FACEBOOK

Madaras Norbert: ,,Valamiben a legjobbnak kell lenni,,

Madaras Norbert: ,,Valamiben a legjobbnak kell lenni,,
hozzászólás, 2015.06.16.

A klubszezon értékelése mellett Madaras Norbert a válogatott most induló nagy meneteléséről is kifejti véleményét, beleértve a keretből kimaradókkal kapcsolatos álláspontját, saját szerepének "új felfogását" is. vlv-interjú.

Diapolo

- Tízévnyi távollét után egy esztendeje tértél haza Olaszországból. Adódik a kérdés, hogyan értékeled ezt az évet, úgy alakultak-e a dolgok, ahogy elképzelted, amikor a hazatérés mellett döntöttél?

- Amikor hazajöttem, egyből belecsaptunk a közepébe a Szolnokkal, BL-selejtezők voltak, rögtön jött a Magyar Kupa. És talán azt is mondhatom, hogy azonnal jöttek a nehézségek. Nehezen indult az egész, noha kezdettől tudtuk, hogy jók leszünk, de egy ilyen csapattól azonnal jó eredményt várnak, mi pedig kikaptunk Kragujevácban, nem tudtuk megnyerni a BL-selejtezőcsoportunkat.

- Ez nyomasztó volt?

- Nem, az elmúlt években már hozzászoktam, a Pro Reccóba is mindig jöttek új játékosok, edzőcsere is volt, de soha senkit nem érdekelt, hogy éppen milyen állapotban van a csapat, mennyire kell összeszokni, mindenki mindig elvárta a győzelmet.

- Mi okozta a szezon eleji botladozásokat? Még nem állt össze a csapat?

- Nem állt össze. Az ilyen csapatok játékosainak 90 százaléka egész nyáron játszik a válogatottban, úgy mennek neki az új klubszezonnak, hogy közvetlenül a pihenőből jönnek, nem az van, hogy a nyaralás vége felé, augusztusban már elkezdenek edzeni, hogy jobb állapotban legyenek a szeptemberi kezdésre, s mire indul a szezon, alig várják a meccseket. Ráadásul az egész nyár fontos meccsekkel telik el, világversenyekkel, amelyekre többször is fel kell pörögni.

Természetesen mindent megtettünk a szezon elején is, de akadozott a játék - ebbe még beleveszem az OSC-vel vívott selejtezőt is. Most utólag láthatjuk, összehasonlítva a bajnoki döntő meccseivel, nehezen sikerült a továbbjutás az OSC-vel szemben a BL-párharcban.

Az első fontos állomás a Magyar Kupa volt, ekkorra kellett először igazán összeállni, főleg hogy két nagyon jó csapattal találkoztunk az elődöntőben és a döntőben. Ez sikerült, ami azt is jelezte, hogy igenis, ez a csapat nemcsak jó játékosokból áll, hanem  ki tudja hozni magából a szükséges teljesítményt, illetve azt, amit tud.

A BL final six és a bajnoki cím vált az elsődleges céllá. Ami a final sixet illeti, egyértelmű volt, hogy a csoportunkban három nagyon jó és három gyengébb csapat van, tehát a továbbjutás alapfeladat, s ehhez elegendő a hazai mérkőzéseket megnyerni. Fájó a főtábla két idegenbeli veresége, főleg a Rijeka elleni május 2-i, mert utólag különösen látszik, hogy máshogy alakulhattak volna a dolgok, ha azt a fontos meccset nem veszítjük el.

Azt gondolom, fejben és fizikálisan is a bajnoki döntőben voltunk csúcsponton. Többször egymásután nagyon jó teljesítményt tudtunk nyújtani, ami ideális egy ilyen, három győzelemig tartó párharc megnyeréséhez. Talán nincs is ekkora különbség a két csapat között, mint amit a döntő során sikerült kihoznunk, s szerintem erre évek múltán is így fogok visszaemlékezni. Akkor egyébként nem gondoltam, hogy nem fogunk tudni még egyszer ilyen jól játszani, sajnos utólag egyértelmű, hogy akkor voltunk a csúcson.

- Akkor folytassuk ezzel: final six...

- A final six mindenképpen fájó, az eredmény is és a mutatott játék is. Pontosan az hiányzott belőlünk, ami egy ilyen dologhoz kell. Az adott pillanatban az a tűhegyes koncentráció, a kiélezettség. Készültünk, edzettünk, nem mondhatom, hogy nem vettük komolyan, nagyon is koncentráltunk.

