A bronzéremért, egyben a 2018-19-es BL-szereplés jogáért harcol szombattól az Eger és az OSC. Helyzetkép az egri vezetőedzőtől:

Bajnoki bronzpárharc, 1. forduló

Május 12., szombat

19.00 Eger-OSC

(A következő mérkőzés jövő szerdán, 19.30-kor lesz a Nyékiben)
​

DABROWSKI NORBERT (ZF-Eger) a vlv-nek:

- Mennyire vagy csalódott? Az év elején a döntők elérése volt a cél...

- A BL final eight megvan, a kupadöntő elment, egyébként éppen az OSC ellen, akikkel szemben most a bronzérmet kell kiharcolnunk. A magyar bajnoki döntő és a bronzérem között nincs nagy különbség - amennyiben a döntőt nem sikerül megnyerni. Hogy csalódott vagyok, annak oka az esély elveszítése a bajnoki címre, különösen úgy, hogy mindössze egyetlen mérkőzésre voltunk ettől.

Szerdán megtartottuk a második helyünket a BL-csoportban és ezzel papíron a könnyebb ágra kerültünk az F8-ban, elkerülve a Pro Reccót és a Szolnokot. Ez is cél volt, nem jött magától, egész évben dolgoztunk érte, hogy ne csak bejussunk a nyolc közé hanem kedvezőbb pozíciót teremtsünk magunknak a genovai tornára. Ha sikerül megszerezni a bronzérmet, tényleg nyugodtan készülhetünk Genovára, mert ott már minden "hab lesz a tortán".

- Minden évben "az a mondás", hogy gyengül az Eger, aztán az  újonnan érkezőkkel sikerül a topcsapatok között maradni, a célok nagy részét elérni. A mostani szezon során nagy erőfeszítésre volt szükség az újak beépítéséhez?

- A tavaly meggyengült Egert az év elején mindenki a negyedik helyre várta a bajnokságban és a végén egy meccsre voltunk a bajnoki döntőtől, ráadásul a szezonban négyszer győztük le a Szolnokot. A kérdésedre ez a válasz, így sikerült az újakat beépíteni. A sportban az eredmény beszél. Mondhatok bármit, hogy milyen pozitív energiákat hozott Vlahopulosz vagy hogy mennyire jó játékos Rasovics, hogyha négy-négy gólt lőttek volna a bajnokságban és 12-dikek lennénk. A statisztika  beszédes, nyomon követhető, hogy ezek a játékosok milyen részt vállalnak a csapat teljesítményéből. A csapatépítést egyetlen dolog zavarta meg, az, hogy már az év vége felé-januárban megkezdődött az "átigazolási szezon", vagyis a játékosok egy része már a következő évi szerződésével kezdett el foglalkozni.

Számunkra most egy korszak valóban lezárul, hiszen néhány év távlatában szinte teljesen kicserélődött a társaság. Hogy mást ne mondjak, azok közül, akikkel annak idején elkezdtem dolgozni, jövőre egyedül Hosnyánszky Norbert lesz a keretben...

- Én is szóba akartam hozni ezt az átigazolási mizériát. Azt tapasztaltam, hogy nem volt ember, aki örült volna ennek, mindenki károsnak, a normális, hétköznapi munkát megzavaró fejleménynek tartotta az idény közbeni játékospiaci "nyüzsgést". De ez hogy jött egyáltalán?

- Úgy, hogy amikor visszajöttünk a karácsonyi pihenésből, pillanatok alatt kiderült, hogy már vannak játékosok, akik eldöntötték, hogy a szezon végén csapatot váltanak, s az is, hogy nem vagyunk jó pozícióban, mivel mindössze egyetlen játékosunknak, Biros Barnabásnak volt a jelenlegi szezonnál hosszabb időszakra szóló szerződése.

Minden évben vannak csapatok, amelyek előre akarnak lépni és úgy érzik, hogy valamiről lemaradtak, ezért megpróbálnak elébe menni a dolgoknak. Hogy ez jó vagy nem jó, nem az én tisztem eldönteni, egy biztos: ha azt szeretnénk, hogy a profi sportágak irányába vigyük el a vízilabdát, azoknál bizony nemcsak azt rögzítik a szabályok, hogy mettől meddig tart az átigazolási szezon, hanem azt is, hogy ezen az időszakon kívül senki nem tárgyalhat ajánlatról...

Ami a dolognak az edzői munkára gyakorolt hatását illeti: nyilván nem jó fél évig pszichológusi munkára kényszerülni. Fontos része ez ennek a szakmának, de fél évig ezzel foglalkozni..., ez túl sok.

- Álnaiv a kérdésem: volt-e olyan játékos, akiért nagyon harcoltál és mégis elment?

- Biztos volt olyan, hogy harcoltam, de alapvetően én már januárban úgy álltam ehhez, hogy aki gondolkodik, aki nem akar Egerben játszani - az menjen.

