FACEBOOK

Hazai szakemberek értékelték a belgrádi Eb-t

Hazai szakemberek értékelték a belgrádi Eb-t
hozzászólás, 2016.02.02.

A belgrádi Európa-bajnokság nem hozott gyökeres változást a sportág fejlődésében, de a meccseket nézve számos érdekességre felfigyeltek a szakemberek. A szövetség Szakmai Testülete hétfőn értékelte a torna tapasztalatait.

Diapolo

Elöljáróban az ülést vezető Faragó Tamás összefoglalóan úgy értékelte magyar szempontból az Eb-t, hogy megítélése szerint lépéshátrányba kerültünk. Szomorúan jegyezte meg, hogy a sportág 400 fizetett edzőjéből mindössze hatan tartották fontosnak, hogy személyesen is tapasztalatokat szerezzenek a belgrádi versenyen. Igaz, tette hozzá, hogy az M4 Sport jóvoltából nagyon jó minőségű közvetítéseket láthatott mindenki itthon is. Hatalmas videóanyag áll most rendelkezésre, amelynek részletes feldolgozása megkezdődhet. Felvetett egy javaslatot: fizetett egyetemista "videónézők" segítségével úgy kellene feldolgoztatni a meccsek felvételeit, hogy precíz statisztikai adatokat lehessen nyerni a játék valamennyi fő paraméteréről, olyanokról is, amelyekről nem készülnek statisztikák, például arról, hogy a csapatok mennyit úsznak, mennyi idő alatt érnek fel az ellenfél kapujához támadáskor stb.


vlv-képek


A tanácskozás fő referátumát Gerendás György, a férfi válogatott másodedzője tartotta, Benedek Tibor távollétében ő foglalta össze a belgrádi verseny során szerzett tapasztalatait.

A szakember konkrétan nem minősítette a póló fejlődésének Belgrádban látott irányát, de szavaiból kiderült, hogy a magyar kreativitásnak nem kedvező változások figyelhetők meg.

"Szürke masszává válik a játék", a legfőbb szempont a biztonság lett, általánosan megfigyelhető, hogy a legtöbb csapat úgy szervezi meg a támadását, hogy az utolsó négy-öt másodpercet már beáldozza a majdani védekezés érdekében. Emiatt radikálisan csökkent a lefordulások száma, nincsenek "könnyű gólok". A tényleges támadási idő a jó csapatoknál 22-25 másodperc, utána már az ellenfél kapuja előtti helyezkedéssel is a gyors ellentámadást igyekeznek megakadályozni. Inkább megölik a saját támadásukat, csak hogy ne kapjanak gólt.

A magyar stáb kifejezetten a taktika részeként kezelte a lefordulást, szerettünk volna meccsenként legalább egy "könnyű gólt" lőni, de ez az elmondottak miatt gyakorlatilag lehetetlenné vált.


vlv-képek


A csapatok többsége sémákat játszik, tulajdonképpen a legérdekesebb fejlemény a szerbek játéka volt. Ők jelentős mértékben vállaltak kockázatot a különböző játékhelyzetekben, s igyekeztek őrült hajtásra kényszeríteni mindenkori ellenfelüket például azzal is, hogy támadáskor a kapu elé érve a lehető leggyorsabban próbálták kapuba juttatni a labdát. Bátran vállalkoztak beindulásokra, lövésre, a szerb póló általunk határozottan rögzült hagyományainak nem megfelelve, kifejezetten játékos vízilabdára törekedtek, sokkal inkább, mint a többi csapat.

A vitában Horkai György idézte a szerb szövetségi kapitányt, Dejan Szavicsot, aki az Eb után azt mondta: Büszke arra, hogy ők játszották a magyar vízilabdát. Faragó Tamás pedig azt a felfedezését osztotta meg a szakemberekkel, hogy a kézilabdából vett minta alapján egyes csapatok jelentősen megnövelték a kapura lövéseik számát, mert jobban kijön a lövőtudás közötti különbség, ha több a lövés. A szerbek felvitték a kapura lövések számát 30-ról 40-re, Ha pedig a másik csapat nem volt hajlandó ezt a ritmust, ezt az őrült tempót felvenni, akkor a támadóidő utolsó szakaszában fizikailag felőrölték az ellenfél játékosait.

