Fantasztikus mérkőzésen megérdemelt győzelem a Pro Recco felett és ezzel az FTC-Telekom Waterpolo megszerezte történetének második BL-győzelmét. Részletek, a gólok elérhetősége, Nyéki Balázs, Zalánki Gergő, Varga Dénes, Jansik Szilárd és Vogel Soma nyilatkozata a vlv-nek:
Bajnokok Ligája final four, Málta, Gzira, National Pool Complex uszoda
Olympiakosz-Novi Belgrád 9:6 (4:1, 3:3, 1:1, 1:1) – bronzmérkőzés
G.: Funtulisz 3, Vámos, Geniduniasz 2-2, Dimu, Gkillasz, ill. Milos Csuk 2, Martinovics, Drasovics, Jaksics, Vlahopulosz
G.: Di Fulvio, Younger, Kakarisz, Iocchi Gratta 2-2, Zalánki, Cannella, Hallock, ill. Mandics 4, Argiropulosz, Varga Dénes, Jansik Sz. 2-2, Di Somma, Vigvári Vendel
EZ TÖRTÉNT A MÉRKŐZÉSEN – A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE
A MÉRKŐZÉS GÓLJAINAK ELÉRHETŐSÉGE AZ EUROPEAN AQUATICS ÉLŐ KÖZVETÍTÉSÉBEN:
FRISSÍTÉS: az EA a meccsközvetítések fizetőssé tételekor a gólok elérhetőségét megszüntette.
1:1 – Iocchi Gratta első gólja
3:4 – Jansik Szilárd első gólja
4:4 – Iocchi Gratta második gólja
4:5 – Jansik Szilárd második gólja
5:8 – Varga Dénes első gólja, ötméteres
7:9 – Argiropulosz második gólja
8:9 – Younger második gólja, ötméteres
8:10 – Mandics harmadik gólja, ötméteres
9:11 – Varga Dénes második gólja
10:11 – Di Fulvio második gólja
10:12 – Mandics negyedik gólja
11:12 – Kakarisz második gólja
NYÉKI BALÁZS (FTC-Telekom Waterpolo) vezetőedző a vlv-nek:
– Ahogy az előződöntő után is mondtam, itt már nem a szakmai szempontok a legfontosabbak. Megpróbáltuk őket kizökkenteni abból a nyugodt, magabiztosságot sugárzó mentális állapotból, ami mindig a jellemzőjük. A feladat az volt, hogy kezdjünk jól, védekezzünk hatékonyan, ezzel bizonytalanítsuk el őket. Persze ez csak egy terv volt, amit a játékosoknak kellett megvalósítani, s nyilván úgy sikerült, hogy bizonyos taktikai elemek jól működtek. Hozzáteszem, még több is, mint amit vártam egy ilyen döntőben.
Panelszavak, hogy szív, meg akarat, meg mentális felkészültség, de bizony most ezekre volt szükség. A Reccót megverni mindig hatalmas dolog. Egyébként nem gondoltam magunkat gyengébbnek náluk, de tény, hogy nekik több volt a rutinjuk ebben a műfajban. A BL-sikerek számát tekintve még mindig messze vagyunk tőlük, de közeledünk és ez a közeledés reményeim szerint jövőre folytatódik.
Elsősorban a játékosaimnak szeretnék köszönetet mondani, amiért megvalósították azt, amit elképzeltem. Hálás vagyok a lehetőségért a klubvezetésnek, elnök úrnak, továbbá Nyíri Zoltánnak és meg kell említenem Madaras Norbertet is, hiszen ő még a Fradinál volt vezető, amikor döntést hoztak arról, hogy én veszem át a csapatot. Bárkit hívhattak volna vezetőedzőnek, de én kaptam bizalmat és ez számomra rendkívül fontos volt, kezdettől azon voltam, hogy meg tudjam hálálni.
Köszönöm a stábomnak is, nagyon nagy munkát végeztek egytől egyig.
