FACEBOOK

Bedő Krisztián önvallomása az elmúlt három évről

Bedő Krisztián önvallomása az elmúlt három évről
hozzászólás, 2016.06.21.

Tudja, hogy kevés esélye van bekerülni a riói csapatba, de reggelente mégis úgy ébred: boldog, hogy mehet edzeni a világ legjobb játékosaival. Célja, hogy centerként őt vegyék számításba, ha Hárai Balázs vagy Kis Gábor valamiért nem tudna utazni az olimpiára. vlv-interjú a 2013 óta világbajnok Bedő Krisztiánnal.

Diapolo

- Szervusz Krisztián! Milyen volt az éved, a klubszezonod?

-
Ugyanazzal a kerettel kezdtünk Egerben, mint egy évvel korábban, úgyhogy bizakodó voltam, úgy gondoltam, hogy ez a hasznunkra válik, összeszokottabb lesz a csapat és talán jobb eredményeket is fogunk elérni. Sajnos az év nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztük, de azért mégiscsak sikerült megnyernünk a Magyar Kupát, amire szerintem rajtunk kívül nem igazán számított senki. Azon a döntőn egyébként nagyon jól is ment nekem a játék, ami fontos volt, hiszen Pufi sérülés miatt nem szerepelhetett.

Az éves teljesítményemet kicsit hullámzónak értékelem, de mégis úgy érzem, hogy ez talán az eddigi egyik legjobb szezonom volt, mióta Egerben játszom. Fizikálisan is nagyon jól bírtam és a fejlődés szempontjából is hasznos év volt.

Sajnálom, hogy a bajnoki döntőt nem sikerült megnyerni, mert nehezen indult ugyan, de aztán belelendültünk, jól játszottunk és 0:2-ről sikerült egyenlítenünk. Úgy gondolom, hogy a döntő egy kicsit a BL final six rovására ment, mert szerintem nem reális, hogy a budapesti tornán hatodikak lettünk. Úgy éreztem a F6 előtt, hogy több lesz a csapatban, biztos, hogy több is volt, csak valahogy elfogytunk a végére.




A válogatottságot illetően szeretnék egy kicsit visszamenni az időben. Nagyon fiatalon lettél válogatott, még BVSC-s voltál, tagja lettél a három éve világbajnokságot nyert csapatnak, de jelenleg te is a ki-be kerülők közé tartozol...

-
Úgy gondolom, hogy a barcelonai világbajnokság után volt bennem egy kis tudat alatti megnyugvás, ami sajnos az ezt követő évemre abszolút rá is nyomta a bélyegét. Ezt akkor nem is nagyon éreztem, amikor nyáron jött a budapesti Európa-bajnokság és kimaradtam, akkor tudatosult bennem, hogy valamit nem jól csináltam. Nyilván voltak már korábban is jelzések, csak nem azokat vettem észre. Kellett egy pofon, s ez a budapesti EB volt. "felébredtem" és szerintem jórészt ennek volt köszönhető, hogy a kazanyi világbajnokság előtt sikerült újra bekerülnöm a válogatottba.

Ami a fejlődésemet illeti, a vb után két évig nem sikerült annyira, amennyire szerettem volna, de az idei év sokkal jobb volt ebből a szempontból. Sikerült elérnem azt, amit már korábban vártam magamtól, többet is tettem ezért. Most már tudom, hogyan kell dolgozni, mit kell tenni ahhoz, hogy bekerülhessek a válogatottba. Ugye, nem egyszerű a dolgom, mert „papíron” két egyértelműen jobb center van a keretben, őket borzasztóan nehéz kiszorítani. Dolgozom, csinálom becsülettel, de nehéz, hiszen a világ két legjobb centere van előttem, s ráadásul még Tóth Marci is itt van. Ennek ellenére nem adom fel, ugyanúgy készülök, mintha csapattag lennék.




Ez egy korrekt összefoglaló volt a jelenlegi helyzetedről és adódik a kérdés, hogy ha reggel így kelsz fel, hogy tudod, szinte biztos, hogy nem leszel a csapatban, van-e benned kellő motiváció, hogy végigcsinálj egy nagyon kemény napot? Aztán másnap egy újabbat és így tovább...

-
Nem akarok közhelyeket mondani, de azért mégiscsak olimpiára készül ez a gárda. Minden vízilabdázónak az az álma, hogy olimpiára készülhessen, kijuthasson oda. A legkisebb lehetőséget is meg kell ragadni, mert már az is óriási dolog. Itt vagyok nyáron a magyar válogatottal, a világ legjobb vízilabdázóival. Minden reggel úgy kelek fel, hogy imádok ide lejönni és tényleg nagyon jól esik a munka, élvezem minden percét.

Milyen a viszonyod az említett társaiddal, ahogy mondtad, a világ legjobb két centerével, Hárai Balázzsal és Kis Gáborral? Mennyire vagytok jóban? Ők hogy viszonyulnak hozzád?


- Szerintem abszolút jó a viszonyunk. Nagyon jól megértjük egymást, ugye a Pufival három éve együtt játszunk, őt nagyon jól ismerem. Gabit csak innen, a válogatottból, de teljesen jó, baráti a kapcsolatunk. Nagyon szeretem is őket, ugye mindketten tipikus centerek, „dilisek”, de hát ez nálunk alapkövetelmény, enélkül nem is menne.

