FACEBOOK

Tóth Kálmán: ,,Benne volt a levegőben,,

Tóth Kálmán: ,,Benne volt a levegőben,,
hozzászólás, 2014.09.05.

Tavasz óta foglalkozik a 95-os születésűek válogatottjával Tóth Kálmán, s első világversenyén Eb-ezüstérmet ünnepelhetett Horkai György segítőjeként. Az egri utánpótlással már számos sikert elért szakemberrel beszélgettünk.

TÓTH KÁLMÁN a vlv-nek:

- "Régi vágású" edzőként felemelő érzésként éltem meg, amikor márciusban felkérést kaptam ere a munkára. Mivel már egy évtizede dolgozom az utánpótlásban, elég alapos rálátásom volt a különböző generációkra, jól ismertem ezt a '95-ös korosztályt is. Komoly munkát végeztünk, s külön köszönöm a klubom támogatását, hogy Egerből rendszeresen feljárhattam a fővárosba a teljes felkészülési időszak alatt.

- Mi volt a menetrend?

- Minden második héten négy edzést tartottunk, de olyan időszak is volt, hogy hetente négyet. Sokat dolgoztunk, korán reggel is voltak edzések. Le a kalappal a srácok előtt, teljes erőbedobással tették a dolgukat. Az edzések mellett sokszor játszottunk kétkapukat különböző felnőtt csapatokkal. Úgy gondolom, hogy Gyuri jól felépítette a programot, ennek alapján haladtunk előre. Június közepén kezdtük a közvetlen felkészülést, mi voltunk az a válogatott, amely a legtöbb időt töltötte együtt és a legtöbbet dolgozott azért, hogy jól működjenek a dolgok. Használtam már azt a kifejezést, hogy „felemelő érzés”, hozzá kell tennem, hogy ahogy haladtunk előre, egyre inkább megtiszteltetésnek éreztem, hogy ebben a stábban dolgozhatok. Elhivatottan, egységesen, elkötelezetten haladtunk Horkai Gyuri elképzelései alapján, a szövetségi kapitány elképzeléseit, de egymás elgondolásait, törekvéseit is tiszteletben tartva. Mindenki tudta a feladatát, így teltek a hétköznapok.

- Mekkora kerettel kezdtetek?

- Ha jól emlékszem, húszas kerettel. Év közben nagyon sok játékost kipróbáltunk a klubedzők javaslata alapján, elsősorban felnőtt csapatok elleni kétkapus edzéseken. Nyáron már 18-as kerettel fogtunk neki a közvetlen felkészülésnek, ugyanebben az időben kezdték a munkát a '96-osok is, párhuzamosan folytak az edzések.

- Hogy láttad a csapat alakulását, fejlődését? Az elmúlt években nem voltunk elkényeztetve utánpótlás-sikerekkel. Mikor érezted azt, hogy ebből lehet valami?

- Először akkor éreztem nagy erőt, amikor láttam a stáb egységességét. Az egyéni képzések, a magas szintű taktika minél tökéletesebb megvalósítása folyamatosan biztosította a fejlődést. Azt se felejtsük el, hogy a junior válogatott a felnőtt válogatott előszobája. Horkai Gyuri és Benedek Tibi sokat konzultál egymással, egy-egy elemet mi is beépítettünk a felnőtt csapat elképzeléseiből. Mindezek összessége mutatta, hogy nagyon-nagyon jó irányba haladunk. A srácok átvették a stáb maximalizmusát, s benne volt a levegőben, hogy itt szép eredmény is születhet.

- Többször érdeklődtem Gyurinál, hogy ezzel a csapattal mik lehetnek a reális remények, esélyek. Nagyon sokáig azt mondta, hogy nem tudja, mert még nem játszottak olyan ellenfelekkel, akikkel szemben ezt le lehetne mérni. Tehát bizonyos fokig az egész felkészülés vakrepülés volt.

- Megint csak a felkészülési program kialakítását, megtervezését kell dicsérnem. Most utólag látszik, milyen fontos volt, hogy voltak nálunk edzőtáborozni a szerbek és a horvátok is. Ekkor egy picit még döcögött a szekér, de folyamatosan, nem is napról napra, hanem szinte óráról órára lehetett érezni a fejlődést. Beálltak a srácok egy helyes irányba, ami már az első igazi megmérettetésnél éreztette a hatását. Stuttgartban vettünk részt egy hatcsapatos tornán, amelyen az előző junior világbajnok olaszok és a harmadik helyezett horvátok is jelen voltak. Ezt a tornát sikerült megnyerni, méghozzá veretlenül. Utána jött a szombathelyi Savaria Kupa, amelynek során mindhárom mérkőzésünkön győzni tudtunk. Ha ehhez hozzávesszük az öt meccset az Európa-bajnokságon, akkor 14 tétmérkőzést játszottunk, s egyszer kaptunk ki, az Eb-döntőben. A jó irányt bizonyítja, hogy nem egyetlen tornára, az Eb-re volt kihegyezve minden, hanem egész nyáron eredményes volt a csapat, bizonyított ez a korosztály.



- Most beszéljünk konkrétan a tbiliszi tornáról. Ezt hogy élted meg? Mik voltak a fordulópontjai?

- Az Eb-n egy kis pechünk volt, beleesett a társaság a betegséghullámba, szinte mindenkin átment ez a vírus, rajtam egyébként csak most, nemrég jött ki. És azért úgy játszani, hogy előtte WC-re rohangál a játékos..., nehéz így valós képet mutatni a játéktudásról. Ettől függetlenül a srácok átérezték a tét súlyát, nagyon sikerorientáltan álltak hozzá minden feladathoz, mérkőzéshez. Mindenáron érmet szerettek volna nyerni. Nagyon jó érzés volt látni a csillogó szemeket, egyértelmű volt mindenkiben: érem nélkül nem szeretnének hazamenni. Ez persze mindig jellemző a magyar vízlabdázókra, de nagyon jó volt ott a helyszínen, személyesen megtapasztalni.

A csoportmérkőzések jól alakultak. Rögtön sikerült megverni a spanyolokat, remek gólaránnyal. Azokat a spanyolokat, akikkel az U18-asok a döntőt játszották! Az ott egy komoly mérföldkő volt, mutatta, hogy mégis hol lehet a helyünk az Európa-bajnokságon. Aztán jött Montenegró. Ez előtt a találkozó előtt csúcsosodott ki a betegség hatása. Akkor már mindenkin átment szinte. Néhányan már kicsit jobban voltak, a többiek kevésbé. De így is végig vezetve sikerült megverni Montenegrót.

Az olaszok a rájuk jellemző erőszakos, csipkedős-harapós pólót játszották, ami működött is. De szerencsére Gyuri "unszolására" meccs küzben tudott váltani a társaság, így az utolsó negyed utolsó percére sikerült fordítani. Ez volt az elődöntő. A döntőben ugye a szerbekkel találkoztunk. Azokkal a szerbekkel, akik előtte jó formát mutattak. Soraikban tudhatták azt a Szuboticsot, aki előtte Világkupát nyert a felnőtt csapattal. Magabiztosan haladtak itt is a döntő irányába. Nagyon dicséretes, hogy a társaság tartani tudta a lépést velük. Tényleg csak apró nüanszokon dőlt el a meccs (két méteren született góllal, vagy a nekünk meg nem adott ötméteressel), az, hogy nem kerültünk még egyel feljebb a dobogón.

- Gondolom, hogy ez az egész nyár elégedettséggel tölt el...

- Persze. Nekem nagyon-nagy visszaigazolás ez, mutatja, hogy a befektetett munka előbb-utóbb megtérül. Egyrészt a válogatott eredményessége miatt, másrészt én személy szerint is nagyon sokat dolgoztam azért, hogy egyszer részt vehessek, egy ilyen világversenyen.

- Ennek a csapatnak ez volt az első éve...

- Igen-igen. Talán ezért is volt nehéz Gyurinak megválaszolni azt a kérdésedet annak idején, hogy hol tart ez a csapat. Eddig ez egy "mellékvágányon lévő" korosztály volt, nem jártak világversenyre. Ezért is kapták meg ők a lehetőséget, egy játékos, Manhercz Krisztián került csak a csapatba azok közül a fiatalabbak közül, akik nem sokkal korábban világbajnokok lettek. Jövőre ebben a korosztályban lesz világbajnokság, most megkapták a lehetőséget a bizonyításra és tudtak élni vele, kiderült, hogy lehet rájuk számítani. 

- Hogyan tovább veled?

- Már "becsatlakoztam" az Eger munkájába, két csapatot viszek, a serdülőt és az ifit, várjuk a bajnoki megmérettetést!

- Gratulálok az Eb-ezüsthöz és sikeres szezont kívánok!

(Lejegyezte: Kerbi)

Címkék:
U19 Tóth Kálmán