A döntő harmadik meccsére már semmi esélye nem maradt a Vasasnak, az FTC nagy fölénnyel szerezte meg a bajnokavatáshoz szükséges utolsó győzelmet. Részletek, nyilatkozatok és később sok vlv-fotó.
OB1, döntő, 3. mérkőzés
FTC-Vasas 22:5 (4:3, 6:0, 4:1 ,8:1)
G.: Argiropulosz, Vigvári Vendel 4-4, Fekete Gergő, Manhercz K. 3-3, Mandics, Vámos, Jansik Sz. 2-2, Pohl, Di Somma, ill. Lakatos S., Dala D., Rangyelovics, Gyurgyics, Bátori
A mérkőzés alakulása:
0:1, 1:1, 2:1, 3:1, 3:2, 4:2, 4:3 / 5:3, 6:3, 7:3, 8:3, 9:3, 10:3 // 11:3, 11:4, 12:4, 13:4, 14:4 / 15:4, 16:4, 17:4, 17:5, 18:5, 19:5, 20:5, 21:5, 22:5
VLV-VIDEÓK:
A videónyilatkozat leírt változata:
– Nyéki Balázst köszöntöm. Gratulálok az új bajnoki cím elnyeréséhez! Kérlek, hogy értékeld ezt a mérkőzést – nagyon sima volt, ez volt a legsimább.
– Köszönjük szépen,. A mai mérkőzést egyszerű is és nehéz is értékelni. Egyszerű abból a szempontból, hogy nagyon nagy volt a fölény. Nehéz azért, mert nem alakult ki olyan mérkőzés, amely a közönséget annyira szórakoztatta volna. Erre azt szoktam mondani, hogy aki kijön egy ilyen mérkőzésre, az élvezze a pillanaztokat, azt, hogy ilyen játékosok játszanak és ő nézheti őket.
Inkább azt mondom, a bajnoki döntőről beszélné. Egy nagyon jó bajnoki döntő volt ez, különösen az első két mérkőzésen. Ugye, az első mérkőzésen 5 perccel a vége előtt még döntetlen volt az állás.
Úgyhogy én elmondtam több fórumon is, és azt gondolom, hogy el kell mondani itt is, hogy gratulálok a Vasasnak, és köszönöm, hogy így álltak bele a bajnoki döntőbe. Mindenkinek ez a jó. Nekik is, nekünk is, és a közönségnek is.
Abban biztos vagyok, hogy nem lett volna ennyi néző, hogyha nem ilyen szorosak az első mérkőzések. Hál’ Istennek, így alakult, és hál’ Istennek ennyien kijöttek, és egy újabb teltházas mérkőzést tudtunk rendezni. Azért azt hozzáteszem, hogy tényleg olyan kereteket próbáltunk adni, vagy próbált adni a Ferencváros, hogy mindenki élvezze minden pillanatát a mérkőzésnek.
Szerintem jó volt ma itt lenni.
– Jó, mennyi ideig tart az ünneplés?
– Hát, ma lesz egy nagyon rövid, van egy állófogadásunk itt a VIP-ben. Éjfélkor bezárjuk, megyünk haza pihenni. Holnap, ha minden igaz, akkor kimegyünk a focimeccsre, hisz egy történelmi pillanat az, hogy a női csapattal először lettünk együtt bajnokok, megyünk egy tiszteletkört.
Utána pedig a hétfőt megkapják szabadnapnak a játékosok, és keddtől készülünk tovább. Nyilván így két napig nem fognak edzeni, és föl tudnak annyira töltődni, hogy keddtől el tudjunk kezdeni dolgozni, hisz azért még nagyon fontos feladat van előttünk, talán a legfontosabb az idei szezonban. És nagyon nehéz, azt is tudjuk, hogy a Marseille nagyon nehéz ellenfél, de nyilván erről majd később beszélünk.
Most azt gondolom, hogy ebben a pillanatban örülni kell a sikernek, de azt is érzem, hogy eljutottunk arra a szintre itt ebben a két évben, hogy tényleg lehet azt mondani, hogy egy kicsit úgy éljük meg ezeket a pillanatokat, mint anno a Recco, legalábbis, ahogy mi hallottuk ezeket. Hogy egy bajnoki címnek örülünk, de nagyon természetessé vált. Én azt gondolom, hogy egyáltalán nem természetes, nagyon sokat dolgoztak érte a játékosok egész évben az edzéseken és a mérkőzéseken belül is. Mindenki azt várja, hogy a Bajnokok Ligájában teljesítsen jól, úgyhogy föl fogunk még arra is pörögni, nagyon várjuk azt a pillanatot, de nyilván egy kicsit el kell engedni a játékosokat lazítani.
Keddtől pedig elkezdünk foglalkozni taktikailag is a Marseille csapatával.
– Köszönöm szépen, jó munkát kívánok!
– Köszönjük szépen!
A videónyilatkozat leírt változata:
– Tiszteletem, csapatkapitány úr, gratulálok az újabb bajnoki címhez. Elég sima volt, de borzasztóan örültetek, láttam.
