FACEBOOK

Mit hozott a nyár? - vlv-interjú Benedek Tiborral

Mit hozott a nyár? - vlv-interjú Benedek Tiborral
hozzászólás, 2014.09.26.

Leülepedtek a dolgok, a minden korábbinál zsúfoltabb válogatott szezon értékelésére kértük a magyar válogatott szövetségi kapitányát.

BENEDEK TIBOR a vlv-nek:

- Hosszú nyár volt, három világverseny egy válogatott szezonban elég ritka. Természetesen a budapesti Európa-bajnokságot tartottuk a legfontosabbnak, erre "éleztük ki" a nyarat. A Világligát felkészülésnek tekintettük, ennek ellenére már ott sem játszottunk rosszul. Fontos fejlemény volt, hogy a dubaji döntőben a szerbektől sok ötméteres szabaddobásgólt kaptunk, ez aztán sok mindent megváltoztatott. Attól kezdve mi is elkezdtük ezt jobban gyakorolni, sokkal többet is éltünk ezzel a lehetőséggel, így lőttük például az olaszok elleni Eb-elődöntőn a győztes gólt.

Azt gondolom, hogy volt pár olyan döntés, ami utólag nagyon jónak értékelhető, ilyen volt például Erdélyi Balázs beválogatása. Nagyon jól játszott, bár neki ezek az első világversenyei voltak, tud még ennél sokkal jobban teljesítményt is nyújtani. Mindenesetre a rutint ebben az évben megszerezte. A másik személyi változás a tavalyi vb-hez képest Bedő Krisztián és Tóth Marci cseréje volt, ami, így utólag, szintén jó lépésnek bizonyult. Ez a megállapítás nem Bedő teljesítményét minősíti, hanem egyszerűen annak értékelése, hogy Tóth Marci nagyon jól játszott egész végig és igazolta azt a meggyőződésemet, hogy ha valaki valamit nagyon akar, akkor azt elérheti, ő például nem "klasszikus" centerként is nagyon jól szerepelt ezen a poszton. Marci régóta szeretett volna bekerülni a válogatottba, nagyon sokat tett azért, hogy ott lehessen az Eb-n, ott pedig maximális teljesítményt nyújtott, amit csak elvárhattam tőle, azt teljesítette. Egyébként ezt nyugodtan elmondhatom az egész csapatról! Azt gondolom, hogy azért, mert a végén nem győztünk, magas szinten, nagy koncentrációval játszottunk az egész torna alatt, szinte végig jó volt a csapat teljesítménye, a játékosok bírták a kiélezett helyzetek feszültségét és azt is, hogy 6 ezer nőző szurkol nekik a helyszínen, amihez senki nem lehet hozzászokva a vízilabdasportban.

Ami miatt eleve kicsit nehéz volt az Eb, az az volt, hogy rögtön az első meccsen jó formában kellett lennünk. Itthon játszottunk, nem kockáztathattuk meg azt, hogy nem kerülünk be a legjobb hatba, ezért két héten keresztül kellett tartanunk a formánkat és a végére, az utolsó meccsre egy kicsit elfáradtunk. Ez ott nyilvánvalóvá vált. Előtte, még a csoportkörben volt egy szerb mérkőzés, amire nagyon rá tudtunk hangolódni, együtt volt a csapat, nagy akarással játszott. Ezt próbáltuk "utánozni", de hát akkor már csak egy gyengébb minőségű "másolat" sikerült.

Itt jegyzem meg, hogy ugyan mindenki a szerb mérkőzéssel "van elfoglalva", nem szabad elfelejteni, hogy sok jó csapat van még, szerintem nem szerb-magyar párharcról szól majd a következő két év, hanem annak az öt-hat csapatnak a csatájáról, amelyik kiemelkedik a mezőnyből. Ami a budapesti Eb-n nagyon érdekes volt: az olaszok elkezdték a fiatalítást. Tavaly nem merték ezt megtenni, hiszen nagyon sikeres csapattal érkeztek a vb-re, de mivel ott nem értek el jó eredményt, azt követően bátran léptek. Ezért különösebb felelősség nélkül tudtak játszani és látszott is, hogy nem nyomja őket a tét. A magyar csapat elleni elődöntőben aztán ez különösen igaz volt.



- A nemzetközi erőviszonyokat tekintve milyen új fejleményt hozott számodra ez a nyár?

