Óvás, elvesztett bronzérem – Mi történt a medencében – és a parton?

Példátlan módon, az uszoda előtti utcáról hívták vissza a magyar játékosokat vasárnap Los Angelesben, miután az Egyesült Államok sikeresen óvta meg a Világkupa-bronzmérkőzés végeredményét. Mintegy négy és fél percet kellett újrajátszani, az eredmény pedig megfordult, a bronzérem helyett a negyedik hely lett a miénk. Megpróbáltuk minden létező forrás alapján rekonstruálni a történteket. Íme, az eredmény.

A kisdöntő negyedik negyedében, 13:12-es vezetésnél, 4 perc 37 másodperccel a befejezés előtt emberelőnyhöz jutottak az amerikaiak. Vigvári Vincét állították ki. A fórmegjátszás során Woodhead szép passzt kapott a jobbszélről a kapu előtt – Vámos hátulról kicsit megtámasztotta, így a kapura húzás nem volt sikeres. A bírók ötméterest ítéltek. Vámosnak ez volt a harmadik hibapontja, tehát végleg el kellett hagynia a pályát.

Ami ezután történt a vízben, azt elég nehezen lehetett követni az élő streamen, legfőképpen azért, mert a kamerával sokáig az ötmétereshez készülődő Hoopert mutatták közelről. Szinte nyomozómunkára volt szükség, hogy megállapítsuk, mi történt.

A pályán, ugye, négy magyar mezőnyjátékos maradt, további egy azonnal bejöhetett a kipontozódott Vámos helyére – ez meg is történt, Varga Dénes jött vissza a padról, így már öten voltunk a mezőnyben. A hatodik játékosnak a sarokban, a “ketrecben” kellett várakoznia addig, amíg Vigvári Vince kiállítása le nem jár. Ő volt Angyal Dániel. Ha Hooper belövi a büntetőt, lejárt volna a kiállítás és Dani azonnal átbújhatott volna a kötél alatt, be a pályára. Ám még állt a játék, amikor Severo játékvezető éles sípszavakkal jelezte a várakozó magyar játékosnak, hogy jöjjön be. Némi bizonytalankodás után Angyal be is úszott, (előtte a kispadról szóltak neki, hogy nem mehet be – “Tudom!” szólt a válasz, de hát a bíró egyértelmű jelzést adott), így csapatunk létszáma teljessé vált, hat mezőnyjátékosunk volt a vízben. Hooper lövését Vogel Soma szögletre védte, a játék folytatódott, de az amerikaiak hevesen gesztikulálva reklamáltak, edzőjük, Dejan Udovicsics vehemensen mutogatott a bírónak, kezével képernyőt formázva VAR-t is kért. Severo rázta a fejét, majd megunva a tiltakozást – anélkül, hogy meghallgatta volna, mit is akar mondani az edző – felmutatta neki a sárga lapot.

A meccs ment tovább egyenlő létszámmal, holott még emberhátrányban kellett volna lennünk. A rendes játékidő döntetlennel ért véget, az ötméterespárbajt pedig megnyertük. A mieink bronzérmesként hagyták el az uszodakomplexumot, de aztán kénytelenek voltak visszajönni, mert értesítették őket, hogy az amerikaiak óvtak, az óvás alapos volt, a közben már elkezdődött döntő után újra le kell játszani a meccs utolsó négy és fél percét.

Amikor a finálé véget ért, az amerikai és a magyar vízilabdázók melegíteni kezdtek a medencében. Már készen álltak a folytatásra, de ekkor kínosan hosszú szünet következett. A két játékvezető fel-alá sétálgatott a parton, mérhetetlen önbizalommal, mosolyogva pózoltak, pörgették a labdát a kezükben, mintha nem elsősorban az ő hibájukból állt volna elő ez a szégyenteljes helyzet. Két órájuk volt a rendezőknek, hogy tisztázzák, milyen módon “folytatódjon” az egyszer már befejezett kisdöntő, mégis, hiába telt-múlt az idő, nem történt semmi, mindenki várakozott. Aztán egyszer csak megszületett a döntés: az ötméteres megismétlésével kellett kezdeni az újrajátszást. (Úgy tudjuk, hogy a magyar csapatot előtte arról értesítették, hogy az óra attól a pillanattól indul majd, hogy Soma kivédte az ötméterest, tehát 8 másodpercig játszottak volna emberelőnyben a hazaiak, 13:12-es állásnál. Ezzel szemben jött a büntető megismétlése.) A folytatásban az amerikaiak még egy gólt dobtak és megnyerték a mérkőzést.