Magyar szempontból a centerjáték volt a legpozitívabb tapasztalat - derült ki Gerendás György szavaiból. Mind Kis Gábor, mind pedig Hárai Balázs jól ötvözte a klasszikus centerjáték elemeit a büntetés kiharcolását célul kitűző "modern" törekvésekkel. A centerjáték ugyanis megváltozóban van. Egyes csapatok középcsatárai már egyáltalán nem tekintik feladatuknak, hogy megpróbálják a kapuba juttatni a labdát, egyetlen dolguk van: a kiállítás kiharcolása. Ez egyre inkább jellemzi például a horvát, az orosz, és a görög csapatot, általában tehát azokat, amelyeknél valamilyen okból hiányzott, hiányzik a nagy tudású klasszikus center, de a vita során volt olyan észrevétel, hogy  még a szerbek sem nagyon próbálták megjátszani a világ legjobbjai közé tartozó centerüket.


vlv-képek


Mindenesetre ezen a téren a stáb értékelése szerint jól teljesítettünk, a magyar csapat majdnem minden meccsen kapott annyi emberelőnyt, mint az ellenfele, néha többet is. Gerendás György megjegyezte: fontos, hogy a mai két center átadja majd tapasztalatait utódainak arról, miként lehet emberelőnyt kiharcolni a világ legjobb csapatai ellen.

A védekezéssel kapcsolatos egyik legfontosabb tapasztalat a blokkolás súlyának jelentős megnövekedése volt, különösen az emberhátrányos védekezésben. Sokszor nem mennek ki annyira az emberre, viszont tökéletesen megkomponálják, hogy kinek mi a feladata, 10-20 centis sávokra részletezve meg van határozva, hogy ki mely területért felel. A csapatok szinte mindegyike olyan játékot játszik, hogy soha nem bíznak egy játékost egyetlen blokkolóra, mindig ketten akadályozzák a kapura lövésben. Nem nagyon "esnek ki" a védők, így szűkül a fánál lévő támadók lehetősége is.

Az álló bekkeknél ráadásul a felemelt kéz azért is fontos, mert Gerendás György tapasztalatai szerint feltűnően nagy volt a különbség a labda nélküli kiállítások esetében, ha a védő kitett kézzel küzdött vagy éppen nem volt látható egyik keze sem. Utóbbi esetben óriási volt a kiállítás kockázata.


vlv-képek


Ami egyébként a bíráskodást illeti, feltűnő volt, hogy öt méteren nem nagyon akartak szabaddobást ítélni a játékvezetők, ezekért a lehetőségekért meg kellett harcolni. Elsőre szinte soha nem fújták be, másodikra is csak ritkán, inkább csak harmadikra, ha láthatóan nem volt semmilyen besegítés, más megoldás, csak az újabb szabálytalanság akadályozta meg a támadót az akciózásban.

Hasonló volt a helyzet a beindulások, betörések során: azok a csapatok, amelyek a zóna ellen beindulással próbáltak harcolni, nem jártak jól, nagyon nehezen kaptak ilyen szituációban kiállítást, a bírók kifejezetten engedték a védőknek a kemény akadályozást. Egy kis visszahúzást soha nem fújtak be, csak a második, harmadik beavatkozásnál ítéltek. "Meg lehet állapítani, hogy a vízilabda megmaradt férfias játéknak" - értékelte ez irányú tapasztalatait Gerendás György.

Érdekes volt ugyanakkor, hogy a megszokottnál sokkal több volt ezen a tornán a kettős emberelőny. Ezt a szakember annak tulajdonítja, hogy a fánál várakozó támadók - mivel a jó védekezés miatt nem kaphattak labdát - birkózással provokálták védőjüket és a játékvezetőt. Eredménnyel, sok ilyen helyzetben kaptak ítéletet. (Mondjuk inkább a meccsek első szakaszában, a vége felé már nem annyira.)