- Akkor mi lehetett az ok...?

- Azt nem tagadom, hogy egy picit szerintem meglepődtünk a Barceloneta játékán, talán emiatt volt 4:1 és 6:3 nekik. Ilyen szinten pedig a háromgólos előny már nem kevés.

- Ez azért érdekes, mert az előzetes interjúkból egyértelmű volt, hogy a Barcelona idén már nem okozhat meglepetést, mindenki tudja, hogy valóban jók. Cseh Sándor még arra is célzott a final six előtt, hogy a biztos részvétel miatt a Barceloneta talán nem is mutatott meg mindent a tudásából a főtábla meccsein...

- Nem az történt, hogy nem tettük magunkat oda rendesen, hogy azt gondoltuk volna, elég lesz a teljesítményünk 80 százaléka. Tudtuk, hogy erősek. A másfajta játékstílusra talán mégsem voltunk teljesen felkészülve, mint hittük és azért ne menjünk el amellett, hogy még így is döntetlen lett, ötméteresekkel kaptunk ki. Úgy is meg lehet közelíteni, hogy az erőnket mutatja, hogy elértük a döntetlent, de nem szabad hagyni, hogy egy ilyen meccsen 4:1 és 6:3 legyen az ellenfélnek. Pont az akadozott leginkább, amiben szerintem a legjobbak vagyunk, hogy támadunk és lövünk, ehhez képest 24 percig három gólt lőttünk.

Most is azt gondolom, hogy az egy nyerhető meccs volt, noha a Barceloneta másnapi teljesítménye miatt egy kicsit a mi vereségünk is átértékelődött, hiszen gyakorlatilag döntetlent játszottak az olaszokkal is, hat másodperccel a vége előtt kaptak ki egy labda nélküli kiállítás után. Ha van olyan dolog, ami nem szép a vízilabdasportban, akkor az ilyesmi biztosan nem az. Ugyanakkor a Recco is ugyanúgy jött vissza, ahogy mi, csak amikor kellett, rá tudott tenni még egy kicsit és megnyerték. Ez volt a különbség közöttünk. Ami persze hatalmas különbség. Azt gondoltam, mi is képesek vagyunk ilyesmire, de sajnos nem voltunk.

- Milyen jellegű a Szolnok játéka a korábbi csapatodhoz képest?

- Az első, ami beugrik, a gyors támadójáték, ugyanakkor rengeteg meccset a jó védekezéssel nyertünk meg és a Barcelonetától is csak hat gólt kaptunk azon a bizonyos mérkőzésen. Jó kapusteljesítmények is voltak. Azt azért én az egész év során túlzásnak éreztem, hogy ez a "világválogatott". Nem csak azért, mert a világválogatott nem játszik tétmérkőzést, hanem, ha mondjuk a Reccóval hasonlítjuk össze a Szolnokot, akkor talán inkább rájuk mondható, hogy világválogatott.

- A különbség a Recco és a Szolnok között?

- Mindkét helyen kiváló játékosok vannak, de ott még több jó játékos volt, még nagyobb a merítési lehetőség. Erre példa, hogy Felugót például nem is nevezték a final six-re!

- Jó, neki azért az edzővel voltak problémái...

- Ez igaz, de megtehették, hogy kihagyják. Nálunk ilyesmi nem történhetne meg. Ráadásul a reccósoknak nagyon sok a tapasztalata. Minden évben ez a BL vége a "fő szám" és nagy a rutinjuk, pontosan tudják a különbséget a fent és a lent között, jól ismerik a sokat emlegetett "nüanszok" szerepét. Az ő játékuk egyébként még masszívabb, szlávosabb azzal, hogy több szerb és montenegrói van náluk. És ez nem az a fajta szláv játék, ami a Jugnál vagy a Rijekánál van, hogy azért mindenre van idő. Itt komoly sebessége is van a játéknak, s még az olaszok között is több olyan játékos van, aki erre fizikailag alkalmas, nagyon felkészült, például Figlioli, Gitto, akik beleillenek ebbe a kemény játékba. Most elnézve az évet, ezen a téren nekünk mindenképpen fejlődnünk kell. Puhák voltunk - persze idézőjelben, de a rijekai és a dubrovniki vereség is mutatja, hogy több dolog hiányzott és szerintem ez az egyik, a megfelelő agresszivitás, a jó értelemben vett keménység, az, hogy elmenjünk a határokig. E téren nagyon is van fejlődni valónk.

- Hogyan tudjuk lezárni a klubszezon értékelését valamilyen optimista végkicsengéssel...?

- Tavaly hat új játékos érkezett egyszerre a Szolnokhoz, nem is akármilyen vízilabdázók, meghatározó játékosok. Most, a következő szezon előtt egyetlen poszton van változás. Mögöttünk van egy nagyon tanulságos év, amelynek sikereit és buktatóit közösen éltük meg. Nem arról van szó, hogy jön egy új edző, akinek most kell megismerni, átvenni és megvalósítani az elképzeléseit, nem kell összeszokni olyan játékosokkal, akikkel még soha nem játszottam együtt, csak ellenük. Ebből a szempontból sokkal könnyebb lesz akövetkező év.

- Mielőtt áttérnénk a válogatottra, nekem kötelező feltenni azt a kérdést, hogy a szolnoki Vízilabda Arénában mit éreztek a politikai viharokból, kihatnak-e a Közgéppel kapcsolatos hírek a munkátokra, esetleg a működés feltételeire?

- Ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtsunk, minden feltételt megteremtettek. Az új játékosokat az első pillanattól kezdve segítették, nem az történt, hogy jól van, itt vagy, aláírtad a szerződést, tedd a dolgodat. Nem tudtunk olyat kérni, amit ne teljesítettek volna, ha valami problémánk adódott bármiben.

Nyilván hallunk mi is politikai híreket, de az uszodában semmi változást nem érzékelünk. Sőt, nemhogy azt jelezték volna, hogy gond lehet, éppen az ellenkezőjét tapasztaltunk, akinek lejárt idén a szerződése, azzal időben, hónapokkal korábban elkezdték a tárgyalásokat. Tehát az úgynevezett "politikai viharok" közepette is pont arról volt szó, hogy milyen lesz ez a csapat jövőre, biztosan tudható volt, hogy együtt tartják a társaságot, mindez azt erősítette, hogy minden rendben.

- Válogatott. Egy újabb szezon kezdődött el, nem sokat pihenhettél és mivel az elmúlt hetekben minden nap kint voltam a szigeten, mondhatom, hogy kriminális volt a munka és valószínűleg most ugyanaz kezdődik elölről...

- Ehhez már hozzászokhattunk... Ráadásul tudjuk, hogy a bajnoki szezon vége már nem az úszásmennyiségről, nem a fizikai fejlődésről, hanem a robbanékonyságról, a taktikáról szól. Komoly, alapozó jellegű fizikai munkát hónapokon át nem végeztünk, nyilván ezért van most erre szükség. Nem könnyű, ismerem Tibit is, pontosan tudtam, hogy nem lesz könnyű, ez az első héten be is bizonyosodott.

- Milyen érzésekkel vágsz neki ennek a mostani válogatott szezonnak?

- Nagyjából úgy, mint a korábbiaknak. Bizakodó vagyok. Mindig nehezen indul be a dolog és kicsit mindig a nulláról kell kezdeni, hiszen mindenki tudja: az, hogy az Eb-n másodikak lettünk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy most mi vagyunk a második legjobb csapat. Újra és újra bizonyítani kell és nekünk mindig vannak céljaink, amik nem hétköznapiak és ennek megfelelően nehezen érhetők el.

- Mit tartasz a legfontosabbnak az idei nyárból?

- Természetesen a világbajnokságot. Érdekes lesz, hogy előtte, a Világligában ugye kisebb pályán játszunk, a bergamói tornát követően kicsit módosítani kell majd az "agyunkon", vissza kell állni a klasszikus szabályokra.

- Neked a kisebb pálya hogy tetszik?

- Nem bántam, de lehet, hogy csak a változatosság miatt. Az állandó átállás azért nem volt egyszerű, játszottál a hétvégén egy bajnokit, aztán kedden egy Világliga-meccset kisebb pályán. Nem olyan nagy probléma, de azért mégis éreztük a különbséget.

- Mit szóltál a kihirdetett vb-kerethez?

- Nyilván engem személyesen is érint, ha idősebb játékostársaim maradnak ki, nem is tagadom. A vízben is sokat játszottam együtt velük és természetesen emberileg is jó kapcsolat alakult ki köztünk a hosszú évek alatt. Hát ennyi. Ezzel mindent elmondtam arról, hogy mit éreztem, amikor megismertem a keret összetételét. Persze, megy tovább minden, ez a világ rendje, de annyiból mindenképpen nehezebb nekem, hogy az újakat tényleg sokszor nem ismerem. És nem csak a partról, vízen kívülről, hanem itt játékkapcsolatokról is szó van. Nehézség vagy nevezzük inkább változásnak, de ez van.

