Nagyszerű mérkőzés végén újra a Fradi hódította el a Magyar Kupát. Helyszíni riportunk nyilatkozatokkal és fotókkal:
Benu Magyar Kupa
Döntő
Honvéd-FTC 15:17 (5:3, 4:7, 3:5, 3:2)
G.: Moskov 6, Vickovics 4, Kevi, Sugár P. 2-2, ill. Mandics 6, Manhercz K. 3, Argiropulosz, Nagy Ákos 2-2, Vigvári Vendel, Vámos, Di Somma, Jansik Sz.
A mérkőzés alakulása:
1:0, 1:1, 2:1, 2:2, 3:2, 4:2, 4:3, 5:3 / 5:4, 5:5, 5:6, 6:6, 6:7, 7:7, 8:8, 8:8, 8:9, 8:10, 9:10 // 9:11, 9:12, 10:12, 11:12, 11:13, 11:14, 11:15, 12:15 / 13:15, 13:16, 13:17, 14:17, 15:17
VLV-VIDEÓK:
Nyéki Balázs a vlv-nek
– Szervusz Süni, gratulálok az aranyéremhez, kérek szépen egy értékelést!
– Üdvözlök mindenkit, Sándor, köszönjük szépen!
Értékelés… Örülök, mert a kupagyőzelmet szerintem nem kell megmagyarázni. Az, hogy milyen játékkal, vagy milyen teljesítménnyel nyertünk, szerintem nem szabad így értékelni. Mert egy úton vagyunk, ha úgy nézzük, akkor a nyolcadik kupánkat nyertük zsinórban, ami óriási dolog. A játékosaimnak ehhez gratulálok, meg a mai győzelemhez is. És általában a győzelmet nem kell nagyon megmagyarázni. Nyilván lehet a játékosokban hiányérzet maguk miatt, akár egy-egy teljesítmény miatt, vagy a csapat teljesítménye miatt, de igazából teljesen mindegy, mert ez egy nehéz mérkőzés volt, és nehéz mérkőzésre is számítottam.
Amikor tegnap azt mondtam, hogy kicsit sótlan lett a BVSC meccsünk, akkor azért már a fejemben volt, hogy ez a mai meccs nem olyan lesz. És nem is olyan lett, mert a só az meg volt benne.
Én megpróbáltam higgadt maradni. A játékosok, amikor lehiggadtak, akkor ki tudták alakítani a különbséget, de a végén nem maradtunk higgadtak összességében, csapat szinten. Ezért tudott egy kicsit megint káosz lenni a végén.
Ennyit a mérkőzésről. Gratulálok a Honvédnak, azt csinálták, amit kell. Kizökkentettek minket egyből az elején.
Nem is találtuk a védekezésben sem a blokkokat, sem semmit. Viszont utána, amikor ritmust tudtuk váltani, akkor az jól működött. Többször játszották a beállós védekezést, és láthatóan meggyűlt vele a bajunk. Azt szoktam mondani, hogy nem ez a legfontosabb része a mérkőzésnek, de mivel ennyi gólt lőttek, és nem állt össze a védekezésünk rendesen, ezért sajnos sem lehetett mit kezdeni ez ellen a védekezés ellen.
Gratulálok a Marcinak, gratulálok a Honvédnak, de leginkább persze a saját játékosaimnak gratulálok, mert nyerni mindig jó, és nagy dolog, és nem lehet megunni.
– Süni, gratulálok és találkozunk a bajnokikon, illetve a Szuperkupa.döntőn.
– Köszönöm.
– Szervusz Marci! Egy rendkívül izgalmas meccset produkáltatok. Hogy érzed most magad?
– Jól, jól. Végtelenül büszke vagyok a játékosokra. De indenekelőtt szeretnék gratulálni a Ferencvárosnak az újabb kupasikeréhez. Gratulálok nekik.
És óriási az, amit a csapatom csinált. Nekem ez az ezüst, ezzel a döntővel, amit most láttunk, ez nekem aranyat ér. Ez óriási volt. Végtelenül büszke vagyok a srácokra.
Két nap alatt két ilyen mérkőzést kellett játszanunk. És nyilván nincs olyan keretünk, mint a Fradinak. El is fogytunk a végére fizikálisan is, játékosszámban is. És mégis ott voltunk, hajtottunk.
Én azt gondolom, hogy ebből most mi csináltunk izgalmas döntőt.
– Mi történt a meccsen a kiállításodnál?
