FACEBOOK

Mindenkit legyőzött az Unversiade-válogatott!

Mindenkit legyőzött az Unversiade-válogatott!
hozzászólás, 2015.07.14.

Drámai küzdelemben, az ötméterespárbaj nyolcadik körében nyerte meg az olaszok elleni döntőt Universiade-válogatottunk. Anyagunk folyamatosan frissül nyilatkozatokkal.

Diapolo

Olaszország-Magyarország 13:14 (1:0, 3:1, 1:4, 2:2 - 6:7) ötméteresekkel
G.: Marziali, Dolce 3-3, Lanzoni, Mirarchi 2-2, Coppoli, Bruni, Gitto, ill. Bátori, Kovács G. 3-3, Illés, Halek, Sedlmayer 2-2, Jansik Sz., Chilkó

A meccs rosszul indult, támadásaink nem voltak hatékonyak, az olaszok egyre nagyobb előnyre tettek szert.

A magyar csapat a második negyed végén, 0:4-nél lőtte első gólját, de ezután szívósan jött fel és 5:5-nél egyenlített. A vége előtt 1.41-tel vezettünk először a meccsen, majd sikerült kivédekezni a "menetrendszerű" emberhátrányt. Az előnyt mégsem sikerült megtartani, az olaszok egyenlíteni tudtak. A feszültség drámai volt, Vincze Balázs sárga lapot kapott, a csapatvezető Beck Györgyöt pedig piros kártyával küldték el a kispadtól.

így ötméteresek következtek, ezt a párbajt 7:6-ra mi nyertük.

Az ötméteresek második köre után Vincze Balázs visszacserélte a kapuba Bisztritsányi Dávidot, akit Barabás Botond váltott meccs közben. Az első sorozatban egy-egy hiba esett mindkét oldalon, majd a nyolcadik körben Bisztro kivédte a már másodszor hibázó Mirarchi ötméteresét. Ekkor az a Sedlmayer állt az ötméteres vonalra, aki szintén elrontotta az első lövést. Most nem hibázott, így a magyar válogatott veretlenül (egy döntetlennel) megvédte Universiade-bajnoki címét.



VINCZE BALÁZS a vlv-nek:

- Nagyon örülök, borzasztó nehéz volt, 0:4-nél eléggé kilátástalan volt a helyzetünk. Nyilvánvaló volt, hogy a védekezést meg kell erősítenünk, feljavult  támadójáték nélkül pedig esélytelenek vagyunk. Ez aztán szépen működött, a lövéseink végre megteltek energiával és ezekkel aztán ki tudtuk lyukasztani őket. A végjáték eszméletlen volt, az utolsó negyedben azt hiszem, öt vagy hat emberhátrányt kaptunk és mindösszesen egy emberelőnyt, amit időkérés után be is tudtunk lőni, eléggé nehezen tudtuk akár a döntetlent is megtartani. Kis híján így is sikerült a rendes játékidőben lezárni a meccset, de ez így is szép és jó.

Ez a nap mindig nagyon emlékezetes lesz emiatt is, de legfőképpen azért, mert július 14-én született Márk nevű fiam...

BENEDEK TIBOR a vlv-nek:

- Nagyon nagy dolognak tartom, ahogy két évvel ezelőtt is, hogy az Universiade-csapat nyerni tudott, gratulálok! Ez is mutatja, hogy sok tehetség várakozik arra, hogy egyszer majd bizonyítson a nagy válogatottnál is.

- Mit szólsz ahhoz, hogy a torna során a csapat egyik húzóembere Bátori Bence volt?

- Tudtuk, hogy Bátori érett játékos, hasonló volt a helyzete, mint két éve Tóth Mártonnak, aki a felnőtt csapatból ment át, ő is nagyon fontos ember volt, ahogy most Bence. Ez így teljesen jól van, azért mégiscsak egy világbajnokról beszélünk...

BISZTRITSÁNYI DÁVID csapatkapitány a vlv-nek:

- Egy közhellyel élnék: a pokolból a mennybe! Csapatként másztunk ki ebből a mélységből, amihez Botond kellett (Barabás Botond, a cserekapus - a szerk.). Őt szeretném kiemelni, az ő teljesítményét, mert gyakorlatilag ő nyerte meg nekünk a meccset.

- Hogy ünnepeltek?

- Most még itt vagyunk az uszodában, lassan megyünk vissza, eszünk valamit és gondolom, előkerül majd pár üveg sör meg bor, talán még pezsgő is... Csak a "szokásos", kiélvezzük ezeket a nagyon szép pillanatokat.

