FACEBOOK

Hajdú B. István: ,,Köszönet a sportolóknak!,,

Hajdú B. István: ,,Köszönet a sportolóknak!,,
hozzászólás, 2015.09.09.

A népszerű sportriporter Príma-díjas, sikerének a vízilabdasport hívei is örülnek, hiszen ki tudná elfelejteni azt az emlékezetes 2004-es közvetítést az athéni döntőről, a Magyarország-Szerbia-Montenegró meccsről...

Diapolo

Kedden hozták nyilvánosságra az idei Prima-díjasok névsorát, azokét, akik egyben a kategóriánkénti Prima Primissima-díj jelöltjei. A sportolók között ott van Kásás Tamás a Magyar Sajtó Kategóriában pedig a három Prima-díjas egyike Hajdú B. István. (Két társa: Stumpf András újságíró, publicista, valamint Vinkó József újságíró, dramaturg, műfordító.)

- Gratulálok a díjhoz és a Prima Primissima-jelöléshez! Hogy fogadtad a hírt?


- Köszönöm szépen! Meglepődtem, és azt gondolom, hogy nem csupán nekem szól, hanem talán egy hivatásnak, a sportújságírásnak is az elismerése, hiszen a Magyar Sajtó kategóriában egy sportújságírót is érdemesnek tartottak arra, hogy jelöljék. Emellett nagy köszönettel tartozom a sportolóknak, nyilván a vízilabda-társadalomnak is, hiszen az én foglalkozásomban aztán végképp igaz az, hogy az emberek a legszívesebben a sikerekre emlékeznek vissza. Márpedig én a huszonöt éves riporteri pályafutásomban a legtöbb sikeres, világraszóló eredményt a vízilabda-sportnak köszönhetem. Ezen belül is elsősorban a válogatottnak. Tehát valószínű, hogy ha az athéni olimpián nem fordítjuk meg a meccset a szerbek 7:5-ös vezetéséről, hanem "tisztességgel" kikapunk 9:6-ra, akkor hiába lett volna esetleg szakmailag jó a közvetítés, a kutya nem emlékezne rá. Így viszont maradandó volt, és nyilván ezekre a pillanatokra én is jó érzéssel gondolok vissza.

- Az a rengeteget idézett mondat, hogy "sose gondoltam volna, hogy tizenhárom fürdőgatyás férfitól még elsírom magam" szimbolikussá vált. Lehet, hogy ez is benne van az elismerésben?

- Biztos, de azt azért tegyük hozzá, hogy ez egy 2004-es mondat, és most 2015-öt írunk, tehát tizenegy év eltelt. Nem valószínű, hogy akik ezt a jelölést adták, azok azt mondták, hogy "emlékeztek, tizenegy évvel ezelőtt...". Mondhatták volna 2005-ben is, 2008-ban vagy 2010-ben is. Tehát itt azért meg is kellett érnie ennek a dolognak.

Éppen most, szeptember 1-jén volt huszonöt éve, hogy jelentkeztem az akkor induló sportriporteri iskolába és lehet, hogy ez a díj az egész huszonöt évnek is szólt, amin belül kulcsszerepet tölt be az első, televízióban közvetített magyar olimpiai "aranyérmem". Ez volt a 2004-es. Még a rádióban közvetítettem a pekingi aranyat, és Risztov Éva győzelmét Londonból. Tehát az elmúlt három olimpián egy magyar aranyérem, ez volt a legemlékezetesebb, már maga a körülmény is, ahogy megszületett. Az az az érdekes, hogy akinek a fordítás alapvetően köszönhető volt azon a meccsen, Kásás Tamás szintén jelölt idén a Prima Primissimára - a magyar sport kategóriában. Egy kicsit éppen neki köszönhetem, hogy itt lehetek a jelöltek között..

- Fogtok találkozni a díjátadáson...

- Valószínűleg.

- Hogyan fogadták a hírt a környezetedben, a kollégák? Gondolom, már elterjedt az információ.

- Terjed, ugye most már hivatalosan kijött a jelölés. Volt már kolléga, aki gratulált, de azért általában a többség még nem is tudja, hogy ez történt, friss a hír.

- Annyit árulj még el, hogy fogsz-e a közeljövőben vízilabdát közvetíteni, hiszen a sportág meccsei a közszolgálati M4-re kerültek át, ahol nemrégiben a te "leigazolásodat" is bejelentették?

- Nem tudom még, szerintem igen. Az biztos, hogy szombaton ott leszek a vízilabda expón, moderálni fogok a sportcsarnok programjainál.

- Pisti, még egyszer őszintén gratulálok a díjhoz, megérdemelted!

- Köszönöm!

(Lejegyezte: Monoki Nikolett)

Fotók: Vass László és nava.hu