FACEBOOK

Erdélyi Balázs: ,,Tökéletes döntést hoztam!,,

Erdélyi Balázs: ,,Tökéletes döntést hoztam!,,
hozzászólás, 2014.09.30.

Még Kemény Dénes látta meg benne a rendkívüli tehetséget, de Balázs akkor Amerikát, az egyetemi tanulmányokat választotta. Miután az egyetemi bajnokságban kimagasló teljesítményt nyújtott, Benedek Tibor visszahívta, ő jött és beverekedte magát a világbajnok csapatba. A 24 éves Erdélyi Balázs amerikai típusú sikertörténete.


ERDÉLYI BALÁZS a vlv-nek:

-
Egy évvel ezelőtt gondoltál-e arra, hogy ilyen út is lehet az életedben?

- Egy éve még nem. Akkor azon kezdtem gondolkodni, hogy az egyetem befejezését követően kint maradok Amerikában egy-két évig dolgozni, de semmi konkrét terv nem volt. Az, hogy 2014 nyarán az Eb-n játszom Budapesten, meg sem fordult meg a fejemben. Az elmúlt négy évben nem voltam a válogatott közelében, szóba sem került a nevem. Az elején, mikor kimentem, még jobban reménykedtem, hogy hívást kapok, de ahogy telt-múlt az idő, úgy éreztem, feledésbe merült a nevem. Titkon persze mindig reménykedik az ember, de nem sok reális esély volt arra, hogy Tibi hallani fog rólam és behív, valljuk be. Szerencsére jól alakultak a dolgok.

- Emlékezetes az a telefonhívás, Tibor telefonja ébresztett fel, nem is akartad elhinni, hogy ő van a vonal másik végén… Azt követően elkezdtél dolgozni keményen…

- Igen, akkor vett 180 fokos fordulatot az életem. Februárban hazajöttem a Volvo Kupára. Nagyon nagy izgalom és drukk volt bennem, mert közel sem voltam a legjobb edzettségi formában. De úgy voltam vele, hogy ha kapok egy ilyen lehetőséget, akkor mindenképpen a legjobbamat kell hozni. Nem voltam megelégedve magammal, de Tibi visszahívott a nyárra is, és lehetőségem volt még egyszer megmutatni magam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kaptam egy második esélyt a vízilabdától. Anno, amikor elmentem, tudtam, benne van, hogy többet nem leszek válogatott. Vállaltam ezt a kockázatot, s utólag visszagondolva, nagyon szerencsésen alakultak a dolgok számomra. Hiába dolgozik valaki keményen, szerencsére is szükség van. Nekem az volt a szerencsém, hogy Tibi hallott rólam.

- Emlékszem, amikor véget ért a Volvo-kupa, a szolnoki szállodában, a búcsú előtt még volt egy megbeszélés. Majd Tibi mindenkitől elköszönt, és veled külön leült. Lehet tudni, hogy ott mi hangzott el?

- Elmondta, hogy Görögországba, a Világliga-meccsre nem utazom a csapattal, de meg szeretne nézni még egyszer.

- Adott tanácsot akkor, hogy mire figyelj?

- Vége volt az egyetemi bajnokságnak, és nem edzettem már a csapatommal. Tibor megígérte, hogy küld nekem edzésprogramot, ami alapján egyedül is tudok dolgozni. Így is történt, elküldte és ennek megfelelően végeztem az edzéseket.

- Tibi nem titkolta, mennyire meglepte őt, hogy fejlődni tudtál az USA-ban, ahol azért az egyetemi bajnokságban nincs olyan szintű vízilabda, mint Európában. Ezt hogy érted el olyan körülmények között, hogy nem is "főállásban" pólóztál, hanem egyetemi tanulmányok mellett?

- Nyilván egészen más a vízilabda-kultúra, teljesen más vízilabda-oktatás folyik ott. Különösebb titok nem volt, napról-napra megtettem azt, amit tudtam, és gondoltam, a végén lesz, ami lesz. Nem volt olyan, hogy elhatároztam volna: négy év múlva mindenképpen itthon akarok vízilabdázni. Azt tartottam, hogy a napi teendőket kell rendesen megcsinálni és ezzel napról-napra fejlődni.