SEDLMAYER TAMÁS a vlv-nek:

- Hogy milyen érzés volt egy elrontott ötméteres után újra odaállni? Amikor újra kezdődött a kör az ötméterespárbajban és Dávid kivédte az olasz ötméteresét, már tudtam, hogy én be fogom lőni. Bence és Sanyi még odajött hozzám, azt mondták, hogy be fogom lőni és nyerni fogunk. De én akkor már ezt tudtam... Nyugodtan álltam oda.

- Ebben az állapotban improvizáltál vagy előre eldöntötted, hogy hova lövöd és az sikerült?

- Eldöntöttem. Eldőltem balra és a kapus bal kezéhez lőttem, sikerült.

- Na utána milyen érzés volt?

- Euforikus, leírni sem tudom. Mintha felrobbant volna a agyam, a szívem, az egész testem egyszerre. Kinéztem a többiekre, éppen dobták be Balázst. Először Halek Marci ért oda hozzám, olyan erősen megöleltük egymást, hogy szinte kiszorítottuk egymásból a szuszt.

ILLÉS SÁNDOR a vlv-nek:

- Pontosan éreztük 0:4-nél, hogy mi az, amiben előre tudunk lépni és mi az, amit meg kell tartanunk ahhoz, hogy vissza tudjunk jönni a meccsbe. A nagyszünetben arról beszéltünk, hogy engedjük el azt, ami eddig történt és kezdjünk egy teljesen új meccset, mintha 0:0 lenne az eredmény. És így gyakorlatilag egy negyed alatt behoztuk azt az előnyt, amit az olaszok két játékrész alatt szereztek és ez nagy önbizalmat adott az utolsó negyedre. Talán egy kicsit igazságtalan lett volna, ha a rendes játékidőben nyerünk - volt egy szerencsés góljuk a végén, egy blokk után felső kapufa, épphogy becsorgott, de aztán az ötmétereseknél helyén volt minden, aminek a helyén kellett lennie.

Amikor Szédült (Sedlmayer Tamás - a szerk.) elindult az utolsó ötméterest dobni, visszahívtuk és mondtuk neki, hogy ő a legjobb, neki kell megnyernie, tudjuk, hogy képes erre és az egész csapat mögötte van. Talán ettől is lett önbizalma, nagyon simán belőtte... Kezdődhetett az ünneplés.

- Az egész tornát hogy értékeled?

- Nehéz volt, 9 mérkőzést játszottunk és ebből csak kettő volt könnyebbnek mondható, a többi idegőrlő, fizikailag is fárasztó meccs volt. Néhány forduló után úgy ítéltük meg, hogy mi vagyunk a legerősebb csapat, annyit kell tennünk, hogy ezt lépésről lépésre bizonyítsuk. Azt hiszem, ezzel az aranyéremmel ez sikerült.

BÁTORI BENCE a vlv-nek:

- A magyar Universiade-csapat 90 százaléka most megy haza, de még kijöttek a meccsünkre, meg is ünnepeltek minket, óriási köszönet ezért, meg a buzdításért is, amit kaptunk tőlük!

Nem volt egyszerű feladat 0:4-ről felállni, de én azt éreztem, hogy nem estünk pánikba, szép nyugodtan elkezdtünk felzárkózni. Szerintem a védekezésünk addig is rendben volt, még rátettünk egy lapáttal, sínre került a támadás is, s majdnem sikerült nyernünk már a rendes játékidőben.

Hatalmas munka van ebben és nem csak a szárazföldi, a vízi edzésekre gondolok, hanem a csapat is sok megbeszélést tartott, mentális feladatokat is megoldottunk. Az egész stábnak köszönet jár, Vincze Balázs mellett Mátéfalvy Csabának, Eszlári Gergely gyúrónak, Kocsis Koppány orvosnak, Beck György csapatvezetőnek.

Amikor kiértünk és elkezdtük az éles meccseket, éreztem, hogy nagyon egyben vagyunk. Ezt folyamatosan erősítettük és ennek ma meglett a gyümölcse. Nehéz volt, hiszen 6-7 meccsre készültünk és egy nappal a rajt előtt derült ki, hogy 9 lesz. A végén már éreztem, hogy mindenki fárad, ennek ellenére végig, az összes meccsen jobbak voltunk a második félidőben a saját addigi teljesítményünkhöz és a ellenfélhez képest is. Nagyon boldogok vagyunk; büszke vagyok a csapatra, komoly férfimunka volt ez!


A torna harmadik helyét az USA szerezte meg, miután bronzmérkőzésen 5:4-re legyőzte Szerbiát

Szerbia-USA 4:5 (0:0, 1:4, 2:0, 1:1)

A MAGYAR CSAPAT KORÁBBI EREDMÉNYEI A KVANGDZSUI UNIVERSIADÉN