SZAKA OLIVÉR a vlv-nek:
– Apukám, a testvérem és az unokatestvérem is vízilabdázott, nekem 2017-ben tetszett meg ez a sport, amikor Budapesten rendezték a vizes világbajnokságot, de akkor még fociztam. Aztán egy év múlva Kiss Gergő csapatánál, az ASI MSA-nál kezdtem edzésekre járni még a Paskál strandra. Onnan átköltöztünk a Dagályra, ott már komolyabb edzéseket tartott Marci bá’ (Potocska Marcell – a szerk.). Egyre inkább belelendültem.– Hogy kerültél mostani csapatodhoz, az UVSE-hez?
– Az ASI-ban nagyon sokat foglalkoztak velem, jó volt ott kezdeni. Aztán Kis Józsi bácsi egyre gyakrabban mondta, amikor együtt voltunk a szüleimmel, hogy nekem az UVSE-ben kellene tovább fejlődnöm. (Egyébként az unokatestvérem is ott játszott örök életében.) Közben THG-foglalkozásokra kaptam meghívást és ezeken a tehetséggondozós edzéseket Vincze Balázs irányította.
Emlékszem, nagy dolog volt, hogy 2010-es születésűként ott lehettem a 2009-esek táborában. Egyre több sikerélményem lett, abban az évben a bajnokságban 116 gólt lőttem 16 meccsen.
Az UVSE-ben Töfi bácsihoz (Szentesi Ádámhoz – a szerk.), a 2009-esekhez kerültem, de Viktor bácsinál (Varga Viktornál – a szerk.) is gyakran megfordultam, a 2010-eseknél. Abban az évben mindkét bajnokságot megnyertük. A következő évben Németh Zsolt bá’ is edzett. Tavaly pedig, 15 éves koromban meghívtak az U16-os Eb-n szereplő válogatottba.
– Mi a posztod?
– Kapásoldalon játszom, de rosszkézen is sokszor megfordulok, ezt az edzőim szándékosan alkalmazzák, hogy mindkét oldal játékában fejlődjek. Hiszen a mai vízilabdában az a jó, ha valaki a kapuson kívül szinte minden poszton bevethető.
– Azt nem is kérdezem meg, hogy miben vagy nagyon jó, hiszen rengeteg gólt lősz, nyilván mennek a lövések… De mi az amiről te is tudod, hogy feltétlenül tanulnod kell?
– A blokkolás… Azzal sok bajom van egész évben. Valahogy nem érzem, ezért idén mindenképpen azon lesz a hangsúly, hogy ebben egyre jobb legyek.
– És ezt hogy fogod elérni? Ilyen szemmel nézed a meccseket, vagy visszanézel jeleneteket az internetről, esetleg segítséget kérsz szakemberektől, az edzőidtől? Mi a terv ezzel kapcsolatban?
– Már tavaly és idén is megkértem a kapusainkat, hogy figyeljék, ahogy blokkolok, szóljanak, hogy mit csinálok rosszul, akár szidjanak le nyugodtan. Mondják meg, hogy látják, esetleg jobban kell kiemelkednem vagy más dolgot rontottam el. Természetesen az internetet is használom, vissza szoktam nézni a saját meccseimet. A tévében, ha csak tudom, mindig megnézem a vízilabdát és régebben, amikor Manhercz Krisztián még az OSC-ben játszott, gyakran mentem ki a mérkőzéseire.
– Manó a példaképed?
– Igen, a külföldiek közül pedig Granados. De Nagy Ádám játékát is szeretem.
– Nagyon fiatal vagy, van-e már elképzelésed a jövődről? Mindent felteszel a vízilabdára vagy még kivársz ezzel a döntéssel?
– Szeretnék vízilabdázó lenni, de a tanulást nem hanyagolom el. Angol iskolába járok, az angol mellett spanyolt is tanulok és hát…, még három évem van az érettségiig. Úgyhogy a távoli jövőről még nem gondolkodtam, talán a biznisz lesz az, ami érdekes lehet, értékesítés vagy valamilyen banki munka.