Miből adódik ez?

-
Nem tudom, talán abból, hogy nekünk el kell viselnünk, hogy folyamatosan ütnek-vágnak, összevernek minket a meccsen, mindezt mosolyogva kell tűrnünk és így a parton is próbálunk mindig viccelődni, szeretünk a középpontban lenni.

-
Ezzel kompenzáljátok a keserű sorsotokat?

- Lehetséges, hogy így van, nem tudom, hogy ennek van-e valamilyen tudományos magyarázata. :-) Nem gondolnám.

-
Ez a mostani út, a négy kétkapu a horvátokkal és a három nemzetközi meccs Montenegróban, mekkora lehetőség, hogy érzed? Elmondta Tibor, hogy ez lesz sorsdöntő.

-
Igen, igen, biztos, hogy így is van. Tibi mindig is a meccseket vette igazán figyelembe, ami abszolút érthető. Nyilván nagy lehetőség, ugye itt látja igazán, hogy komoly ellenfelek ellen mire vagyunk képesek. Azt hiszem, ha életem legjobb formáját nyújtom majd, akkor sem biztos, hogy bekerülök a csapatba, de harmadikként mindenképpen ott akarok lenni, a harmadik legjobb centerként.

-
Ez egy konkrét feladat, amit kitűztél magad elé?

-
Igen, abszolút.

-
Mennyire gondolkodsz előre? Most van ez az út, utána a Benu Kupa, aztán Szerbia, oda már valószínűleg csak a13 megy, aztán jön az olimpia, majd szeptemberben kezdődik az új szezon. A te fejedben, hogy épülnek fel a dolgok? Csak a következő napok számítanak vagy le szoktál ülni végiggondolni a jövődet?

- Igazából én olyan típus vagyok, aki csak a következő feladatra koncentrál, nem igazán vagyok "nagy tervezgetős", ez a magánéletemre sem jellemző.




- Az Egernél milyen a szerződésed?

- Egy évvel hosszabbítottunk.

-
A hosszabb távú terveid?

- Meglátjuk. Szeretnék jövőre még sokkal jobban játszani és többet, mint eddig, Pufival gyakorlatilag minden meccsen fele-fele arányban. Ez az igazán kitűzött cél. Ugye most előfordult, hogy nem is tudom, kétharmadát ő játszotta a meccseknek, egyharmadot én.

Már hosszú évek óta dolgozom együtt Dabrowski Norbival, talán a hatodik vagy a hetedik éve lesz. Vele is megbeszéltük, hogy tiszta lappal indítunk, hogy újra kezdünk mindent. Mert azért mind a ketten éreztük, hogy már egy kicsit elfáradt a kettőnk közötti kapcsolat. Nem azt mondom, hogy nem tud már újat mondani, talán én nem figyelek rá annyira, mint a kezdetekben. Leültünk, megbeszéltük, mert az átigazolási időszak előtt, megmondom őszintén, úgy gondoltam, hogy mindenféleképpen mennem kell. De leültünk, beszélgettünk és abban maradtunk, hogy tiszta lappal indítunk.

-
A "tiszta lap" egész pontosan mit jelent?

-
Gyakorlatilag azt, hogy mind a ketten másképp fogunk állni a másikhoz. Norbi is hajlamos volt esetleg arra, hogy engem könnyebben "megtaláljon", amikor a hibákról van szó, még ha esetleg nem is tudatosan helyezett ebbe a szerepbe. Hosszú ideje együtt dolgozunk, talán már neki és nekem is természetes volt ez. Egyébként ő is észrevette, hogy változtatni kell, valamikor májusban leültünk, s már utána érződött, hogy teljesen más lett a kapcsolatunk. Szívesebben mentem le én is az uszodába, jobb volt a hangulatom is. Nyilván arról is beszéltünk, hogy Pufival hogyan lesz a közös munka, megígérte, hogy mindenképpen többet fogok játszani, jobban oda fog rám figyelni.




- Az új Egerrel mi a terv? Nagyon erős lett a bajnokság hirtelenjében...

-
Igen. A terv ugyanaz: bajnokságot akarunk nyerni, Magyar Kupát akarunk nyerni és BL-t, természetesen. De hát a másik három csapat is, hiszen mondhatom, hogy négy hasonló erősségű csapat van - aminek egyébként örülök. Jobb, ha év közben több komoly meccset tudunk játszani, nem jó, ha hosszú időn át csak könnyű mérkőzéseket vívunk. Biztos, hogy mindhárom csapat, a Szolnok, az OSC és az FTC nehéz ellenfél lesz, kíváncsi vagyok, melyikük lesz a legerősebb rivális!

-
Ez ad egy megújulást, egy új motivációt nektek, a csapatnak?

-
Igen, szerintem abszolút. Bár ugye, most nálunk is három vagy négy új ember lesz, alapból még arra is kíváncsi vagyok, hogy a mi új csapatunk milyen lesz. Szerintem jobb, mint a korábbi, több fiatal, a hangulat is tovább javulhat, legalábbis én erre számítok.

-
Köszönöm szépen a beszélgetést!

(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)