– Na most hogyan tovább? Innen hova feljebb? Mindent megnyertetek az első vezetőedzői évedben!
– Erre hirtelenjében annyit tudok mondani, hogy október-november környékén lesz egy mérkőzés az Európai Szuperkupáért a Jug Dubrovnikkal, azt meg szeretnénk nyerni, akkor lesz teljes a szezonunk.
Ami most következik, az annak segítése, hogy a magyar válogatott jól szerepeljen. Amikor megkérdezték tőlem, hogy mi fontosabb, BL-t szeretnék nyerni vagy a válogatottal olimpiát, azt mondtam, hogy időrendi sorrendben, előbb a BL-t, aztán az olimpiát… Utána jöhet a Szuperkupa.
Nem tudok máshogy hozzáállni, a játékosaim is így állnak hozzá az edzésekhez és a meccsekhez. Lényegében azt mondhatom, ők tanítottak meg engem az évek alatt így élni, így gondolkodni, ezért is hálás vagyok nekik.
– Láttam a tévében, hogy a feleségedet hívtad először és nagyon meg voltál hatódva a rövid nyilatkozat alatt…
– Igen, mert ő tudja, hogy hogyan dolgozom, hogy élem a hétköznapjaimat, amelyek nem sokban különböznek az itteni, felfokozott állapotban zajlott napoktól, beleértve a hajnalig tartó videóelemzéseket, edzésprogram-készítéseket. Hálás vagyok, hogy mindezt elviseli, hiszen ez nem könnyű. Edző vagyok, ő a munkámat maximálisan támogatja, nem tudok ezért eléggé hálás lenni neki.
ZALÁNKI GERGŐ (Pro Recco) a vlv-nek:
– Gondolom, mindenkit elsősorban a négyperces büntetést megelőző szituáció érdekel…
Igazából annyit tudok mondani, hogy nem ütöttem meg. Elkapta a torkomat, a nyelőcsövemet, rohadtul fájt, s egy önkéntelen reflexmozdulattal, ellöktem magamról. A meccs után Papesz (Molnár Tamás – a szerk.) megmutatta a videót, tényleg rosszul nézett ki, de az szerintem még a felvételen is látszik, hogy nem ütöttem víz felett ököllel, hanem ellöktem magamtól egy hirtelen mozdulattal. Merkulov nem is fájlalta a fejét, amikor kiderült, hogy VAR-oznak, fogalmam sem volt, hogy ezt az esetet nézik. Lényegében semmi nem történt, legfeljebb egy cserés kiállítást “érdemeltem” volna, azt is azért, mert kívülről tényleg nem nézett ki jól.
Szóval szerintem nagyon súlyos volt ez a büntetés. Más kérdés, hogy ami a kiállításom után történt az sem volt rendben. Minek a négyperces büntetés, ha a bírók “visszakompenzálják”, volt, hogy egy támadás alatt háromszor is kiállítottak a Fradiból. Ez nem használ a sportágnak.
Egyébként a bírókkal beszéltem a végén, mondtam nekik, hogy én még soha senkit nem ütöttem meg egy ennyire fontos mérkőzésen, általában tök nyugodt vagyok, és most is nulla kiállítással álltam, teljesen nyugodt voltam. Ők azt mondták, hogy nem az ő döntésük volt.
Összességében a meccsről: nem játszottunk jól, főleg az emberelőnyök kihasználása ment rosszul, a Fradi jobb volt, megérdemelték, úgyhogy gratulálok nekik.
– Köszönöm szépen.
VARGA DÉNES (FTC-Telekom Waterpolo) csapatkapitány a vlv-nek:
– Nem annyira a győzelem és ez a mostani állapot izgat engem, hanem az ide vezető út, az sokkal érdekesebb volt, mint a korábbi szezonok. Egyszerűen csak személyes történetek miatt, akár ha Mandicséra gondolok. Sokkal jobban megmarad a fejemben, hatalmas élmény volt az idei 9-10 hónap.