- Megromlottak emiatt személyes kapcsolataid?

- Az én részemről nem volt ilyen, nyilván meg kellene kérdezni erről a játékosokat is. Az biztos, hogy vannak dolgok, amiket furcsálltam, de ezekkel sem idő, sem lehetőség nem volt foglalkozni. Dolgozni kell, nyerni, folyamatosan elérni a kitűzött célokat, s mindent félre kell tenni, ami ezt a munkát zavarja. Kikerülni nem lehetett ezt a problémát, tény, hogy nagyon sok gondot okozott, ezt más edző is elmondta.

- Végeredményben azért beszélgetünk most, mert egy fontos párharc indul a bronzéremért és a jövő évi BL-szereplés jogáért. És hát a zuhanyhíradó információi arról szólnak, hogy a csapatotokból három játékos jövőre éppen a most következő ellenfeleteknél játszik majd. Vagyis annál a csapatnál, amely csak akkor indulhat a BL-ben, ha megszerzi a harmadik helyet. Ezt a helyzetet hogyan lehet kezelni?

- Nem te vagy az egyedüli, aki ezt a kérdést felteszi, vannak a csapathoz közel álló emberek, akik aggódnak is emiatt. Én, megmondom őszintén, nem aggódom. Ezekben a játékosokban maximálisan megbízom - ezért voltak itt ennyi ideig. Hogy ez a kényelmetlen szituáció kialakult, az más dolog, de ők maximálisan az Eger sikeréért fognak dolgozni. Sőt, nem bízom ebben, hanem tudom, hogy így lesz.

Az 1-estől a 14-esig valamennyi játékos, aki be lesz írva, mindent el fog követni az Eger győzelméért.



- Érzed azt, hogy a játékosok közötti viszonyban, a munka légkörében van bármilyen jele ennek a furcsa, kicsit talán mégis kellemetlen szituációnak?

- Nem érzek ilyet. Inkább hosszabb távon okozott ez a helyzet gondot, nem most. Hat hónapon keresztül kellett alkalmazkodni ehhez az állapothoz, úgy, hogy közben egyre fontosabb mérkőzéseket játszottunk. Ez fejben nagyon felőrli az embert, hiszen rengeteg a meccs, fáradnak a játékosok, ha nem megy éppen a játék, rögtön ilyen kérdések érkeznek jobbról-balról, hiszen az általad említett zuhanyhíradónak nagy a hatóköre. Nagyon leegyszerűsítve az a véleményem erről a helyzetről: ez nem gond, ilyen szituáció mindig volt is és lesz is, egy profi játékosnak ezt tudnia kell kezelni, csak persze nem hat hónapon keresztül... 

- Térjünk rá a konkrét párharcra: két győzelem kell a harmadik hely megszerzésére, otthon kezdtek. Mi a taktika??

- A taktika a győzelem. Én úgy érzem, hogy az első meccsnek különösen fontos szerepe van. Már csak azért is, mert az OSC várható játékát szinte lehetetlen volt feltérképezni. Gyakorlatilag tét nélkül, motiválatlanul játszották végig a BL-meccseiket, nagyon sima vereségeket szenvedtek, két kulcsjátékosuk sok meccsen nem játszott, Ubovics és Erdélyi. Nézegethetem azokat a meccseket, de teljesen más lesz, amikor ez a két játékos folyamatosan sok időt tölt majd a vízben. Jól látszott most szerdán, hogy alaposan készülnek ellenünk, a Partizan ellen már megmutatkozott, hogy most kezdik élesre húzni a formájukat.

- Mire számítasz?

- Nem számítok semmire. Azt mondom: teljesen mindegy, hogy mi történik, nekünk ezt a meccset meg kell nyernünk. Novák Feri bácsi szokta mindig mondani: "Ezt a meccset meg kell nyerni! Ezt a meccset meg kell nyerni!" Most én is ezt mondom.

- Megsérült-e valaki szerdán? Hogy álltok egészségileg?

- Nem, szerencsére nem, lekopoghatom, teljes csapattal tudunk kiállni.

- Van-e bármi amit szeretnél még mondani?

- Talán annyi, hogy ebből a mostani beszélgetésünkből látszik, miért szomorú számomra ez a történet. Van egy bronzpárharc, ami a BL-ről dönt, a vízilabdáról kellene, hogy szóljon és gyakorlatilag 20 percből 18-at másról beszéltünk.

- De azért, ugye, ez nem az én hibám?

- Nem, abszolút nem, nyilván téged is, ahogy sok mást is, ez érdekel.

- Köszönöm a beszélgetést, jó bronzcsatát kívánok!

VLV-INTERJÚ AZ ELLENFÉL A-HÍD OSC-ÚJBUDA VEZETŐEDZŐJÉVEL, TÓTH LÁSZLÓVAL