- Itt kell megkérdeznem, hogyan éled meg, hogy komoly tekintélyed van, sokszor utaztam veletek egy buszon és rengeteg jelét tapasztaltam ennek.

- Hogyan élem meg? Hát jelzi, hogy öreg vagyok! :-)

- Ennek tulajdonítod csak?

- Ennek is, meg nyilván több a tapasztalatom a vízilabdában is, az életben is. De ez inkább csak felelősség. Emlékszem még arra, amikor én mentem fel fiatalként a buszra, ahol ott ült például Tibi, idősebb játékosként. Nem tudok mit mondani... :-)

- Igen, erre nehéz is. Igazából csak arra a változásra akartalak reagáltatni, ami a mostani helyzetedet jelenti a fiatalok között. Hallottam, ahogy időnként helyre teszed őket és ezt ők szépen elfogadják.

- Nálunk mindig nagyon fontos volt a csapategység. Mióta válogatott vagyok, csak olyan csapatban játszottam, amelynek tagjai nagyon jól érzik magukat a többiekkel, nem csak a vízben, hanem a medencén kívül is. Igenis hiszek abban, hogy ez hozzátesz a teljesítményünkhöz. Jó a hangulat, egységesek vagyunk, mi valóban kedveljük egymást, szemben azzal a helyzettel, ami néhány riválisunknál jellemző. Tapasztalhattad ennek a jó hangulatnak a jeleit a buszon, étkezésnél, de mindenki tudja, hogy vannak közös céljaink és igen, az idősebb játékosok felelőssége, hogy ha úgy alakul a dolog, hogy a céljaink elérését esetleg veszélyezteti ez a jó hangulat, akkor közbe kell avatkozni. A jó hangulat ugyanis fontos, nagyon jó, de sose szabad megfeledkezni az elsődleges célról.

Valóban megváltozott a helyzet, azt nem mondom, hogy én nem szoktam viccelődni, de ha kell, le is állítom, szólok a többieknek, ha soknak érzem, emlékeztetek a célokra, arra, hogy miért vagyunk itt. Mindig azt mondom, hogy ha úgy is meg tudod oldani a dolgodat, hogy jól érzed magad, az nagyszerű. Remek, ha jól érzed magad egy vb-n két hétig, de ha ötödik leszel vagy hetedik, akkor ki az Istent érdekel ez? Még téged sem. Tíz év múlva nem arra fogsz emlékezni, hogy fú, de jó volt az a tíz nap, hanem arra, hogy nem sikerült elérni azt, amit akartál. A fiatalok nyilván ezt még nem mindig érzik, de ez teljesen normális, hiszen ők huszonévesek. Hozzáteszem: nem mindennapos dologról van szó, nehogy azt higgye valaki, hogy ez állandó teendője az idősebbeknek.

- A vb-re utazó 13 mennyire lesz erős szerinted? Milyen esélyekkel megyünk majd Kazanyba?

- Egyrészt nem tudom, ki lesz az a tizenhárom. Látszik, hogy fejlődnek a riválisaink, nyilván nekünk is változtatni kell, valamit ki kell találnunk, amiben a legjobbak leszünk. Ez Tibi dolga, gondolom, ennek a megtalálása zajlik most, de igazából, mivel a tavalyi Eb-csapatból már három játékos nincs is benn a keretben, ez azt jelenti, hogy minimum három helyen új lesz a csapat. Azért, ha ebbe belegondolsz, hogy 11 mezőnyjátékos közül három új lesz - ez nem kevés. Egyértelmű, hogy ez már eleve jelentős változás. Az ilyesmi mindig olyan, hogy visz is, meg hoz is. Az ember reménykedik, hogy többet hoz, mint amennyit visz. Hogy így lesz-e, az majd csak a vb-n derül ki. Akkor, amikor már mindenki a legjobb csapatával játszik, amikor már senki nem titkolózik, amikor mindenki mindent belead. A végén pedig egy lövésen múlik, egy kapufán, egy apró dolgon, egy visszaúszáson, egy blokkon és az nyer, akinek a lehető legtöbb dolog jön össze...

- ...vagyis Magyarország!

- Úgy legyen...

- Köszönöm a beszélgetést!