Az OSC leigazolta Baksa Benedeket, aki az elmúlt négy szezonban az Eger játékosa volt. A 2018-as szombathelyi ifjúsági vb-n bronzérmes válogatott egykori csapatkapitánya kedden töltötte be 23. életévét és a nagyobb feladatot nagyobb lehetőségnek tekinti, a célja az, hogy jó játékkal hívja fel magára a szövetségi a szövetségi kapitány figyelmét. vlv-interjú:
BAKSA BENEDEK a vlv-nek:
– Számomra ez egy most körülbelül olyan szintlépés, mint amikor annak idején az UVSE-ből a nagy Egerbe igazoltam. (Ő volt az első, aki Benedek Tibor egykori csikócsapatából erős klubhoz szerződött, büszke is volt erre a Mester… – a szerk.) Jó három évet töltöttem Egerben, meghatározó játékos voltam, gyakorlatilag minden egyes mérkőzést végigjátszottam. Valamennyi hétvégére úgy készültem, hogy élet-halál meccs következik, amelyen a legjobbamat kell nyújtani. Ez nyilván nem fog változni, de egy szinttel feljebb lépek, hiszen például a nemzetközi szereplés lehetősége is megnyílik előttem. A szerződést egyébként az a menedzsercég “hozta össze”, amellyel ettől az évtől dolgozom együtt.
– Emlékszem, éppen akkor igazoltál Egerbe, amikor az csapat Eurokupa-elődöntőzött, aztán már a visszavágót sem lehetett lejátszani, összeomlott minden a Covid miatt.
– Boldogan mentem Egerbe, nagy váltás volt ez a számomra. Az UVSE-ben nőttem fel, 19 évesen hatalmas változást jelentett a vidékre költözés. Olyan csapatot választottam, amely a top 3-ban volt, nagy reményeket fűztem az egri szerepléshez. De jött a Covid, a bajnokság félbeszakadt, pedig éppen olyan mérkőzések következtek volna, amelyeken meg szerettem volna mutatni, hogy mire vagyok képes. Amit említesz, azt az elődöntőt a Bresciával vívtuk, kint kikaptunk azt hiszem, 6:3-ra de visszavágó már nem volt. Pedig akkor játszhattunk volna a legtöbb néző előtt. Én sajnos már nem érezhettem azt a hangulatot, amit a nagy egri szurkolótábor megteremtett, s amit annak idején még a tévéből megcsodáltam. Ebből a szempontból talán a mostani női bajnoki döntő hasonlíthatott az egykori meccsekhez.
Azt vallom, hogy minden okkal történik és ezt szem előtt tartva próbáltam kihozni az egri évekből a maximumot. Nyilván voltak nehéz időszakok és van egy icipici hiányérzet bennem az utolsó év kapcsán is, hiszen, bár Komjádi kupa-döntőt játszottunk, de azt nem tudtuk megnyerni, majd a hatodik hely sem jött össze, amit pedig már karnyújtásnyira éreztünk. Nüanszok döntöttek a BVSC-vel szembeni helyosztón is, aztán a vasutasok megszerezték az ötödik helyet. Ezzel együtt a legutóbbi jó év volt, megérte Egerbe mennem, meghatározó szerepem volt és sokat tanultam az edzőktől és a játékostársaimtól is. Jó környezetben voltam, Eger egy nagyon szerethető város és a klub is olyan, hogy az ember könnyen, gyorsan tud igazi egri játékossá válni. Szép időszaka volt ez az életemben, szeretném megköszönni Szécsi Zoltánnak, hogy annak idején bízott bennem és Tóth Kálmánnak is az elmúlt esztendőt.
– Hogy történt a klubváltás, mi motivált?
– Már két éve megkerestek, akkor végül nem váltottam. Idén már én is időszerűnek éreztem, ugyanis szeretnék még “robbantani”. Nem adtam fel a válogatottsággal kapcsolatos reményeimet. Tudom, hogy sok dologban kell még fejlődnöm, szeretnék egy olyan klubban játszani, amely megadja erre a lehetőséget. A csapat összetétele, az edző személye hozzásegíthet ahhoz, hogy szinte kizárólag azon múljon a válogatottságom, hogy én magam miként teljesítek. A megállapodás gyorsan létrejött, beszéltem Danival és Sanyival (Varga Dániellel és Cseh Sándorral – a szerk.) és nagyon tetszett, amit felvázoltak.
– Változik-e a szereped? Egerben nagyon sokat játszottál, itt is vezérként kell vízbe szállnod?
– Ezt majd meglátjuk. A szerepem lehet, hogy más lesz, de hogy milyen játékos vagyok, az nem változik. Ez alatt azt értem, hogy kifejezetten jellemzőm, hogy sokat beszélek játék közben, próbálok folyamatosan kapcsolatot tartani kommunikációban is a társakkal. Szerintem kialakul, Dani majd eldönti, hogyan lehetek leginkább hasznára a csapatnak, én mindenesetre ugyanazt a teljesítményt szeretném nyújtani, amit Egerben produkáltam. Plusz folyamatosan tovább javítanám a játékomat mindazzal, amit Egerben tanultam és amit az új csapatomban sajátítok el. Nagyon várom, hogy mi lesz, hogy alakulnak a dolgok.
– Mi a terv, mi vár rád?
– Amennyire tudom, fiatalos lesz a csapat. Beszéltem a három egykori UVSE-s csapattársammal, Mátéval, Vincével, Bisztróval (Aranyi Mátéval, Vigvári Vincével és Bisztritsányi Dáviddal – a szerk.). Elképesztően motivált játékosokkal leszek együtt, mindenki vágyik arra, hogy meccsről meccsre jobb legyen. Konkrét, kimondott célokról nem tudok, nyilván az élmezőnyhöz kell tartozni és nemzetközi szinten is jól kellene szerepelni.
A személyes cél egyértelmű és már említettem: szeretnék “szem előtt lenni”, megmutatni, hogy érdemes velem számolni a válogatottnál is.
– Köszönöm a beszélgetést is sikeres szereplést kívánok az új csapatodban!