A válogatott múlt heti összetartásának egyik kereten kívüli meghívottja Mészáros Mátyás volt. A juniorokkal vb-re készülő 19 éves játékost kérdeztük friss élményeiről, játékospályafutásáról, terveiről. vlv-interjú.
MÉSZÁROS MÁTYÁS ( BVSC-Zugló) a vlv-nek:
– Nagyon zsúfolt múlt heted volt! Kezdjük onnan, hogy kereten kívüli meghívottként számítottak rád a válogatottnál. Hogy fogadtad ezt a hírt?
– Nagyon örültem, megtiszteltetés a nemzetem felnőtt válogatottjához csatlakozni, bármilyen módon. Arra gondoltam, mennyi mindent kell, hogy megmutassak és egyben milyen sokat tanulhatok, fejlődhetek akár ez alatt a három nap alatt is.
– A juniorválogatottal kezdted a hetet, majd a felnőtteknél folytattad. Hogy volt ez, mondd el kérlek a programodat!
– A múlt héten öt nap alatt tíz edzésen vettem részt, ami rendkívül fárasztó volt. Hétfőn reggel kezdünk a juniorokkal, az Universiade-válogatottal voltak közös edzéseink. Reggelente edzettünk, hétfőn és kedden este kétkapuztunk is ellenük. Vegyes eredmények születtek, egyszer mi nyertünk, egyszer ők.
Szerda reggel volt egy felmérő, kétszáz méter meg egy átmosó, passzolós, lövős edzés, este mentünk át a felnőtt válogatotthoz, ott játszottunk az OSC csapata ellen.
Csütörtök reggel egy játékosabb edzés következett, este pedig a Vasassal kétkapuztunk. Az OSC és a Vasas ellen is sokat játszottam, úgy éreztem, hogy jól ment, gólokat is tudtam szerezni, jó passzaim is voltak. Pénteken volt két edzőmeccsünk a Ferencvárossal. Ebből állt a hét. Ha összeszámoljuk, hat kétkapu és négy edzés – így január elején… Már az első edzéstől kezdve láttam a rutinosabb válogatott játékosok teljesítménye alapján, hogy rengeteg mindenben kell, hogy fejlődjek. Jó volt a hét abból a szempontból is, hogy gorsan visszatértem a rendes kerékvágásba, ami a bajnokság folyattásánál sokat fog számítani, főleg az első két meccsen.
– Volt valami újdonság a felnőtteknél, ahhoz képest, amit az utánpótlásválogatottaknál megszoktál?
– Nem volt nagyon más, ugyanúgy medencében voltunk és a labdát kellett bedobni a ellenfél kapujába… A junioroknál ma már ugyanaz a képzés folyik, mint amit a felnőttek gyakorolnak. A nagyválogatott tagjai nyilván erősebbek, rutinosabbak, de nagyjából minden úgy történt, amire számítottam.
Varga Zsolt keze alatt nem dolgoztam még, kiváló szakember, nagyon tetszett, ahogy levezényelte az edzéseket, rengeteg mindenre odafigyelve. Nagyon jót tett nekem, amikor egy-egy szóval megdicsért, az ilyesmi növeli az ember önbizalmát. Azt éreztem, hogy jó úton vagyok, de pontosan tudom, hogy még milyen sokat kell fejlődnöm.
– Azt tartják, hogy az utánpótláskorból kiöregedve van egy nagy váltás, jelentős a különbség az addigiak és a felnőtt játékoslét között. Ez a választóvonal nagyjából a te mostani korodra esik. Hogy látod ilyen szempontból a helyzetedet?
– Jelenleg 15-16 nagyon jó játékos tartozik a felnőtt válogatotthoz, és ugye, egy világversenyre 13-an utazhatnak. Nagyon nehéz lesz bekerülni, mindenképpen sok munkára és nagy elhivatottságra lesz szükség. Most húszéves az én korosztályom, szerintem ebben az időszakban lehet a legtöbbet fejlődni, ilyenkor szív magába a legtöbbet az ember, most alakulunk olyan játékossá, amilyenek a következő tíz évben leszünk. Nyilván lesznek jobb és rosszabb időszakaink, egy képet már mutattunk magunkról és a helyünk is behatárolt: aki most center, az már nem lesz kapásszélső…
Az biztos, hogy az önállóság terén nem vagyok lemaradva, 18 éves koromtól egyedül élek és a vízilabdába teszem a legtöbb energiámat. Meglátjuk, remélem, hogy a márciusi összetartásra kapok meghívót és esetleg már nemcsak kereten kívüliként, de sokan vagyunk és mindenkinek ugyanez a célja. Versengeni fogunk egymással és aki jobban játszik, többet fejlődik, az fog bekerülni, ahogy ez minden ország válogatottjánál történik. Szóval mindezzel tisztában vagyok, dolgozom, hogy nekem sikerüljön.
