A Pro Recco hétvégi Olasz Kupa-győzelmével Haverkampf Bence, az FTC-től kölcsönjátékosként a Reccóban szereplő 19 éves vízilabdázó megszerezte első olaszországi trófeáját. Bencétől helyzetéről, az olasz sztárklub sorsának várható alakulásáról és persze arról érdeklődtünk, hogy a kölcsönszereplés után várhatóan hogyan folytatódik majd a pályafutása.
HAVERKAMPF BENCE a vlv-nek:
– Számunkra még mindig kicsit talányos a Pro Recco helyzete, az mindenesetre napjainkra látványosan kiderült, hogy a csapat továbbra is a világ legjobbjai közé tartozik. Érdekel, hogy ez “hogy néz ki” belülről, de talán kezdjük azzal, hogy a te sorsod miként alakul a jövőben.
– Erről még nem beszéltem senkivel a klub vezetői közül. A jövő évi csapatról egyelőre nincsenek pontos ismeretek, arról lehet tudni, hogy balkezes játékost és centert szeretnének szerződtetni. Az az igazság, hogy ez egyelőre nem központi téma, most a bajnokságra koncentrálunk és az Eurokupára, mindkettőt meg szeretnénk nyerni. Az biztos, hogy a következő évben is erős lesz a csapat, szerintem az lesz a cél, hogy ismét a Bajnokok Ligájában szerepeljen, méghozzá a végső győzelem esélyeseként, természetesen az olaszországi trófeák megszerzése mellett.
– A te kölcsönadásod 1+1 évre szólt, Nyéki Balázs nemrégiben, a Kispadpolo podcastjában szintén nem tudta megmondani, hogy a következő szezont hol töltöd, de szavaiból az tűnt ki, hogy bár a jövőre nézve számítanak rád, a klub “játékosbősége” miatt esetleg újabb kölcsönadás következhet, talán a Jug Dubrovnikhoz…
– Süni bá’ azt mondta, hogy ha mód van rá, maradhatok, ha én is szeretném. Biztos, hogy a következő szezonban még nem lenne lehetőségem annyit játszani a Fradiban, mint itt most a Reccóban, tehát megbeszéljük majd, hogy mi legyen a folytatás.
A Dubrovnik már tavaly nyáron szóba került, de végül nem jött össze, mert már nem tudtak volna nevezni a nemzetközi kupára.
– Erről jut eszembe, mintha Olaszországba költözésedkor arról lett volna szó, hogy a januári ideiglenes igazolási szezonban pótlólag neveznek az Eurokupára, de ez nem történt meg…
– Igen, mert januárban csak két játékost lehet nevezni és ez a kettő a szlovák center, Lukas Gyurik és az amerikai bekk, Jack Larsen lett. Ez a hír első pillanatban rosszul érintett, de aztán belenyugodtam, végül is így is elég sokat tudok játszani.
– Milyen a helyed a játékszerkezetben? Itthonról úgy tűnik, hogy már többet szerepelsz, talán fontosabb feladatokat is kapsz, mint a kinti első időszakban. Ezt mutatják az Olasz Kupa final eight meccsei is.
– Eleinte meg kellett találnom a helyemet ebben a csapatban, ahol azért meglehetősen sok a világsztár, hiszen az olasz válogatott játékosok, illetve Aaron Younger és Ben Hallock maradtak. A figurák természetesen nem rám voltak kijátszva. Ennek ellenére egyre jobban ment a beilleszkedés, jól érzem magam a csapatban, az edzéseken is nagyon jól megy minden, úgyhogy mostanában már a meccseken is bátrabban vállalkozom, próbálom mutatni magam és örülök, ha sikerül segítenem a csapatnak.
– Milyen az elfogadottságod, hogy viszonyulnak hozzád a többiek?
– Nagyon jó fejek, mindenki biztat meccs előtt, hogy játsszak bátran és örülnek, ha jól megy nekem. Éreztetik, hogy ugyanolyan tagja vagyok a csapatnak, mint bárki más. Ha az edzésen nem értek valamit, szívesen segítenek, és tényleg mindenkivel jóban vagyok.
– Érzed-e, hogy fejlődtél? Sok tapasztalatot szerzel edzéseken, meccseken is, jobban mennek bizonyos dolgok, mint korábban?
– Szerintem mindenképpen. Most ugye, itt a Reccóban szinte csak rosszkéz oldalon játszom, ezen a téren biztos, hogy rengeteget fejlődtem. Mondhatnám, hogy sokkal bátrabban játszom, és eleve jobban látom úgymond a játékot, mint korábban.
Régen inkább kapásoldalon voltam, az, hogy most rosszkézen, új szerep, mint ahogy az is, hogy főként az osztogatás a feladatom. Eleinte nem is lőttem sokat kapura, aztán próbáltam kicsit változtatni a lövésemen, s egyúttal agresszívabban játszani a rosszkéz oldalon. Szóval az már eleve nagy fejlődés, hogy gyakorlatilag “találtam magamnak” egy új posztot.
– Mi ennek a körülményeid? Hogy laksz? Egyedül vagy-e?
– Ugye, mi egy Reccóhoz közeli faluban, Soriban edzünk, ott kaptam egy lakást, s decemberig egyedül használtam. Akkor megkérdezett Felugo, a klubelnök, hogy nem bánnám-e, ha beköltözne Jack Larson is, így most ketten lakunk itt. Jól elvagyunk, nagy a lakás, rálátunk a tengerpartra, egy perc séta az uszoda, úgyhogy igazán nincs okom panaszra.
– Az olasz nyelv hogy megy?
– Hát…, érteni már elég sokat értek, az edzéseken már nem kell fordítani nekem, meg úgy a hétköznapokban is elvagyok, például, ha elmegyek vásárolni, de azért még inkább jobban értem az olasz nyelvet, mint ahogy beszélem. De ugye, ez az utolsó évem az otthoni iskolában, ami szintén sok tanulni valót ad. Magántanuló vagyok a Vörösmarty Gimnázium sportosztályában. Idén érettségizem, de a vizsgákat őszre kell halasztanom, mert az olasz bajnoki döntőket nem hagyhatom itt…
– Gratulálok a kupagyőzelemhez, további sikeres szereplést kívánok és köszönöm a beszélgetést!
Fotó: Pro Recco és Haverkampf Bence