– És hát azért, ma nagyon jól is játszottatok. Szóval megérdemelten nyertétek meg.
– Köszönjük szépen!
– Most kijött az a forma, amire képesek vagytok, amit elképzeltél?
– Hát, ha nem is a forma, de az, amit képviselni szerettünk volna csapatostul, az, hogy tudunk egymásért küzdeni, az mindenképp, és ez sokkal fontosabb. És talán ez az, amire az elején utaltam, hogy ez teszi emlékezetesebbé a szezont, nem feltétlenül pusztán az eredmény. Ez egy nagyon jó társaság volt, egy nagyon jó csapat.
– A reccósokon mit láttál? Volt az arcukon félelem?
– Azért ezt félelemnek semmiképpen nevezném. Abban bíztam, hogy zavarba tudjuk őket hozni. És a tény, hogy nem tudnak elmenni az elején, az már önmagában szerintem zavaró tud lenni, sőt, félidő után is tartottuk az előnyünket, ha jól emlékszem.
– Igen.
– És hát, utána jött az az ordas nagy káosz, ami eladhatatlanná teszi sajnos a sportágunkat, de hát, ez van.
A végén ott voltunk, illetve Mandics blokkja ott volt, ahol kellett és így nem tudták ötméteresre menteni a meccset.
– Jó. Most fölteszem a szokásos, obligát kérdést: az utolsó BL-győzelmed volt ez?
– Szerintem a BL az igen, ez valószínű.
– Nagyon szépen köszönöm, gratulálok és mulassatok jól!
JANSIK SZILÁRD (FTC-Telekom Waterpolo) a vlv-nek:
– Nagyon boldogok vagyunk! Igazából szeptemberben ezért kezdtünk el dolgozni. Új edzővel, új stábbal, rengeteg új játékossal. Ez akkor még csak egy álom volt, de mindent megtettünk azért, hogy ez az álom beteljesüljön, és ma beteljesült.
– Mennyire volt nehéz a mai meccs?
– Iszonyatosan nehéz volt, mindenki láthatta a tévében. A Pro Recco a legutóbbi három BL győztese, az utóbbi 10-20 év legjobb csapata, mindig nehéz ellenük, ők voltak ma is az esélyesebbek. De nem baj, így még nagyobb öröm, hogy sikerült őket megverni.
Végig higgadtak maradtunk és azt gondolom, hogy sok mindent sikerült megvalósítani abból, amit Süni kért. De itt azért főleg a szív és az akarat számított, mi akartunk jobban. “Éhesebb kutya gyorsabban fut.”
VOGEL SOMA (FTC-Telekom Waterpolo) a vlv-nek:
– Rég éreztem ekkora örömöt, talán Fukuokában, de lehet, hogy ez a mostani még annál is nagyobb volt. Tiszta szívből játszottunk és szerintem az egész szezon során érezni lehetett, hogy ez benne van a csapatban. Ma ki is jött.
Nagyon jól kezdtünk és ez fontos volt, mert a Recco az első percekben mindig nekiesik az ellenfelének. Éreztettük velük már az elején, hogy ez ma a mi esténk lesz.
– A négypercesnél mit éreztél? Hogy eldőlt vagy hogy ajjaj…?
– Bíztam abban, hogy eldől, de inkább “ajjaj” volt, az elődöntőben történtekre visszagondolva… Ez utóbbi megérzés “be is jött”, talán mi is megzavarodtunk, kapkodtunk, nem tudtuk, hogy ebben a helyzetben hogy kellene védekezni. Ilyenkor ráadásul a játékvezetői felfogás is “megváltozik” kicsit, ami aztán még jobban összezavart minket. Nem tudom, hogy ezt lehet-e gyakorolni…
– Hol töltitek az éjszakát?
– Most éppen beültünk vacsorázni, aztán majd meglátjuk, hogy alakul a további program…
– Jó szórakozást!