FACEBOOK

Molnár Tamás újra vezethet - az óvásügy tanulságai

Molnár Tamás újra vezethet - az óvásügy tanulságai
hozzászólás, 2016.01.31.

Ma lejár két játékvezető, Molnár Tamás és Csanádi Zsolt eltiltása. A büntetést a december 12-i, óvással végződött OSC-Eger kupaelődöntőn történtek miatt kapták. Az ügy megosztotta a szövetségen belüli testületeket, éles vitába keveredett egymással a Versenybírói Bizottság és a Játékvezetői Bizottság.

Diapolo

A történteknek számos tanulsága lehet, ezért kíváncsiak voltunk a részletekre és arra is, hogy Molnár Tamás, a JB elnöke nem tartja-e kínosnak, hogy január 31-éig szólóan kapott eltiltást saját testületétől, miközben az OB1-es bajnokság január 30-án folytatódott az Eb miatti téli szünetet követően.

Az MVLSZ hivatalos honlapján január 14-én jelent meg a Játékvezetői Bizottság határozata, amelynek értelmében az egri OSC-Eger kupaelődöntő két játékvezetője, Molnár Tamás és Csanádi Zsolt meghatározott ideig "semmilyen funkcióban nem vehetnek részt a Magyar Vízilabda Szövetség és tagszervezetei által rendezett mérkőzéseken", őket a döntés mindennemű játékvezetői, versenybírói tevékenység alól felfüggeszti.

Ez a meghatározott idő január 31-e volt. A határozatot 2015. december 30-án hozta a Játékvezetői Bizottság.

Emlékezetes, hogy a szóban forgó elődöntő során Hosnyánszky Norbert jogosulatlanul ugrott be a játéktérre, emiatt az OSC hivatalosan megóvta az Egerrel szemben 5:4-re elvesztett mérkőzést. Az óvást nem sokkal később - a sportág érdekére hivatkozva - visszavonták, de mindenki elismerte, hogy jogos volt a panasz. (Az Eger másnap nagy meglepetésre megnyerte a kupadöntőt a Szolnok ellen.)

A JB-határozat indoklása szerint a szövetség Versenybírói Bizottsága 2015. december 14-i határozatának indokolásában kérte fel "egyértelmű játékvezetői hiba okán" a Játékvezetői Bizottságot, hogy az érintett játékvezetők „pihentetéséről” intézkedjen. (Ezt a megfogalmazást maga a dokumentum használja.)

Az ügy érdemi vizsgálata során egyébként kiderült, hogy Hosnyánszky kétszer is jogosulatlanul ugrott a vízbe, egyszer holtidőben, amikor a víz alá bukva visszaúszott, majd ama bizonyos kiállítás lejárta előtt 3 másodperccel ismét.

Már akkor figyelemre méltó volt, hogy a Játékvezetői Bizottság meghozta ugyan a Versenybírói Bizottságtól elvárt döntést, azonban a két játékvezető felelősségét csak tág értelemben ismerte el, azon pont alapján, amely szerint „WP 7.1 A játékvezetők teljes körű felügyelet alatt kell tartsák a mérkőzést…”.

Kifejezetten visszautasította a JB, hogy a bíróknak kellett volna észrevenniük a műhibát eredményező történéseket, hogy a hibát "elsősorban és kiemelten" a bírók követték el, szerintük mind az ellenőröktől, mind a zsűritől, mind pedig az adott oldalon helyet foglaló gólbírótól elvárható lett volna, hogy a szabálytalanságot észleljék és azt jelezzék a játékvezetőnek.

Az indoklásban részletezett ellentmondás, koherenciahiány a JB szerint "jelentősen csorbítja az átláthatóságot, a szabályokba vetett hitet, az azonos elbírálás esélyét, így a Játékvezető Bizottság ezúton felhívja a Versenybírói Bizottság figyelmét, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel és azonos szabályértelmezéssel hozza meg határozatait.

A játékvezetők ilyen irányú figyelmetlensége, még jelen speciális helyzetben is szakmailag kifogásolható és az óvás okán alkalmas arra, hogy a játékvezetők tekintélyét lényegesen csorbítsa, így ezen tényállás alapján a játékvezetői szakmai normák magas színvonalának megtartása érdekében a Bizottság a rendelkező részben megjelöltek szerint határozott" - szólt a január 14-én nyilvánosságra hozott határozat, amely ellen a szövetség szervezeti és működési szabályzata szerint az érintett, elmarasztalt játékvezetőkön kívül csak a szövetség főtitkára volt jogosult fellebbezéssel élni.

A vlv birtokába jutott - a szövetség honlapján nem elérhető - újabb dokumentum szerint a Versenybírói Bizottság a JB határozatának január 14-i nyilvánosságra hozatala után a Sportági Egyeztető Bizottsághoz fordult, hogy kezdeményezze a JB-döntés elleni főtitkári fellebbezést.