Hétfőn sok emberrel beszéltünk és a fent leírtak rekonstruálása mellett azt is sikerült összeszednünk, hogy milyen hibák láncolata vezetett a méltatlan helyzethez.

Kétségtelenül szerencsétlen egybeesés volt, hogy egy kiállítás és egy kipontozódás szinte egy időben történt. Ez némi káoszt okozott, a játékvezetők megzavarodtak, Angyal Danit a bíró hívta be, illegitim helyzetet teremtve ezzel. (A magyaroknak később azt mondták a “hivatalosságok”, hogy a játékosnak meg kellett volna tagadnia a bíró utasítását, mert ismernie kellett volna a szabályt… [szemben a játékvezetőkkel].)

Megkérdeztük a történtekről egykori neves nemzetközi játékvezetőnket, Juhász Györgyöt, aki olimpiai döntőt is vezetett.

Szerinte a bírók akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor nem tettek eleget annak az előírásnak, amely szerint egy játékos kipontozódása esetén ki kell kérni a labdát, tisztázni kell, hogy az illető helyett melyik társa jön majd vissza a játékba. Általában véve is célszerű (van is ilyen játékvezetői ajánlás), hogy nem egyértelmű szituáció esetén állítsák meg a játékot, kérjék ki a labdát, s tisztázzák a helyzetet. Hogy ez nem történt meg, azt a stream bizonyítja: a labda végig a büntető elvégzésére várakozó Hooper kezében volt.

A bíró a fehér ruha által ráruházott hatalomnál fogva láthatóan úgy érezte, csak neki lehet igaza, pökhendi módon utasította helyre az amerikai edzőt, ahelyett, hogy meghallgatta volna, hátha értelmes dolgot reklamál.

VLV-SZUBJEKTÍV

A két bíró leszerepelt (nemcsak emiatt az eset miatt, hanem az egész meccsen mutatott formájuk okán is), de még nagyobb a két FINA (World Aquatics)-delegátus felelőssége. Az ő dolguk lett volna kívülről, szakmai tudásuk birtokában figyelni és kontrollálni az eseményeket. Például észrevenni, hogy nyolc másodperc van hátra a magyar kiállításból, válogatottunktól mégis hat mezőnyjátékos várja a játék elindítását. Úgy látszik, ehhez hiányzott a szakmai tudás, mondjuk ki: alkalmatlan emberekre bízták egy ilyen fontos meccs jogi és szakmai felügyeletét. És ne titkoljuk el, kik ők: a görög hölgy, Sztavrula “Vula” Kozopoli és a kanadai William Shaw.

Severo és Buch spori most nyilván eltiltást kap, nagyon meglepődnénk, ha ott lennének a fukuokai vb-n, de vajon a két ellenőr simán megússza ezt a sportágra újabb árnyékot vető ügyet?

Van még valami, amit nem lehet megkerülni. Ott volt a helyszínen Molnár Tamás, a World Aquatics vízilabda bizottságának magyar elnöke. Papasszel nem tudtunk beszélni, de úgy értesültünk, hogy kifejezetten szerette volna távol tartani magát mindenféle hatalmi beavatkozástól – magyar érintettsége miatt. Ez szerintünk rossz döntés volt, az ő szakmai tudásával megfelelő pillanatban leállíthatta volna a káoszba forduló folyamatot. Ráadásul az ügy kezelése amúgy is az ő szintjéig “szaladt fel”, úgy tudjuk, végül ő határozta meg az eredeti meccs azon pillanatát, amelytől újrajátszásra volt szükség. (Juhász György szerint Papesz az egyetlen jogszerű megoldást választotta azzal, hogy ötméteressel kezdődött az újrajátszás, hiszen a büntetés lejárta előtt ment be játékosunk a játéktérre.)

Az egész történet nemcsak egy kuriózum, világverseny érmét vették így el tőlünk noha nagy jelentősége nincs annak, hogy harmadikok vagy negyedikek lettünk. Az biztos, hogy a játékosainkat nagyon felzaklatta a dolog, emlékezni fognak a Los Angelesben történtekre, kellően felpaprikázva szállnak majd vízbe legközelebb (talán éppen Fukuokában) az amerikaiak ellen. Azonban a sztori egyben ijesztő, amatőrizmust, dilettantizmust sugall és ennek a sportágnak jelenleg éppen erre van legkevésbé szüksége.

A VLV TUDÓSÍTÁSAI A VILÁGKUPA-SZUPERDÖNTŐRŐL: