Természetesen Burián Gergely után a másik magyar barcelonetás játékostól, Vigvári Vincétől is összegzést kértünk a BL máltai négyes döntőjéről, amelyet csapatuk a harmadik helyen zárt.
VIGVÁRI VINCE (CNA Barceloneta) a vlv-nek:
– Összességében azt mondhatom, hogy csalódás ez az eredmény, mert elég nagyok volt a várakozásaink és nemcsak egyénileg, játékosonként, hanem a klubvezetés részéről is.
Két csapat volt a torna előtt, amely csak egyetlen vereséget szenvedett az egész szezonban, az egyik a Fradi volt, a másik mi voltunk. E mellett elég jól is játszottunk, tényleg úgy tűnt, minden adott ahhoz, hogy jól szerepeljünk.
Sajnos egyetlen rosszul sikerült meccs keresztülhúzta a számításainkat. Az elődöntőben nem jött ki a lépés, a Novi Belgrád jobban játszott, mi egy-két dolgot elrontottunk, főleg támadásban és ezt ők megbüntették.
– Mit éreztetek, mi volt a hibák oka vagy miért maradt el most az a játék, amit év közben megszoktunk tőletek?
– Nagyon jó ellenfél volt a Novi Belgrád, jól játszottak, nagyon szervezetten, mi pedig egy kicsit mindig lemaradtunk és ezek az esetleg aprónak tűnő dolgok a végére összeadódtak.
– Burián Gergő mondta, hogy a döntetlenre mentett meccs után az ötméterespárbaj előtt már úgy éreztétek, mégiscsak meglesz ez…
– Az utolsó másodpercig hittem az egyenlítésben. Ez végül egy talán kétes ítélet után sikerült, Geri tökösen belőtte a ziccert.
Az ötméterespárbaj…: aki nyugodtabb, aki felkészültebb, illetve akinek éppen jobb napja van, akinek véd legalább egyet a kapusa, az fog nyerni. Mi most kihagytunk egyet, ők belőtték az összeset, és ennyi.
– Közvetlenül utána mekkora volt a csalódottság?
– Hát, nagyon nagy. Bíztunk magunkban és nem sikerült. Még mindig nagyon sajnálom, de hát ezt a csalódottságot, azt gondolom, jó sportemberként motivációkba kell átfordítani, én biztos, hogy így fogok tenni, remélem, a többiek is. Azt azért valahogy mégiscsak megmutattuk, hogy milyen csapat vagyunk, mert a bronzmeccsen gyakorlatilag simán megvertük a Marseille-t. Meglett az érem, ennek természetesen örülök, de hát, nem ezért mentünk.
– Neked hogy ment a játék, milyen emlékeid vannak a saját teljesítményeddel kapcsolatban?
– Viszonylag sokat játszottam az elődöntőben, inkább ez volt számottevő, mert a bronzmeccsnek már kicsit más volt a dinamikája, az energiája. Csináltam jó dolgokat, tudtam hasznos lenni, de egy-két dologgal kapcsolatban maradt bennem hiányérzet.
Az egész szezont jónak értékelem, szerintem reálisan fel tudom mérni, hogy nagyon sok mindenben előre léptem. A vége pedig… azért ez mégiscsak egy BL-bronz és legalább megint éremmel tudok zárni egy szezont.
– Na, és mik a nyári terveid? Hova mész üdülni? 🙂
– Előbb a válogatott… 🙂 Most a cél az, hogy utazhassak a válogatottal, eredményt érjünk el, a sűrű nyár után pedig majd meglátjuk, akkor jól fog jönni egy kis pihenő.
– Végül megkérdezem, van-e bármi, amit el akarsz mondani, de nem került szóba.
– Igen. Gratulálok a Ferencvárosnak, hogy megnyerték, mert azt gondolom, hogy ez nagy dolog, és hogyha már nem mi nyertük, akkor legalább magyar csapat nyerte. Illetve gratulálok a testvéremnek, nagyon büszke vagyok rá, szerintem nagyon jól játszott, és hát, hatalmas dolog, hogy 23 éves, négy BL-éremmel, két BL-győzelemmel.
A döntőt egyébként mérgesen, csalódottan néztem. Sokkal rosszabb volt, mint ha a vízben lettem volna, azon leszek, hogy jövőre ez meg is valósuljon.
– Köszönöm a beszélgetést!