Megítélésük szerint az óvás visszavonása a műhiba súlyát, a hibázók felelősségét nem csökkentette. A dokumentum szerint "a Játékvezetői Bizottság 41/2015. számú határozata a szerecsenmosdatás jegyében született és teszi ezt olyan érveléssel, amely a játékvezetők felelősségének megállapítását korlátlanul csökkentheti akkor, ha „megállapítható”, hogy a játékvezetők az adott helyzetet, cselekményt „nem láthatták”, mert éppen akkor másfele néztek. (kiemelés az eredeti dokumentumban - a szerk.) A határozat ugyanis megállapítja: „A leírtakból egyértelműen következik, hogy egyik játékvezetőnek sem volt esélye látni az eseményt”. Emiatt, a mérkőzés végeredményét befolyásoló műhiba elkövetésében nem marasztalja el a játékvezetőket, kizárólag az „ilyen irányú figyelmetlenségét” állapítja meg.

Még súlyosabb a VB-dokumentum azon megállapítása, amely szerint "a magyar játékvezetői kar által elvárt lépés pedig az, hogy a JB-t közösen rászorítsuk arra, hogy a JB tagok, amikor az elnökükkel szemben kell szankciót alkalmazniuk, akkor tollukat ne a túlzott szervilizmus vezesse, hanem ugyan olyan szigorral csapjanak le dr. Molnár Tamás, háromszoros olimpiai bajnok kollégájukra, mint teszi ezt egyébként konzekvensen a JB a gyerekmeccseken, jóval kisebb téttel lejátszott mérkőzéseken elkövetett játékvezetői hibák esetében. Álláspontunk szerint magának dr. Molnár Tamásnak a legkellemetlenebb, hogy a sajtó arról ír, hogy gyakorlatilag teljesen súlytalan az ellene (és Csanádi játékvezetőtársa ellen) hozott szankció, mely szerint január 31. napjáig felfüggesztik őket, miközben január 30. napjáig a szezon egyébként is szünetel. A JB elnökének tekintélye pont attól alapul majd a játékvezetői és JB elnöki tevékenységén, hogy nem részesül megkülönböztetett elbánásban.

Ez a szankció, amit a JB hozott azonban nem csak súlytalan, de egyenesen ellentmond a JB saját 3/2015 számú, a játékvezetői pihentetésekről, eltiltásokról szóló – mindenkivel szemben érvényesítendő, mérlegelést kizáró, és kötelezően alkalmazandó - határozatában rögzített minimálisan előírtaknak is. Nyilvánvaló az is, hogy a szezon szünetét a felfüggesztés idejébe beszámítani nem lehetséges, ezt a trükköt a játékvezetői kar, a vízilabda társadalom nem veszi be." - szól a dokumentum, amelyből kiderül az is, hogy a vb értelmezése szerint az eltiltott játékvezetőknek visszatérésük előtt játékvezetői tesztvizsgát kellene tenniük - a JB saját szabályának megfelelve.

A héten érdeklődtünk Nemcsik Balázsnál, a szövetség főtitkáránál, aki elmondta, nem tartja szerencsésnek a szövetség két bizottsága közötti "párbeszédet", ő a maga részéről az ügyet - fellebbezés nélkül - lezártnak tekintette.

Időközben megtudtuk, hogy az eltiltás időszakában összesen 107 mérkőzést rendeztek a Magyar Vízilabda Szövetség égisze alatt, tehát valóban félrevezető az a megközelítés, hogy az eltiltott játékvezetők kizárólag a január 30-i bajnoki forduló valamely mérkőzésének vezetésétől estek el.

Megkérdeztük a Játékvezetői Bizottság elnökét, az ügyben eltiltott játékvezetőként is érintett Molnár Tamást, hogyan vélekedik a történtekről.

MOLNÁR TAMÁS a vlv-nek:

- Mióta átvettem a Játékvezetői Bizottság irányítását, tevékenységünk legfontosabb eleme a nyilvánosság és az átláthatóság. Írásbeli határozatok születnek, nem az történik, hogy ha valakivel nem vagyunk elégedettek, akkor az illető szép csendben nem vezet két hétig. Korábban ez sokáig úgy működött, hogy az érintettel szemben nem eltiltást alkalmaztak, hanem mindenféle írásos indoklás nélküli úgynevezett "pihentetést". Mi ebben változtattunk.

