ezek visszajöttek a játék képébe, utána megint elkezdtünk menni az eredmény után. Nagyon örültem volna annak, hogy az utolsó negyedre meg tudjuk fordítani, mert ez komoly lelki próbat jelentett volna, megismerni azt, hogy miként lehet háromgólos hátrányból megfordítani egy mérkőzést. Ez most nem sikerült, de a végére azért csak feljöttünk, csak volt még egy lendülete a csapatnak – ennek viszont örülök.
Nyilván ki kell szűrni azokat az alapvető hibákat, amik nem lehetnek benne egy ilyen mérkőzésben. Még talán ebben a fázisban sem, tehát még akkor sem, hogyha ez a csapat még soha nem játszott így együtt. Mert azért az alapdolgokat már mindenki megtanulta a vízilabdában. Ebből volt ma talán több ezen a mérkőzésen.
Úgy összességében magát a hullámzást, az, hogy a nem túl jó játékból felálltunk, azt értékelem pozitívnak. Mert még egyszer utánuk mentünk, Z utolsó nEgyedben tényleg óriási küzdelem volt.
Úgy láttam, hogy a csapat egyébként “kijátszotta magát”, amit most tudott, azt beletette.
– Köszönöm szépen!
– Tiszteletem, csapatkapitány úr! Egy vesztes meccs után vagytok, de szerintem elég jól helytállt a csapat. Hogy értékeled a történteket?
– Vesztes meccs után soha nem kell örülnünk vagy mosolyognunk. Az első mérkőzésünk volt ez itthon, közönség előtt ebben a felkészülésben több olyan játékossal, akik ott voltak a szingapúri világbajnokságon.
Azért azt gondolom, hogy a játékunkon látszódik az, hogy olyan összeállításban szereplünk az utóbbi időben, amelynek azért bizonyos szempontból idő kell, mind játékoskapcsolatok, mind a taktika szempontjából. De ahogy te is említetted, azért helytálltunk ezen a mérkőzésen, de rengeteg-rengeteg hibával, néha olyan hátrányos védekezéssel, amiért biztos vagyok benne, hogy a videózáson Zsolt le fogja tépni a fejünket.
A magyar-horvát meccseknek mindig velejárója a rengeteg fór, rengeteg hátrány. Igazából ez a mérkőzés ezen ment el, hiszen szerintem a fórokat megkaptuk, viszont a hátrányokat nem védekeztük jól, nagyon nem. És olyan lemaradásaink voltak, amelyeket, azt gondolom, ki lehet javítani a következő hetekben, mert szimplán dinamika, megbeszélés, helyezkedés, tehát nem végzetes dolgokról van szó. Úgyhogy nyilván levonjuk a következtetéseket és a konzekvenciát azért ebből a mérkőzésből, mind fizikálisan, mind taktikailag épülünk tovább.
Ugye, holnap még a horvátokkal készülünk együtt, a hét második felében az olaszokkal, szóval bőven akad lehetőségünk arra, hogy a taktikán tudjuk mit csiszolni. És aztán, karácsony után pedig két túrán is részt veszünk, úgyhogy azért tényleg sűrű időszak van előttünk.
– Köszönöm szépen.
– Leinweber Olivérnek gratulálok! Első válogatottság, első gól – süteményhegyek lesznek itt… Azért nem vagy teljesen boldog, gondolom.
– Szia Geyza, üdvözlöm a kedves nézőket. Először is köszönöm szépen a gratulációt, de ahogy mondtad, nem lehetek boldog.
Örülök, hogy gólt lőtem, meg úgy gondolom, hogy hasznára voltam a csapatnak, és azt mondom, hogy viszonylag jól játszottam. Nyilván volt hibám, de úgy gondolom, hogy hozzátettem a csapatjátékához. Igen, nagyon sajnálom, hogy kikaptunk, főleg mert ez nekem nagyon nagy élmény volt, meg még egy jó néhány embernek a csapatból, hiszen ritkán játszunk ilyen meccset, hogy ezer-száz néző van, teltház az uszodában, és mindenki nekünk szurkol.
Úgyhogy ez egy nagyon nagy élmény volt, köszönjük a nézőknek, hogy ennyien kilátogattak, megtöltötték az uszadát, és tényleg nagyon jó hangulatot csináltak. És hát, másrészt meg nagyon sajnálom, hogy nem sikerült örömöt okozni nekik azzal, hogy megnyerjük a mérkőzést. És nyilván lehetne fejtegetni, hogy min ment el, de talán összeszokottabb volt a horvát csapat.
Játszott náluk is két fiatal, nálunk is. Én voltam ugye az egyik, Ákos a másik, de Ákos azért már vb-t megjárt, és tényleg ő azért régebb óta része a válogatottnak.
Úgy gondolom, hogy még joban össze kell szoknia a csapatnak, ez most csak egy hivatalos edzőmérkőzés volt, holnap még játszunk elen két kétkaput, reméletileg azok majd ennél is jobban sikerülnek.
Talán a legnagyobb különbség ma az volt, hogy fizikálisan jobbak voltak, meg fegyelmezettebbek. Remélem, sikerül majd felvenni velük a versenyt ezen a téren is.
