FACEBOOK

Varga Dániel: egyformán kell az innováció és a tradíció

Varga Dániel: egyformán kell az innováció és a tradíció
hozzászólás, 2015.08.28.

Benedek Tibor szövetségi kapitány és Varga Dániel csapatkapitány ma ül le átbeszélni, értékelni a válogatottal nyáron történteket. Hogy Dani mit fog mondani ezen a találkozón, az nagyjából kiderült, amikor ma a Reggeli Start vendége volt.

Diapolo

A beszélgetés annak a fájó ténynek a regisztrálásával kezdődött, hogy Varga Dániel számára nem csak a válogatott idei két hatodik helye (Világliga szuperdöntő és világbajnokság) fáj, hanem a klubjával a BL final six-ben elért utolsó, szintén hatodik hely is. "Csak a six sikerült, a final nem" - idézte fel Dani a válogatott szezonját megelőző keserű barcelonai csalódást.

Mint fogalmazott, látja, hogy elszoktak az ilyen eredményektől a vízilabda-szerető emberek, a nézők, a szurkolók is, éppen ezért csalódásként, nagy-nagy csalódásként éli meg mindenki az idén nyári helyezéseket.

- Természetesen csalódás a kazanyi hatodik hely, mert címvédőként utaztunk ki, azzal a szándékkal, hogy meg is védjük a címünket, ehhez képest egy hatodik hely mindenképpen rossz, de ebben a csalódottságban benne van az is, hogy korábban magasra tettük a mércét.

A csapatkapitány éppen ma találkozik Benedek Tiborral beszélgetni a nyárról, a vb-ről meg egyáltalán a hogyan továbbról. Dani elmondta, sokat gondolkodott az elmúlt időszakban szabadidejében is az okokról. Számára valahol az már nem is olyan fontos, hogy hatodikak lettünk, hanem inkább azt kell megtalálni (és ez nyilván nem egyedül az ő feladata), hogy miként lesz a csapat jobb, mindjárt a januári Európa-bajnokságra.

- Örülök, hogy Tibor kíváncsi a véleményemre, van véleményem, meglátjuk, hogy mi sül ki belőle, de azért alapvetően ő az, aki sokkal komplexebben látja az egészet.

Szombathy Pál megkérdezte, hogy a véleményvezér, vagyis a csapatkapitány szokta-e értékelni a társak munkáját.

Varga Dániel erre először azt válaszolta, hogy ez vehemencia kérdése, de rögtön elárulta, hogy számára érzékeny ez a téma, mert folyamatosan dilemmának érzi, hogy kritizálja-e a játékostársait, illetve, hogy a véleményét hogyan "időzítse". Részben azért, mert ő ugyan csapatkapitány, de az elsődleges feladata neki is az, hogy jól játsszon. Azt is figyelembe kell venni, hogy a társak érzékenysége eltérő, van, aki nehezen viseli, és van, aki jól fogadja a bírálatot.

- Azért nem szoktam teljesen csöndesen maradni, amikor fontosnak tartom, elmondom a véleményemet - mondta.

A társaságon belüli hangulatot, a barcelonai "aranynapokhoz" képesti csapatkohéziót firtató kérdésre finoman elhárította a választ, jelezve, hogy ez a téma jóval hosszabb kifejtést igényelne.

Dani egyetért azokkal az értékelésekkel, amelyek szerint a vetélytársak "megtanultak", kiismertek minket. Hozzátette: azoknak a főleg egyéni klasszismegoldások, amik Barcelonában az utolsó három meccsen, a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben jellemezték a csapatot, most nyoma sem volt, például az olaszok elleni meccsen. A beszélgetés e pontján Dani megjegyezte, hogy amikor a kazanyi vb-ről beszélünk, akkor lényegében egyetlen mérkőzésről, az olaszok elleni negyeddöntőről beszélünk.

A csapatkapitány értékelése szerint Barcelonában  az egyéni teljesítmények sokkal magasabb szintűek voltak mind állandóságukat tekintve, mind a minőségi megoldásokat illetően, ami alatt azt érti, hogy egy-egy bravúros megoldás két éve át tudta lendíteni a csapatot egy-egy hullámvölgyön. Most ez hiányzott.

Persze a jó egyéni megoldások megakadályozásáért az ellenfelek is mindent megtettek, rájöttek például arra, hogy ha Varga Dumi betörését nem tudják megakadályozni, akkor arra kell koncentrálniuk, hogy meghiúsítsák Dani pontos passzát...

- Bevallom, kicsit csodálkozom, hogy ezzel tíz évet "el tudtunk lenni" és csak most jöttek rá. Nem baj, majd kitalálunk valami újat.

A legkritikusabb pillanatok felidézésére vonatkozó kérésre válaszolva Dani azt mondta, hogy az olaszok elleni meccs harmadik negyedében úgy érezte, túl sok gólt kap a csapat emberhátrányból. Egy-egy lehetőség meghiúsításával el lehetett volna venni az olaszok önbizalmát, egy-egy blokk, egy-egy bravúros védés, egy-egy kivédekezett emberhátrány hiányzott azon a sorsdöntő meccsen - elöl pedig egy-egy akciógól, átlövés, centergól és elsősorban lefordulás. Ami magyaros és nagyon jellemző ránk, az hiányzott.

Hogy mit lehet kitalálni?

Varga Dánielnek két dolog jut eszébe ezzel kapcsolatban. Egyrészt biztos, hogy azt, ami jól megy, erősíteni kell, az erősségeinket még jobban kell játszani. Ugyanakkor nem szabad elveszni a múlttal kapcsolatos nosztalgiázásban, "a magyarok azok lefordulnak, meg olyan összjátékokra képesek, amikre mások nem" - nem szabad abban bízni, hogy ez majd biztosan előjön.

"Dolgozni kell valami újon is, viszont amik nekünk mentek és nem csak az elmúlt években, hanem az elmúlt 10, 20, 50 évben, ami tradicionálisan jó a magyar vízilabdának, azokat frissíteni kell, elő kell venni. Tehát innovációra is szükség van és tradícióra is.

A teljes beszélgetés: