FACEBOOK

Recco városa méltón búcsúzott Madaras Norbitól

Recco városa méltón búcsúzott Madaras Norbitól
hozzászólás, 2014.08.29.

Igen, mert nem csak a csapat, hanem a város is elköszönt a tíz évig náluk pólózó balkezes bombázótól. És ezt hívják méltó búcsúnak. Egy megható este története.

Madaras Norbert családostul tartózkodik néhány napig Reccóban, s volt klubja ezt az alkalmat ragadta meg arra, hogy péntek este hivatalosan elbúcsúztassa az elmúlt tíz év reccós sikereiért oly sokat tett játékosát, aki ősztől itthon, a Szolnok színeiben szerepel.

Már a helyszínválasztás is beszédes és megható volt.

Több mint négy éve nem játszik a Pro Recco a Punta St. Anna uszodában, amely a csodálatos kis Reccói-öböl tartozéka, szinte "belóg" az öbölbe. A létesítmény állaga leromlott, folyamatosan tervezik a felújítását, de a Recco hosszú ideje Soriban, a viszonylag új városi fedett uszodában tartja hazai edzéseit és meccseit.

Madaras olaszországi pályafutása azonban itt indult, ebben a télen sátortetővel borított uszodában szerzett először örömöt a hazai szurkolóknak. Itt nyerte meg - már vele - huszadik bajnokságát a Pro Recco, s a játékosok a győzelmet követő hajnalban, kicsit kapatosan itt úszták át a Reccói-öblöt a nagy siker örömére.



Szóval ennek a nagyjából elhagyatottá vált uszodának erre az estére benépesült a lelátója. A székházból kihozták valamennyi trófeát, amelyet Madaras Norbert Reccóban töltött évei alatt megnyert a klub. Több mint száz éves fennállása alatt ötven serleg került a klubházba, ebből 26-ot az utóbbi 10 évben sikerült megnyerni. Mindegyiket kivitték a lelátóra, s képletesen, valamint a szó szoros értelmében Madaras Norbert lábai elé helyezték...

Az ünnepségen a klub vezetői, egykori játékosai mellett ott voltak szurkolók, városi elöljárók és sok újságíró, fotós.



Norbit a polgármester is köszöntötte, s átadott neki egy kis ágyút, amelyen felirat hirdeti, hogy Recco város polgárának adományozták, vagyis a város befogadta, saját polgárának tekinti őt, továbbá: "Köszönjük az elmúlt tíz évet!". (Mint megtudtuk, Recco alapjában véve három dologról híres, a focaccia nevű ételről, a vízilabdasportjáról és arról, hogy egészen különleges tűzijátékokat rendeznek itt. A patronokat olyan ágyúkból lövik ki, amelynek kicsinyített változatatát kapta meg, mintegy a város kulcsához hasonlítható jelképként Norbi.)

Egy plakettet is átadtak neki a klubban töltött idő emlékére, továbbá egy üveg különleges bort, és az ünneplés hivatalos része után nagyon sokan mentek oda hozzá, hogy apró személyes ajándékkal búcsúztassák őt. (Nem értékes dolgokra kell gondolni, annál sokkal meghatóbb "szuvenírekre", például a csapat uszodájának technikusa egy cd-re összegyűjtötte azokat a zeneszámokat, amelyekre a Recco bemelegített és bevonult az uszodatérbe meccsek előtt az elmúlt tíz évben...)

MADARAS NORBERT a vlv-nek:

- Még június elején úgy mentem haza, hogy szóltak: szeretnék, ha rövid időre visszatérnék, hogy hivatalosan elbúcsúztathassanak. Most jeleztem, hogy kimegyünk a családdal néhány napra pihenni, egyébként egyáltalán nem emiatt. Nagyon tetszett, hogy nem egy étterembe szervezték ezt a búcsúztatást, hanem abba a régi uszodába, ahol számomra gyakorlatilag minden elkezdődött Olaszországban. Meglepett és jólesett, hogy kihozták mind a 26 kupát, amit az elmúlt tíz évben nyert a klub. Ez egyébként nagyon érdekes, mert én nem voltam mindegyikben "benne", hiszen voltak évek, amikor csak a Recco nemzetközi csapatában szerepeltem. Ennek ellenére úgy tartják nyilván, hogy a tíz év összes trófeája a nevemhez is fűződik, ezért is hozták ki valamennyit a búcsúztatóra. (Megjegyzem, ez már önmagában, "logisztikailag" is egy szép feladat, hiszen nem ebben az uszodában van a klub székháza.)

Megható volt az is, hogy valahogy elterjedt az ünnepség híre és sokan telefonon hívtak, üzentek, hogy szívesen itt lennének és lélekben itt is érzik magukat. A játékosok közül is többen üzentek (ők csak szeptember 4-én kezdik meg az edzéseket), de még az egykori edzőnk, Pino Porzió is keresett és köszöntött.

Maga a bankett is az uszodában volt, oda hoztak ételeket, természetesen helyi reccói specialitásokat. Nagyon kedves volt az egész és látszott, hogy komolyan készültek rá, még nagy feliratot is készítettek magyarul. A legemlékezetesebb számomra ez a "kupaarzenál" volt. Nem vagyok olyan, aki sokat nézegeti az érmeit, más trófeáit, de itt most szembesültem azzal, hogy a kimondott, leírt számok, hogy "26 trófea", mit is jelentenek a valóságban. Nagyon érzékletes, látványos volt.

Természetesen azért is volt megható ez az egész, mert az elmúlt tíz év alatt az életünk részévé vált ez a város, biztos, hogy sokszor fogunk oda visszautazni a családdal.


(Fotók: Pro Recco)


A MADARAS NORBERT HAZAIGAZOLÁSÁT BEJELENTŐ VLV-INTERJÚ


Madaras Norbertnek a Pro Recco által hivatalosnak tekintett trófealistája,
amely a valósnál 5-6 címmel többet tartalmaz, mert a reccósok azoknak a győzelmeknek a megszerzését is elismerik Norbiénak, amelyekben valójában nem vett részt, mert akkor csak a Pro Recco "másik" csapatában játszott...