– Köszönöm szépen, és gratulálok akkor is, hogy kikaptatok.
– Köszönöm szépen.
– Csoma Kristófot köszöntöm egy izgalmas meccs végén. Kikaptunk a horvátoktól, de elég jó, küzdelmes mérkőzés volt. Hogy értékeled?
– Igen, először is szeretnék boldog születésnapot kívánni a kisfiamnak, mert ma hároméves, úgyhogy boldog születésnapot kívánok.
– Gratulálunk! És a meccsről…
– Igen, az elején eléptek, sajnos nem sikerült rendeznünk azokat a dolgokat, amikkel a franciák elleni meccsen is bajlódtunk, az ember hátrányos védekezést, főleg a kapás oldal felé. Ott sokszor üresen maradtak, és meg tudták lőni azokat a szögeket. Úgyhogy ebben nem tudtunk előrelépni, ezt sajnálom.
Azonban végig nagyot küzdött a csapat. A meccs nagy részében vezettek a horvátok, de nem adtuk fel. Az utolsó negyedben is visszatudtunk jönni, és még volt a végén is egy kis esélyünk arra, hogy talán döntetlenre mentjük a meccset.
Ez most így sikerült, de a felkészülés része volt, és ebből kell építkeznünk, és ezekből a hibákból tanulni. Felvettük a meccset, ki fogjuk biztosan elemezni, és levonjuk a konzekvenciákat.
– Köszönöm szépen.
– Vigvári Vincétől is egy értékelést kérek szépen erről a szegedi mérkőzésről.
– Elsősorban azzal kell, hogy kezdjem, hogy köszönjük itt a szurkolóknak. Fantasztikus közönség előtt játszhattunk, és tényleg ez mindig megtiszteltetés, ennyi néző előtt, ilyen szurkolás előtt játszani. Gyakorlatilag olyan volt, mint hogyha már egy világeseményen lennénk, egy hazai világeseményen, szóval ez nagyon extra volt, köszönjük szépen!
A meccsről: nem kezdtünk jól, és ez nyilván megmutatkozott az eredményen is.
Ott az elején nem is fegyelmezetlenségek történtek, hanem kicsit puhán mentünk bele a meccsbe, ők ránk rontottak, és hozzáteszem, hogy az elején kicsit össze-vissza volt a fejünk, de ezt kitűztük ki célul, hogy gyakoroljunk dolgokat, és utána ez később kicsit jobban össze is állt. De egyértelmű, hogy bár elöl is hagytunk ki helyzetet, azért hátul voltak a problémáink, főleg talán azt mondhatom, hogy emberhátrányban kapásról lőttek szerintem 6-7 gólt. Ezen nyilván dolgoznunk kell. Azt gondolom, hogy igen, nyilván sajnálom, hogy nem nyertünk, mert hazai közösség előtt mindig nyerni szeretnénk, ilyen közönség előtt extrán, de meg fogjuk nézni ezt a meccset, azt gondolom, hogy már holnap vagy holnapután, és tanulunk belőle. Három nap múlva megint játszunk egyet a Komjádiban, nyilván úgy szeretnénk odaállni, hogy azt az olasz csapatot meg tudjuk verni.
Összességén azt gondolom, hogy ez is hasznos lépcsőfoka volt a felkészülésnek, aminek még mindig csak az elején vagyunk a második hét harmadik napján. Megyünk tovább, rakjuk össze a játékunkat, és biztos vagyunk benne, hogy szombaton már jobb játékot fognak látni tőlünk.
– Köszönöm szépen!
– Batizi Benedeket köszöntöm, aki egy góllal tette le a névjegyét ezen a hivatalos, barátságos mérkőzésen. Kikapott a csapat, de szerintem a közönség elég jól szórakozott. Hogy értékeled?
– Igen. Köszöntöm a nézőket, olvasókat! Egyetértek, szerintem ez egy közönségszórakoztató meccs volt, hiszen mindkét csapat vezetett, sok gól esett. Hogyha szakmailag kell értékelni, akkor biztos, hogy sok hiba történt, ami azért jó ebben a fázisában a felkészülésben, mert így van mit kijavítani.
Azért nagy büszkeség van bennem, hiszen ilyen lelátó előtt, hazai pályán tudtam ismét játszani a magyar válogatottban. Ez mindig óriási öröm számomra, úgyhogy azért nem vagyok teljesen elkenődve. Biztos, hogy van hova fejlődni mindenkinek, csapatszinten is, tudjuk, hogy merre van az irány.
– Mi vár rád, mire készülsz?
– Most még rengeteg edzőmeccs vár ránk, pénteken lesz egy pihenőnap, de hát az gyakorlatilag egy szusszanásra elég, hiszen utána jönnek az olaszok. Szeretnék minél többet szerepelni a csapatban és kivívni a helyemet az Eb-re utazók között.
– Sok sikert kívánok!
– Köszönöm szépen!
Várható: vlv-képek.
Képeink a Camera Kft. Canon RF 100-300mm / 2.8 L IS USM teleobjektívjével készülnek.