– Annyi történt, hogy…, nem értem, hogy hogy lehet kontra az egy center ellen, amikor sem a kezével, sem a lábával, semmivel nem fogja meg a bekket, és a bekk alatta úszkál.
Kontra volt, és ebből gólt kaptunk. Ez egy ilyen mérkőzésen, ahol két gól a különbség, rengeteget számít. Ezt szóvá tettem, sárgát adott és utána még kicsit provokált is, hogy mindjárt ad egy pirosat. Utána nem mondtam neki semmi extrát. Valószínűleg keveset pólózott vagy soha, meg kéne tanulnia egy-két dolgot, de majd meg fogja, biztos vagyok benne, fejlődőképes talán, vagy sem. Jelen pillanatban ez a bíró nem bíró, ez Enrico Pallazzo, ahogy a Csupasz pisztolyban.
– Köszönöm szépen.
– Manhercz Krisztiánnak gratulálok, aki második Magyar Kupa-győzelmét szerezte meg ma este. Milyen érzéseid vannak, és milyen volt ez a mérkőzés?
– Köszönöm szépen, először is a gratulációt.
Nyilván kétféle szögből közelíthetem meg. Először is gratulálok a Honvédnak, azt gondolom, hogy bőven erőn felül tudtak teljesíteni ma. És saját magunknak is, hiszen igazából nagy elvárás volt a csapattól szerintem, minden néző részéről, hogy ennek majdhogynem egy sima mérkőzésnek kell lennie. De hát azért ez egy döntő, aminek mindig más lélektana, más nyomása van. És azt gondolom, annak ellenére, hogy voltak nehezebb pillanatok a mérkőzésen belül, ezekre jól tudtuk reagálni.
Amikor elmentek az első negyedben két góllal, a második negyed elején majdnem azonnal, egy perc alatt megfordítottuk a mérkőzést. Tényleg, nagyon szép és nagyon jó dolgokat csináltunk. És hát, egy újabb trófeát sikerült begyűjteni.
– Egy őszinte választ szeretnék kérni. Volt olyan pillanata a meccsnek – nyilván az első szakaszára gondolok, – amikor úgy meginogtál, hogy ebből baj is lehet?
– Nem gondolom, őszintén szólva. Azért sok olyan mérkőzésünk volt a Ferencvárosban, amikor kijött az, hogy a meccs második felében azért fizikálisan be tudjuk darálni az ellenfelet. Igazából a meccs első felére volt igaz az, hogy megleptek minket pár dologgal. Több extra gólt is lőttek átlövésből, ami azt gondolom, hogy nem volt benne teljesen az ő játékukban.
Azért 22 emberhátrányt kaptuk, vagy 19-et és három büntetőt, tehát nyilván az is fárasztó dolog. Tizennégy gólt lőttek, nyilván ez szép dolog. Ez a mi védekezésünk kritikája is, de azért 17-et tudtuk lőni.
Az a fizikális különbség, meg ez a támadásbeli kvalitás, ami minket jellemez, ma is megvolt.
– Ha jól emlékszem, öten fejezték be tőletek idő előtt a meccset. Nem okozott ez valami “logisztikai problémát” a végén?
– Én nem éreztem belülről, hogy lenne “logisztikai probléma”. Nyilván, ahogy említettem, azért a húsz fölötti kiállításszámban benne van, hogy pár fej elhullik a csapaton belül. Náluk is voltak kipontozódások, a stábból is, a játékosok közül is.
Ez mindig ilyen, egy döntőben érzelmek vannak, meg hát, a showműsorrésze is megvolt.
– Manó, köszönöm szépen a beszélgetést, találkozunk a Szuperkupa-döntőn.
– Köszönöm.
Szakonyi Dániel a vlv-nek:
– Mindenekelőtt gratulálnék mindkét csapatnak, mert hát, amit a vízben nyújtottak, az elképesztő volt, tényleg, mind védekezésben, mind támadásban. Amit a Honvéd védekezésben mutatott, az varázslatos volt, számomra a vízilabdára kevésbé emlékeztetett volt, de nagyon hatékony volt, úgyhogy mindent tiszteltem az övék, mert borzasztóan megnehezítették a dolgunkat.
És ha már itt tartunk, mindent tiszteltem a saját csapatomé, illetve a szurkolóinké, mert a szurkolók végig mellettünk voltak, végig nagyon jó hangolatot csináltak, végig próbálták az ellenfél táborát elnyomni, és az akaratukat érvényesíteni. És visszatérnék a játékosainkhoz, a Fradi-játékosokhoz. Hatalmas munkát beletettek az egészbe, nagyon nehéz volt az elejétől a végéig, rengeteg lövés, rengeteg kiállítás, tényleg minden volt benne, ami a vízilabda.
