FACEBOOK

Vámos Márton - műtét előtt

Vámos Márton - műtét előtt
hozzászólás, 2014.08.04.

Türelmesen várja mandulagyulladásának teljes gyógyulását Vámos Márton, hogy utána eltávolíttassa a számára már eddig is sok gondot okozó "gócokat".

Emlékezetes, hogy amikor egy éve megnyertük a barcelonai világbajnokságot, a vlv csinált leltárt: kinek milyen baja, egészségi problémája volt a győzelemmel megvívott döntő előtt.

A budapesti Eb-finálé után ezt nem tehetjük. Nem azért, mintha nem volna hozzá "muníció", de mint tudjuk, "sírni csak a győztesnek szabad", ahhoz, hogy az ilyen-olyan nyavalyákról legalább utólag részletesen beszámoljunk - nyerni kellett volna.

Így tehát a felsorolástól eltekintünk, de Vámos Márton esetében kivételt kell tennünk.

Emlékezetes, hogy Marcika régóta bajlódik a manduláival. Ha azok begyulladnak, akkor azt olyan hevesen teszik, hogy szóba sem kerülhet olyan foglalatosság, mint a vízilabda. A beteg magával van elfoglalva, méghozzá erősen, ugyanis a két megduzzadt mandulája akkora, hogy olykor összeérnek.

A gyulladás legutóbb a bajnoki döntő idején csapott le, Vámos Marci egyetlen percet sem játszott az egri győzelemmel végződött fináléban - lehet, hogy éppen az ő hiánya miatt veszítettek a szolnokiak.

Már akkor egyértelművé vált, hogy azokat a mandulákat minél előbb el kell távolítani, de mindenki úgy gondolta, a júniusi gyógyulás csak kitart egy-másfél hónapot és Marci majd csak a budapesti Eb után megy a "kés alá".

Az Eb-elődöntő előtt azonban menetrendszerűen megérkezett a gyulladás, le is verte Marcit a lábáról. Balkezesünk az utolsó napokban egyáltalán nem edzett, a parton nézte a többieket, s időnként hátranyújtotta neki a kezét Tóni bácsi (dr. Gábor Antal csapatorvos), mondván, hogy "Ezt vedd most be, Pucikám!".

Természetesen a történtekről nem írtunk, még azt is kerültük, hogy a vlv-n megjelenő edzésképekből felfedezhető legyen, milyen módon próbálja megoldani a kapitány a rossz kéz oldalon Vámos esetleges hiányát.

De Marci hősiesen küzdött és játszott. Tóni bácsi "összetákolta" őt valahogy a döntőre is (utána elmondta, hogy elég nehezen ment), majd ezek után Vámos három gólt lőtt Szerbiának a fináléban...

A lefújás pillanatában publikussá vált betegségről, mostani állapotáról és a műtéttel kapcsolatos várakozásairól kérdeztük a világbajnokot.


A torna alatt nem véletlenül nem publikált vlv-fotó: az Eb-elődöntőt megelőző napon készült "edzéskép"


VÁMOS MÁRTON a vlv-nek:

- Amikor a döntőt ki kellett hagynom, arról volt szó, hogy az Eb után Benedek Tibi dönti majd el, hogy azonnal megyek-e mandulaműtétre, vagy a Világkupát még végigcsinálom. Miután azonban az olaszok elleni elődöntő előtt ismét begyulladtak a manduláim, így nem volt kérdés, hogy amint lehet, jön a műtét.
 
- Az Eb alatt mikor érezted, hogy baj van?

- Az olaszok elleni meccs előtti napon, amikor felkeltem, izomfájás mellett nyelésnél erős fájdalmat éreztem a torkomban, és a közérzetem sem volt az igazi. Lementem reggelizni és szóltam a dokinak és Tibinek, hogy mi a helyzet. A lázam is felment 38 fölé, elkezdtem szedni az antibiotikumot, kaptam infúziót, algopyrines, c-vitaminos, magnéziumos "csomagot", hogy jobban legyek, az sokat segített, le is ment a lázam, így tudtam játszani az elődöntőben.

- Hogy ment a játék, mit éreztél  meccs közben az olaszok ellen?

- Az állóképességem volt gyengébb, de igazából nem éreztem annyira rosszul magam, mint ahogy gondoltam, hogy fogom. A meccs izgalmai által kiváltott adrenalin sokat segít ilyenkor, elnyomja a rossz érzéseket. Elsősorban arra próbáltam koncentrálni, hogy védekezésben lehetőleg ne hibázzak, emlékszem, ez egy alkalommal nem sikerült, de szerintem összességében jól megoldottam a feladatomat. Ilyenkor igazából csak a meccsre gondol az ember, előtte és utána lehet betegséggel foglalkozni.



Vámos Márton az olaszok elleni elődöntőben


- Emlékszem, amikor a döntőre indult a csapat és Varga Dani felszállt a buszra, rád nézett és kérdően bólintott felfelé a fejével, aminek a jelentése egyértelmű volt: "Mi van, hogy vagy, tudsz játszani?". Te pedig - szintén egyetlen szó nélkül - bólintottál...

- Ez egyáltalán nem volt kérdés, ha 80 fokos lázam lett volna, akkor is játszom a döntőben. Egyébként nem csak Dani, mások is érdeklődtek hasonló módon, szinte mindenki, ez nagyon jól esett, kicsit erőt is adott.

- S aztán a döntőben dobtál a szerbeknek három gólt. Mennyit lőttél volna, ha egészséges vagy...?

- Ez az, amit már soha nem tudunk meg, mert nem lehet visszamenni az időben. Majd két év múlva, Belgrádban..., meglátjuk...

- Mit éreztél meccs közben? Nem voltál rosszul, mondjuk például a parton, amikor a cserepadon ültél?

- Úgy játszottam, mintha száz százalékos állapotban lennék, inkább meccs után éreztem, hogy elhagy az erőm, talán lázam is volt, de aztán az is elmúlt.



A döntőben betegen dobott három gólt a szerbeknek. "Mondd csak szépen: Áááááááááá!"


- Gondolom, ezek után nem volt számodra meglepetés, hogy a Világkupa nem jön össze.

- Igen, ezt lehetett előre tudni. Sajnálom, mert jól éreztem magam a csapatban, hiányozni fognak a többiek, meg hát ez mégiscsak egy világverseny, ráadásul ilyenen még nem is voltam. Világkupa csak négyévente van, úgyhogy hiányozni fog, de megéri, mert ha kiveszik a manduláimat és a jövőben nem lesz ezzel gond, akkor végre túl vagyok ezen az egészen. Már nagyon kellemetlen volt, hogy emiatt a betegség miatt több heteket ki kell hagynom. Nem beszélve arról, hogy mennyi gyógyszert kell bevennem, ami szintén nem használ a szervezetemnek.

- Hogy készülsz a műtétre, tartasz-e tőle?

- Magától a beavatkozástól nem tartok, altatni fognak, az utána következő időszak lesz nehéz, amikor nyelni se nagyon fogok tudni. Nem szeretek kórházban lenni, emellett az okoz bennem némi feszültséget, hogy biztosra vehető némi súlyveszteség, ami a bajnoki döntő alatti gyulladásnál is történt és ez a súly elég nehezen jön vissza rám, sokat kell majd dolgozni érte. A műtéttől nem tartok, szakemberek kezében vagyok, az Uzsokiban, Müller főorvos úr fog műteni, ja és egyébként egy füst alatt kiveszik az orrmanduláimat is...

- Sikeres műtétet és nagyon gyors gyógyulást kívánunk!