A csütörtöki sibeniki horvát-magyar találkozóra Jansik Szilárd vezette ki csapatkapitányént a magyar válogatottat. Meccs után tudtuk meg, hogy a megbízatás nem ideiglenes: a most következő időszakban a Fradi 28 éves játékosa lesz tartósan az “összekötő kapocs” a szövetségi kapitány és a játékosok között. Szilivel késő este beszélgettünk a sibeniki mérkőzésről.
JANSIK SZILÁRD csapatkapitány a vlv-nek:
– Első mérkőzésünk volt ezzel a megfiatalított csapattal, úgy, hogy a vb óta, tehát több mint négy hete senki nem játszott hivatalos mérkőzést. Azt gondolom, hogy jól, sőt, kimondottan jól játszottunk. Majdnem végig betartottuk a taktikai utasítást, egyszer-egyszer hibáztunk bele, főleg elkapkodott lövéssel, de szerintem alapvetően sikerült azt végrehajtanunk, amit Zsolt kért tőlünk.
Nagyon jól kezdtünk, 3:0-ra vezettünk de akkor időt kértek a horvátok és talán ki lehet mondani: látszott, hogy két hazai bíró vezette a mérkőzést, ha jól tudom, a végére 21:7 lett a kiállítási arány, szóval a meccs nagy részében emberhátrányban vagy éppen kettős emberhátrányban játszottunk. Sajnos a centereinket nem tudtuk jól megjátszani vagy pedig, ha ez sikerült, akkor “elengedték a dolgot” a bírók.
Összességében azt gondolom, hogy van mire építeni. Ki-ki mérkőzés volt, a végén ők tudtak nyerni, de ennek nagy jelentőséget nem tulajdonítok. Pozitívan látom az itteni szereplést és megyünk tovább. Van még két és fél, három hetünk az Eb kezdetéig, folyamatosan, egyre jobban össze fogunk állni.
– Mennyiben volt más ez a magyar válogatott, mint a korábbi?
– Teljesen más volt. Sok embernek ez volt az első, vagy szinte bemutatkozó mérkőzése, azért ez egy 24 éves átlagéletkorú csapat. Fiatal, lendületes társaság, építhetünk a gyorsaságra, a lendületre. Ugyanakkor az is látszott, hogy azért még szükség van rutinszerzésre csapatszinten és a fiatal játékosoknak egyénileg is, volt néhány olyan szituáció, hiba, amit ezen a szinten rögtön megbüntetnek. Ezzel együtt bizakodó vagyok, mert jól helytálltunk, rengeteg emberhátrányt kivédekeztünk – legalább ezt a játékelemet tudtuk gyakorolni. Talán nem is baj, hogy ez egy ilyen barátságos mérkőzésen történt. Nyilván, ha világversenyen lejátszott meccs lett volna a mai, akkor azért jobban “hőbörögtünk” volna bizonyos szituációknál. Az is látszott, hogy a végére elfogytunk, négyen is kipontozódtunk, a bent lévőknek is két hibájuk volt már, így kellett végigjátszaniuk a mérkőzés utolsó szakaszát.
Tudni kell azt is, hogy egy nagyon komoly alapozásban vagyunk, reggel is letoltunk egy kétórás víziedzést, s még kétkapuztunk, emberelőny-emberhátrányoztunk is a horvátokkal több mint egy órát. Én személy szerint még soha nem játszottam hivatalos mérkőzést így, hogy előtte ilyen kemény edzésünk lett volna. De bírjuk és azt gondolom, hogy jók leszünk.
– Csapatkapitányként mi hárult rád, ezen a csütörtök estén?
– Nyilván nyugtatgatnom kellett a többieket, nehogy elszabaduljanak az indulatok a rengeteg emberhátrány miatt. Az új tisztségemből következik, hogy többet kell irányítanom a társakat, eddig ez nem volt a feladatom, bele kell még szoknom, azt gondolom, hogy egyre jobban fog majd menni.
– Akkor ez a megbízatás ezek szerint nem csak erre az egy estére szólt…
– Nem, engem bízott meg Zsolt a csapatkapitányi feladatok ellátásával.
– Jó munkát kívánok ehhez is és köszönöm a beszélgetést!