A magyar férfi vízilabda-válogatott három győzelemmel és három vereséggel a hatodik helyen végzett a Világliga bergamói szuperdöntőjében. Vasárnap, az 5-6. helyért vívott meccsen Ausztráliától kaptunk ki, "ilyesmi" legutóbb pontosan 11 éve történt velünk, igaz, akkor Budapesten. Ezzel megszakadt Benedek Tibor sorozata, két és fél évvel ezelőtti kinevezése óta ugyanis minden világversenyen döntőt játszottunk, ahol elindultunk.

A bergamói tornán sok meglepő eredmény született, a hagyományos esélyek jó néhányszor nem igazolódtak. Ennek részben az az oka, hogy a csapatok egymáshoz képest különböző fázisban vannak a felkészülés terén, illetőleg az öt méterrel rövidebb pálya nagy mértékben megváltoztatta a játék képét.

A szövetségi kapitányt először a vasárnapi, csalódást hozó ausztrál-magyar mérkőzésről kérdeztük:



BENEDEK TIBOR a vlv-nek:

- Tudtuk előre, hogy nehéz meccs lesz, az ausztrál csapatnak nem a helyezés volt fontos, hanem az, hogy a magyar válogatottal szemben bizonyíthat, nekünk meg inkább az ötödik hely volt megszerzése volt lényeges. Jól indult számunkra a meccs, bár az emberelőnyeink már akkor akadoztak, és aztán ez tovább folytatódott. Az ausztrál játék ellen nagyon nehéz készülni, ezt már láthattuk két éve is. Csak egy centerrel játszanak, nagyon sok mozgásos játékot, erősen oda kell figyelni négy negyeden keresztül, és azt gondolom, hogy a végére fizikálisan már nem bírtuk, el is veszítettük a mérkőzést.

- Mik voltak a várakozásaid ez előtt a meccs előtt? Mondtad előtte, hogy fizikai csatára, nagyon nehéz meccsre számítasz, de mégis, mire gondoltál? Azért nyilván nem erre…

- Igazából arra gondoltam, hogy meg kell nyerni a mérkőzést, nem volt más lehetőség, csak az, hogy győzzünk.

- Akkor ennek megfelelően most nagyon csalódott lehetsz vagy az voltál a meccs végén…

- Ez a csalódottság már a négyből kiesés óta tart, nem lett most rosszabb, mint akkor, amikor kikaptunk az amerikaiaktól a negyeddöntőben.

- Nem tudtad még feldolgozni?

- Ezt nem olyan könnyű feldolgozni. Nyilván sok összetevője van, és azokat kell majd kielemezi. Az biztos, hogy fizikálisan mind az amerikaiaknál, mind az ausztráloknál gyengébbek voltunk, de ez leginkább ma jött ki, a végére, nem az amerikai meccsen, ott inkább a lövéseinkkel voltak problémák.

- Közben át is tértünk valamennyire a torna értékelésére. Azért nyilván voltak előre meghatározott céljaid, feladatok, amiket el akartál végeztetni, látni szeretted volna az egyes emberek teljesítményét, a játékelemek rutinszerűvé válását. Egy folyamatba illesztve ez a torna milyen segítséget ad a jövőre nézve?

- Erre a Világligára már egész évben készülünk, volt hat meccsünk év közben, és hát azért valahova eljutottunk, amiről azt gondoltam, hogy elég. De nem volt elég, azt látom, hogy annyira készülnek, meg akarnak az ellenfeleink, hogy nekünk is folyamatosan száz-százalékon kell pörögnünk ahhoz, hogy esélyünk legyen. Tehát nem elég azt gondolni, hogy két hét elég arra, hogy valóban esélyünk legyen egy ilyen Világliga szuperdöntőn.

- Mivel volt inkább baj, a szakmai megoldások rutinja hiányzott vagy az állandóan izzó lelkiállapot, a felpörgés?

- A problémát elsősorban az okozta, hogy kicserélődtek emberek, és emiatt nem működtek még azok az összeszokott mozgások, amiknek működniük kell egy hathetes felkészülés végén. Tudtam, hogy így lesz, hiszen megvolt a rizikó, azért ha most belegondolunk, Német Toninak ez volt az első világversenye, Salamon Ferinek is ez volt az első tornája ezen a szinten, Angyal Dani volt már tavaly is Világligán, Világkupán, de volt két abszolút új ember a csapatban, és ez a fiatalítás, úgy látom, nem volt zökkenőmentes.

- Hogy érzed most, ez a torna mennyire hagy nyomot a csapat tagjaiban a lelkiek terén? A következő hetekben nyilván gondoskodsz majd arról, hogy fizikai szempontból "megfelelő ellátást" kapjanak naponta, de talán inkább az a kérdés, hogy a lelki hatást hogy dolgozzák fel.