Ami a konkrét ügyet illeti, nagyon fontos rögzíteni, hogy szigorúan véve, nem játékvezetői műhiba történt. Olyan dolog miatt óvtak, amit a történésekor nem észlelt senki. Miután a játékvezetők a mérkőzés felelősei, így minden hiba közvetetten az ő számlájukra, jelen esetben a mi számlánkra kerül, ahogy itt is történt, bár egyértelműen nem láthattuk az eseményt. Ne felejtsük el, hogy a további közreműködők dolga lett volna segíteni a bírókat, ami jelen esetben elmaradt. Mi éppen a sportszerűség, a fair play jegyében jártunk el, amikor elismertük a hibát és vállaltuk a felelősséget egy általános kötelezettség alapján. Ezzel együtt fenntartottuk azt az állításunkat, hogy az adott pillanatban a játékvezetőknek nem volt lehetőségük észlelni a szabálytalanságot.

- De akkor pontosan kinek kellett volna észrevennie? És ezt most már elsősorban azért kérdezem, hogy tudni lehessen, a jövőbeni hasonló esetekre kinek kell felkészülnie?

- A Játékvezetői Bizottság hatásköre nem terjed ki arra, hogy más felelősségét vizsgálja, megállapítsa. Mindenesetre volt zsűri, két ellenőr, gólbíró, s még arra is külön ember állt a parton, hogy az időkérést jelezte. Bármelyikük észrevehette volna, és ha észreveszi, nyilván jelzi is, akkor pedig a probléma azonnal megoldható lett volna.

- Nem kínos neked, hogy a JB úgy tiltott el, hogy ma, január 31-én lejár a büntetésed?

- Nem kínos. Egyrészt ez nem egymeccses eltiltás, hanem másfél hónapos. Nagyon sok Komjádi Kupa-meccs volt, ezek majdnem felnőtt rangú meccsek, nagyon sok Vízvári Kupa-meccs volt ez alatt az időszak alatt.

- Akkor te úgy érzed, hogy az a büntetés, amit a JB kirótt rád és a játékvezető-társadra, egyenes arányban áll azzal a felelősséggel, amit vállalnotok kellett?

- Nem, ez annál sokkal súlyosabb büntetés. Azért született az elmarasztaló határozat, hogy ne az legyen, hogy mi mossuk a kezeinket, hanem igenis odaállunk és vállaljuk a felelősséget még akkor is, ha nem volt esélyünk észlelni, hogy mi történt, ami egyébként benne is van a határozatban. Ez a büntetés a kétszerese annak, mint ami egy ellenőri elmarasztalás, gyenge (5-ös vagy annál rosszabb) osztályzat esetén járt volna.

- Miért nem fellebbeztél?

- Senki nem gondolhatja, hogy a bizottság nem közösen beszélte meg, hogy milyen döntés születik. Sőt, elsősorban én akartam, hogy a történteknek a nyilvánosság előtt legyen következménye. Megtehettem volna, megtehetném, hogy JB-elnökként nem vezetek meccseket, hogy ne legyek támadható. Én azonban pontosan azért vezetek, hogy ne tartsanak olyan, a háttérből okoskodó embernek, aki mindig mondja, hogy mit hogy kell csinálni, de sosem áll oda és nem mutatja meg. Ezzel a hozzáállással saját magamnak okozok kockázatot, kellemetlenséget, vállalva, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek, mint a kupaelődöntő után. Csak az hibázik aki csinálja és biztos, hogy a jövőben is előfordulnak majd hasonló esetek, annak ellenére, hogy természetesen törekszünk arra, hogy ez ne így legyen.

- Mi az oka annak, hogy nem kell újbóli tesztvizsgát írnotok a visszatérés előtt.

- Az, hogy - mint korábban jeleztem, - nem bírói műhiba miatt történt az elmarasztalás.

- Erre az egész ügyre most, a végén hogy emlékszel vissza. Zavar vagy rendben volt így?

- Nagyon sajnálom, hogy így történt. Sok embernek lehet hiányérzete, olyan gondolata, hogy mi történt volna, ha. A hiba megtörtént, mi elismertük. Lehetett volna olyan megközelítéshez is ragaszkodni, hogy a játékvezetőnek azt kell megítélnie, amit lát, ezt pedig egyikünk sem látta. Ha egy meccs után odamennek a játékvezetőhöz és videón megmutatnak egy nem észrevett brutalitást, amiért ötméterest kellett volna adni, nyilván már senki sem fog ötméterest adni. Mi nem láttuk, hogy mi történt, ennek ellenére "beleálltunk", elismertük a hibát. Nem akartuk a szőnyeg alá söpörni, noha hozhattunk volna olyan határozatot, amely megállapítja, hogy a játékvezetőknek nem volt lehetőségük észlelni az esetet, ezért a Játékvezetői Bizottság úgy dönt, hogy semmilyen szankció alkalmazására nincs szükség. Ami történt, megtörtént, kezeltük a helyzetet és meggyőződésem szerint jól kezeltük. Rossz ítélet előfordult az Eb-n is, ahol szintén mindenki a legjobb akarata szerint járt el, ez nem kérdés. Ha tudom, hogy el fogok esni, akkor leülök.

- Köszönöm a beszélgetést!