A szövetségi kapitány nemrégiben jelentette be, hogy új tagja van a válogatott stábjának Vass Bence személyében. Az erőnléti edzőt bemutatkozó beszélgetésre kértük.
VASS BENCE a vlv-nek:
– Vass Bence vagyok, erőnléti edző, 33 éves, két gyönyörű kisfiam van és egy szerető feleségem. (Erős hátország 🙂 )
Testnevelőként diplomáztam Szombathelyen, s már a tanulmányok alatt eldöntöttem, hogy nem iskolában szeretnék tanítani, az edzősködés, az erőnléti edzések világa foglalkoztatott. Az volt a vágyam, hogy sportolókkal foglalkozzak.
Az egyetem után Budapestre költöztem, fitness-edzésekkel kezdtem a munkát, hobbistákal, tehát nem profi sportolókkal. Utána viszont már kialakítottam azt a programot, amelynek segítségével utánpótláskorú sportolók felkészülését segíthettem. Különböző sportágaim voltak, s közben folyamatosan képeztem magam, egyre inkább az erőnléti edzések terén. Közel kerültem olyan szakemberekhez, akiktől nagyon sokat tanulhattam, s mind jobban megismertem ezt a világot.
Szerettem volna klubszinten felelősségteljes munkát végezni a sportolók felkészítésében, s rövid időn belül, 2017-ben lett egy nb1-es női kosárcsapatom és röplabdacsapatom és ugyanebben az évben volt szerencsém a Ferencváros felnőtt férfi vízilabdacsapatának felkészítésében segédkezni. Ott találkoztam Varga Danival, akit így volt szerencsém aktív éveiben edzeni. És amikor az OSC-nél edzőváltás volt, megkeresett, mert tetszett neki az az irányvonal, amit nálam megismert. Látott benne potenciált, így kerültem az OSC-hez. Ez lett az első csapat férfi vízilabdában, ahol teljes felelősséggel tartoztam a játékosok szárazföldi fizikai felkészítéséért. Idén pedig Märcz Tamás hívására a válogatott mellé kerültem.
– Sportoltál?
– A küzdősportok világából jövök, ötévesen kezdtem el judózni és karatézni, párhuzamosan. Tizennyolc éves koromig az említett sportágak mellett birkózással is foglalkoztam, majd egy erős váltás következett, a kickboxban kezdtem el versenyezni, 23 éves koromig sportoltam. Ekkor már a versenyzésnél sokkal jobban érdekelt a fizikai, erőfejlesztő edzések hatása a sportolói teljesítményre. Sokféle sportágban edzettem, sokféle edzésmetodikát próbáltam és próbáltak ki rajtam. Egyre jobban érdekeltek az erőfejlesztés részletei, sok külföldi szakirodalmat tanulmányoztam, nemcsak nyugatit, de például orosz erőedzés-módszereket is.
– A vízilabda mennyire speciális terület az erőfejlesztés és a sportági eredményeség összefüggése szempontjából?
– Jelentős mértékben. Nemcsak a posztonként eltérő igények miatt, hiszen maga a vizes közeg egy olyan különlegesség, ami miatt teljesen más jellegű edzésmunkára van szükség. Természetesen a klasszikus, alapozó jellegű edzésmunkát nem lehet kihagyni, de speciális elemeket kell alkalmazni, mert a vizes közegben való fizikalitás, küzdelem sajátosságai semmilyen más sportágra nem jellemzőek. Ráadásul csapatsportról van szó, de posztonként más és más jellegű munkát végeznek a sportolók, eltérő kvalitásokra van szükség. Nem nagyon tudom semmihez hasonlítani a vízilabdát, nagy élmény nekem, hogy a mozgásmintákat elemezve, vagy a meccseket nézve, esetleg az egyéni tapasztalatokat megismerve alakíthatom ki az edzéstervet.
| ARS POETICA
“Azt szoktam mondani, hogy a vízilabda csapatsportág, de egyénekből áll és akkor tudjuk a legtöbbet kihozni a csapatból is, ha az egyének jól vannak, jóban vannak magukkal, tisztában vannak a képességeikkel. Mindezek miatt egy sokkal összetettebb képzési rendszerben gondolkozom.” |
– Ha jól gondolom, az összegyűjtött információk, tapasztalatok alapján te találod ki, hogy milyen speciális erőfejlesztő gyakolata legyen egy centernek és milyen egy védőnek. Kaptál már visszaigazolást az alkalmazott módszerekről? Látod-e a munkád követlen eredményét?