- Tavalyhoz képest elsősorban azt éreztem feltűnőnek, hogy lassan már mindenki dühös ránk. Ez már a düsseldorfi felkészülési tornán, a Montenegró elleni meccsen látszott, mérgesek voltak, hogy akkor sem tudtak minket megverni. És ez egyre inkább érezhető a horvátoknál, sőt, az olaszoknál is. Már nem úgy állnak hozzá a magyar válogatotthoz, hogy hát ügyesek-ügyesek, hanem kifejezetten bőszíti őket, hogy tétmeccsen képtelenek legyőzni minket, mindig a magyarok nyernek, ha fontos a találkozó.

- Ez lehet jó is, meg rossz is. Te milyennek értékeled?

- Én azt gondolom, hogy ez jó, mert a magyar csapat két év alatt nagyon magabiztos és erős lett. Tudja is hogy jó, s elbírja ennek a terhét. Természetesen nekünk is erősödnünk kell. A következő két évben mindenki erősödni fog, nekünk is kell, nem szabad megelégednünk avval, amit elértünk ebben a két évben, ugyanakkor lehetünk büszkék, hiszen öt világversenyen játszottunk és mindegyikben ott voltunk a döntőben. Látszik, hogy lesznek nehézségek, ahogy korábban is jeleztem, jó lenne fiatalítani, hiszen a vízilabda nem csak erről a két évről fog szólni, gondolni kell a jövőre is, de közben ezek a játékosok, akik most játszanak, még nagyon jók. Ez mindenképpen nehéz helyzet és meg is kell oldani, nem csak azt, hogy erősek legyünk, hanem hogy folyamatosan erősödjünk, ahogy az ellenfeleink is erre törekednek.



- Ezen te most töprengsz folyamatosan, hogy mit csinálj, hogy tartsd a mostaniakat vagy inkább már most fiatalíts? Ez központi helyet foglal el a gondolkodásodban?

- Igen. És ezért nagyon számítok arra, hogy az idei bajnokság nem úgy fog telni, mint a tavalyi, hogy fél év telik el, mire a vb-győzelmet kiheverik a játékosok, hanem rögtön, már a kupamérkőzéseken látható lesz rajtuk a motiváció, s nem elégednek meg azzal, hogy esélyesek, valóra is váltják ezt az esélyt minden mérkőzésen. Remélem, nem történik meg, hogy mindjárt a selejtezőben kiesik az egyik esélyes, illetőleg a másik végig nehézségekkel küzd már a csoportmeccsek során, hanem esélyesként játszanak. Ennek során fontos, hogy igazi harc alakuljon ki, hiszen ez a normális: a fiatalok be akarnak kerülni a válogatottba, az idősebbek meg akarják őrizni a helyüket - ez fog minket tovább erősíteni.

- Nyáron ugye 18 játékossal dolgoztál, ennyien voltak a keretben, közülük egyedül Kovács Gábor nem szerepelt világversenyen. Mennyi esély van bekerülni ebbe a bő keretbe? Mennyire fogsz ragaszkodni továbbra is az eddig meghívott 18 emberhez? Esetleg bővítesz vagy cserélsz?

- Lesznek most változások, ami bizonyos szempontból nekem is kockáztatást jelent, de az új szabályoktól függetlenül is meg kell hoznom bizonyos döntéseket. Nem szeretném a novemberben kezdődő Világligát feláldozni, hiszen itt már olimpiai kvalifikációt lehet szerezni, de bizonyos dolgokat ki kell hogy próbáljak ez alatt a szezon alatt és az így szerzett tapasztalatok alapján kell majd eldöntenem, hogy a jövő évi vb-felkészülést milyen keret kezdje el.



- Jól emlékszik mindenki arra, hogy Barcelona után azt kellett mondanod, hogy egyrészt még nem mi vagyunk a világ legjobbjai, másrészt, hogy a következő világversenyre nulláról kell mindent kezdeni, új motivációt kell találni és ami eddig előny volt, például a meglepetés ereje, arra már nem lehet számítani. Mégis, milyen volt az íve az elmúlt másfél évnek, tehát mennyire "folytattad" Barcelonát, mennyire próbáltál újat hozni akár lélektanilag, akár szakmailag.