– Lehet, hogy az eredmény simán tűnik, de azért, ahogy az első kettő meccsen is, most is óriási melót raktunk bele. Az elejétől a végéig hajtottunk, ez látszódott is, hogy tényleg még az utolsó másodpercben és vittük a lefordulást, és örültünk, felállva örültünk a góljainknak.
Más jellegű mérkőzés volt, mint az első kettő. Már csak a játékvezetés szempontjából is, ami miatt teljesen megváltozott a játék képe, és úgy gondolom, hogy emiatt jobban ki is jött a két csapat közötti különbség. Illetve a Vasosan talán az látszott, hogy elfáradtak, és ahogy el tudtunk menni négy-öt góllal, akkor már a motivációjukat is elvesztették, mi pedig onnantól kezdve teljesen felszabadultan tudtuk játszani a saját játékunkat.
– Volt itt azért egy kapuscsere is…
– Kettő is volt. Igen, nagyon jó érzés. Nyilván már csak azért is, mert sok góllal vezettünk, ezért is volt lehetséges a csere. És Papajó is megdolgozik, sőt még talán többet is dolgozik az edzéseken, mint én, és teljesen megérdemli azt, hogy vízbe ugorjon egy döntő során is, és nem is kapott gólt azt hiszem, ugye? Volt, vagy 5-6 védése is, úgyhogy ez is mutatja a csapat erejét, hogy mindenki vízbe tud szállni, és tényleg mindenki megérdemli a játékmásodperceket és -perceket.
– Nyilván néhány napig tarthat ez az eufória, és aztán, gondolom, hogy nagyon kemény felkészülés jön. Mire számíthatunk a Fraditól Máltán?
– Azt biztos, hogy küzdeni fogunk, akármi van, az utolsó erőnkig. Most lesz egy icipici pihenőidőnk, lesz egy kicsi időnk ünnepelni és élvezni ezt a sikert, mert azért úgy gondolom, hogy ki is kell élvezni, mert megdolgoztunk ezért a bajnoki címért is. Aztán valószínűleg egy kis alapozás vár ránk, majd készülünk a Marseille-re teljes erőnkből.
Szerintem az a hétvége lesz az, ami alapvetően eldönti, hogy ha visszatekintünk majd a 2024-25-ös szezonra, akkor ez most sikeres volt-e vagy sem. Egyértelműen kijelenthető, hogy mi azért utazunk ki Máltára, hogy megnyerjük a tornát, megvédjük a Bajnokok Ligája-címünket.
– Köszönöm szépen, Soma, gratulálok és jó ünneplést!
– Köszönöm szépen!
A videónyilatkozat leírt változata:
– Manherz Krisztiánnak gratulálok! Sikerült megnyerni a bajnokságot, gondolom, hogy számítottál rá. Az öröm nagyon nagy volt, mesélj az élményedről, erről a meccsről! Milyen volt?
– Igen, sikerült megnyerni ezt a szezont, és azt gondolom, hogy ez tényleg jó lezárása volt az egész bajnokságnak. Nagyon domináns lett, majdnem, hogy azt mondom, hogy ez egyik legnagyobb különbségű győzelmünk, ami az egész bajnokságot illeti. Nyilván ennek mi nagyon örülünk, mások nem annyira, de tényleg azt gondolom, hogy az a munka, amit beletettünk szeptembertől fogva, az most kifizetődött.
– Mivel voltatok jobbak szerinted a Vasasnál? Több, klasszis volt? Tovább bírtátok? Vagy a játékotok stílusa más?
– Az gondolom, hogy azért a Fradiban nagyon sok nagyon magas kvalitású játékos is van, és ezt azzal is ki tudjuk használni, hogy rengeteget tudjuk rotálni a csapatot. Nyilván a Vasast ezt fizikálisan is megviselte, azt gondolom, hogy ha döntő két mérkőzésig ment volna, akkor lehet, hogy több esélyük lett volna. Három mérkőzéssel ki fogja a Fradit megverni? Nem azt gondolom, hogy lehetetlen, de nagyon-nagyon nehéz. Szerintem ezzel majdnem mindenki egyetért.
– Mi lesz Máltán? Különös tekintettel az első mérkőzésre, ami azért elég pikáns a te szempontodból… Milyen várakozásaid vannak?
– Igen, ahogy te is mondtad, abból a szempontból pikáns, hogy én a Marseille-ből érkeztem a Fradiba. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy minden fronton a csúcsra érjünk, ez nem változott. Az egész szezonból két mérkőzésünk maradt és én nem is úgy gondolok a Marseille elleni mérkőzésre, mint egy elődöntőre, hanem mint egy döntőre. Mert a Marseille már nagyon sokszor bizonyította, hogy milyen magas kvalitású csapat. Most van most két hetünk ellenük készülni.
– Jó, hát Manó, gratulálok! És jó felkészülést kívánok a Final Four-ra!