– Köszönöm szépen és gratulálok!
– Köszönjük szépen!
Dusan Mandics:
Bronzmérkőzés
Szolnok-BVSC 19:16 (5:2, 3:5, 3:3, 4:5 – 4:1) – ötméteresekkel
G.: Szabó II. Bence, Zeman M. 3-3, Krasznai, Bedő, Zerinváry, Schmölcz, Cseh M. 2-2, Kovács Gergő, Böröczky, Teleki, ill. Mészáros M. 6, Tátrai D. 3, Ekler Zs. 2, Simon B., Csapó, Benedek M., Bundschuh, Csacsovszky E.
A mérkőzés alakulása:
1:0, 1:1, 1:2, 2:2, 3:2, 4:2, 5:2 / 6:2, 6:3, 6:4, 7:4, 7:5, 8:5, 8:6, 8:7 // 8:8, 9:8, 10:8, 10:9, 10:10, 11:10 / 12:10, 12:11, 13:11, 13:12 / 13:13, 13:14, 14:14, 15:14, 15:15 – 16:15, 17:15, 17:16, 18:16, 19:16
VLV-VIDEÓK:
– Hangay Zoltánnak gratulálok a Magyar Kupa bronzérméhez. Elég fordulatos volt itt a történet, tegnap is, ma is elmentetek négy góllal, megint visszajött az ellenfél. Értékeld egy kicsit, hogy láttad a partról.
– Ott kezdeném, hogy tegnap azért nagyon azt láttam a fiúkom, hogy összetörtek a Honvéd-mecs után. Azt kértem tőlük, hogy 24 óra alatt tegyék rendbe az egészet fejben elsősorban aludják ki magukat, ne foglalkozzanak már azzal a meccsel, mindenki pihenje ki magát. És nem adjuk fel. Ez volt a legfontosabb. Mindenki tudja, hogy tamaly a BVSC háromszor megvert minket a bajnokságban, és egy kicsit olyan szaga volt, hogy mi nem hittük el, hogy ezt a meccset meg lehet gyerni.
Hál’ Istennek, most elhittük. Volt egy plusz motiváció szerintem, az, hogy Kovács Gergőnek eltört az orra. Valószínűleg egy véletlen szituáció volt, de ott is küzdöttek a fiúk, és ennek nagyon örülünk.
– Amikor négy góllal vezettetek, akkor már zsebben érezted?
– Nem. A tegnapiból kiindulva nem. Azért egy nagyon jó BVSC-ről beszélünk, egy nagyon jó edzővel.
Tényleg itt ez már a szív diadala volt. Miindig ezt mondom, mert mi csak így tudjuk kompenzálni azt, hogy nálunk jobb csapatokkal játszunk. Így tudjuk őket megverni, hogyha megpróbálja mindenki kiadni magából a maximumot, és óriási szívvel egymásért küzdenünk. Ma ez volt, Kovács Geriért is küzdöttünk, és szerettünk volna Szolnoknak megint hazavinni egy bronzérmet. Nekünk ez a győzelem felé egy kupadöntővel.
– A következő időszakra szólóan, a bajnokságra szólóan, mit hoz ez az eredmény? Gondolom, a sikerélmény jelent valamit.
– Igen, mindig nagyon jó lezárni egy ilyen négyes döntőt, egy kupasorozatot, pozitív visszacsatolással. A jövő héten kezdődik az Eurokupa, megyünk Terrassába.
Nem tudjuk, hogy Gerivel mi lesz, ez nekünk egy óriási nagy veszteség. Elő kell lépnie egy-két játékosnak, akivel kapcsolatban van egy pici hiányérzetem. Nagyon kemény mérkőzések várnak ránk, idegenben a magyar bajnokságban. Ha szeretnénk eljutni megint a legjobb négybe, akkor nem lehet hibázni – de most megpróbálunk egy picit ünnepelni.
– Köszönöm szépen, és gratulálok!
– Köszönjük szépen!
– Zeman Mártonnak, a Szolnok játékosának gratulálok! Megnyertétek a Magyar Kupa bronzérmét, ez egy nagyon komoly trófea. Három gólt lőttél a kisdöntőben, kérlek, hogy értéked ezt a két napot, a két meccset. Gondolom, nagyon csalódottak voltatok, viszont felálltatok.