- Mind a két téren, szakmailag és lélektanilag is kellett újakat lépnünk, erre szükség volt a fejlődésünkhöz. Nem azt másoltuk, hogy mi volt Barcelonában a recept, hanem alkalmazkodtunk az adott helyzethez, itt említhetném példaként a hazai Eb-t, az erre végrehajtott két játékoscserét. Ahogy korábban mondtam, sohasem tekintem biztosnak, változatlannak a csapat összetételét. Ez annak kifejeződése, hogy szeretném, ha küzdelem lenne a helyekért. Taktikailag szerintem megerősödtünk, egy csomó dologban stabilakká váltunk, de azért még mindig sokat kell azon töprengeni és dolgozni, hogy egy olyan felkészült, nagy taktikai tudással rendelkező csapattal, mint a szerb, fel tudjuk venni a versenyt. Én azt gondolom, hogy fel fogjuk tudni venni és ezért nagyon sokat fognak dolgozni a fiúk idén. Nem feltétlenül velem, hiszen én keveset vagyok velük klubszezon közben, viszont elvárom, hogy a játékosok mindent megtegyenek év közben, s meghozzák azokat a plusz áldozatokat is, amikre szükség van, hiszen most a saját bőrükön tapasztalták: azért, mert tavaly világbajnoki címet szereztünk, az élet még nem áll meg. Mindenki tud fejlődni, akár idősebb, akár fiatalabb és kell is, hogy fejlődjön, ahhoz, hogy erősödjünk.



- Milyen klubszezont vársz az előbbiek fényében?

- Mondom, a tavalyinál sokkal erősebbet és ezt elsősorban a klubjaink nemzetközi szereplésére értem. A magyar bajnokságon látottakkal tavaly sem volt bajom, de a hazai bajnokságot biztos, hogy magyar csapat nyeri... A nemzetközi tornán való szereplés hozhat igazi fejlődést.  Láttuk tavaly a Barcelonetát, gyakorlatilag esélytelen volt és megnyerte a BL final sixet. Nagyon erős a nemzetközi klubmezőny, itt kell tudni megfelelni, ez hozhatja az év közbeni fejlődést.

- A szabálymódosításokról mi a véleményed?

- A pályaméret csökkentésének nem vagyok ellene, avval nincs bajom, az 5-5 játékosról nem tudok véleményt mondani. Ennek megítélése egészen más szakmailag, mint marketingszempontból. Ha a nézők számára ezzel érthetőbbé válik a játék, akkor azon az áron is érdemes változtatni, hogy taktikailag sokkal kevesebb lehetőséget ad az öt öt elleni játék. Ha ez érthetőbbé, élvezhetőbbé teszi a játékot, akkor legyen így. Mindent megteszünk azért, hogy nézhetőbbé, eladhatóbbá váljon a vízilabda, elsősorban ezt kell a szemünk előtt tartani. Ha kettő a kettő ellen kell játszani a cél eléréséhez, akkor úgy fogunk játszani. Én bízom abban, hogy azok az emberek, akik erről döntenek, értenek hozzá, volt egy előzetes felmérés, hogy ez a módosítás hoz-e ilyen jellegű változást, s beszéltek szponzorokkal, akik ezt támogatni fogják. Erről nem tudok, nekem szövetségi kapitányként az adott szabályok alapján kell a lehető legtöbbet kihoznom, az a dolgom, hogy alkalmazkodjunk, ez meg is fog történni. Szerintem egyébként a magyar vízilabdának mindig jót tesz, amikor gyorsan kell kreatívnak lenni, nehéz lesz viszont, ha utána újra a régi szabályokra kell visszaállni. Ez fog szerintem egy kis zavart okozni, de meglátjuk. Azt mondom, hogy a kis pálya nem rossz, mi nagyon sokan edzünk kis pályán, sőt, minden klubcsapat, a külföldiek is, az edzéseken nagyon régóta a kis pályát használják a csapatok.

- És a kis labda?

- Nagy labdából láttunk az elmúlt években nagyon sokfélét, keményet, puhát, jó labdát, rosszat. Ha a nagy labda jó, akkor az is jó. Ha a nagy labda rossz, akkor legyen kis labda inkább.

- Ha száznak vesszük az egészet, akkor mit mondasz, milyen számot, mennyire változtatja meg ez az új szabályrendszer a szakmai munkát. Tehát hogy másként kell taktikát kidolgozni, az edzések megváltoznak, stb. Le lehet-e így fordítani százalékos arányra?

- Egyenként más és más. Ha a kis pályát vesszük, akkor 20 százalék, ha az öt-öt mezőnyjátékost, akkor 80 százalék.

- Az nagyon sok...

- Az nagyon. Az teljesen átalakít mindent, más vízilabdát jelent.



- És akkor a kreativitás talán jobban előjön?

- Ami biztos, az az, hogy a taktika elveszíti a jelentőségét, nagyon kevés szerepet fog játszani...

- Hanem mi számít majd, a játéktudás?

- Sokkal jobban felértékelődik a képzettség, a gyermekkorban elsajátított tudás. Például emberelőnyben nem lesz sok taktika, öt a négy ellen passzolgatsz, aztán valaki majd ellövi. Teljesen más lesz a játék.

- Köszönöm a beszélgetést!