Gerendás György azt állapította meg, hogy jelenleg talán az emberelőnyös helyzetek megjátszása terén a legnagyobb a lemaradásunk. Rutinszerűen megjátsszuk a figurákat, mindenki lóbál egyet-kettőt, de hitelesség nélkül, ettől senki nem ijed meg, nem ugrik oda még egy blokk, mindenki tudja, hogy nem lövi el az illető. Mások nem lóbálnak a mi fogalmaink szerint, hanem lövőcselt csinálnak (nálunk szinte csak Dumi). Ezzel elhitetik, hogy tényleg lőni fognak, elérik, hogy az ellenfél védői kiessenek a megszokott védekezésből. És még egy fontos tapasztalat: jelentősebb ellenfeleink olyan gyorsan, dinamikusan járatják a labdát emberelőnyben, hogy azt élmény nézni. Éles, lőtt passzok vannak, míg azok a csapatok, amelyek kicsit múlt századi módon, oda nézek, átadom, stb, játsszák a fórokat, kimutathatóan rosszabb százalékos arányban eredményesek.

Érdekes az is, hogy vannak csapatok, például Montenegró és Görögország, amelyek játékosai ritkán lövik el nyolc passz alatt a labdát, nagyon gyakran 10-12 passz után próbálkoznak, s lehetett látni, hogy ezt tudatosan teszik.

Gerendás György a mai magyar csapat helyzetét figyelembe véve különösen érdekes dolgot hozott szóba, amikor felhívta a figyelmet: bármiféle figurát csinálnak a vízben, azok a csapatok, ahol nincs balkezes, sokkal rosszabb arányban lövik be, mint azok, ahol vannak. Mint mondta, eddig is tudtuk, hogy nagyon fontos a balkezes, ez az Eb fényesen bizonyította, hogy rendkívül nagy a szerepük.


vlv-képek


Feltűnt a szakembernek, hogy míg nálunk a szoros védekezés mellizom és bicepsz "kérdése", legnagyobb riválisainknál sokkal inkább a lábtempó kerül előtérbe. Ez leginkább Montenegró esetében volt megfigyelhető. Nem az volt feltűnő, hogy a játékosaik erősebbek, hanem az, hogy mindig egy fél ütemmel előbb indultak el, öt centivel magasabban volt a karjuk, ahogy megcsinálták a faultot, volt módjuk még egyet nem látványosan húzni a magyar játékoson, pont annyit, hogy annak egy-két másodpercig ott kellett maradnia. "A dinamikus lábtempóban előttünk jár néhány csapat, elsősorban Montenegró, akik ezt egyébként ugyanúgy megcsinálták a szerbek ellen is" - mondta a válogatott másodedzője.

Friss tapasztalat az is, amit egyébként sejteni lehetett: a videózás segítségével annyira kiismer mindenki mindenkit, hogy szinte lehetetlen begyakorolt, nyerő újdonságokkal készülni. Az oroszok Belgrádban sikerrel akadályoztak meg olyan magyar akciót, amelynek alkalmazására a december végi budapesti edzőmeccsen figyeltek fel, az ötlet a Komjádiban még bejött, a Kombank Arénában már nem, láthatóan kiszúrták a videófelvételen és tudatosan készültek rá. Ma már tehát egy meccsre újdonságot bevinni azt jelenti, hogy az a következő mérkőzésen friss, meglepő elemként már biztosan nem alkalmazható, ezzel számolni kell.

A vitában részt vevő szakemberek részben saját tapasztalataikat is megosztották a többiekkel, részben az ülés vége felé körvonalazódott az az elképzelés, hogy az edzőtársadalom számára egy ajánlást fogalmaznak meg, s ebben felhívják a figyelmet a Szakmai Testület által szükségesnek tartott változtatásokra. Ezek mindenekelőtt az edzésmunkát érintik. Ma valószínűleg túl nagy szerepet kap a gyakorlások során az úszás. Többet kellene foglalkozni a technikai, például lövőtechnikai feladatokkal, a lábtempóval az edzéseken. A kondíció fogalmát is újra szükséges értelmezni, a hagyományos megközelítés (úszás, futás, súlymozgatás) idejét múlt, részeke kell bontani a kondíciót is, külön fejlesztve a lövőkondíciót, a taktikai kondíciót, a lábtempó minőségét még akkor is, ha mindez esetleg az úszásmennyiség rovására történik.

Kiemelten fontos az intenzitás, az iram növelése, valamint az, hogy az edzéseken meccshelyzeteknek megfelelő módon, teljes energiával gyakorolják a játékosok a játékelemeket, mert ez jelenleg nem így van, nem így volt a belgrádi edzéseken sem - Gerendás György önkritikus tájékoztatása szerint.

Az ajánlást várhatóan következő ülésén szövegezi meg a testület.