- Komoly díjakat kaptál kint, ezek a sikerek mennyire adtak motivációt? Érezted azt, hogy ebből még lehet valami…

- Nem mondanám, hogy ilyen hatásuk lett volna. Úgy voltam vele, hogy az ottani csapatomnak kell megfelelni. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon utálok veszíteni. Azzal a csapatommal akartam mindent megnyerni. Nem azt néztem, hogy négy év múlva mi akarok lenni, hanem arra törekedtem, hogy abból az adott helyzetből a legjobbat hozzam ki.

- Az elmúlt években azért nem a vízilabda, hanem a közgazdaságtan volt az első számú terület az életedben. Szó volt arról, hogy mesterképzést is tervbe veszel.  Ezzel szemben történt a gyökeres változás. Mikor volt a fordulat?

- Abban a pillanatban, amikor Tibi felhívott. Egy pillanatra sem haboztam. Fel sem vetődött bennem, hogy nem próbálom meg. Jött Tibi hívása és én ott, abban a pillanatban  eldöntöttem, hogy száz százalékban erre fogok koncentrálni.

- Hazajöttél. Mennyire volt nehéz? Jó volt, élvezted a régi közeget, vagy voltak gondjaid?

- Hazajöttem, és másnap kezdtük a válogatottal a munkát. Nagyon élveztem az egész közeget. Sok segítséget kaptam a csapattársaimtól, ezek megkönnyítették a beilleszkedést. Nyilván nekem is nyitnom kellett feléjük, de tőlük is nagyon sokat kaptam. És azért ne feledjük, mégiscsak egy világbajnok csapathoz érkeztem újoncként, ez önmagában véve sem egyszerű dolog.



- Tudsz mondani példát, milyen jellegű segítséget kaptál?

- Teljesen általános dolgokról van szó. Mindig mindenki biztatott, csak pozitív reagálásokat kaptam. Ha hibáztam, akkor nem a fejemet ordították le, hanem segítettek. Végig mellettem álltak, és mindent megtettek azért, hogy gördülékenyen menjen ez az egész. A Világligán, a düsseldorfi tornán is, mindig biztatást kaptam, sulykolták belém, hogy teljes értékű csapattag vagyok. És minél többet játszottuk együtt, annál jobban érezhetővé vált, hogy egyre inkább összeáll a csapat, és én ennek teljes értékű tagja vagyok.

- Mikor érezted, hogy benne lehetsz az Eb-csapatban? Neked is nagyon fontos volt a margitszigeti, olaszok elleni barátságos meccs, amelyen - mint utólag kiderült - véglegesen meggyőzted Tibort?

- Az mindenképp fontos volt. Az volt az első olyan meccs, ahol igazán fontos szerepet kaptam. Ott a Varga testvérek, és a Madi nélkül játszottunk. Éreztem, hogy bizonyítanom kell, úgy is álltam hozzá, hogy jól kell teljesítenem. Az, és utána két-három meccs, ahol bizonyítanom lehet, nincs több alkalom.



- Akkor úgy gondoltad, hogy sikerült?

- Örültem a meccs után, annak ellenére, hogy döntetlennel zártunk. Jobb lett volna megnyerni, de reméltem, hogy jól teljesítettem. Nyilván voltak hibák, mindig vannak, csapat- és egyéni szinten is. Összességében, azt gondolom, hogy amit magam elé kitűztem, azt sikerült elérnem, és itt most nem feltétlenül a gólok számára gondolok (négy gólt lőtt - a szerk.), hanem összességében a mutatott játékomra.

- Világliga, Dubaj? Abból mi maradt meg neked?

- Lehet, pesszimistán hangzik, de elsősorban az a csúfos vereség, a döntőben... Ugyanakkor igazából azért mi ezt a tornát felkészülésnek tekintettünk, s a döntőt leszámítva elégedettek lehettünk. Nekem nagyon nagy élmény volt, itt vettem részt nagy tornán először ezzel a csapattal. Mindenképpen pozitívan értékelem ezt a dubaji túrát.