– Lehet azt mondani, hogy a klubcsapatodban már meghatározó játékos vagy?
– Igen, lehet. Az elmúlt fél évem nem sikerült nagyon jól, kerestem a helyemet a csapatban, de úgy érzem, a szezon hátralévő része jó lesz, különösen azzal a lökettel, amit most kaptam. Nyilvánvaló, hogy most a klubban kell a legtöbbet fejlődni, minden erővel erre koncentrálok, hiszen a válogatott meghívójára is akkor van esélyem, ha a fontos bajnoki mérkőzéseken sikerül jó játékot mutatnom.
– A magánéletben mi foglalkoztat a vízilabdán kívül? Tanulsz?
– Egyelőre nem tanulok. Bár felvettek mindenhova, ahova jelentkeztem, nem kezdtem el, mert egy barátom cégében dolgozom. Ez egy internetes vállalkozás, a mi korosztályunk “divatja”. Ezt is csak korlátozott időben teszem, a fő figyelem a vízilabdáé. Próbálok regenerálódni az edzések, meccsek után és élvezem az életet. Kell a boldogsághormon is, hogy ne csak a robotolás határozza meg az ember életét.
– Ezt a boldogsághormont mi szolgáltatja számodra?
– Főzök. Nagyon szeretek főzni, már gondolkodtam azon, hogy elmegyek séfnek, de az nagyon komoly meló, 10-12 órát kell állni a konyhában – vízilabda mellett nem megy. De nagyon szeretem a főzést, a barátaim el is ismerik a “törekvéseimet”, nekik már kifejezetten a kedvenceiket kell elkészítenem.
– Honnan jött ez a kedvtelés?
– Amikor elköltöztem a szüleimtől, egyedül voltam, pénzem sem volt arra, hogy étterembe járjak, elkezdtem főzni magamra és gyorsan megszerettem. Ha olyan kedvem van, nekikezdek egy hosszabb munkát igénylő kajának, ez megnyugtat.
– Mit jelent az, hogy a vízilabdába teszel minden energiát? Elemzed a meccseket szabadidődben?
– Ez inkább fiatalabb koromban volt jellemző, ebben sok segítséget is kaptam, adtak pendrive-ot, amelyen vágóprogram alapján készített összeállításban nézhettem meg Varga Dénes vagy Hosnyánszky Norbert összes gólját. Most is szeretek jó mérkőzéseket nézni, a BL-meccseket mindig követem.
Figyelek a “civil életben” arra, hogy ne sérüljek meg, de szívesen mozdulok ki a barátnőmmel, a barátaimmal, édesapukámmal, a családtagjaimmal. Szeretek videójátékokkal játszani, épp most nyertünk Manhercz Krisztiánnal párban egy komoly meccset a Warzone II. játékban, kezdünk egyre jobban összeszokni, mostanában nagyon jókat megyünk. Unatkozni sose szoktam, valami mindig történik velem.
– Mit vársz a vízilabdától? Mondtad, hogy te beleteszel mindent, neked van-e elvárásod, hogy mit szeretnél “visszakapni”?
– Most már egyre inkább azt látom, hogy csak úgy adni senki nem fog semmit nekem. El kell venni, meg kell szerezni és ez rajtam múlik. Van egy nagyobb célom, szeretném édesapukám elért eredményeit túlszárnyalni (Mészáros Csaba, a BVSC szakosztályigazgatója 200-szoros magyar válogatott, számos cím birtokosa), jó érzés lenne ha sikerülne világbajnokságot nyerni és hát, ott van a legfényesebb érem, az olimpiai arany… Persze, ezek még távoli célok, sokat kell tenni az elérésükért.
– Köszönöm a beszélgetést, jó folytatást a szezonban!