FACEBOOK

Milyen most a kapushelyzet?

Milyen most a kapushelyzet?
hozzászólás, 2014.08.15.

- kérdeztük Gergely Istvánt, a válogatott kapusedzőjét.


GERGELY ISTVÁN a vlv-nek:

- Jó, nagyon jó! És ami fontos, ezt nem csak én mondom, hanem a játékosok is. A csapat tagjaitól, a vezetőedzőtől, a külső szemlélődőktől egyaránt ilyen visszajelzések érkeznek. Hozzáteszem: most is, úgy is jól állunk a kapusok terén, hogy Viktor nincs, a Világkupára Decker Attila és Lévai Márton készül..

- Kezdjük az elején. Három állandó kapus kap meghívást a válogatott összetartásaira. Köztük nyilván van egy "hivatalos erősorrend".

- Kell, hogy legyen egy első számú kapus és éppen ilyen fontos, hogy a második számú kapus tudja: rá pont annyira szükség van, mint az első számúra. Ez az "erősorrend" nem mindig azt tükrözi, hogy kinek milyen a teljesítménye, hanem ez egy szándékosan kialakított hierarchikus rendszer, amiben nem ugyanaz a részvevők szerepe. Értelemszerű, hogy a második számú kapusnak mindig alkalmazkodnia kell az elsőhöz és itt nem csak az egymáshoz való viszonyról van szó. Az edzéseken nagyon fontos, hogy a kapus kiszolgálja a lövő játékosokat. Talán még azt is mondhatjuk, hogy az első számú kapus kényelmesebben tud készülni a meccsekre, de a második számúnak is készen kell tudnia állni a bevetésre. Sőt! Ha meccs közben be kell állnia, esetleg azért, mert az első számú kapusnak nem megy úgy, még nagyobb a felelősség rajta, nem hibázhat.

Én úgy láttam a felkészülés és az egész Eb alatt, hogy ez a szereposztás jól alakult, még akkor is, amikor hárman voltak egy időben az edzéseken. A keretszűkítés után már csak Viktor és Decki maradt, akik nagyon jól megoldották a feladatukat. Tavaly, amikor elkezdtük a közös munkát, többször megbeszéltük: nem arra van szükség, hogy valaki az itt lévők közül a világ legjobb kapusa legyen, ez legfeljebb hozadéka lehet a jó teljesítménynek, az eredményeknek. Igazából a fő feladat az, hogy a két kapus teljes értékű támogatója legyen a csapatnak, akár a vízben, akár a szárazföldön. Hisz az egyik kapus mindig a vízben van, a másik kapus pedig jó esetben szinte mindig a parton, a kispadon. Arra van szükség tehát, hogy egymást segítsék, tudjanak drukkolni a másiknak, ugyanúgy, mint az egész csapatnak, hogy jó eredmény legyen egy adott meccsen. Az első számú kapusnak és a második számú kapusnak is nagyon nagy szerepe van abban, ha a csapat jól teljesít. Ha viszont rivalizálás van közöttük, az gyengíti magát a csapatot. Egy ember nem tud érmes lenni, itt vagy tizenhárom áll dobogóra vagy egy sem.



- Értékeljük az Eb-t kapusszempontból. Mennyire volt egyenletes a teljesítmény, ért-e valami meglepetés téged?

- Meglepetés nagyon nem ért. Külön készültünk minden egyes mérkőzésre mentálisan és fizikálisan is. Volt is időnk, hosszú volt a felkészülés. Összességében én személy szerint elégedett vagyok a kapusok teljesítményével. Természetesen mindig lehet mit kritizálni, jó is, ha van kritika - nyilván itt elsősorban a második szerb meccset követő hangokra gondolok -, de én úgy értékelem, hogy mind a két kapus mindig jól védett, amikor ő állt a kapuban. Igen, a döntőt is ide sorolom! A "jól védett" kifejezés az én értékítéletem szerint azt jelenti, hogy amit ki kell védeni, azt kivédik, stabil hátteret tudnak biztosítani a csapatnak ahhoz, hogy a mezőnyjátékosok nyugodtan tudjanak koncentrálni azokra a taktikai megoldásokra, amiket begyakoroltak.

Nem lehetnek olyan, ad-hoc ijedtségből származó védekezési hibák, amelyek abból fakadnak, hogy gyenge a kapus és megpróbálnak neki úgy segíteni, hogy a saját feladatukat időlegesen feladják a játékosok. Ilyenek nem történtek és ez nagyon fontos a csapat szempontjából. Nem kaptunk olyan gólokat, amikre azt mondhatnám, hogy visszatérő hibát jeleznek vagy bármelyik kapusunk gyengeségére világítanának rá. A két kapusunk stabil támasza volt a csapatnak.

- Sokak számára meglepetés volt, hogy a szerbek elleni csoportmeccsen védett először az Eb során Decker Attila, aki kiválóan teljesített.

- Előre tervezett dolog volt, hogy az első szerb mérkőzésen Attila véd, ami valóban be is jött. Ez mind a két kapus számára hasznos volt. Viktornak akkor azt mondtam, hogy minden jó kapusnak csak segít, ha egy fontos mérkőzést olykor végig tud nézni a padról, mert egész másképp látja a meccs alakulását, az ellenfél lövőjét, akár a mi védekezésünket a partról, mint a vízből. Adott esetben olyan dolgokat is észrevesz, amit a vízben nem érzékel, sőt, ahhoz képest is más képet kap, min ha később videóról elemzi a meccset. Továbbá jobban megérti, magáévá tudja tenni azokat az instrukciókat, amiket mi meccs közben (ugyanolyan pozícióból nézve a játékot) adunk, s ez javítja a teljesítményét, amikor visszamegy a vízbe.