- A budapesti Eb előtt rajtad milyen nyomás volt? Hazai közönség, nagy az elvárás… Mennyire érezted ezt a terhet?

- Én személy szerint ezt nem éreztem nyomásnak. Úgy voltam vele, hogy ez a sok ember nem azért van itt, hogy nyomást tegyenek ránk, hanem hogy biztassanak, még egy embert jelentsenek a csapat számára. Ezt az egészet plusz energiaként éltem meg.

- Hogy érzed, hogy ment neked az Eb-n?

- Azt gondolom, hogy összességében nem volt rossz, de ott is voltak hibák. Részletes értékelést adni erről - nem az én feladatom.

- Magadban végigmentél-e a meccseken, elemezted-e a saját játékodat?

- Igen, utólag megnéztem a meccseket. Elemeztem, hogy mik voltak azok a dolgok, amiket jól csináltam, és mik azok, amiket nem. Foglalkoztam azzal, hogy milyen teljesítményt nyújtok, mert fontos volt számomra.

- A csapat menetelését és az utolsó meccset hogy értékeled? Most, így utólag, amikor talán már leülepedtek a dolgok...

- A döntőig hat meccset nyertünk. Mindenkit megvertünk legalább egyszer, kivéve Montenegrót, amellyel nem találkoztunk. A szerbeket, a horvátokat, az olaszokat megvertük, mindez nagyon nagy bizakodásra adhatott okot a döntő előtt. Szerintem hibátlan menetelés volt a fináléig. A döntő teljesen más műfaj. Beszélhetünk arról, hogy ki volt jobban, ki kevésbé fáradt, de nem ezen múlt. Biztos rengeteg oka van, hogy úgy alakult az a meccs, ahogy alakult. Én nem nagyon elemezném. Elfelejteni nem szabad, és nem is fogjuk, egy ilyen, budapesti rendezésű Eb-n így kikapni a döntőben - ezt nem lehet elfelejteni. Lehet idézni az elcsépelt mondást: tanulnunk kell belőle, hogy legközelebb jobbak legyünk. Mást ezzel kapcsolatban nem tudok mondani.



- Hogyan tovább? Milyen szezonra számítasz? Mit vársz az Egertől, mit vársz a válogatottól?

- Lassan el is kezdődik a Világliga-felkészülés. A továbbjutást ki kell harcolni, függetlenül attól, hogy milyen csoportba kerülünk, s az új szabályokhoz is tudni kell alkalmazkodni. A válogatottól most egyelőre ennyi. Az Egernél az elvárt cél a bajnoki döntő, azt gondolom, hogy ez reális cél, nagyon erős csapat lesz itt. A BL-szereplésnek mindenképpen fényesebbnek kell lennie az elmúlt években mutatotthoz képest. A jó szereplés mindenképpen fontos, előkelő helyen kell lennünk a csoportunkban és olyan meccseink, mint a Rijeka ellen volt a csapatnak tavaly - idén nem lehetnek, ettől nagyon messze kell, hogy álljunk.

- Az Amerikában eltöltött idő alatt, gondolom, sok barátot szereztél. Milyen visszhangja volt ott a te szereplésednek? Láttam az interneten, hogy a volt csapatod uszodáján a kerítésre kiraktak egy téged ábrázoló molinót. Erre is büszke lehetsz...

- Igen, ez így van. Nagyon sok gratulációt kaptam, a kinti edzőm egyébként itt volt az egész Eb-n felvette a meccseket, nyilván azért, mert elemezni akarja az itt látott vízilabdát. Sokan megkerestek, gratuláltak a nyár folyamán, ez jó érzéssel töltött el.

- Volt olyan pillanat, akár egy húzósabb edzés közben, amikor átfutott az agyadon, hogy esetleg mégsem jó döntést hoztál akkor, amikor a visszatérést választottad?

- Nem, nem, ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Határozottan mondhatom most is, hogy tökéletes döntést hoztam.

- Balázs, köszönöm a beszélgetést, jó szezont kívánok!

(Lejegyezte: Kerbi)


Molinó a Pacific Tigers amerikai egyetemi csapat uszodájának kerítésén - napjainkban