– A játékban mi az, ami motivál? Főleg a hétköznapokban?
– Természetesen a sikerek, az, ha megnyerünk egy-egy versenyt. Mindig éhesen megyünk a harcba, a győzelem a cél. Ami pedig a hétköznapokat illeti, rövid távra is ki szoktam tűzni kisebb célokat magam elé, ez sokat segít.
– Mondj erre példát, kérlek!
– Mondjuk, hogy a következő úszóedzésen az összes száz méteren ilyen 1,05 körül jöjjek, vagy elöl ússzak végig, megelőzve az idősebbeket is. És persze cél, hogy bekerüljek a korosztályos válogatottba, akár az idősebbek közé is.
– Ezen a balul sikerült vb-n te voltál a csapatkapitány. Ez hogy lett így és adott-e neked pluszfeladatot, nem hátráltatott-e a játékban?
– Először egy U15-ös tornán voltam csapatkapitány, még Juhász Zsoltnál, a többiek szavaztak meg. Idén Miki bácsi (Balázs Miklós szövetségi edző) választott ki abból a három játékosból, akik tavaly már szerepeltek az idősebbek között.
Ez nekem nagy motivációt adott, szerintem a játékomon is dob egy kicsit, többet tudok kihozni magamból. A feladatom az volt, hogy “egyben tartsam” a fiúkat, voltak közös programjaink. Figyelek a többiekre, ha látom, hogy valakinek baja van, akkor próbálok neki segíteni. Tény, hogy a vízben sem csak magamra kell figyelnem, de engem ez is feldob.
Ami pedig a zágrábi szereplésünket illeti, nehéz mit mondani, mert nem ez a 9. hely volt a célunk, amikor a Komjádi előtt felültünk a buszra. 
Csalódottak voltunk, hogy így alakult. Lehet mondani, hogy a lebonyolítási rend ilyen volt meg olyan volt, de sajnos a görögöket nem akkor vertük meg, amikor kellett volna, az elején, hanem csak a 9. helyért vívott meccsen. Mindenesetre az pozitívum volt, hogy egy ilyen nagy pofon után fel tudtunk állni és végül hat győzelmet szereztünk a tornán. Jól mutatja egyébként az ottani káoszt, hogy amikor az utolsó meccset játszottuk a görögökkel, a 9. helyért, a görög szurkolótábor felmutatott egy transzparenst, amire az volt írva: “Az igazi döntő – HUN-GRE”. Ezt láttuk a vízben és összenéztünk: hát akkor nyerjük mi meg ezt az igazi döntőt…
– A most kezdődő szezonban hány bajnokságban fogsz játszani?
– A serdülőben, az ifiben és remélhetőleg olykor a felnőttben is, ha Balázs bá’ úgy ítéli meg.
– Sikeres folytatást, további fejlődést kívánok, remélem, sokat találkozunk még!
– Köszönöm szépen, én is remélem.
Fotók: Szaka József, World Aquatics-stream és vlv
– Sok játékosunk szerepelt a Világkupa Szuperdöntőjében, ők természetesen megfelelő pihenőidőt (három hetet) kaptak. A külföldieket sem akartam korán visszarendelni, inkább azt a módszert választottam, hogy mindenkinek személyre szabott edzéstervet küldtem, kérve, hogy ennek segítségével őrizzék meg az állapotukat.
– Kaptam egy megkeresést, miszerint rajta vagyok az Enka Isztambul “kívánságlistáján”. Tök jó koncepciót vázoltak fel, tárgyaltunk, és végül amellett döntöttünk, hogy oda igazolunk, Megszerettük Splitet, szép hely, a szívünkhöz nőtt a város, a csapat is nagyon jó volt, de váltunk, megyünk tovább.
– Nagyon élveztem ezt a tornát, az az igazság, hogy még soha nem játszottam ennyire profi vízilabdát ezelőtt. Az elején még eléggé izgultam, de lassanként felbátorodtam, és egyre jobban beleálltam.