– Igen. Szerencsés vagyok, mert Varga Dani mellett elég teret kapok ahhoz, hogy a kreativitásomat kibontakoztassam. Az ő visszajelzései és a csapattagoktól kapott információk alapján végzem el a finomhangolást. Természetesen szezonfüggő is a mindenkori edzésterv. Az alapozásnál nagy erőfejlesztésre, sok súlyzózásra van szükség, de amikor már a szezonban vagyunk, megváltoznak az arányok, előtérbe kerülnek más feladatok, például az energiarendszer-fejlesztések és a posztspecifikus gyakorlatok, amikkel élesíteni lehet a formát. Az oda-vissza kommunikáció rendkívül fontos, az állapotfelmérések mellett sok információt adnak a játékosokkal folytatott beszélgetések, ezek alapján, ha kell, módosítok. Mondhatom, hogy ez a módszer sikeres, a kitűzött célokat – klubszinten – eddig elértük.
– Tudsz említeni egy konkrét dolgot, egy olyan esetet, amikor az elmondottak alapján találtál ki személyre szóló megoldást valamire?
– Hirtelen az jut eszembe, hogy az egyik játékosnak egy bizonyos vállból nyomó feladatnál gondjai voltak a válla érzékenysége miatt. Kiderült, hogy csak a nyomás szögét kell megváltoztatni ahhoz,hogy fájdalom nélkül el tudja végezni a feladatot és a munkája hatékony is legyen. Sok ilyen apróság van a hétköznapokban.
– Milyen a vízilabdás közeg, a hangulat, a sportolók hozzáállása? Van összehasonlítási alapod…
– Van egy légkör, amit nehéz lenne leírni, jó a hangulat, az egymáshoz való viszonyulás, jól érzem magam ebben a közegben. A munkamorál pedig az edzőtől is függ, attól, hogy amit szeretnék oktatni, azt hogy tudom “átvinni”. Persze vannak nehéz hétfők, meccs előtti, meccs utáni edzések, a jó alaphangulat adott, néha nehezebb elérni a motiváció általam elvárt szintjét, máskor egyáltalán nincs ilyesmire szükség. Azt tapasztaltam egyébként, hogy a férfi csapat tagjait egyszerűbb kezelni, kevesebb az érzelmi kilengés.
– A válogatott melletti munka a te szakmádban tekintélyes feladatnak számít?
– Ez kérdés? 🙂
– Igen.
– A magam nevében tudok beszélni, nagy megtiszteltetés számomra, nagy szó és boldog vagyok, hogy ezt a munkát végezhetem. Hatalmas lehetőség ez és nagyon sok új impulzus ért már eddig is. Egyébként van némi szerencsém, hiszen mind a Ferencvárosban, mind az OSC-ben ugyanebben a pozícóban tevékenykedtem, így a válogatottak nagy részével már dolgoztam együtt. Számomra ez könnyebbség, mert nagyon sok “előismeretem” van.
Már az első két edzésünkön láttam azt is, hogy ez egy “másik szint”, éreztem, hogy a srácok végig erősen figyelnek, komolyan veszik a feladatokat, végrehajtják, amit kérek tőlük, mind szakmailag, mind érzelmileg nagy hatással van ez rám.
Fotók: SnittMan Pictures, Haris Éva és vlv
– A te szakmádban van perspektíva? Tudsz-e célt kitűzni magad elé? Nemcsak új módszerek elsajátítására gondolok, hanem hogy ennek a pályának mi az íve. Amit mondtál, aszerint már a csúcson vagy, a nemzeti csapat mellett. Mi a jövő? Mi lesz mondjuk tíz év múlva?
– Jó kérdés. Az biztos, hogy az utánpótlás korú sportolók megfelelő fizikális és mentális felkészítésével szeretnék foglalkozni, a jövőbe fektetni.
A folyamatos tanulás mellett a munkát most is úgy végzem, hogy egyénként tekintek minden sportolóra, próbálom belőle mind fizikálisan, mind mentálisan kihozni a legtöbbet. Szeretnék többet adni a fizikalitásnál, önismeretet a mozgás segítségével, a képességek határainak feszegetését. Ez nagyon komoly munka és túlmegy a hagyományos erőnléti edzői feladatkörön. Tíz év múlva talán az lehet majd a feladatom, hogy ezt a mentalitást, gondolkodásmódot átadhassam azoknak, akik látnak benne fantáziát, jövőt.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, sikeres munkát kívánok!