Új magyar bíró vezethet nemzetközi mérkőzéseket, Tóth Koppány sikerrel teljesítette a LEN elméleti és gyakorlati vizsgáját. Hogyan is történik ez a megmérettetés és mivel jár a jó vizsgaeredmény? – kérdeztük a mindössze 24 éves magyar bírótól.
A LEN minden évben indít egy tanfolyamot a bírók számára, hogy felkészítse őket a nemzetközi játékvezetői munkára. A jelöltek elméleti képzést kapnak, amely kiterjed a legapróbb részletekre annak érdekében, hogy nemzetközi szinten is kimagasló teljesítményre legyenek képesek a medenceparton.
Alapfeltétel, hogy a részvevő a hazájában első osztályban vezessen mérkőzéseket és természetesen mindenkit az adott ország szövetsége jelöl a képzésre. A végén elméleti és gyakorlati vizsgát kell tenni, ennek sikeres teljesítésével válik nemzetközi játékvezetővé a jelölt. A mostani LEN-vizsgán három magyar fiatal vett részt, a World Aquatics-nél már “kvalifikált” Kovács Soma és Ádám Frank, valamint a nemzetközi szinten újonc Tóth Koppány.
TÓTH KOPPÁNY a vlv-nek:
– Zágrábban volt egy négynapos elméleti oktatás, annak végén záróvizsgát tettünk.
– Ez hogy zajlott?
– Számítógép előtt. Harminc kérdést kapott mindenki, véletlenszerűen, “gépi sorsolással”. Ha szerencséd volt, akkor egyszerű kérdés jött, például: milyen színű a hatméteres bója, ha nem volt szerencséd, akkor a vízilabdamérkőzésen elképzelhető legfaramucibb szituációt kellett játékvezetőként megoldani.
Ezután következett a gyakorlati vizsga, már Isztambulban, szintén egy négynapos program keretében. A török U19-es bajnokságban kellett mérkőzéseket vezetni. Itt egy angol kollégával állítottak párba, meglepett, hogy bár ez a kolléga olyan országból jött, ahol a vízilabda nem tartozik a meghatározó sportágak közé, nagyon jó volt vele közösen dolgozni.
– Ezt hogy kell érteni?
– Amikor egy számodra ismeretlen játékvezetővel kerülsz össze, azért az első negyed nagyjából arról szól, hogy megismerjétek egymás gondolkodását. Itt most mi annyira “egy húron pendültünk”, hogy semmilyen probléma nem volt az együttműködésben.
– És mitől volt ennek vizsgajellege?
– Ellenőrök nézték és pontozták a működésünket. Tízes skála volt, 8 pontot minimálisan meg kellett szerezni a sikeres vizsgához. Nekem 9 sikerült és azt a visszelejzést kaptam a delegátustól, hogy tetszett neki a működésem. Szóval sikeresen zártam mind az elméletit, mind a gyakorlatit. Innentől kezdve a magyar szövetségen múlik, hogy feltesz-e a nemzetközi listájára – minden országban meghatározott számú nemzetközi játékvezetője lehet -, illetve a ha feltesz, akkor onnantól az MVLSZ ajánlhat ki engem mondjuk egy utánpótlás Európa-bajnokságra vagy más versenyre.
– Egy ilyen vizsgára hogy lehet készülni? Tanultál könyvekből, néztél videókat, konzultáltál bírókkal?
– Könyvből tanulni maximum a szabályokat lehet. Ezeket kell is olyan szinten tudni, hogy ha álmodból felkeltenek és megkérdeznek egy konkrét szituációt, meg kell tudni mondani a jó bírói döntést.
A gyakorlati vizsgára úgy lehet készülni, hogy eljársz akár edzőmeccsekre is, minél több mérkőzést vezetsz, a csapatok edzőitől pedig – főleg olyanoktól, akik a nemzetközi szintet ismerik – visszajelzést, véleményt kérsz.
– Ezeket a vizsgákat időnként meg kell ismételni?
– Igen, évente. Nem engedik, hogy elévüljön a tudás, nem olyan ez, mint itthon a Kresz, hogy leteszed a vizsgát 18 éves korodban és 70 évesen még mindig annak alapján van jogosítványod. Naprakészen kell tartani az ismereteket, hiszen folyamatosan jöhetnek szabályváltoztatások, akár szezon közben is.
– Hogy látod a friss tapasztalatok alapján, a nemzetközi és a magyar szint között van különbség? Nem a bíráskodás színvonalára gondolok, hanem a felfogásra, a szabályok alkalmazásának gyakorlatára.
– A hazai bajnokságban sokkal kevesebb a labda nélküli kiállítás, mint amit nemzetközi szinten elvárnak. Ami a színvonalat illeti, azt szűrtem le a tapasztaltakból, hogy a magyar bírók jó minőséget képviselnek.
– Hány meccset vezettél eddig?
– Nem tartom nyilván.
– Az OB1-eseket sem??
– Nem. Igazából egy ifimeccset is ugyanúgy kell vezetni, mint egy Vasas-Fradit az OB1-ben, ugyanolyan komolysággal és alázattal kell odaállni, mert az adott meccs csapataiban szereplő játékosoknak ugyanúgy az a legfontosabb egy-másfél órájuk azon a héten.
– Láttál-e olyat ebben a nemzetközi közegben, ami meglepett, ami furcsa volt?
– Furcsának nem mondanám, inkább tapasztalásnak nevezném. Teljesen más perspektívából lehet ránézni ugyanarra a dologra éppen a már említett eltérő felfogás miatt. Ami itthon bevett standard, az nem biztos, hogy megfelel a nemzetközi közegben.
– Erre mondj egy példát, kérlek!
– Például.., sokkal több labda nélküli kiállítást lehetne ítélni centerben, amikor ott megy a gyilkolás, ez a magyar bírókra nem jellemző. Most már Kovács Cs. Tamás, Vogel Gábor és más nemzetközi bíróink próbálják itthon meghonosítani ezt a személetet, de még idő kell, hogy ez a teljes hazai játékvezetői karon átmenjen.
– A sikeres vizsga mit jelent a pályafutásod szempontjából? Ha jól tudom, a szövetség nemzetközi bírói kerete csak évente változik. de ha elküldött az MVLSZ, akkor feltehetően van veled terv.
– Igen. Ezúton is szeretném megköszönni a Magyar Vízilabda Szövetségnek a bizalmat, igyekszem megszolgálni. Most az a feladatom, hogy hétről hétre olyan teljesítményt nyújtsak, aminek alapján oda kell, hogy kerüljek. Szóval igazából már csak rajtam múlik, hogy a hétvégi vagy a hétközi fordulók után az a jelzés menjen a szövetség felé, hogy “Tóth Koppány egy nagyon jó játékvezető”.
– És hát, nyilván jönnek a lépcsőfokok nemzetközi szinten is, kezdve az utánpótlással…
– Igen, úgy tudom, hogy ilyenkor nemzetközi téren is felépítik a játékvezetőt, elkezdi a legalacsonyabb szinten és lépeget felfelé. Nem sietek sehova, még mindig csak 24 éves vagyok, több mint 30 évem van még ebben a világban, erre a munkára. Minden egyes lépcsőfokot szeretnék sikeresen megugrani.
– Jó munkát, sok szerencsét, sikeres nemzetközi játékvezetői pályafutást kívánok és köszönöm a tájékoztatást!