- Azért fontos, hogy legyen ilyen tapasztalat is, hiszen eddig mindig csak döntőt játszottunk, és ha valamikor aláírtam volna, hogy egy ilyenbe belecsússzunk, akkor az ez a világesemény lett volna. Ennek ellenére természetesen nagyon rossz érzés, hiszen mégiscsak az olimpiai kvótáért játszottunk, de én bízom benne, hogy lesz ennek is értelme, ami itt történt - hosszú távon.



- Este megnézted a bronzmeccset és a döntőt. Hogy látod a többieket, a riválisok hogy alakulnak? Ért-e bármi meglepetés?

- Igazából nem. A szerb csapat továbbra is nagyon erős, idén én a horvátokat is erősebbnek látom, mint korábban. Az, hogy a tengerentúli csapatok ilyen jól játszanak, annak tulajdonítható, hogy ők erre tornára többet készültek. Láthatóan összeszokottak voltak, mind a brazil, mind az amerikai, mind az ausztrál válogatott. Nagyon-nagyon nehéz torna volt, és nyilván a kis pályának is vannak olyan tapasztalatai, amiket a Világliga-selejtezőkben év közben még nem éreztünk. Nekünk akkor egy-egy mérkőzésen a mozgásaink sokkal eredményesebbek voltak, mint itt. Ebben voltunk erősek, ami pedig ezen a tornán abszolút nem jött ki.

- Most át kell váltani a nagy pályára, hiszen a július 25-én kezdődő vb-n hagyományos játéktéren lesznek a meccsek. Ez milyen terhet, gondot, feladatot, problémát jelent most, illetve esetleg segítheti-e a fejlődést, hogy nagyobb lesz a tér a mozgásokra?

- A fejlődést egy dolog segíti igazán, hogy lesz felkészülési idő. Nem kéthetes rohanás lesz, ahogy ide felkészültünk. Továbbá itt Bergamóban rengeteg dolgot tapasztaltunk, ezeket is hasznosítani tudjuk majd. Taktikailag szerintem nem vagyunk gyengébbek senkinél. A csapategységet kell tovább erősíteni, illetve a fizikai állapotot.

- Most így három héttel a világbajnokság előtt hogy látod az esélyeinket ahhoz képest, amikor elkezdtétek a felkészülést. Mennyire ront az esélyeken ez a hatodik hely, illetve az, amit mondtál, hogy nem mennek még jól az egyes játékelemek?

- Az esélyeinket továbbra is látom, nyilván ugyanúgy három mérkőzésről van szó, mint itt, tehát arra a három legfontosabb meccsre kell a topon lennünk. Addig pedig öt hetünk van hiszen 25-én kezdődik a vb és az első nyolc napban az első három csoportmeccsünket játsszuk, ami még nem lesz olyan kiélezett. Majdnem öt hetünk van, hogy amikor kell, topon legyünk.

- Ez a mostani torna változtat valamit a felkészülési terveden? Az edzések szakmai jellege megváltozik-e, esetleg lesz-e egy "mini-alapozás", hogy fizikailag jobban bírjuk a versenyt?

- A terveim korábban elkészültek és amit lehetett, két hét alatt elvégeztük. Most hat nap alatt hat meccset játszottunk, ami nagyon nagy terhelés, és ezt folytatjuk, de nyilván mindenki dolgozik, ez az alap. Ma már nem nagy szám, ha valaki sokat dolgozik, sokat gyakorol.

- Hogy alakul a programotok? Legközelebb mikor látható a magyar csapat? Meccset mikor játszotok, illetve milyen lesz a felkészülés most kezdődő új szakasza?

- Pénteken Tatabányán játszunk a szlovák válogatottal hivatalos mérkőzést, aztán pedig július 9-10-11-én a Vodafone Kupa következik (az ellenfelek: Ausztrália, Olaszország és Spanyolország - a szerk.), majd július 13-14-15-én játszunk az ausztrál válogatottal edzőmeccseket. Az egyik hivatalos mérkőzés lesz, július 14-én, Miskolcon.

- A köztes időben pedig folyamatosan edzések a Margitszigeten reggel-este...

- Igen.



- Milyen érzésekkel mész haza Bergamóból, erről a tornáról?

- Furcsa érzésekkel. Nagyon fontos lesz, hogy ezt minél hamarabb elfelejtsük, de a tapasztalatokat megtartsuk.

- Akkor el kell felejteni a negatív élményeket, és felhasználni a tapasztalatokat…

- Igen. Mindenképpen. Az, hogy a fiúkban marad, hogy sajnos nem döntőt játszottunk, nem baj, ilyen is van a sportban, mindenkinek át kell élnie. Nyilván a fiataloknak, akik két éve hirtelen világbajnok lettek, ez új, de sajnos ilyen is van.

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

(Lejegyezte: Kerbi)