FACEBOOK

Salamon Ferenc a nyárról, a válogatottságról, Lucáról

Salamon Ferenc a nyárról, a válogatottságról, Lucáról
hozzászólás, 2015.09.28.

A Világliga után Benedek Tibor elköszönt tőle, így a vb-t Salamon Ferenc itthon nézte, a televízión. Hogy látja ő ezt a nyarat, s mit tesz azért, hogy visszakerüljön a válogatottba? vlv-interjú.

Diapolo

- Legutóbb akkor beszéltünk, amikor a Világliga szuperdöntője után Tibor közölte veled: szerkezeti változást hajt végre a csapaton belül, s ez téged is érint, kikerültél a vb-re készülő válogatottból, Szivós Marci tért vissza. Akkor mérhetetlenül csalódott voltál. Javaslom, kezdjük innen a beszélgetést.

- Csalódott voltam, valóban, főleg aznap, amikor megtudtam a hírt. De a helyzet nem vált számomra kilátástalanná, tehát nem úgy váltunk el Tibivel egymástól, hogy számomra nincs már több remény, hanem "mindössze" azt kellett tudomásul vennem, megemésztenem, hogy abba a bizonyos játékszerkezetbe most nem én illettem bele. Már akkor reményt adott a lehetőség: később rajtam is fog múlni, hogy változzon ez a helyzet. A kapu tehát nem zárult be, nyitva áll, s ez okot adott az optimizmusra, ami az első csalódás után természetesen folyamatosan erősödött.



- Ott és akkor azért nagyon mélyen érinthetett a dolog.

- Persze. Kerestem a hibát magamban, mit, hol rontottam el.

- Találtál?

- Persze. Mindig lehet találni. Meg amúgy is elég maximalista vagyok minden téren, de főleg a vízilabdában. Én magam is alaposan végiggondoltam, mi az, amit másképpen kellene csinálnom, s ahogy elkezdtük az új szezonra való felkészülést az OSC-vel, kifejezetten más szemszögből közelítem meg a dolgokat, beleértve a játékot, önmagam "felépítését".

- Tudsz mondani egy konkrét dolgot, amit ezekben az önmarcangolásokban leszűrtél, hogy muszáj és meg is fogsz változtatni?

- Ami a legfőbb, az az, hogy agresszívabbnak kell lennem és ez nem azt jelenti, hogy mostantól letépem az ellenfél fejét vagy felesleges kiállítást csinálok, esetleg megütök, megrúgok valakit, hogy nagyobb tekintélyem legyen. A nagyobb agresszivitás erőszakosabb játékot, mozgást jelent, azt bele kell tudnom vinni akár egy passzba, lóbába is. Ez számomra az előrelépés egyik fontos eszköze, már csak azért is, mert szerintem ezen a téren tudok a legnagyobbat fejlődni.



- Most mindenki a nyári két hatodik hely okait keresi. Vissza tudsz emlékezni a közös felkészülési időszakra? Hogy láttad, milyen volt a csapat? Nyilván az eredmények ismeretében sok mindent másként értékel az ember, de te mit láttál, milyen kép maradt meg benned?

- Abszolút pozitív, csak jó dolgok jutnak eszembe. Ha most visszagondolok a nyárra, a gyakorlásokra, boldog voltam, ment a munka rendesen, az edzéseken láttam a többiek szemében, hogy bíznak bennem, várják tőlem a jó passzokat, gólokat, azt, hogy egyes helyzetekben megmondjam, ki hova helyezkedjen. Ezekre még visszaemlékezni is jó dolog, ez hajt előre, ez motivál, hogy újra ott lehessek, és újra átélhessem velük mindazt, amit nyáron átéltem. Ameddig ott voltam, úgy éreztem, hogy abszolút stabil tagja vagyok a csapatnak és ez jó érzés volt. Utána viszont ugye már nagyon rossz volt a tévén keresztül követni őket, megélni azt, hogy nem lehetek ott. Nagyon nem szeretném sokszor átélni azt az érzést a jövőben. Ott akarok lenni minden egyes lehetőségnél.

- Tényleg elég furcsa lehetett, amikor leültél a tévé elé nézni egy-egy vb-meccset...

- Igen, szokatlan volt, főleg úgy, hogy ismertem a fiúknak szinte minden egyes mozdulatát, tudtam, hogy az adott helyzetben mi fog következni és így tényleg furcsa volt a tévé előtt izgulni, szurkolni. Nem volt jó érzés, ugyanakkor mégis jó volt látni a fiúkat, ment a játék, átjött, hogy iszonyatosan akarnak. Azon az ominózus olasz meccsen nem úgy jöttek össze a dolgok.

- Ott szerinted mi történhetett?

- Nem akarok okoskodni, nem is tisztem mások munkáját elbírálni, meg hát, nem is voltam ott, nem tudom, hogy mi zajlott le a fejekben azokban a napokban. Én csak azt láttam, hogy ez egy ilyen meccs, van ilyen minden csapat életében, sajnos ez a legrosszabbkor történt. Azt kellene elérni, hogy egy ilyen "rossz nap" ne egy sorsdöntő meccs napja legyen, hanem mondjuk a kazahok elleni mérkőzés napja, amikor nem kell számolni semmilyen következménnyel.