A videónyilatkozat leírt változata:
– Batizi Benedeket köszöntöm. Hát…, elvesztettétek a döntő harmadik meccsét. Valahogy ez úgy benne volt a levegőben, mindenki ünneplésre készült… Hogy élted meg a meccset? Milyen volt értékeld, kérlek!
– Azt kell mondjam, nem értek ezzel egyet, hogy benne volt a levegőben. Az előző két meccs után abszolút úgy gondoltam, hogy valahogyan hasonlóan tudjuk majd végig szorosan tartani ezt a harmadik meccset is, és akár egy bravúrt behúzni. Hiszen az első két meccs után abszolút partiban voltunk. Azt gondolom, hogy kilenc negyedig, tehát két meccs, plusz még az első negyedig abszolút egyenlő felek voltunk.
Úgyhogy úgy gondolom, hogy büszkék kell, legyünk magunkra, és főleg, hogyha az egész szezont nézzük, akkor óriási dolog, hogy a tavalyi szezon után alapvetően meggyengült Vasassal újra bejutottunk a döntőbe. És nem úgy, ahogy tavaly, hanem idén tiszta erőből, apait-anyait belerakva abszolút helyt tudtunk állni.
– Tudsz már valamit mondani a jövőről?
– A jövőm a jövő héten válik publikussá. Az már a múlt héten kiderült, hogy itthagyom a Vasast. Nagyon büszke lehetek arra, hogy a Vasas színeiben játszottam az elmúlt két évben, és nagyon köszönöm nekik ezt a lehetőséget, mert úgy gondolom, hogy rengeteget tudtam fejlődni. Köszönöm szépen.
– Én is köszönöm.
Lévai Márton a vlv-nek:
– A mai meccset sajnálom, az előző kettő…, és még oda veszem az alapszakos utolsó meccset, ott nagyon-nagyon jól játszottuk. Szerintem nem sokkal a Fradi szintje alatt, ma fordítva volt ez, mi hibáztuk nagyon sokat. Valahogy nem találtuk az ellenszert támadásban, meg talán az is segített az előző két bajnokin, hogy hiába vezett a Fradi mondjuk két góllal, vagy elmentek hárommal, valahogy mindig találtunk valami jó megoldás támadásban, ami kihúzott minket.
Ma elöl a hibáinkat tudta megkottázni a Fradi, és könnyű gólokat lőtt, talán ez is volt a legnagyobb különbség így a harmadik meccsen a többihez képest.
– A szezon elején, amikor az esélyeket latolgatta mindenki, aláírtad volna ezt az ezüstöt vagy azt gondoltad, hogy az arany is benne van a csapatban?
– Ezüstöt soha nem írok alá. Döntőt igen, de nekünk ez volt a célkitűzés. Jó, lehet, hogy kifelé az volt, hogy a legjobb négy, de mi belül éreztük, hogy azért a döntőben van a helye a csapatnak még akkor is, hogyha erős volt a Szolnok, erős volt a BVSC, de tényleg, ilyen ki-ki mecseken be lehet jutni, ahogy be is jutottunk. Szerintem teljesen megérdemeltem, mert tavasszal nagyon jó formában volt a csapat, és a döntőben bármi lehet. Igen, most egy gózáporos meccsen sajnos nem nekünk kedvező eredmény született, de az előző két meccsen egészen az utolsó dudaszóit tartotta magát a csapat, úgyhogy nagyon büszke vagyok a csapatra, magunkra, a stábra is. Szóval visszatérve: az ezüstöt nem, de a döntőt aláírtam volna.
– És a végén egy személyes kérdés, ha megengeded. Látunk még téged OB1-es meccsen a vízben?
– Lehet. Lehet, hogy mezőnyben, ki tudja. Bármi lehet.
Szava Rangyelovics a VLV-nek:
– A döntő harmadik meccse után végül az ezüstérmet akasztották a nyakadba. Gondoltad a szezon elején, hogy döntőt fogtok játszani?
– Szeptemberben sokan azt mondták, hogy a harmadik-negyedik legjobb csapat vagyunk, de mi megmutattuk mindenkinek, hogy megérdemelten vagyunk itt a döntőben. Gratulálok a csapatomnak az egész szezonhoz, a végsőkig küzdöttünk. Ezen a három meccsen is bizonyítottuk, hogy nagyon jó csapatunk van, remek a légkör a csapaton belül, de a végére nem maradt elég energiánk, Dedovics sérült, a Fradi pedig a legjobb csapat.
A legjobbunkat nyújtottuk, ez most erre volt elég, a Fradi jelenleg a legjobb csapat, gratulálok nekik, és sok sikert kívánok a BL Final 4-hoz is.
– Ez volt az utolsó meccsed az OB1-ben, 8 év után elhagyod Magyarországot. Milyen volt számodra ez az itt eltöltött hosszú idő?
– Csodálatos. Sajnos eljött az idő, el kell hagyjam Magyarországot, de nagyon hálás vagyok, hogy 8 évet a magyar OB1-ben játszhattam. Magyarország igazi vízilabdaország.
Várható: sok vlv-kép
(Grafika: Barta Eszter)