Attila számára pedig azért volt fontos ez a döntés, mert tényleg jól védett, ezzel önbizalmat kapott és nagyon nagyot lendített a csapaton, hozzájárult a csoportgyőzelem eléréséhez.



- A döntőben viszont, szintén a szerbek ellen nem ő kezdett...

- Igen, ez a kritikus pont, többen megkérdezték már, hogy miért nem Attila védett, miért Viktor. Én magam nem hiszek abban, hogy vannak specialisták erre vagy arra a csapatra, talán vannak a kapusoknak erősségeik, amik bizonyos csapatok ellen jobban kijönnek. Az akkori helyzetben ez a döntés született és szerintem, hogyha még egyszer ilyen helyzet állna elő, ugyanez lenne a döntés. A becserélt Attila jól védett azon a mérkőzésen, de én azt mondom, hogy Viktor is jól védett! Sajnos akkor többször is olyan helyzetbe kerültek a kapusaink, amit nagyon nehezen lehet megoldani egyedül. Sok esetben közelről lőttek a szerbek, a kapusunk túlságosan ki volt szolgáltatva az ellenfél jó játékosainak - és itt bizony rengeteg jól lövő játékos volt az ellenfélnél. Valamennyire természetes, hogy egy kapus ilyen helyzetben elveszíti az önbizalmát, egy picit "leesik". Ahhoz pedig, hogy ők úgy tudjanak védeni, ahogy addig, száz százalékon kell pörögniük. Mindig pengeélen táncol, hogy meddig tudják a maximumukat nyújtani, mert csak akkor lehet valaki nagyon-nagyon jó, hogyha a saját maximumát adja. Ez pedig nem könnyű. Mérkőzésről-mérkőzésre ugyanazt megismételni a kapuban, nagyon nehéz. Itt nem lehet alibizni, elbújni a lövések elől, nem lehet megkérni az ellenfelet, hogy most ne lődd rá. Sőt! Ha megérzik az ellenfél játékosai, hogy a kapus akár csak egy picit labilissá válik, elkezdenek még bátrabban lőni.



- Amikor meccsek után értékeled a kapusokat, milyen arányban számít maga a statisztika, a rovások, amiket behúztál és milyen arányban a szubjektív megítélés? Te közben látod, hogy a védelem otthagyta, blokk nélkül lőttek, ilyesmi... Hogy zajlik egy konkrét meccs értékelése kapusszempontból?

- Én a mérkőzésnek körülbelül 40-50 százalékát látom, éppen a statisztika vezetése miatt és amiatt, hogy a védekezésünket, a kapust és a hátsó sort nézem nagyon nagy koncentrációval. A támadásunkkal lényegesen kevesebbet foglalkozom. És mivel én is kapus voltam, továbbá még azért elég frissek az élményeim, nincs nagyon szükségem arra, hogy a statisztika alapján ítéljem meg a kapusokat  Az különben is csalóka dolog, mert nem mindegy, hogy milyen pozícióból milyen játékos lő. Csak egy példa...: ha öt méterről kapura lő egy szabaddobást Filipovics, az nem ugyanaz, mintha egy gyengébb csapat lövője tenné ezt ugyanarról a helyről. Óriási a különbség, s a statisztika ezt nem tudja érzékeltetni. A nézők ilyen esetben azt látják, hogy az ellenfél ötről simán belőtte, pedig a tegnapi meccsünkön ugyanonnan sikerült kivédeni egy látszatra ugyanilyen lövést a kapusunknak. Közben pedig iszonyatosan nagy különbség van a két lövő között lövőerőben, pontosságban, ütemben, technikai képzettségben, mindenben.

A statisztika nagyon fontos, hosszú távon sok mindent megmutat, azt is többek között, hogy milyen a csapat védekezése, nem csak azt, hogy milyen a kapus teljesítménye. De én alapjában véve, ha végignézek egy meccset elég pontosan meg tudom állapítani, hogy a kapusunk jól védett vagy nem védett jól. Ezen a poszton gyakori, hogy néhány bravúros védés után megveregetik a kapus vállát, de ha nem hoz nagy védést, csak simán jól, megbízhatóan teljesít, nem hárít ziccert vagy büntetőt, akkor azt mondják neki: nem baj, legközelebb jobb lesz. Én ezeket már megtanultam megítélni.

- Akkor végezetül térjünk vissza interjúnk címéhez: mondhatjuk, hogy minden rendben van kapusfronton?

- Összességében: maximálisan elégedett vagyok, nem csak a kapusoknak a mérkőzésen nyújtott teljesítményével, hanem az egész nyári felkészülés során végzett munkájukkal, az ezt megelőző Világliga-mérkőzésekkel. Az idei eddigi teljesítményüket  csillagos ötösre értékelem, méghozzá mind a három a három kapus esetében. Az, hogy mi történik a meccseken, következménye, eredménye annak, ahogy edzettünk, dolgozunk, készülünk.

Nekem azok után, hogy Viktor a vb-n a világ legjobb kapusa lett, személyes kihívás volt, hogy ezt meg tudjuk ismételni, vagy legalább azt elérjük, hogy tényleg nagyon jól védjenek a kapusok. Mert ez fontos a szakmai megítélésem, sőt a saját magam önértékelése szempontjából is. Most nyugodtan mondhatom, hogy jó munkát végeztünk a kapusokkal. Hogyha így fogjuk tudni folytatni az együttműködést, a munkát, és ilyen lesz a teljesítményük, akkor tényleg nem lesz ok búslakodásra a kapusposzt miatt.

(Lejegyezte: Braun Viktória)