- Mit éreztél, amikor elment a hajó, kiderült, hogy nem jutunk a négy közé?

- Nyilván nem lehettem ugyanolyan csalódott, mint azok, akik ott voltak, s a vízben élték át a történteket, de borzasztóan megviselt engem is, hogy kikaptunk az olaszoktól, s főleg, hogy nem tudtam ellene semmit tenni.

- Gondolom, hogy sajnáltad a többieket, hogy ebben a helyzetben ott még két meccset játszani kell, meg nyilatkozni is muszáj…

- Hát igen, ez nem hálás feladat, de hozzá tartozik a sporthoz. A vereségből is tanulni kell, fel kell állni és meg megmutatni, ki hogyan tud ebből építkezni, ki mennyit tud a történtekből a maga javára fordítani.

- Hogy láttad az ellenfeleket? Te vagy az egyetlen, aki világversenyen láttad őket a vízben is és a tévében is.

- A Világligához képest az olaszok előre léptek, mert ott nem úgy játszottak, ahogy világbajnokságon.

- Ott ők voltak csalódottak, azon a Világliga-helyosztón.

- Igen, nekik elég nagy pofon volt az a Világliga és ebből a világbajnokságra felálltak. A többi csapat, az USA, Ausztrália évről-évre erősebb, egyre többet vannak együtt, s olyan külföldi edzőkkel dolgoznak, akiknek a keze nyoma máris látszik a játékukon. A görögöknél pedig hatalmas az összeszokottság, ami annak köszönhető, hogy gyakorlatilag az Olympiakosz csapata adja a görög válogatottat. Erős a mezőny, most már egyre kevesebb olyan meccs van, ami szinte biztos győzelemmel kecsegtet, tényleg észnél kell lenni most már csoportmeccseken is.



- Elkezdődött a klubszezon és eddig elég jól vettétek az akadályokat. Milyen csapat lesz ez az új OSC? Jobb, mint a régi?

- Ezt most még nehéz megmondani, talán a rájátszásnál lehet majd levonni következtetéseket. A csapat nagy része a tavalyi, center posztra jött Toni (a már válogatottban is szerepelt Német Toni - a szerk.), kapusnak pedig Botond (a szintén a Vasasból érkezett Barabás Botond - a szerk.), eddig nagyon jól teljesítettek, felvették a csapat ritmusát és szerintem nem volt nehéz beilleszkedniük.

- És Nagy Ádám még csak vasárnap este, a Honvéd elleni győztes meccsen mutatkozott be.

- Igen, Ádámra még nem számíthattunk, ugye a junior vb miatt, ő most kapcsolódott be a munkába.

- Mennyire zavar meg titeket az új-zélandi, illetőleg ausztrál(?), mindenesetre a honosítás érdekében jelenleg Ausztráliában tartózkodó centeretek, Kayes sorsával kapcsolatos bizonytalanság? Fontos posztról van szó, az "átmeneti" helyettesítés felborítja a rendszereket, embereket von el más feladatoktól, ezt az időszakot hogy vészelitek át? Rád például több hárul emiatt?

- Szerintem mindenkire több hárul, az összes posztot felsorolhatnám, tényleg mindenkire. Annyi tapasztalatunk van már benne, hogy tavaly is volt egy jó hónap mikor a Joe nem játszhatott, mert volt egy sérülése, és akkor ugyanígy éppen a második BL-csoportkört vívtuk úgy, hogy ő nem volt vízben. Tehát nem teljesen új ez a helyzet, de azért valóban mindenkinek szokatlan, bele kell rázódni és senki nem tudja, hogy ez a helyzet meddig tart. Ugyanakkor nem tehetünk mást, "abból dolgozunk, amink van", igyekszünk magunkból kihozni a legtöbbet.



- Hamarosan a válogatottnál is új szezon kezdődik, mik a reményeid? Azért azt gondolom, nem nagyon lehet kérdés, hogy ha bő keret van, akkor abban benne leszel.

- Nyilván tenni is kell ezért. Nem ülök a babérjaimon, dolgozom rendesen, ez az év most erről szól: minél többet fejlődni és közben a meccsek minden egyes percében megmutatni, hogy igenis, ott van a helyem.

- Az otthoni körülményeid milyenek? Elég jelentős változás történt nálatok...

- Igen, bővült a családunk, júniusban megszületett Luca, a kislányunk, aki szépen cseperedik. Azt kell, mondjam, tiszteletben tartja, hogy elég elfoglalt vagyok, eddig gyakorlatilag "eszik, alszik üzemmódot" folytatott. Amikor ébren van, és most már azért egyre többet van így, élvezet a vele való foglalkozás, ez nem elvesz tőlem energiát, hanem inkább feltölt.

- Mennyiben változtatta meg az életedet, a hétköznapjaidat?

- Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte semmiben. A feleségem nagyon sokat vállal. Ő van folyamatosan a babával, én asszisztálok, igyekszem hasznossá tenni magam, ahogy csak tudom. Nem is kívánhatnék jobb sorsot magamnak, azt kell mondjam, inkább a lányok segítenek nekem, mint fordítva...

- Köszönöm a beszélgetést, jó szezont kívánok!

(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)