Két év a Vasasnál és ez szívügy volt Konarik Ákos számára, aki gyerekkorában a piros-kék B-közép tagjaként szurkolt. Most mégis átigazolt egy másik fővárosi klubba, az alaposan megújuló BVSC-be. Vajon miért? Mi csábította a Szőnyi útra a 23 éves játékost? vlv-interjú.
KONARIK ÁKOS (BVSC-Zugló) a vlv-nek:
– Itt most elindul egy építkezés Varga Dani vezérletével, méghozzá tökéletes körülmények között, ezt a BVSC, mint nagy múltú klub tudja biztosítani. Izgatottan várom ezt a következő időszakot!
– Először beszéljünk a múltról! Hogy értékeled a Vasasnál töltött időt?
– Nagyon vegyes a kép – személy szerint és a csapat szempontjából is. Szuper körülmények között lehetett ott vízilabdázni az elmúlt két évben, s a mostani szezonban elértük az elénk kitűzött célokat, azt, hogy kupadöntőben és bajnoki döntőben szerepeljünk. Sajnos az Eurokupában a későbbi győztestől kikaptunk, még mielőtt a legjobb négybe eljutottunk volna. A második év ezzel együtt, így a végére viszonylag jól sikerült. Ami az első évet illeti: az Eurokupa megnyerése természetesen szuper élményt jelentett, nagyszerű volt együtt ünnepelni a Vasas-szurkolóknak, akiknek ezúton is köszönöm a folyamatos támogatást. A vízilabdában hamar terjednek a hírek, így sokan tudták közülük, hogy el fogok igazolni. Nagyon sok támogató üzenetet kaptam, személyesen is sokan jelezték, hogy várnak vissza. Nagyon köszönöm a Vasas-szurkolóknak az elmúlt két év sok közös emlékét!
– Mégis, hogy kell érteni azt, hogy “vegyes a kép”? Hiszen szinte csak pozitívumot említettél… A negatív emlékek esetleg a sérüléseddel függenek össze?
– Igen, az is negatívum volt számomra, de például az első év végi bronzmeccs is fájó emlék maradt. Idén pedig az Eurokupában nem sikerült olyan eredményt elérni, amilyet szerettünk volna – ezek alapján gondolom felemásnak ezt az időszakot.
– Ha jól emlékszem, a válogatottnál sérültél meg.
– Igen, az összetartás egyik edzésén ért ez a baleset, ami aztán kivett engem a vízilabdából jó négy-öt hónapra.
– Mi volt pontosan a sérülés?
– A bal könyökömnél egy ínszalag tapadása szakadt le a csontomról. Elég makacs dolog volt, de jó munkát végeztünk a gyógytornászokkal, úgyhogy mára teljesen tünetmentes vagyok, jól funkcionál minden, csak hát, nagyon sok időt hagytam ki, főleg a technikai részeket kellett hanyagolnom. Ez eléggé megnehezítette a szezonomat. Egyébként ez volt az első sportsérülésem, lekopogom, remélem, nem is lesz több.
– Túl vagy rajta teljesen?
– Igen. A bajnokság utolsó hónapjában már úgy éreztem, teljesen visszahoztam magam a sérülés előtti állapotba, és újra jól is éreztem magam a vízben.
– Most egy teljesen új helyre kerülsz, minden új lesz, az edző, a társak. Mik a várakozásaid? Milyen szerepet szán neked Dani?
– Igen, új szituáció ez, de szinte mindenkivel találkoztam már, ha máshol nem, akkor a válogatottban, abszolút nem ismeretlen a közeg. Dani nem volt még soha az edzőm, de azt hiszem, jól ismerem a szakmai elképzeléseit, sokat is beszélgettünk, amit pedig a BVSC nyújtani tud, az a profi közeg nagyon tetszik. Bizakodó vagyok és várom a közös munkát, kíváncsi vagyok, hogy ezzel a fiatalos csapattal, annak játékosaival tényleg könnyű lesz-e azonos hullámhosszra kerülni, ahogy most gondolom. Szakmai szempontból szerintem Dani mindenkiből ki fogja hozni a maximumot.
Szerepkör? Értelemszerűen volt erről szó, amikor Danival és a vezetőség képviselőivel beszélgettem. Az én fejemben megvan az, hogy milyen szerepet vállalnék legszívesebben, de nem kezelem magától értetődőnek, hogy ez így is fog megvalósulni, nagyon sokat kell majd edzeni, bizonyítani ehhez, mert jó játékosok lesznek körülöttem.
– A vezérszerepre gondolsz?
– Ez így kicsit elcsépelt kifejezés. Nehéz megfogalmazni, hogy egy csapat számára éppen mi a fontos, egy bekk is vezére a gárdának úgy, hogy kívülről esetleg nem is vehető észre, hogy milyen erőt ad a társainak. De igen, fontos szereplője szeretnék lenni a jövő évi BVSC-nek.
– Hogy látod az eddigiek (társak, edzői koncepció stb.) ismeretében, mire vihetitek? Szerinted mennyi idő kell ahhoz, hogy kialakuljon a saját játéka ennek a csapatnak és hát…, mire lehet elég ez a végén?
– Fú…, ezek nagyon jó kérdések… Szuper lenne, ha meg tudnám mondani, mennyi időre lesz szükség. Ami biztos – ezt azoktól a barátaimtól tudom, akik már játszottak Daninál -, az az, hogy edzeni sokat fogunk, ami kell is ennek a fiatal társaságnak. Én nem tartok attól, hogy nagyon sok idő kell az összeszokáshoz. Bízom Daniban, a vezetőségben, abban, hogy úgy fogják irányítani a munkánkat, aminek alapján képesek leszünk szép eredmények elérésére.
Azt tudni kell, hogy a Fradi azért kiemelkedő erőt képvisel, úgy gondolom, hogy a következő szezonban is nagyon jó csapatuk lesz, egyértelműen ők az esélyesek. De nekünk is az a célunk, hogy döntőbe kerüljünk és ott nagyon jó meccset játsszunk, megszorongatva a Fradit. Hogy ez miként fog megvalósulni, azt meglátjuk, de számunkra az a fontos, hogy ott legyünk a végjátékban. Emellett nemzetközi szinten is meg kell álljuk a helyünket, ahogy haladunk előre és fejlődünk, egyre eredményesebben.
– Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok!