– Először is nagyon szépen köszönjük a gratulációt! Én egy picit visszamennék az időben, és inkább a Vasas meccsel kezdeném, amit ugyanitt a Komjádiban nagyon szép játékkal meg tudtunk nyerni, talán egy kis szerencsével is. De utána Szolnokon egy nagyon nagy vereségbe szaladtunk bele, és így azért kettős érzésekkel várhattuk az elődöntőt, ami végül nagyon fordulatos, és szerintem a nézők számára szemet gyönyörködtető játékot hozott.
Nyilván hibák voltak mindkét oldalon, nagyon ellépett először a Honvéd, aztán mi is. A végén az ötméterespárbaj akár még igazságot is tehetett volna, de így alakult. Nyilván nagyon csalódottak voltunk, viszont a mai napra úgy jöttünk le, hogy ne maradjon bennünk semmilyenféle hiányérzet.
És ez sikerült is, úgy érzem, nagyon jól kezdtük a meccset. Aztán elvesztettük a csapatkapitányunkat, akinek innen is jobbulás kívánunk. És valahogy érte is küzdött a csapat egész végig.
Viszont a BVSC nagyszerű ellenfél, és visszajöttek a mérkőzésbe. Így a végén megintcsak büntetőkre került a sor, viszont a sors visszaadta…, meglett a bronzérem.
– Hogy érzed magad, Szolnokon?
– Sikerült jól beilleszkednem és nagyon jól érzem magam Szolnokon.
– Gratulálok még egyszer és a bajnokságra sok sikert kívánok!
– Nagyon szépen köszönjük!
Mészáros Mátyás a vlv-nek:
– Sajnos ötméterespárbajban alulmaradtunk, azért mondom így, hogy alulmaradtunk, mert nagyon nyenge volt a védekezésünk, sajnos ez igazából a mi hibánk volt. Nyilvánvalóan az új szabályok miatt ez lesz a trend, hogy nagyon sok kiállítás lesz egy mérkőzésen, ezt tudni kell kezelni fejben, tudni kell úgy védekezni, hogy segíted a másikat, és hogy ne tudjanak kiálíltást fújni a kapu előtt. Ehhez stabilan együtt kell mozogni és sajnos ez most nekünk nem ment.
– Mit gondolsz, volt egy olyan konkrét pontja a meccsnek, ami meghatározta a végeredményt?
– Konkrét pontja… Igazából az elején elment a Szolnok, ott nekünk volt egy rövidzárlatunk, a legjobb játékosunk sajnos cserével kiállt. A végén szerintem elfáradt a Szolnok, de nem tudtuk felőrölni őket, mert nálunk meg elkezdtek kiesni játékosok. Így, hogy ötméteresekkel kaptunk ki, nem tudom azt mondani, hogy volt egy konkrét pontja, de az elején nem kezdtünk jól, az biztos.
Kovács Péter a vlv-nek:
– Hát…, nehéz értékelni, sajnos nagyon hamar kiszálltam a mérkőzésből egy vétlen eset miatt. Onnantól kezdve viszont nyilván a többi játékosnak, a csapatársaimnak kellett nagy energiát áldozni arra, hogy pótoljanak engem. Ez meg is történt, visszajöttünk a mérkőzésbe a végén, és ki is tudtunk egyenlíteni.
Nagyon küzdöttek a srácok, azt gondolom, hogy megilleti őket a dicséret, mert tényleg, ahogy visszajöttünk a meccsbe, az nagyon szép volt. Nyilván a mérkőzés eleje, az, hogy hogyan tudott ellépni a Szolnok – nagy kérdés, azon változtatnunk kell. Az ötméteresek pedig sajnos nem nekünk kedveztek.
Úgyhogy igazából gratulálok a Szolnoknak!
– Mit gondolsz, mi volt az a gyenge pontja a játékotoknak, amit a Szolnak ki tudott használni?
– Hát most ezt így hirtelen, valamivel a meccs után nehéz megmondani, a kezdés, az biztos, hogy a kezdés, ezt elrontottuk. Kettő-egy után ők kezdtek el dominálni. De lehet, hogy az is benne volt a fejekben, hogy kiestem elég korán a játékból, lehet okozott ez is egy zavarodottságot, amit, még egyszer mondom, sajnálok.
Azt gondolom, hogy a lövéseik elég élesek voltak, meg az emberelőny-emberhátrány. Igazából a rengeteg kiállítás miatt ezen múlott a meccs. Ebben jobbak voltak.
Várható: vlv-képek mindkét mérkőzésről.
